Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-08 / 57. szám
1988. március 8. NÉPÚJSÁG 3 A vitákban hallottuk Milyen (legyen) a párt? A kérdés megválaszolása, hogy milyen most, és milyen legyen a párt, a vezető szerep megvalósulásának kulcskérdése lehet és hatással van a politikai intézményrendszer korszerűsítésére is. Az nyilvánvaló, hogy az utóbbinak az átalakítását csak a párt korszerűsítésével lehet kezdeni, hiszen különben nem tudna megfelelni a vezetés újszerű követelményeinek sem, egy javított politikai intézményrendszerben. A vita a két témáról szóló tézisekről nem zárult és nem is zárulhat le, hiszen a társadalmi változások folynak maguktól, azokat semmiféle gondolkodási időre nem lehet megállítani. Irányítani, befolyásolni viszont jó lenne, hosszabb és rövidebb távon is. A beszélgetések a témakörről nemcsak szervezett formában, hanem szinte mindenütt folyamatosan tartanak. Ezek során megfogalmazódott több aforisztikus megállapítás is. Nem a bölcsességek kinyilatkoztatásának igényével, hanem azért érdemes közreadni ezeket, mert egy pontba sűrítik és szellemesen oldják fel mindazokat a konfliktusokat, amelyeknek a feloldása elodázhatatlan és folyamatos feladata a pártnak. A kérdésekre nincsen egy jó válasz és sok téves. Sok igazságmotívumból építhető fel az a komplex válasz, amit majd talán csak a következő kongresszus lesz képes határozatként összefoglalni. A legáltalánosabb megfogalmazás, ami ilyen-olyan formában szinte minden beszélgetésben megfogalmazódott, hogy „a párt legyen demokratikus, ne pedig bürokratikus". A másik már módszertani kérdésre is rávilágít „a párt nem kinyilatkoztat, hanem meggyőz”. Ha valahol ez nincsen így a valóságban, ahhoz már annak a véleménynek is köze van, amit úgy fogalmaztak meg egy beszélgetésben, hogy „ne a pártvezetők, hanem a párt vezessen”. Ahol a testületi munka megfelelő színvonalú, ott mind a meggyőzéshez, mind pedig a döntés-előkészítéshez, végrehajtáshoz és annak ellenőrzéséhez is többen vannak. Ehhez is kapcsolható a megfogalmazott kívánság, hogy „a párt törődjön többet tagjaival”. A sor még folytatható lenne más megállapításokkal, de fejezzük be egy Lenin- aforizmával. A baloldaliság a kommunizmus gyermekbetegsége című munkájában a következőket irta: „Nem az az okos, aki nem követ el hibát. Ilyen ember nincs és nem is lehet. Az az okos, aki nem követ el nagyon lényeges hibákat és aki könnyen és gyorsan ki is tudja javítani őket.” Biohumuszprogram Bicsérden Hárommillió gilisztát „foglalkoztatnak” Biohumuszprogram kezdődött a bi- csérdi Aranymező Tsz-ben, ahol gilisztákkal dolgoztatják fel a szerves trágyát teljes értékű humusszá. A szántóföldeken elterített humusszal kívánják fokozni a talaj termőképességét. A bioprogramtól azt várják a baranyai közös gazdaságban, hogy 10-15 százalékkal emelkednek a növényi hozamok. Az Aranymező Tsz az ország legjobb növénytermelő üzemei közé tartozik. Tavaly - az aszály és a jégverés ellenére - hektáronként 6 tonna búzát, 11,6 tonna kukoricát és 46,5 tonna cukorrépát takarítottak be. A magas termelési szintet tovább emelni igen nehéz feladat, ezért a nagyüzem szakemberei új eljárásokat hívnak segítségül a hozamok növeléséhez. Ilyen a biohumuszprogram is. A trágyaprizmákra telepített giliszták néhány hónap alatt felfalják, feldolgozzák a nagy tömegű szerves anyagot, így ‘keletkezik a végtermék: a tökéletes humusz. Jelenleg hárommillió gilisztát „foglalkoztat” a termelőszövetkezet. Tavaszig annyi humuszt termelnek, hogy két hektáron megkezdhetik a föld termőképességének fokozását szolgáló kísérleteket. A nagy állatállománnyal rendelkező tsz-ben évente 15-16 ezer tonna szerves trágya keletkezik. A tehenészet további bővítése folytán ez a mennyiség 20 ezer tonnára emelkedik a következő évek során. A gazdaság az összes szerves anyagot fel akarja dolgoztatni humusszá, amihez ötmilliárd gilisztára lesz szükség. A fantasztikus mennyiségű „biorobot” előállításáról maguk a kis állatok gondoskodnak rendkívüli szapora- ságukkal. Már ez év végén 40-50 millióan lesznek. A kilencvenes években a humusszal megjavított földeken - természetesen az egyéb szükséges tényezők biztosítása mellett - hektáronként 7-7,5 tonna búzát, 12-12,5 tonna kukoricát és 55-60 tonna cukorrépát szeretnének előállítani. A költségek szempontjából nem közömbös, hogy egy hektárra a jövőben nem ötven-hatvan tonna szerves trágyát kell kiszállítani, hanem csak két-három tonna humuszt. A nagy termőképességű humuszt más területeken is ki akarják próbálni, így például a virágkertészetekben és a fóliás zöldséghajtatókban. Nemcsak a hozamok növekedését várják ettől az eljárástól, hanem azt is, hogy kevesebb műtrágyát kell majd felhasználni. Melléküzemág vagy profilidegen tevékenység? ___*_____ .-----: K enyérdagasztás és szállítás a búzatermelés mellett A címben megjelelölt fogalmak közül van, akinek egyik, van akinek a másik a szimpatikusabb, a kifejezőbb. De beszélhetünk egyszerűen a termelőszövetkezetek kiegészítő tevékenységéről is. Tény mindenképpen az, hogy a szántáson, vetésen, aratáson és az állattenyésztésen, azaz az alaptevékenységen kívül Tolna megye szövetkezetei az országos átlaghoz képest alacsonyabb volumenben, kisebb értékben állítanak elő termékeket, bár a fejlődés kétségtelen. Az országosnál jobb termőképességű földdel rendelkező gazdaságokban magasabbak a hozamok, a termelési költségek megfelelő struktúra és szervezett gazdálkodás mellett megtérülnek. Az üzemek döntően az alaptevékenység fejlesztésére törekednek, hiszen a nyereséges gazdálkodás nem alapvetően a kiegészítő tevékenységi kör bővítésén múlik. Fő céllá a jövedelmezőség vált A melléküzemágak megítélése sokat változott a kezdetektől, ma a központi szervek - igy a megyei tanács és az MSZMP VB - határozatai is e tevékenységek dinamikusabb fejlesztésére ösztönöznek. Jelentős szerepet tölthetnek be a foglalkoztatásban, azon keresztül a falvak népességmegtartó erejének legalább szinten tartásában. A többnyire alacsony bérek miatt a bérszínvonalgazdálkodás körülményei között is „jótékony” hatást válthattak ki, de motívum lehet a szabad kapacitások kihasználása és nem utolsósorban - lévén szövetkezetekről szó - a tagság, a lakosság jobb színvonalú ellátása. Meg kell azonban mondani, hogy a felsorolt okok a nehezedő gazdálkodási feltételek között mindinkább háttérbe szorulnak, s az üzemi döntések központi kérdésévé a jövedelmezőség válik. Elsősorban sütőüzemek létesültek Tolna megyében az 1980-tól eltelt évek alatt nőtt a mezőgazdasági nagyüzemek kiegészítő tevékenységének termelési értékéből a tsz-ek által képviselt arány. Az e körben előállított termelési érték dinamikusabban nőtt a mezőgazdasági termelésnél, az 1980. évi 544 millió forinttal szemben közel kétszeresére, 1046 millió forintra emelkedett 1986 végére. Ezen időszak alatt a legnagyobb részarányt képviselő ipari tevékenység volumene majdnem háromszorosára emelkedett. A kiegészítő tevékenység valamilyen fajtája persze mindegyik szövetkezetnél megtalálható, hiszen a skála rendkívül széles a már említett ipari tevékenységen belül is - gondoljunk csak az élelmiszeriparra, ahol a tejfeldolgozástól a borászatig és sütőipari termékek előállításáig számtalan variáció lehet, s akkor még nem szóltunk a gépiparról, könnyűiparról, de ide sorolhatjuk az építőipari, a közlekedési és a belkereskedelmi tevékenységet is. A közlekedés és az építőipar kivételével valamennyi kiegészítő ágazat növekedésének dinamizmusa meghaladta az alaptevékenységét. Különösen jelentős az élelmiszeripari tevékenység fejlődése, ennek árbevétele az említett hat év alatt több, mint huszonötszörösére, kiegészítő tevékenységen belüli részaránya pedig 0,5 százalékról 7,3 százalékra nőtt. A megye tsz-eiben elsősorban sütőüzemek létesültek, 1986-ban a kenyértermelés 22,5 százalékát hét szövetkezeti pékségben állították elő. A regölyi pékségben (archív felvétel) A dekonjunktúra hatása A kiegészítő tevékenység keretében végzett termelés volumenének 53 százaléka az üzemek harmadát kitevő szűk körben koncentrálódik. A tsz-ek alig negyven százalékában jelentkezik az alaptevékenységen kívüli árbevétel 60 százaléka. A jövedelmezőségről elmondhatjuk, hogy stagnált az utóbbi években és lényegesen alatta marad az alaptevékenység jövedelmezőségének. Nem tett jót a gazdaságosságnak az iparban jelentkező dekonjunktúra, ami elsősorban a könnyűipari bérmunkát végző üzemeket sújtotta. A magasabb nyereségtartalmú munkákat a megbízást adó iparvállalatok inkább a saját gmk-ikkal végeztették, vagy más megoldást keresve végezték el maguk. A megrendelések bizonytalan, változó üteme miatt esetenként a termelés és a.folyamatos foglalkoztatás sem volt biztosított. Gyakori jelenség, hogy az alacsony technikai színvonalon, magas élőmunkaráfordítással végezhető kiegészítő tevékenységek nem lehetnek versenyképesek a piacon. Nem véletlen, hogy az ipari tevékenység fedezeti hányada csak 22 szövetkezetnél volt magasabb, mint a mezőgazdaságié. Különösen az építőiparban - a beruházási források szűkülése, a javító és karbantartó munkák előtérbe kerülése - a szállításban - a nagyobb Vállfák a faddi téesz műanyagüzeméből nyereséget biztosító, külső megrendelők felé történő szállítási lehetőségek csökkenése - és az amúgy sem nyereség- orientált belkereskedelmi tevékenységben érintett szövetkezetek pozíciói alakultak kedvezőtlenül. A jövőben a jobb termőhelyi adottságú térségekben gazdálkodó üzemeknek elsősorban az élelmiszer-feldolgozást lenne célszerű az eddigieknél dinamikusabban fejleszteni, ebben viszont a nagyobb eszközigény miatt, a magas higiéniai követelmények és az élelmiszer-termelés alacsonyabb jövedelmezősége miatt nem eléggé érdekeltek. Még inkább kívánatos lenne, hogy az tsz-mellék- üzemágak hasznos ipari hátterei legyenek a vállalatoknak és az ipari szövetkezeteknek, akár exportálási nehézségeik megoldásában is.- ri A vasút a környezetvédelemért Jó néhány intézkedést hozott a MÁV az elmúlt időszakban, hogy az elrobogó vonatok, a pályaudvarok zaja, füstje kevésbé zavarja, károsítsa, szennyezze a környezetet. A vasúti korszerűsítési rekonstrukciós munkák döntő részében fontos szerepet játszanak a környezetvédelmi szempontok, az új beruházások tervezésénél pedig már eleve érvényesítik ezeket a követelményeket. Azokon a vasútvonalakon, ahol a szerelvények 100 kilométeres óránkénti sebességgel roboghatnak, a nyílt vonali megállóhelyek peronjait fokozatosan szilárd burkolattal látják el. így a keletkező erős légáramlás nem okozhat légszennyezést. A Rákos-péceli vonal rekonstrukciójánál már ily módon alakították ki az állomásokat, s tervezik ezt a hegyeshalmi vonalon is. A műhelyek, fűtőházak korszerűsítése során nagy figyelmet fordítanak a talajszennyezés megelőzésére. Gondoskodnak az elcsepegő olaj és egyéb szennyeződések összegyűjtéséről, több állomáson pedig külön ko- csitisztító vágányt építenek. Itt zárt rendszerben végzik a kocsik tisztítását, a szennyvizet megfelelő kezeléssel ártalmatlanítják. A veszélyeshulladék-lerakó hálózat kiépítésébe is bekapcsolódott a MÁV: tízmillió forinttal hozzájárult az aszódi lerakóbázis építéséhez, s ezzel jogot szerzett arra, hogy ide szállíthassa majd a saját hulladékait is. A lakosságtól érkező környezetvédelmi panaszok döntő része a zajra vonatkozik. Székesfehérváron a rendezőpályaudvar korszerűsítése nyomán növekedett a zajjal kapcsolatos bejelentések száma. Új fékezőberendezéseket szereltek fel, amelyek ugyan biztonságosabbá teszik a kocsit mozgatását, de hangjuk rendkívül bántó. A MÁV több hónapon át folytatott méréseket, kísérleteket a zaj csökkentésére, végül úgy döntöttek, hogy zajelnyelő falat építenek. Ezt a Durisol elnevezésű falat osztrák li- cenc alapján a Komárom Megyei Építőipari Vállalat készíti. Egy szakasz már elkészült, s az építést tovább folytatják. Hasonló esetek megelőzésére a MÁV nem járul hozzá ahhoz, hogy a vágányok 200 méteres körzetében telepszerűen épüljenek lakóházak. Szorgalmazza a vasút a természetes zajvédelmet is: erdősávokat telepít, s füvesített töltéseket emel ahol szükséges, például kórházak közelében. Az állomások mellett lakókat azok a nagy hangerejű hangszórók is zavarhatják, amelyekkel a vasutasok munkáját irányítják. Ezeket most fokozatosan kisebb teljesítményű, de sűrűbben telepített berendezésekre cserélik. Piacgazdálkodás — vállalaton belül A hatékonyabb gazdálkodás érdekében az eddigi gyakorlattól teljesen eltérő elszámolási rendszert vezettek be a Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát üzemeiben. Az egész kombinátot behálózó 238 egységben megszüntették a korábbi, a külső piaci hatásokat nem eléggé közvetítő elszámolási módszert, s helyette a tényleges piaci árakra épülő önelszámolást érvényesítenek. A mindenkori beszerzési és eladási árak alkalmazásával valóságos piaci viszonyokat teremtettek az üzemek között. Az árak ismeretében az üzemek áralkut folytatnak, s önállóan állapodhatnak meg a végleges árakban. Ilyen módon az eladó önelszámoló egység tényleges bevételt, a vásárló egység pedig valóságos kiadást könyvel el pénzgazdálkodásában. Ezzel a módszerrel mindenkor kimutatható, hogy az üzemegységek milyen mértékben gyarapítják, illetve csökkentik az egész kombinát eredményeit. így jobb lehetőség nyílik a veszteség- források gyors felismerésére, illetve felszámolására. Az üzemrészek napra kész könyvelését számítógépes adatfeldolgozás is segíti. A „piacorientált” önálló egységeknek az idén azt is lehetővé tették a kombinát vezetői, hogy önállóan gazdálkodjanak a bérkerettel. A közvetlen termelésirányítók dönthetnek abban, hogy a feladatokat mekkora létszámmal oldják meg. A létszám csökkentéséből származó bért a többet vállaló, teljesítő dolgozók megfizetésére fordíthatják. Ezzel egyidejűleg minden üzemegységben korszerűsítették az egész bérrendszert. Eszerint a munkások órabérük 70 százalékát időarányosan kapják meg, míg a fennmaradó 30 százalékból mozgóbérként, elért teljesítményük arányában részesülnek. így nagyobb lehetőség nyílik a jobb teljesítmények tényleges elismerésére. A teljesítménybér-hányadot naponta kiszámolják az önelszámoló egységekben. A személyi teljesítményeket a művezetők hetenként értékelik a munkahelyi kollektívák bevonásával.
