Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-08 / 57. szám
2 Képújság 1988. március 8. A Nemzetközi Sajtóintézet tanácskozása Budapesten Budapesten a Hilton Szállóban megkezdte tanácskozását a Nemzetközi Sajtóintézet (IPI) kerekasztal-konferenciája. A képen Peter Galliner, az IPI igazgatója beszél, mellette jobbról Berecz János, az MSZMP KB titkára. (Telefotó) (Folytatás az 1. oldalról.) A magyar politikai közélet nevében Berecz János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára üdvözölte a nemzetközi tanácskozás képviselőit. A tájékoztatás személyiségei mindaddig, amíg meg nem szólalnak a fegyverek, erősebbek lehetnek minden hadseregnél - utalt a sajtó hatalmas közvéleményformáló erejére Berecz János. Ennek az erőnek azonban - fűzte hozzá - nagy felelősségérzettel kell párosulnia, hiszen a sajtó munkatársain múlik, mire mozgósítanak, hogyan tájékoztatnak; az együttműködést keresik vagy a szembenállást élezik, őszinte, nyílt tájékoztatással az emberi értékeket becsülik, vagy az értékek pusztulását kiváltó ellenségeskedés erőit feszítik. E közös felelősségben nem mutagothatunk egymásra; minden ország tájékoztatási személyiségei, a kelet-nyugati tájékoztatás szakemberei csak közös utat járhatnak, annak ellenére, hogy jó néhány kérdésben különbözik a véleményük, a meggyőződésük, eltérő normák szerint élnek és dolgoznak. A glasznoszty szellemében közösen kell keresni a kelet-nyugati együttműködést. Küldetés ez; és Budapest - a magyar vendéglátók reményei szerint jó légkört biztosíthat ennek a küldetésnek a teljesítéséhez. E gondolatot folytatva a nemzetközi sajtót a megismerés nélkülözhetetlen eszközeként értékelte Berecz János. Szerepe mindenekelőtt abban áll, hogy megakadályozza" a félreértés, a félremagyarázás elterjedését; törekedjék a megismerésre, hogy torzítás és befeketítés nélkül kutassa a valóságot. Ehhez természetesen az utazás szabadságát, a kapBUDAPEST - Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, hétfőn az Országházban a testület nevében 75. születésnapja alkalmából köszöntötte dr. Bognár Rezső, Kossuth-díjas akadémikust, az Elnöki Tanács tagját. Az ünnepségen jelen volt dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke. Sarlós István, csolatok szélesítését is biztosítani kell. Ez azonban önmagában nem elég; célul kell tűzni a megértésre való törekvést, hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy nem egyszer éppen a meg nem értés az oka a szembenállásnak. A tanácskozás vitával kísért előadásokkal folytatja munkáját. * • Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke hétfőn a Parlamentben fogadta a Nemzetközi Sajtóintézet budapesti kerekasztal-konferenciájának részvevőit. A Minisztertanács elnöke a szívélyes, PANORÁMA az Országgyűlés elnöke ugyancsak hétfőn, a Parlament nevében köszöntötte a 75 esztendős dr. Bognár Rezsőt. * kötetlen beszélgetésen tájékoztatást adott hazánk belpolitikai helyzetéről, külpolitikai törekvéseiről, az időszerű feladatokról. Grósz Károly elégedettségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a kelet-nyugati kontaktusok és a tömegtájékoztatás kérdéseiről rendezett nemzetközi eszmecserének a magyar főváros adott otthont. Hangsúlyozta, hogy hazánk érdekelt a nemzetközi megértés és az együttműködés előmozdításában. Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár este fogadást adott a tanácskozás részvevőinek tiszteletére a Hilton Szállóban.- A két világháború közötti magyar szociáldemokrácia kimagasló képviselője, Mónus Illés születésének centenáriuma alkalmából tudományos emlékülést rendeztek hétfőn az MSZMP KB Párttörténeti Intézetében. Az emlékülést Erényi Tibor, a Párttörténeti Intézet igazgatóhelyettese nyitotta meg. NATO Összeigazították az órákat A vitákat, amelyek megelőzték a brüsz- szeli NATO-csúcsértekezletet, inkább elkenték, mintsem lezárták. A tanácskozás mégis elérte alapvető célját: egységet mutatott kifelé, összehangolta és egyeztette az atlanti szövetség tagországainak eltérő megközelítéseit abban az új helyzetben, amelyet a decemberi washingtoni leszerelési megállapodás, és általában a gorbacsovi új szovjet külpolitikai gondolkodásmód teremtett. Hat év óta először találkoztak legmagasabb színen az atlanti tábor vezetői. A helyzet hat év óta nagyot fordult; s a történelem első rakétaleszerelési megállapodása után egyre éled a vita körükben: milyen távlati stratégiát alakítsanak ki? Fenntartható-e még az az egység, amely az 1949-es megalakulástól, a hidegháború évei óta, a hatvanas, majd hetvenes évek kudarcba fulladt enyhülési szakaszai után máig összetartotta a szövetséget? „A NATO háború utáni történetében véget ért egy fejezet” - mondta ki Leo Tindemans belga külügyminiszter. A francia elnök húsz év óta először szintén megjelent az összejövetelen, s ez is jelezte: nem szokványos ülést tartottak. Rövidesen felszámolják az európai hadszíntéren megvívható atomháború rakétáit. A hadászati atomeszközöket valószínűleg feiére csökkentik. Ugyan- olyan-e ezek után Washington elkötelezettsége Nyugat-Európa védelmére, mint eddig, vagy a nyugat-európaiak egyre inkább magukra lesznek utalva? Legyen „harmadik nullarjiegoldás” ahogyan a Szovjetunió javasolja? Vagy ellenkezőleg, korszerűsítsék és juttassák nagyobb szerephez a harcászati atom rakétákat? Az NSZK ellenzi ezt, hiszen ezek szinte kizárólag német földön kerülnének bevetésre. Egyáltalán: fennáll-e a „szovjet fenyegetés” amely negyven éve összetartja az atlanti tábort? - A kérdést fel kell tenni, miután a gorbacsovi külpolitika ro- konszenvet váltott ki, népszerűségre tett szert a nyugati közvéleményben. „Az orosz medve egyre kevésbé tűnik fenyegetőnek” - mondta aggodalommal Thatcher brit miniszterelnök. Az ő felfogása szerint a Nyugatra veszélyt jelent, ha hitelt adnak a szovjet reformirányvonalnak, amely meg is torpanhat. Megrendülhet a szovjet fenyegetésre épített NA- TO-politika egész hitele - figyelmeztette a többieket. Szemben állt ezzel az érveléssel Kohl nyugatnémet kancelláré, hogy tudniillik érdemi választ kell adni a szovjet belső változásokra, s a Nyugatnak meg kell ragadnia az alkalmat, szaván kell fogni a szovjet vezetőt, amikor fegyverzetcsökkentéseket javasol. „Átfogó elképzelést kell kialakítanunk a leszerelési folyamat egészére” - hangoztatta Kohl. Nos, ezt kísérelték meg Brüsszelben. A nukleáris elrettentés továbbra is a NATO- stratégia alapja, s hitele „nem bocsátható alkuba” - szögezték le. A hagyományos fegyverzet terén „nyomasztó szovjet fölény árnyéka nehezedik Európára”, s ezt „harckocsik és tüzérségi lövegek tízezreinek leszerelése” egyenlítheti csak ki - hangoztatták. (A hadihajók és légierő terén kimutatható NATO-fölényről nem esett szó.) A taktikai atomfegyverekre ezek szerint még sokáig szükség lesz, s „megfelelő szinten” kell tartani őket, szó sem lehet harmadik nullamegoldásról. Sorrendben előbb a hagyományos fegyverek egyensúlya teremtendő meg (a hadászati atomfegyverek csökkentése után), és a vegyi fegyverek ellenőrizhető betiltását kell elérni. A korszerűsítés körüli vitát azonban csak papíron oldották meg: a Bonn által vitatott szót némi nyelvi leleménnyel „megfelelő szinten tartás” helyettesíti a közleményben. Ezt tetszés szerint értelmezheti minden részvevő. Az Egyesült Államok elkötelezettsége változatlan Nyugat-Európában, az amerikai atomernyő védőn borul föléjük továbbra is - nyugtatta meg szövetségeseit Reagan. Vagyis a Gorbacsov javasolta teljes atomleszerelést a NATO nem fogadja el távlatban sem, s erre alighanem olyan egyenlőtlenség készteti, amelyet semmiféle aszimmetrikus leszerelési megállapodás nem egyenlíthet ki: Nyugat-Euró- pát a szovjet határtól 600 kilométer választja el, míg az Egyesült Államoktól 6000 és egy óceán. A meglepetésszerű támadás kockázata és képessége persze csökkenthető a katonai szakértők mai nézetei szerint, és a jövendő NATO- -VSZ tárgyalásoknak éppen ebbe az irányba kellene tartaniuk. Ehhez azonban a kettős rendeltetésű fegyverek és a rövidtávú rakéták csökkentésén át vezet út, a kérdés tehát nem kerülhető meg. A brüsszeli közlemény tanúsága szerint azonban a NATO-ban valahogy nem túlságosan bíznak ebben. A szovjet tankés tüzérségi fölény leszereltetése a fő cél, amelyet kijelöltek, és a távolabbi jövővel nem foglalkoztak. A Kohl által sürgetett átfogó leszerelési koncepciónak nincs sok nyoma; esetről esetre közelítik meg a kérdéseket, mint eddig. Thatcher asszony „ébersége” és a Bonn által szorgalmazott „kezdeményező keleti politika” között nem döntöttek, változatlanul bizalmatlan és kettős a gorbacsovi politika NATO-beli megítélése. Nyugtázták a „biztató jeleket,, és a „megnyíló távlatokat", ugyanakkor további „kézzelfogható lépéseket” várnak (afganisztáni kivonulás?), a Szovjetuniót „fenyegető katonai hatalomnak” tartják még mindig. Óvatos kivárás ez? Vagy a régi retorika tehetetlenségi nyomatéka? Lehet mindkettő. Reagan elnöknek mindenesetre „búcsúüzenete" volt * ez a szövetségesekhez, ámbár aligha várható, hogy az új elnök - bárki lesz is - átértékelje a most lefektetett atlanti alapelveket MAGYAR PÉTER Mai kommentárunk Egy „valóban fontos” látogató A diplomáciái életben, különösen a nagy országok esetében, gyakoriak a látogatások. Jelentős részük éppenhogy megemlíttetik a világsajtóban, néhány azonban megkülönböztetett figyelemben részesül. Washingtonba most olyan vendég érkezett, akit a Washington Post szemleírója nem véletlenül nevez „valóban fontos” látogatónak. A minősítés két szempontból is igaz. Az egyik kifejezetten a vendég személyére és rangjára vonatkozik. Vu Szüe-csien a Kínai Népköztársaság külügyminisztereként tárgyal amerikai kollégájával, George Shultzcal, és Frank Carluccival, a vendéglátó hatalom hadügyminiszterével, s fogadja őt Ronald Reagan, az Egyesült Államok elnöke is. De a fogadók nyilvánvalóan tudják azt, amit a rendszerint kiválóan értesült svéjci lap, a Neue Zürcher Zeitung szellőztetett Európában a minap: a magas vendég március végén feljebb lép a kínai hierarchia ranglétráján, miniszterelnök-helyettes lesz. A megkülönböztetett figyelem másik, természetesen fontosabb oka: a vendég országa, a világ legnépesebb állama. Washington sosem titkolta, hogy a Pekinggel fenntartott kapcsolatokat, ahogyan a látogatás előestéjén egy hivatalos szóvivő fogalmazott, „létfontosságúnak" tartja. Ez még akkor is igaz, ha a szovjet-kínai kapcsolatok érezhető javulása nyomán elmúltak azok az idők, amikor a State Department, a külügy-, vagy a Pentagon, a hadügyminisztérium nyílt cinizmussal szólhatott a „kínai kártya" szovjetellenes felhasználásáról. A kínai-amerikai kapcsolatok az utóbbi időben nem éppen felhőtlenek. Peking zokon vette a tibeti (a hírek szerint éppen most megismétlődött) zavargásokkal kapcsolatos amerikai reagálást, a kínai export (főleg textil) akadályozását, az úgynevezett COCOM-lista (a stratégiainak minősített termékek megvételét tiltó jegyzék) Kínára alkalmazásának mértékét és módját, azt az amerikai - és Kína álal megcáfolt - vádat, amely szerint Irán kínai rakétákat kapott volna. Ugyanakkor az amerikai fél segítséget vár a vendég országától olyan kérdésekben, mint Afganisztán, Kambodzsa és a megosztott Koreai-félsziget dilemmája. A mostani látogatás egyik eredménye Kína Los Angeles-i konzulátusának felállítása lesz. Ez a tény is tükrözi a kínai-amerikai kapcsolatoknak azt a tényét, hogy az Egyesült Államokban jelentős - anyagi erőkben is jelentős! - kínai kisebbség él, amelynek ráadásul nemcsak Pekinggel, de Tajvannal is igen jók a kapcsolatai. HARMAT ENDRE Halálos közúti baleset Bonyhádon. Tegnap délután 16 óra 15 perckor Pécs irányából a 6-os úton közlekedett a Pécsi Pannónia Sörgyár tankautója. A bony- hád-bátaszéki kereszteződésnél, egy Trabant gépkocsi, melyben négyen foglaltak helyet a sört szállító jármű elé hajtott. Az ütközés következtében a Rába maga alá gyűrte a személykocsit. A tartálykocsit a kora esti órákban sikerült leemelni a Trabantról, s mint kiderült, abban négy személy vesztette életét a karambol következtében. A személyek azonosítása lapzártakor még tartott. Az ügyben a rendőrség szakértők bevonásával megkezdte a vizsgálatot. Várkonyi Péter Ausztráliában Aláírták az ausztrál-magyar konzuli egyezményt Várkonyi Péter külügyminiszter, aki körúton van az ázsiai és a csendesóceáni térségben, hétfőn megkezdte hivatalos tárgyalásait Canberrában, az Ausztrál Államszövetség fővárosában. A nap folyamán találkozott és megbeszélést folytatott Bill Hayden külügy- és külkereskedelmi miniszterrel, Bob Hawke szövetségi miniszterelnökkel, a szövetségi parlament külügyi, védelmi és kereskedelmi közös bizottságának tagjaival. Vendéglátójával, Bili Haydennel aláírta a magyar-ausztrál konzuli egyezményt. Fogadta hétfőn a magyar külügyminisztert sir Ninian Stephen, az ausztrál államszövetség főkormányzója is. Az ausztrál-magyar külügyminiszteri tárgyalásokon elsősorban a kétoldalú kapcsolatokról volt szó. Megállapították, hogy a kapcsolatok az utóbbi néhány évben valamennyi területen jól fejlődtek, problémamentesek. Az ausztrál külügyminiszter megelégedéssel nyugtázta, hogy a két ország történetében első magyar külügyminiszteri látogatásra a bicentenáris évben kerül sor. Ezzel összefüggésben méltatta az Ausztráliában élő mintegy 50000 magyar származású állampolgár pozitív szerepét és közreműködését az állam- szövetség fejlesztésében. Várkonyi Péter hangsúlyozta, hogy a magyar kormány lehetőségeihez mérten kész segíteni az Ausztráliában élő magyar ajkúakat abban, hogy kultúrájukat megőrizzék, hagyományaikat, az óhazával való személyi, rokoni kapcsolatokat ápolják. Bob Hawke kormányfő és Várkonyi Péter külügyminiszter találkozóján az ausztrál miniszterelnök ugyancsak elismeréssel nyilatkozott az országban élő magyarok pozitív szerepéről. Az ausztrál-magyar tárgyalások légköre szívélyes, nyílt és barátságos volt, s az MTI tudósítójának értesülése szerint ilyen légkör jellemzi az egész látogatást. Ezt húzta alá mindkét fél a konzuli egyezmény aláírásakor, hangsúlyozva, hogy ez az első ilyen megállapodás Ausztrália és egy szocialista ország között. Az egyezménynek külön jelentőséget kölcsönöz, hogy rendezi az Ausztráliában élő magyar származásúak jogi helyzetét és megkönnyíti a kapcsolatok ápolását az anyaországgal.
