Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-08 / 57. szám

1988. március 8. Képújság 5 Egy kedves asszony a pult mögött A család kereskedőhagyományát folytatja... Nokedliszaggató és zsírosbödönök, megszámlálhatatlan méretben és minő­ségben tepsik, fazekak, lábosok, húsda­ráló, a legkülönfélébb rendeltetésű re­szelek, kések, késélezők... Sőt, kályha- csőkotrót is lehet kapni a parányi bolt­ban. Lehetetlen feladatra vállalkozik az, aki rövid úton próbálja felsorolni, mi min­dent árusít Dunaföldváron kiskereskedé­sében Csorna Ferencné. A hivatalosan háztartási és cserépedény forgalmazá­sára szól az engedély, ami után érthetet­len okból hónapokat kellett járnia. Pedig nyilvánvaló, hogy nem a gyors meggaz­dagodás vágyával kezd valaki ilyesfajta tevékenységbe, amit a szakmában csak úgy mondanak: „munkás, de nem pén­zes”. A szinte filléres áruk sokaságától kezdve a néhány száz forintos cikkek te­szik ki a profil jó részét, általában olyas­mit kínálnak itt, ami másutt is megkapha­tó esetleg, de nem ekkora választékban és főleg nem ilyen kedves kiszolgálás mellett. Igaz, mint kiderül nem véletlen egyéni adottság a kiváló kereskedőszellem, ugyanis Csorna Ferencnének már a nagyszülei is virágcserép- és kerámia­kereskedéssel foglalkoztak. Nem volt rit­ka az övékéhez hasonló kereskedődi­nasztia erősödése a Duna-parti települé­sen, a hagyomány azonban egy időre megszakadt. A fiatal lány a gimnázium elvégzése után tanári pályára készült, és miután terve meghiúsult, Dunaújváros­ban a műszerész szakmátlanulta ki. Szü­lőfalujában ezt használni nem tudta, ezért a gumiipari szövetkezetben segéd­munkásként helyezkedett el és töltött 12 évet. Eközben pedig a három műszak mellett vásározni hordta az édesanyját. Aztán döntött, az erőn felüli iramot felére csökkentette a kereskedelem javára. Be­jelentett családtagként, majd főállásban végezte a számára kedves mesterséget. Az indulásnál egy szomorú esemény segített: „akkoriban halt meg az idős Ve- lics István bácsi, aki háztartási edények­kel, eszközökkel foglalkozott, persze ki­Védett területeink: Gemenci Tájvédelmi Körzet Különleges esztétikai látványt nyújta­nak a különleges alakú és méretes fák: főleg kocsányos tölgy, magyar kőris, fe­hér nyár és fekete nyár. A tájképi szempontból is jelentős ter­mészetes növénytársulások megőrzése egyben a gazdag állatvilág védelmét is szolgálja. A mocsaras részeken tömege­sen élnek védett kétéltűek és hüllők. Itt található az ország egyik legjelentősebb gímszarvas populációja. Egyedeire jel­lemző a világviszonylatban is elismert erőteljes testalkat, valamint a méretes, súlyos agancs. A gemenci gímszarvasál­lomány ezért kiváló génkészletet is jelent. Magyarországon ma már meglehetősen ritka a vidra és a vadmacska. A Gemenci Tájvédelmi Körzet területén azonban ezen két védett emlős meglepő módon szapora. A különleges természeti adottságok eredményezik a madárvilág rendkívüli fajgazdagságát. Itt fészkel a fekete gólya, a fekete harkály, a kerecsensólyom, a törpesas, a békászó sas, valamint a leg­veszélyeztetettebb madarak közé tartozó réti sas. Az ártéri mocsárerdőkben gyakoriak a gémtelepek. Jellemző madarai a bakcsó, a kis kócsag, a nagy kócsag, a szürke­gém, a kanalas gém, a pompás színezetű jégmadár, továbbá a vadrécék és a vad- ludak. A Gemenci Tájvédelmi Körzet rendel­tetése, hogy környezetvédelmi mintate­rületként szolgálja természeti környeze­tünk védelmét. Kezelő szerve a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság. A tájvé­delmi körzet csak szervezetten, az erdei kisvasúttal, vagy hajóval látogatható. A MÁV Pécsi Igazgatósága is indított már nosztalgiavonatot (VDN-vonat) a Ge­menci erdőbe. DR. KEVEY BALÁZS Rajz: DR. BÉKEFI IRÉN GEMENCI TÁJVÉDELMI KÖRZET Az Alsó-Duna-ártér hazánk legszebb tájai közé tartozik. Legjellegzetesebb ré­sze a Sió torkolatától délre húzódó Ge­menci Tájvédelmi Körzet. Az 1977-ben országos jelentőségű természeti értékké nyilvánított 5-10 km széles erdőtömb mintegy 30 km hosszan kíséri a Duna jobb partjátTolna községtől Bátáig.Terü­lete 17 779,3 ha, ennek nagyobb része Tolna, kisebb része pedig Bács-Kiskun- megyéhez tartozik. A tájvédelmi körzet létrehozását első­sorban az indokolja, hogy ma már egyre kevesebb az olyan síkvidéki táj, ahol a fo­lyó, a természetes partszegély és a folyó menti galériaerdők tájképi harmóniája még megvan. Fennmaradása annak köszönhető, hogy a területen szám­talan mellék- és holtág, tó, mocsár és morotva szegélyezi a Duna mentét. Ilyen körülmé­nyek között nem volt célszerű az árvízvédel­mi töltéseket a folyam­hoz közelebb építeni, így maradt meg az or­szág legnagyobb ártéri erdősége, a Gemenci erdő. A változatos vízgaz­dálkodási viszonyok­kal magyarázható a legkülönbözőbb nö­vénytársulások megje­lenése. Holtágakban gyakoriak a lebegő és a gyökerező hínártár­sulások. A nyílt víztü­körtől távolodva elő­ször a nádasok, majd a sásos mocsárrétek je­lennek még. Utóbbit követi az el­ső fás növénytársulás, a bokorfüzes. A magasabb áradások elöntik az ártér je­lentős részét. Ezen helyeken főleg fűz- nyár ligeterdők (puhafaligetek) állomá­nyai húzódnak. Az ártér magasabb szint­jei már csak kivételesen magas vízállás esetén vannak elárasztva. Itt tölgykőris- szil ligeterdők (keményfaligetek) képezik a természetes növénytakarót. Azon termőhelyeken, ahol az elöntés veszélye már nem áll fenn, gyyertyános- tölgyesek és gyöngyvirágos-tölgyesek kisebb állományai is megtalálhatók. A növényritkaságok közül a kígyónyelv páfrány, a fekete galagonya, a bókoló gyűrűvirág, az erdei tulipán, a nyári tőzi- ke, valamint a borostás sás érdemel em­lítést. „Inkább a vidékiek térnek be, a helyiek ritkábban jönnek” csibén" emlékezik az asszony. Ezt vásá­rolták meg és egészítették ki apránként. Néhány készítőt, kisiparost is „örököl­tek”, ma közel 20 helyről, zömmel Buda­pestről hozzák az árut. A legkelendőbbek között vannak a különleges teflon bevo­natú edények, sütőlapok, amelyekben a háziasszonyok állítása szerint soha nem ég le az étel. Különösen jó a kapcsolatuk a TITÁN-nal, mint megtudjuk ez a kölcsö­nös bizalmon alapul: megbízható vevők, a megrendelt tételt mindig átveszik, ezért a kurrens cikkekhez is hozzájuthatnak. Bosszúságok? Persze, bőven akad ok, amikor mondjuk köszönés nélkül érke­zik, a kérdő szóra nem válaszol és ha­sonlóképpen távozik a tisztes vevő, de ezt le kell nyelni, a munkához tartozik. Kevésbé tudja megemészteni az igazi kereskedő, amikor azt kell mondania: „nincsen”. Márpedig rendszeresen van­nak ilyen látens áruk, amelyek észrevét­lenül eltűnnek, ki tudja, mi okból. Most ilyen éppen a nagy vájdling, a 22-es, 32- es húsdarálók, a nagyobb méretű mű­anyag gyermekfürdőkád és természete­sen az apró alkatrészek, amelyek nélkül kidobhatjuk az egyébként jó húsdarálót, kávéfőzőt, vagy szifont. De ma inkább a túl sok áru miatt fő a feje Zsuzsa asz- szonynak, az utóbbi két hónap minden borúlátó előrejelzést alulmúlt. „Ha spó­rolni kell, akkor nem fognak új edénye­ket, háztartási felszereléseket vásárolni az emberek, inkább javítják a régit...” - mondja egyben a jövőről gondolkodva. Aztán gyorsan hozzáteszi, hogy még nem bánta meg, ha lehet, ezt szeretné folytatni, mint az édesapja teszi 78 éve­sen. Az idős ember minden vasárnap a dunaújvárosi Béke téri piacon árul, az irományait, papírjait a lányának kellett át­vennie. Ha dupla munka is, megéri, hi­szen ez az öreg élete. Talán végérvényesen a lányáé is...-takács-kapfinger­Bemutatkozott a Jugendtourist Az NDK-beli Jugendtourist utazási iroda tegnap Szekszárdon, a Városgazdálkodási Vállalat ifjúsági klubjában sajtótájékoztatón mutatkozott be az üzemi lapok, a magyar utazási irodák és a megyei sajtó képviselőinek. Mint azt Hans-Peter Kittéitől, az iroda képviselőjétől megtudtuk, az NDK-ban csak két utazási iroda működik, közte az utóbbi években egyre növekvő forgalmat bonyolí­tó, fiatalokat, diákokat utaztató Jugendtourist. A tájékoztatón színes prospektusokon, videofilmeken mutatták be az NDK nevezetességeit, idegenforgalmi látványosságait, az elhelyezési lehetőségeket. Köztük az új 2-3-4 ágyas szobákkal rendelkező drez­dai Ifjúsági Szállodát, a még kevéssé ismert Lipcse és Weimar közötti, természeti szép­ségeiről árulkodó Naumburgot és a Rostockban egy hajón kialakított ifjúsági hotelt. Az NDK-ba utazóknak még 14,5%-os általános forgalmi adót kell fizetniük az Ex­press programfüzetében közölt irányárakra. Egyéni szállásmegrendeléseket a Ju­gendtourist közvetlenül nem fogad el, de az ilyen igényeket - egy-másfél hét alatt - az Express kielégíti. A decsi kertbarátok között Szombaton a szőlőben Március első szombatjának délelőttjén kedvezett az időjárás a decsi szőlősker­tek barátainak. Harmincötén azért gyűl­tek egybe, hogy megtekintsék dr. Domo- nyai Péter szőlőmetszési bemutatóját, meghallgassák a szakember véleményét egyebek között arról, mit ígérnek a rügy­állások. A bemutató közel két órára kerekedett, de néhányan - amúgy igazi szőlősgazda módjára - a helyszínen maradtak és Kor­sós András decsi-hegyi tanyájában to­vább folytatták az eszmecserét a látot­takról, hallottakról, no és természetesen a világ egyéb folyásáról is. Az itt maradók- Szabó Lajos és Borda István decsi nyugdíjas, Korsós Pál, a decsi Egyetértés Mgtsz tagja, Vecsernyés Géza a szek­szárdi 6-os számú autótechnikabolt ve­zetője és a házigazda Korsós András, a szekszárdi műszergyár üzemvezetője - társaságában arról beszélgetünk, hogy milyen igény szülte a most ötödik eszten­dős decsi kertbarátkört és mit ad ez a kö­zösség a tagjainak. A jelenlevők valamennyien egyetérte­nek abban, hogy olyan tudást szereztek ebben a klubban, amely a szó szoros ér­telmében már megtermetté a maga gyü­mölcsét. Osztoznak abban a vélemény­ben is, hogy sok embert meg kell hallgat­ni, aztán csinálja a dolgát ki-ki a saját be­látása szerint. A klubfoglalkozások télen vannak és késő ősszel, vagy kora tavasz- szal, amikor a szőlő még nem kívánja gazdáját. Ilyenkor - általában a faluház­ban - ismert szakemberek tartanak elő­adásokat a szőlőtelepítésről, talajerő­utánpótlásról, metszési módokról, mű­trágyázásról, a korszerű permetezősze­rek alkalmazásáról, a borkészítés írott és íratlan szabályairól. Legemlékezete­sebbek - természetesen - a gyakorlati bemutatók, a borversenyek, ahol a gaz­dák adnak számot a szerzett tudásukról és minősitik munkájuk eredményét. Ép­pen ennek kapcsán fejezték ki örömüket, hogy a borbirák nem tesznek különbsé­get egy ilyen kertbarátköri háziverseny és egy megyei szintű borverseny között. Tényekkel igazolják, hogy ami itt mégfe­lelt és arany, ezüst, vagy bronz fokozatot kapott, a megyei versenyről is ugyan­ezekkel tért vissza a gazda. Német Károly a kertbarátkör elnöke, több évtizede került a bányászvárosból- Dorogról -, Szekszárdra tanítani, majd ittragad a Sárközben. „Lekozmált”, ahogy ő mondja, hiszen Kozma Judit de­csi lakost vette feleségül. Annak is tizen­két éve már, hogy a Kozma Páltól örökölt szőlővel foglalkozni kezdett, majd más művelési módra áttérve saját örömére is bortermelővé vált. A szomszédos gaz­dákkal egy alkalommal úgy kezdtek po- harazni, hogy ki-ki a saját borát is közre adta. Ez szülte az ötletet, hogy még töb­ben és szervezettebb formában, rend­szeresen találkozzanak olyan helyen, ahol elméleti kérdésekkel is foglalkoz­hatnak. így történt, hogy öt évvel ezelőtt meg­alakították a decsi kertbarátok, ponto­sabban szólva a szőlőskertek barátai­nak körét, hiszen csak nagyon kevesen vannak a tagok között olyanok, akik zöld­ségtermeléssel foglalkoznak. E szombat délelőtti metszési bemuta­tóról érzékletesen, lendülettel beszél a klubelnök, majd a legutóbbi farsangi „borbál” hangulatát idézi a kéznél levő papíron olvasható vidám csujogatókkal. Beszél arról a jó kapcsolatról is, amit az Aliscavin Borászati Közös Vállalattal ala­kítottak ki. Tőlük sok-sok tapasztalatot átvettek amellé a tudás mellé, amit a de­csi öreg szőlősgazdák örökül hagytak. Talán éppen ez az a pont, ami a kertba­rátkör létét jogosítja: a hagyománytiszte­lete. Ez jelenti a klub jövőjét is, amelynek soron következő első programja egy ha­lászlévacsorával egybekötött vezetőség­választó gyűlés. Itt megajándékozzák majd az ötéves klubtagokat olyan boros- kancsókkal - Teszler Ella, mórágyi faze­kas munkái -, amelyek oldalán többek között ilyen felirat olvasható: „Csinos cserépkancsó vagyok, Külső részem máztól ragyog, Ki a számat sűrűn csókolgatja, Oda annak minden búbánatja.” dkj. Németh Károly klubelnök a prés­házában Metszési bemutató.- a gazdák egy csoportja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents