Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-11 / 60. szám

1988. március 11. NÉPÚJSÁG 3 Miből, mennyit költenek, mit terveznek Pakson? A Bezerédj általános iskolához tartozó klasszicista stílusban megújhodó épületbe költözik majd át az ifjúsági ház (Folytatás az 1. oldalról.) csarnok, valamint a szintén vállalati beru­házásban készülő, befejeződő tanuszo­dát, az előbbit májustól, az utóbbit no­vembertől használhatják a helybéliek az elképzelések szerint. Kevesebb pénz jut a társadalmi mun­kák támogatására is, a tavalyi 20 millió forinttal szemben csupán kilencmillióval segítheti a tanács az utcákat, járdákat, parkokat építő lakosságot. A közösségi erőre, összefogásra pe­dig a korábbi szép eredményekkel együtt is szükség van idén is. Talán job­ban, mint bármikor...-ta kács-ka pfi nger­Alapozzák és idén tervezik átadni a lakótelepi piac első ütemét Meddig még? Nemrégiben Szekszárd egyik leg­nagyobb iparvállalatának parkolóját volt lehetőségem szemrevételezni. Ladák, Skodák, Trabantok és Daciák: nem mind a legújabb kiadásban. Kö­zöttük szerényen meghúzódva egy Mercedes. Szintén a korosabb autók közé tartozik, de még jól tartja ma­gát... Érdeklődésemre, hogy melyik vál­lalati vezetőé a kocsi, bennfennte- sek közölték, hogy egyiké sem, a Mercedes gazdája a vállalati büfés. Megmondom őszinén, ez kissé meglepett és elgondolkodásra kész­tetett. Félreértés ne essék: nem az, hogy egy vendéglátóipari egység ve­zetőjének feltehetően jobban megy sora, mint az átlagpolgárnak, mert ha becsületesen megdolgozik a jöve­delméért, akkor azt mondom, hogy keressen még többet. Ami engem ir­ritál, az a felborult társadalmi érték­rend, amely legalábbis anyagilag sokkal jobban megbecsüli a nagyvál­lalat büfését, mint ugyanazon gazda­sági egység milliókért, esetleg mil- liárdokért felelős, állandó döntés- kényszerben élő, a társadalomért sokkal többet tevékenykedő vezetőit. No persze csak a jó vezetőkre érvé­nyesek az előbb elmondottak, de az adott esetben a gazdasági eredmé­nyeket tekintve a jó kategóriába so­rolhatók a szóban forgó intézmény felelős emberei. Mondanivalómat összefoglalva te­hát azt kell mondjam, hogy a társa­dalmi igazságérzetet kevésbé bor­zolná, ha a büfés Mercedese mellett a „ vezér” legalább egy Volvo-t (Toyo­tát, BMW-t tetszés szerint) tudhatna a magáénak... S akkor talán az „egyszerű" melós- nak és értelmiséginek sem kellene Trabantban zötykölődnie. WÁGNER DEZSŐ Díjmentes televíziózás nyugdíjasoknak Az utóbbi időben több nyugdíjas pana­szolta, hogy - bár mentesülnének a tele­vízió előfizetési díja alól - mégis levonják tőlük ezt az összeget. Mint ismeretes, a kormány és a SZOT megállapodása eredményeként ez év ja­nuár 1 -jétől nem kell tévé-előfizetési díjat fizetniük az egyedül élő 70 éven felüli nyugdíjasoknak, valamint a 70 éven felüli - önálló háztartásban élő - nyugdíjas há­zaspároknak. A rendelkezés kiterjed azokra a 70 éven felüli nyugdíjasokra is, akik önálló jövedelemmel nem rendelke­ző családtagjuk eltartásáról gondoskod­nak. Csernák Endre, a Magyar Posta elnöki hivatalának vezetője az MTI munkatársá­nak elmondta, hogy azoknak az érintett ügyfeleknek, akiknek a pénzét az OTP kezeli, személyesen kell módosítaniuk az OTP-vel megkötött szerződésüket. Azok­nak az érdekelt budapesti nyugdíjasok­nak, akiknek telefonjuk is van, a Távköz­lési Díjelszámoló Hivatalhoz (Budapest VI., Nagymező u. 52.) kell eljuttatniuk mentesítési kérelmüket. Akinek nincs átutalási betétszámlája (s telefonja sem), annak a lakhelyéhez tartozó kézbesítő hivatalhoz vagy az ügyfélszolgálati irodá­hoz kell kérelmével fordulnia. A posta az érintett nyugdíjasok dolgának megköny- nyítésére nyomtatványokat készített, amelyeket a postástól vagy a postahiva­taloktól lehet térítésmentesen beszerez­ni. Ez tulajdonképpen egy előre nyomta­tott nyilatkozat arról, hogy az illető a men­tességet élvezők kategóriájába tartozik. Egyébként minden mentességet kérő­nek ki kell töltenie ezt a nyomtatványt, mert a posta csak ezzel igazolhatja a pénzügyi szerveknek, hogy indokoltan tekint el az előfizetési díj felszámításától. A posta gondoskodik arról, hogy - leg­feljebb hat hónapra visszamenőleg - mindazok vjsszakaják pénzüket, akik tá­jékozatlanság vagy egyéb ok miatt befi­zették a tévé-előfieztési díjat. Mivel leg­alább 400-500 ezer előfizetőről van szó, előfordulhat, hogy a posta csak késedel­mesen tudja nyilvántartásba venni a jo­gosultakat, ezért vonják le tőlük továbbra is az előfizetési díj összegét. Ezekben az ügyekben a posta külön kérelem nélkül, hivatalból intézkedik a visszafizetésről. A fehérjeprogramról A királynő koronázása még várat magára A pontosság kényszer, nem pedig erény. Akár ekképp is megfogalmazhat­nánk a hazai fehérjeprogram kapcsán a kétségeinket. Gondoljunk csak arra, hogy a Bólyi Mezőgazdasági Kombinát, mely a hazai szójtermesztés vetőmag- szükségletének 90 százalékát adja, sem lehet biztos a dolgában, mert még nem derült ki egyértelműen, hogy a gazdasá­gok mekkora területen kívánják ezt a nö­vényt elvetni. Hatvan-hetven vagy éppen százezer hektáron? Pedig tavaly beindult a fehérjeprogram és ha a szóját vesszük, nekik bizony ala­posan jut a szereposztásból. A szója pe­dig a fehérjék királynője, és ennek a „ki­rálynői” növénynek az iregszemcsei Ta­karmánytermesztési Kutatóintézet ne­mesítette a hazai vetésterület 40 százalé­kán földbe kerülő vetőmagját. Ez az arány várhatóan nőni fog, ami abból a szempontból sem közömbös, hogy a kutatásra szánt forintok 60-70 százalé­kát saját bevételből kell finanszírozni. Márpedig fejleszteni csak úgy lehet, ha minél több iregszemcsei szójavetőmagot vetnek el a mezőgazdasági üzemekben, ami a fajtahasználati díjat ismerve jelen­tős összeggel segítheti a további kuta­tást. A kiindulási pontok Nézzük mit mondanak a számok, a ha­zai fehérjeprogram kapcsán. Az összes abraktakarmány és fehérjeszükséglet terveiben 11 millió 470 ezer tonna szere­pel, ebből egymillió 194 ezer tonna a fe­hérje. Ennek kielégítésére 655 ezer ton­nát importálnak, mig itthon a várható megtermelt mennyiséget 530 ezer ton­nára tervezik a szakemberek. Ismerve a szigorú importkorlátozásokat, nem túlsá­gosan biztató a kép arra nézve, hogy ezt a kontingenst emelni lehessen. Mindeh­hez ha még azt is hozzátesszük, hogy a takarmánygazdálkodásunkban a fehér­jefelhasználás aránya elmarad a fejlet­tebb országoktól, akkor a kép nem tisz­tult. Csak a hazai fehérjetermelés növelé­se hozhat megnyugtató megoldást. Tol­na megye e tekintetben egyelőre kiugró változásokról nem beszélhet. Évek óta stabil a borsótermesztés megyénkben, ennek egy részét a Paksi Konzervgyár­ban dolgozzák fel, míg a száraz borsót ta­karmányozási célokra használják. A terv­információs jelentésből kiderül, hogy a borsó és szója vetésterülete 7 ezer hek­tárról 12 ezerre nő az idei évben. Ha ezt a növekedést még különválasztjuk, az is kiderül, hogy a szója területe többszörö­sen megnő. Mindez szép, de a takarmá- nyokba való bedolgozás formája már egyáltalán nem biztos. Mire az itt megter­melt szójából tápalapanyag lesz, még talán azt is megérhetjük, hogy a Sión ten­gerjáró hajót eregetnek - mondta egy kesernyés hangulatú mezőgazdász a kö­zelmúltban. Több tégla és cserép Az év első két hónapjában is élénk ke­reslet ösztönözte a tégla-és cserépgyá­rakat a termelés növelésére. Ennek meg­felelően januárban és februárben együtt­véve az egy évvel ezelőttinél 54 millióval több, összesen 190 millió téglát állítottak elő. A január-februárban gyártott 12 mil­lió cserép pedig 2 millió darabbal haladja meg a múlt év azonos időszakában előál­lított mennyiséget. A vásárlók szinte még melegen vitték a téglát, s így a jelentősen megfogyatkozott gyári készárukészlet alig gyarapodott. Az utóbbi hónapokban a felvásárlások miatt múlt év végén elhalasztott nagyjaví­tásokra is sort kerítettek. A korszerű alagútkemecével rendelkező üzemek túlnyomó részében befejezték ezt a mun- • kát. Végzett a karbantartással és javítás­sal az iparát 40 hagyományos gyára is, s most a fagymentes hajnalokat várja, hogy megkezdhesse a termelést. A tég­lapréseket ugyanis addig nem indíthat­ják el, amíg a hideg megfagyasztaná és szétmálasztaná a nedves agyagból for­mázott téglát, cserepet a szabadtéri szá­rítószínekben. \ A hazai szójatermelés feltételrendsze­rét meg kell teremteni, hangzik el manap­ság sok fórumon. Igen ám, de hogyan, amikor ha a kukoricával hasonlítjuk, ki­derül azonnal, hogy két és fél, három má­zsa kukorica áráért vásárolható egy má­zsa szójadara a piacon. Ma ugyanannyit fordítunk dollárban a szójabehozata- lunkra, mint amennyit a kávéra... Évente 150 millió dollárt. Az állatállomány ellá­tására 300 ezer hektárra kellene növelni a szójaterületünket. A hazai ár nem ver­senyképes a világpiaci árral, érdemes azon is elgondolkodni, hogy hosszú tá­von gazdaságosan vihető lenne-e ez a program, amihez jelenleg nincs még megfelelő pénzügyi és érdekeltségi ala­punk sem... Kétségek vázlatosan A Szekszárdi Húsipari Vállalat igazga­tóhelyettese, Kohajda Ferenc a követke­zőképpen foglalta össze a téma kapcsán véleményét:- A fehérjeprogramban több bizonyta­lanságot is érzek. Az állati takarmány­ellátáshoz szükséges fehérjeforrások a szójára alapozódtak, aminek két oka is van. Egyik, hogy az ötvenes évek kezdeti próbálkozása csupán az erőlködés szintjéig jutottéi, míg a hetvenes években a kukorica hibridizációjával dinamikus fejlődés indult meg, amivel a szójának versenyeznie kellett volna. Ma könnyebb 80 mázsa kukoricát megtermelni, mint 20 mázsa szóját! Ennyi kukoricáért közel 40 mázsa extrahált szóját vehetünk a világ­piacon. Két fehérjefogyasztó ágazatunk, a baromfi és a sertés, növényi fehérje­hordozókból származó igényét legin­kább a szója tudja kielégíteni. A hőkeze­lésen átesett extrahált szója emészthető­sége a sertés esetében feljavul. Megyénkben gyakorlatilag nem volt szójatermelés, csak próbálkozás, ha pe­dig termeljük, azt fel is kell dolgozni. Dal- mand most próbálkozik ezzel, az NSZK- ból vásárolt berendezéseket. Ahhoz, hogy jelentős hazai szójatermelés ala­kuljon ki, termesztéstechnológiai, feldol­gozástechnikai és takarmányozástech­nológiai teljes innovációs sort kell első­ként beindítani. A fehérjére fordított kiadásainkat csökkenteni kell. Mindezt a végtermék feldolgozás során fogjuk megsínyleni. Megtermeljük itthon? A mai alapokkal, és valuta nélkül erre nem sok az esély. Nő a terület? Igaz, de nem abszolút többletterületről lévén szó, a sokszoro­sára - mivel eddig is takarmánytermő terület volt - nincs mód. Egy másik gondolat. A mi étkezési kul­túránkban nem kell tartani egy szójafor- radalom kitörésétől. Mire látok reális esélyt? A tejelőmarha-ágazat valódi eséllyel léphetne be a programba, de az extrahált napraforgónak lenne akkor az abszolút konkurense. A cél itt viszont Ezekben a napokban sorra alakulnak azok a szakértői csoportok, amelyek a közösségi letéti számlákról iényelhető támogatások odaítéléséről döntenek, illetve figyelemmel kí­sérik azok felhasználását. Azokban a megyék­ben, ahol már megalakultak, ezeknek a szám­láknak a működtetési elveit dolgozzák ki. Az autonóm gyermek- és ifjúsági közössé­gek létrejöttének, illetve a már meglévők kez­deményezéseinek támogatására Budapesten és minden megyében azonos alapösszegü közösségi letéti számlát nyitott az Állami Ifjú­sági és Sporthivatal, valamint a KISZ Központi Bizottsága tavaly ősszel. Az idén azonban a támogatás mértéke már a megyékben kialakí­tott közösségtámogató és intézményfejleszté­si programoktól függ, amelyeket a számlát működtető szakértői csoportok nyújtanak be a meghirdető szerveknek. Ezt a támogatást ebben az évben a szakértői csoportok - pá­lyázat útján - a többféle szabadidős tevékeny­ségre szerveződő autonóm gyermek- és ifjú­sági közösségek kialakítására és működteté­sére, a közösségi videózás elterjesztésére, a speciális videokínálat megteremtésére, illetve az e célok megvalósítását segítő intézmé­nyeknek ítélhetik oda. A megyei letéti számlák megnyitása a ren­delkezésre álló anyagi erőforrások új elosztá­sát jelentette. A korábbi gyakorlat ugyanis az volt, hogy az ÁISH, a KISZ és más, országos hatáskörű szervek jelentős összegeket osz­nem a napraforgó kiváltása. Rendezked­jünk be a szója extrahálására? A jelenlegi beruházási viszonyok ismeretében mi­lyen biztosíték látszik minderre? így a ha­zai viszonylatból kikerülő szójadara csak több éves kitartó fejlesztéssel érhető utol. Állati termék termelésünk ugyanakkor ezt egyértelműen igényelné, ami az újabb és egyben legkritikusabb pontja a kérdéskörnek. Végül a nagy kérdés: Megengedhető-e egy olyan invesztáció beindítása, amiben ennyi a nyitott kér­dés? Árucsere-próbálkozások A szójafeldolgozó berendezéseket im­portáljuk. Nem is valószínű, hogy a ma­gyar ipar igen rövid idő alatt képes lehet a fejlesztés intervallumán és a gyártás minőségén javítani. Mert ide igen meg­bízhatóan működő berendezések kelle­nek. Mi a kiút?- Az általános szabájyozás keretein belül igyekszik a Szekszárdi Húsipari Vállalat importfehérjét beszerezni. Olyan partnert keresünk, amely hús és húsipari termékért adna fehérjét. Árucsere-kap­csolat keretein belül akarunk boldogulni, és egyelőre a lehetőségeink szondázása folyik. Vegyesvállalati keretek között mű­ködő vállalatokat keresünk fel, szintén a többlet fehérje behozatala érdekében. Vizsgáljuk a hazai programban való rész­vétel lehetőségeit is, keressük a közös megoldás útjait. A fehérjebehozatal szűkülő csatornáit mi növelni kívánjuk, az elképzelt orszá­gos kontingenst akarjuk megfejelni. A meglévő húsliszt üzemünk kapacitását növeljük, más szervezetekkel közösen tárgyalunk egy Walter típusú tósztológép üzembe helyezéséről. Egy élelmiszeripa­ri vállalatnak és a köré csoportosult ter­melőknek egységes értékelési alapokról kell indulnia. A szabályozás jelenlegi bi­zonytalansága az egész vertikumra kive­títi hatását, és ebben döntő láncszem­ként ott van a fehérjeprogramunk is. A kistermelők például nem is annyira az árakat nehezményezik, mint a fehérje és táptakarmányok körüli helyzetet érzik inogni. Megegyező lesz-e a minőségi takar­mánybeszerzés árainak emelkedése a munkáraforditással, magyarán megéri- e továbbra is dolgozni? Igaz, mindezt nem feltétlenül a húsipari vállalatoknak kellene megoldania, de mint Kohajda Ferenc elmondta, egy álla­potot tudomásul venni, nem elég az elő­relépéshez. Lépni viszont kell. És hogy a sok apró lépés utáni haszon egyenlő lesz-e a ráfordított energiával? Valószínű igen, főleg akkor, ha az új utakat kereső és találó SZHV elmondhatja majd, hogy a rendelkezés joga a kezében is maradt. Céljaik mindenesetre közügyet is szol­gálnak. SZABÓ SÁNDOR tottak ki pályázatok útján a közösségi kezde­ményezések megvalósítására. Ám egyeztetés híján a központi pályázatok között sok volt a hasonló jellegű, így egy-egy pályázó ugyan­ezen tevékenységre több helyről is támoga­táshoz juthatott. Emellett voltak és vannak olyan tevékenységek, amelyekre eddig nem jutott elegendő figyelem és anyagi segítség. A korábbi tapasztalatok közé tartozott, hogy sokszor csak 20-30 ezer forint hiányzott egy- egy közösségnek a fenntartásához, működé­séhez. Számos ilyen segítségkérő levél érke­zett az ÁlSH-hoz is. A hivatal azonban nem vállalhatta, hogy központilag döntse el, kinek és mennyit juttat támogatásként, hiszen a helyi gondokat csak helyi szinten lehet megoldani. Mindezek figyelembevételével született meg a közösségi letéti számlák rendszere, amely hozzájárulhat a közösségek szerepé­nek alakításához, önbizalmuk és önállóságuk erősítéséhez. Az elosztás új gyakorlatával a támoga­tásokat megyei szinten egységesen meghir­detett célok valóra váltására nyerhetik el a pá­lyázók, így nem aprózódik el az anyagi segít­ség. A letéti számlákról vissza nem térítendő támogatást, illetve visszatérítendő céltámoga­tást kaphatnak a pályázók. Az ÁISH és a KISZ KB azt tervezi, hogy ezt a formát kiterjeszti más jellegű közös­ségi kezdeményezések támogatására is. Közösségi letéti számlák

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents