Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-08 / 57. szám
1988. március 8. 4 ^ÉPÜJSÁG Moziban Tiszta Amerika „Ez a történet, mint minden igaz történet, New Yorkban játszódik” - mondja az Író Esterházy Péter és a társíró rendező Gothár Péter. Igazságában nincs is jogunk kételkedni, hisz hasonlót bárki tudna mesélni saját környezetéből. Persze az is tény, hogy nem kell feltétlenül Amerikába utaznunk igaz történetért. De Gothár Péter megtehette, jórészt saját finanszírozásában, hogy Amerikában forgassa legújabb filmjét. (A tokiói filmfesztiválon elnyerte az egyik nagydíjat és az azért kapott - magyar szemmel tetemes - valutából tudott, igen szerény körülmények között filmet forgatni New Yorkban.) Tölgyesi Frigyes, aki körül a történet bonyolódik, negyvenéves, bizonyára megfelelő anyagiakkal eleresztett magyar úr, háromtagú családjával Ibusz- utazáson vesz részt New Yorkban. Feleségének, kisfiának csak egy utazás, kaland az egész, de Tölgyesi a szabadságot keresi. Már régóta úgy érzi, keres valamit, amit itt remél megtalálni, szeretné átélni a teljes belső szabadság néhány pillanatát. Higgyük el neki, illetve a rendezőnek, hogy ezt csak Amerikában érheti el. A többi a szokványos disszidenstörté- netek koreográfiája szerint megy. Beáll egy kapualjba, nem megy tovább családjával, útitársaival, a repülőgép nélküle tér haza. Megismerkedik egy színes bőrű párral, ami újabb jelenetekre ad lehetőséget. Ezután minden következik, van egy kis krimi - bizonytalan, kideríthetetlen motivációkkal -, van egy kis szerelem, romantika, van némi „fű", a megfelelő hangulat előállítására és dráma, ami azért viszonylag jóra fordul. Színt csak az hoz a történetbe, amikor megjelenik az após, Szirtes Ádám nagyszerű alakításában. Bő humorral, ragyogó képsorokkal. Az após úgy közlekedik New Yorkban a budapesti villamosbérletével, mintha a magyar főváros flaszterét koptatná. Aztán ő is hazautazik, és lassan vége is a filmnek. Nem tudjuk meg, hogy az egyébként értelmes Tölgyesi hogy képzelte amerikai életét nyelvtudás, valutaképes szakma, kapcsolatok nélkül. A törvényszerű vég így be is következik, amin pedig csak a csoda segíthet. Viszont azt is tudjuk, hogy Amerikában sem teremnek minden sarkon csodák. Szólni kell még Lukáts Andor alakításáról, aki hozza a karakterfigurát, csak éppen ez még kevés. Valamivel többet kellene tudnunk Tölgyesiről, hogy megértsük, esetleg helyzetébe képzeljük magunkat, valamiféle együttérzésre legyünk képesek. A szerzők az indítóokokra, a főszereplő indíttatására, előéletére semmi hangsúlyt sem fektettek, így a néző legfeljebb külső szemlélőként nézheti, a részleteiben néhol bravúrosan megoldott jeleneteket, képeket. De erről nem a két színész, Lukáts Andor és Szirtes Ádám tehet. Ők megtették a dolgukat, kihozták szerepükből, amit lehetett. A minősítés a néző dolga. TAMÁSI JÁNOS Hangverseny A Makám együttes koncertje Régi kedves ismerősöket köszönthetett ismét a Művészetek Házában a főként fiatalokból álló közönség. A Stúdió 88. február 9-i adását követően érthető várakozás előzte meg a Makám együttes újabb, immár harmadik szekszárdi fellépését. A televízió népszerű kulturális hetilapja akkor arról adott hírt, hogy a maga nemében egyedülállót produkáló zenekar elkészítette első nagylemezét, melynek zenei anyagát február 26-án mutatják be az Egyetemi Színpadon. Alig néhány nappal később pedig mára megye- székhelyen köszönthettük őket abban a reményben, hogy mi is részesei lehetünk a különleges zenei csemegének. Elöljáróban szögezzük le, ebben a reményünkben nem csalódtunk. A hallottak alapján megértjük és uram bocsá’, kissé irigyeljük is azokat, akik minden hónap utolsó szombatján meghallgathatják az együttest Budapesten a HVDSZ-kultúr- otthonban. De hát mit is jelent ez a szokatlan és sokunk számára érthetetlen elnevezés: Makám? Arab szó, mely rözített és improvizatív elemek egységét jelenti. Muzsikájukban a Balkán, a Távol-Kelet, és Afrika zenei motívumai vegyülnek az európai ízléssel, kifejezésmóddal. Amit játszanak, nem igazán kortárs zene, nem is jazz, bár fellelhetők e műfaj némely sajátosságai és népzenének sem nevezhető. Mi hát akkor tulajdonképpen? Kortárs zene jazzos és népzenei elemekkel. Sokfajta muzsika új megközelítésben, mely hatásában azért az európai fül számára elsősorban a Balkánt és a keleti egzotikumot idézi. A nálunk is jól ismert oboa, gitár, nagybőgő mellett megszólal a bolgár eredetű gadulka, a kaval, mely majdnem fuvola, csak a végén kell megfújni a csövet, a zanza, ez Afrikából származik, a marimba, a zanza fémből készült változata, a sarangi, a tábla, a különböző nagyságú köcsögdudák és még számos kisebb-nagyobb fúvós, pengetős vásárolt és saját készítésű furcsa zeneszerszám. A Makám együttes műsorán részben azok a számok szerepeltek, melyek a Közelítések című nagylemezükön is megtalálhatóak (pl. Keleti pályaudvar, Vízóra), részben pedig repertoárjuk régebbi és újabb szerzeményeit mutatták be. Érdeklődéssel hallgattuk a filmzenét, amit egy Vietnamban készült természeti filmhez komponáltak. Hangeffektusaik'rendkivül képszerűek. Szinte magunk előtt láttuk a sejtelmes, egzotikus világot. Megszólaltak a képzeletbeli vadon félelmetes hangjai, a madarak vijjogása, az áthatolhatatlan őserdők élőlényeinek neszei, elénk rajzolódtak a Balkán-hegység és Kis-Ázsia jellegzetességei. Szárnyalt a zene és vele szárnyalt az emberi fantázia. A főként moll dallamokból építkező, kissé talán szomorkás muzsika a modern lélek életérzéseit is felvillantotta. Az ismétlődő és egyre erősödő monoton alapmotívumok, s a rájuk épülő improvizációk jó értelemben vett feszültséget teremtettek, kifejező erőt kölcsönöztek zenijüknek. Az ezúttal betegség miatt 5 tagúra fogyatkozott Makám együttes nagy sikert aratott. A tapsokat ráadásszámmal köszönték meg, a koncert után pedig nagylemezüket dedikálták - a hallottak alapján bizonyára nem az utolsót. LEMLE ZOLTÁN Tévénapló Krimi Pitaval, teljes nevén Francois Gayot de Pitaval neve több mint két évszázad óta egy többé-kevébé irodalmi műfajt jelöl, mert a pitaval bűnügyi történetek gyűjteménye, s még Ady is irt ilyen címen (Magyar pitaval) cikket. A jeles gyűjtemény első kötete 1734-ben jelent meg, még további 19 követte, s az egész világon akadtak fordítói és utánzói, bár közben a pitaval más lett, igazi lektűr, a szó jó és rossz értelmében egyaránt, aminek vannak elnyűhetetlen szerzői, akár klasszikusait is mondhatnánk, mint C. Doyle, A. Christie vagy Edgar Wallace, akinek kísérteties történetéből a csehszlovákok készítettek filmet. A gyökerek itt mélyebbre nyúlnak, Poe sejtelmes novellái jelentik a forrást, amiket Babits is szeretett, le is fodított többet. A Poe-történetekben a hangsúly nem a bűntetten, hanem az azt körülvevő világon van, a valóságot egyszerre titokzatos jelenségek színezik, még minden azonos önmagával, de a háttérben titok lappang, ami akár misztikus hangsúlyt is kaphat, mint Poe felejthetetlen regényében, az Arthur Gordon Pym történetében. A műfaj lassan elüzletiesedett, televíziónk is ontja az általában nagyon kevés ötletről tanúskodó sorozatokat, mert a világ minden táján uralkodik a kényszerképzet, hogy szükség van mindennapi kriminkre. Wallace Rózsás Hubertje, bár készítői eléggé összekuszálták a történet szálait, a jobbak közül való, mert épp úgy, mint a jelek szerint halhatatlan társai, értett az elbeszéléshez, tudott mesélni, ami nem lebecsülendő adomány. De valóban kell-e ennyi krimi? Valószínűleg nem, a nézők legtöbbje félóra múlva már el sem tudja mondani, hogy mit látott, pedig amíg pergett a film őszintén remélte, hogy kiderül az igazság. Sokan azt mondják, a fiatalok számára rossz iskola, mert az erkölcsi értékek megvetését sugallja, a gátlástalanságot, esetleg a módszert is megtanítja. Lehet, hogy van benne valami, nem tudom. Inkább az a feltűnő, hogy az együttérzés rendszerint elillan, amikor környezetünkről van szó, pedig a krimi itt kísért mindennapjainkban, szemünk előtt zajlanak le riasztó események. Itt . kellene több együttérzést tanúsítani, több cselekvő megértést, türelmet. Az Évgyűrűk című nyugdíjasműsorban láttuk azt a megdöbbentő történetet, ami Bátaszék közelében történt, lapunk is hírt adott róla. Egy magányos öregasszonyt lakásától távol holtan találtak, miután néhány nappal előbb kivette és fiának adta az ■ évek során megtakarított pénzét, pontosan 116 000 forintot. Bűncselekmény nem történt, amint a rendőrség megállapította, az agyérelmeszesedett öregasszony elborult pillanatában feküdt a földre, ahol csendesen meg is halt. A megrendítő film - készítői nevét nem közli a műsorújság - ezt mondta el, egyszerűen, eszköztelenül, kommentár nélkül. A megszólaltatottak kedvükre beszélhettek, senki nem mondta nekik, hogy mit kell mondaniuk, de szavaikból éppen ezért rajzolódhatott ki egy néma tragédia, amelyért senki nem felelős, mindenki igazolni tudja, hogy mit tett, az adott időpontban hol volt, de arról lelkiismeretének kell számot adnia, hogy mit mulasztott el. A krimi tehát itt van közelünkben, a bűnesetek száma is gyarapodik, amint másutt hallottuk, s itt lenne nagyobb szükség a rokonérzésre, a megértésre, mert ez és az ehhez hasonlók megrázóbbak, mint amilyenek után Derrick mester nyomozni szokott. Jánossy Lajos Lukács György nevelt fia volt, 1950-ben érkezett haza Londonból, mint nemzetközileg is elismert fizikus, az Akadémia azonnal tagjává választotta, s kinevezték a Központi Fizikai Kutatóintézet egyik vezetőjének, majd igazgatójának. Jellegzetes alakja gyakran tűnt fel a képernyőn, szívesen vállalt ismeretterjesztő előadásokat, a laikus számára legkönnyebben olvasható könyve, a „Relativitáselmélet és fizikai valóság" is ilyen céllal készült, melyen a jobb megértést humoros rajzok is segítik. Pedig a könyv egyáltalában nem humoros, sőt Jánossy merész hipotézisét fejti ki benne, amivel szembeszáll Einsteinnel és a relativitás elméletével, bizalmat kénre az olvasótól, hogy amit elmond „nem egészen alaptalan”. Vitatta, ami Einstein kiinduló pontja, hogy a fénysebességnél nincs nagyobb sebesség, a görbült tér elméletét is kétségbe vonta s megpróbálta visszapörölni az étert, a világmindenséget kitöltő rejtélyes valamit. Természetesen nem lehet feladatunk, hogy érdemileg beleszóljunk ebbe a vitába, az azonban kétségtelen, hogy a tudomány gyorsan napirendre tért merész elgondolásain, mint amelyek túlhaladottak. Tíz éve halt meg, s érdemes volt felidézni emlékét, mert a tudós vitáktól függetlenül, jelentős személy volt, nemzetközileg számon tartott atomfizikus, itthon pedig olvasók, tévénézők jól ismerték, sokfelé megfordult, mint szenvedélyes filatelista, még a bélyeggyűjtők egyesületében is. Egykori munkatársai, tanítványai idézték emlékét s láttuk őt magát is, éppen arról , beszélt, hogy a relativitáselmélet kételyeket ébresztett benne. Ugyanakkor hallhattuk azt is, hogy a Jánossy-örökség kérdését nem lehet lezárni, a jövő dönti el, mit lehet és érdemes továbbfejleszteni benne. Valaki úgy emlékezett vissza rá, hogy nem ismert tekintélyeket, saját magát is beleértve, s megtörtént, hogy valamelyik hallgatója más levezetést ajánlott egy fizikai kérdés megoldásához, mintő. Sértődés helyett saját magát korrigálta, rrtertvilágos, szabad szellem volt, aki többször is elvégezte ugyanazt a kísérletet, mert az igazság és csak az igazság érdekelte. Cs. L. Rádió Eretnek kezdeményezés a tömegmozgalomban... Megmosolyognivaló? Azt hiszem, inkább szomorú. Régi igazság, de ez ma sem változtat érvényességén, ha valamit nagyon bizonygatnak és kritikát nem tűrve erősítenek, az mindig gyanút ébreszt az emberben. Történt tehát az egyik reggelen, hogy nyilvános szembesítésre hívták össze az iróniával kommentáló és a bírálatot magára vevő újságírót. Mindketten vezető beosztásban, egyikük a televízió, másikuk egy megyei lap főszerkesztője. Az összetűzés abból adódott, hogy a rádió „Jó reggelt” műsorának egyik adásában Aczél Endrét kérték fel a hírek kommentálására, aki ebben a minőségében nem a helyiek szája íze szerint minősített egy vállalkozást. A HNF megyei bizottsága pályázatot hirdetett első ízben egy tisztség betöltésére, erre mondotta azt a neves kolléga, hogy „íme a békési glasznoszty”. Az ironikus hangnem mellett persze azt is hozzátéve, hogy bízik a kezdeményezés sikerében. Ez elég is volt a „tetemrehíváshoz”... Hogy mi történt valójában? A korábbi gyakorlattól eltérően egy olyan tisztséget tettek nyilvánossá, nyitottá, amelyiknek eddig is annak kellett volna lennie. A népfrontmozgalom célja deklaráltan az, hogy minél szélesebb társadalmi réteget, gyakorlatilag a lakosság egészét elérje, aminek egyik módja, vagy inkább esélye lesz a felkészült, rátermett vezetők és tisztviselők kiválasztása. Ez persze csak a jövő, ma a néhány valóban lelkes törzs- gárdatag erőfeszítése ellenére is a gazdaságban jól ismert jelenséggel, az alacsony hatékonysággal, lehetőségeik keresésével küzdenek a tömegmozgalomban. Nem egyedi jellező ez, így remélhetőleg a túlérzékenység, magyarázkodás helyett a kezdeményezők a gyakorlatban igazolják, a többi megyei szervezetben pedig hasonló korábban eretneknek tartott megoldásokkal próbálkoznak a jövőben. Talán Tolnában is... -takácsSzínház Doktor Zsivago Okos dologba kezdett a megyei művelődési központ. Nem lehet minden jó, de olykor csak szűkebb kör érdeklődésére számot tartó, előadást elhozni Szekszárdra. így a nézőket kell az előadás helyébe vinni, ami legutóbb március 1 -jén a Győri Balett esetében történt meg. Ugyanakkor egy másik csoport autóbusszal Szolnokra utazott Borisz Paszternák Doktor Zsi- vagójának megtekintésére. A mai buszárak mellett potom olcsón, kilométerenként 50 fillérért, Paszternák a nagyságokban nem szűkölködő orosz irodalom legnagyobbjai közé tartozik. Doktor Zsivagója, a regény, nehéz olvasmány, óriási korkép és egyben a történelmi változások súlya alatt vergődő ember lelki változásainak képe is. A színdarab ugyanez, évtizedeken átívelő cselekménnyel, félelmetesen vad indulatokkal, szerelmekkel és nem csekély messianizmussal tele. Nem szabad a könyvre gondolni, mert a színpadi mű önálló egész, melyet Szikora János pompásan rendezett, a szinte valószerűtlenül bonyolult színhelyváltozásokat pedig Csikós Attila ugyanilyen magas színvonalon oldott meg. Szinte valamennyi szerep csábítóan jól megoldható feladat a művészeknek, kivéve Zsivagóét (Mertz Tibor). Zsivago a valóságtól kissé elrugaszkodott, tiszta szívű álmodozó, aki éppen ezért valamelyest idegesítő is, amiként a minden körülmények közt - még hibáikban is - becsületes emberek általában azok. Alakja a harmadik felvonásban teljesedik ki és a művész itt érdemelte ki igazán a közönség többszörös vastapsát. Szinte az egész szereposztást fel lehetne sorolni és igyekezni kinek-kinek megfelelő, elismerő jelzőt találni. Maradjunk csak egyeseknél: Sztárek Andrea (Lara) és ellenpólusa Anna (Roczkó Zsuzsa). Antyipov (Derzsi János) Gromeko (Kátay Endre). Utóbbi Jászai-díjas, épp úgy, mint a mellékszereplőként is teljes odaadásé művészi munkát nyújtó Dobák Lajos, Nyikolaj bácsi megszemélyesítője. A cselekmény az árvaságra jutó kis Zsivago 7 éves korától haláláig ível. Van a színen értelmiségi szenvelgés, illúzióker- getés, forradalmi pátosz, partizántábor, nyomor, kivégzés, nagyjából minden. Meg némi borzongás a néző lelkében, aki jól tudja, hogy ezt a remekművet a maga idején pocskondiázták, szerzője pedig csak a véletlenek összejátszása jóvoltából menekült meg a haláltól. A halhatatlanságtól már nem. A szolnokiak előadása hűséges volt Borisz Paszternák mondanivalójához, műve szelleméhez és minden nézőnek rendkívüli élményt nyújtó. A megyei művelődési központ színházjáró buszai pedig a tervek szerint a jövőben is közlekednek majd. ORDAS IVÁN Jelenet a filmből