Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-07 / 56. szám

1988. március 7. KÉPÚJSÁG 3 Férfiak a nőkről Virág helyett „Mikor az utcán átment a kedves, galambok ültek a verebekhez. ” (József Attila) Hogy kiről is van szó, ebből az írásból nem fog kiderülni. A kislány személye, aki ezt a kis vallomást kapja a nők napjá­ra, Simon László Róbert harmadikos szakmunkástanuló titka marad. Abban egyeztünk meg, nevezzük egyszerűen Áginak. A fiú Németkérről jár a szekszárdi 505- ös szakmunkásképző harmadik évfolya­mába, hamarosan asztalos lesz. A kislánnyal már több mint három hó­napja járnak együtt. Ezt megelőzően már legalább három­szor volt szerelmes, ha gyerekszerelme­ket is beleszámítjuk. És miért ne tennénk, hiszen minden ember minden életkorban azt gondolja, hogy ha ő találkozik valaki­vel, akkor ez a világ első és egyben utol­só szerelme is. Közben azért az érzések és azok meg­nyilvánulási formái is változnak, hiszen az alsó tagozatos nagy szerelmét nem­egyszer elgáncsolta hősünk. Nagyot ne­vettünk azon, mi lenne, ha a 17 évesek is hasonlóképpen nyilvánítanák ki érdeklő­désüket a lányok iránt. Sokszor gondolja az ember, hogy sze­relmes, mondta Simon László Róbert, de aztán rájön, hogy mégsem az igazit talál­ta meg. Csalódik vagy a másikban, vagy éppen saját érzelmeiben. Szakítani mindig a legnehezebb, de Ági egészen más. Vele hosszabb kap­csolatot is el tud képzelni, sőt, reméli, hogy így lesz. Hogy milyen is ő?- A szépség tulajdonképpen csak a második rendfokozatban következik, fontosabbak a belső értékek. Önzetlen legyen egy lány, legyen véleménye - de azért ne legyen nagyon egyéniség - ne csak bólogasson. Jól nézzen ki - másod­sorban -, ez azt jelenti, hogy legyen ápolt. A maga párját mindenki szépnek és okosnak látja, rajta felül nincsen sen­ki. Ági kedves is, mert különben nem is járnék vele. Vele mindent meg lehet be­szélni, mert nagyon megértő. Megbe­széljük az iskola dolgait, meg a saját problémáinkat, szóval olyan, akivel bizto­san hosszabb távon is lehet járni. Jó, ha az ember számíthat valakire, aki nem­csak egy lány, hanem egyben jó barát is. Beszélgettünk általában a szerelemről is, aminek minden életkorban megvan­nak a maga csapdái, hiszen át kell élni azt az ellentmondást, hogy ha az ember szeret valakit, az egyben személyes sza­badságának a korlátozását is jelenti. Ta­lán ebből is következik, hogy a szerelem néha gyűlöletet is szül. Az ember általá­ban azt szereti legjobban, amit nem érhet el, mert ha elérte, akkor kiderülhet, hogy nem is volt annyira fontos a cél. A szere­lemben az embernek mindig a legszebb oldalát kell mutatnia a másiknak, ugyan­akkor csak úgy érdemes kapcsolatot te­remteni, ha magunkat is megmutatjuk, nemcsak egy álarcot. Egy kapcsolat kez­detén lehet még szerepet játszani, de ha komolyra fordul a barátság, ez csak árthat. Az érzelmeknek ezekben az el­lentmondásaiban nem könnyű eligazod­ni, de talán éppen ezért szép is a szere­lem.- Mégis mi lenne, ha nem lenne ez az érzés? Simon László Róbert - aki hamarosan 18 éves lesz, így válaszolt:- Nagy szürkeség lenne. Sokkal sivá- rabb lenne a világ szerelem nélkül.- ii - hm ­Rajtra készek az észak-dunántúli téglagyárak Készen állnak az- üzemkezdésre Észak-Dunántúl hagyományos techno­lógiával dolgozó téglagyárai, a korszerű üzemek pedig a nagyjavítások után már megkezdték a termelést. Az Észak-du­nántúli Tégla- és Cserépipari Vállalat gyáraiban mintegy 30 millió forintot köl­töttek a gépek, berendezések felújításá­ra. Ez az összeg elegendőnek bizonyult, mivel az utóbbi tíz évben egymilliárd fo­rintos beruházással megújított technika elsősorban körültekintő karbantartást és nem ennél jóval pénzigényesebb cseré­ket, pótlásokat igényelt. A vállalat ebben az évben 180 millió tégla és 26,2 millió cserép előállítását tervezi. Cserépből ez több a tavalyinál, mivel a próbaüzemelést követően a na­pokban megkezdik a folyamatos terme­lést az évente 8 millió hódfarkú cserép előállítására alkalmas új csornai gyár­ban. Az új üzemben az év folya'mán meg­honosítják a teljes tetőrendszerhez szük­séges mindenfajta cserép gyártását: kü­lönleges kiegészítő idomokkal, köztük szellőző-, hófogó- és szélcserepekkel bővítik a termékskálát. A téglagyárakban az eddiginél több készül a hőtechnikai szabványnak megfelelő hőszigetelésű Thermopor, továbbá a Rába típusú vá­laszfaltéglából, ugyanakkor a kevésbé keresett fajtákból kevesebbet gyártanak. Januári pénzforgalom az OTP-nél Csökkent a betét és a hitel Az OTP most közzétett adatai szerint januárban a takarékpénztárakban elhe­lyezett betétállomány 0,2 milliárd forinttal csökkent, összege a hónap végén 245,8 milliárd forintot tett ki. A legnagyobb mér­tékben a lakossági és társasági csekk­számlabetétekben elhelyezett összeg csökkent, növekedett viszont az átutalási betétszámlákon, a KST-ben, a gépkocsi- nyereménybetétekben és az ifjúsági ta­karékbetétekben elhelyezett összeg. Hosszú lejáratú hitelt 12 százalékkal nagyobb, közép- és rövid lejáratú köl­csönt 15 százalékkal kisebb mértékben vett igénybe a lakosság, mint egy évvel korábban. Az összesen felvett 4,2 mil­liárd forint hitel 2 százalékkal volt keve­sebb, mint a múlt év januárjában. A taka­rékpénztár több mint négyezer építkező­nek folyósított kölcsönt, sokan közülük azonban még a múlt év végén kérték a hitelt, s igényüket csak az idén tudta kielégíteni az OTP. Áruvásárlási hitelt 19 ezren kértek 0,3 milliárd forint értékben. Mind a hiteligénylők száma, mind pedig a felvett összeg lényegesen alatta maradta tavaly januárinak. Ebben szerepet ját­szott a kereskedelem szűkös árukínála­ta, de az is, hogy a tartós fogyasztási cik­keket sokan már tavaly beszerezték, s az új adózási rendszer életbe lépése óta a legtöbben megfontoltabban költekez­nek. A hitelek törlesztésére a tavalyinál 9 százalékkal többet, 2,2 milliárd forintot fi­zettek be az adósok az év első hónapjá­ban az OTP-nél. A januári valutaforgalom jelentőén meghaladta- az egy évvel korábbit, 80 millió forint értékben adott el, s 84 millió forintért vásárolt külföldi fizetőeszközt a takarékpénztár. Az OTP-fiókoknál január 31-ig 3311- en nyitottak külön utazási számlát, amelyre összesen 29,2 millió forint érté­kű valutát fizettek be. Kalaznó Egy elöljáró géljén. Ismerem én a helyzetet, traktoros voltam. A szebb környezetünk érdeké­ben szólok én, nem másért.- Figyelem! - mondja közben az üzlet­be betért János Imréné hálózati ellenőr, amúgy szintén kalaznói lakos. - Holnap hozzák a műtrágyát, aki feliratkozott, jö­het érte. A hír hallatán szedelőzködnek az em­berek, mennek, szólnak az ismerősök­nek. * Ambrus Istvánná, mindenki Rózsikája 12 éve postás a faluban. Az utcán talál­kozunk vele, most fejezte be a kézbesí­tést.- Harminc levelet hordtam szét~rría, harminc szövetkezeti meghívót - vála­szolja kérdésünkre. - Utalvány, ajánlott, tértivevényes levél is volt, még két távirat. Kilencvenkét nyugdíjat hordok ki havon­ta, sok helyen csak a férj kap, ő volt tsz- tag, az asszonyok a háztájit művelték. Amúgy reggel vagyok bent a postahiva­talban nyolctól tízig, utána kézbesítek, meg délután. Tamás Istvánné nagyon siet a járdán lefelé.- Nyolcvanéves elmúlt az édesapám, külön lakik, én gondozom, hozzá igyek­szem - mondja egyszuszra. - Én is hat­vanegy éves múltam, de csak a férjem után kapok nyugdijat, ő a tsz-ben dolgo­zott, ketten négyezer forintból éldegé­lünk. Van disznóm, baromfim, egy hold földünk. Küszködünk, hogy valahogy megéljünk. Két gyerekünk van, az egyik itt, a faluban, a másik Dúzson él, meg két unokánk. Hogy mi a véleményem a Mari­káról, az elöljárónkról? Hát, ha valamit nem értünk a tanácsban, azt ő elintézi. Mindent megtesz, amit lehet. Mit szeretne az elöljáró? Balázs Jánosné, született Beréti Mária, kalaznói elöljáró éppen tárgyal a Pécsi Közúti Igazgatóság Tamási Üzemmér­nökségének vezetőjével. A kalaznói be­kötőút mellettrsok gondot okozó, érett, már balesetveszélyessé vált nyárfák ki­termelését beszélik meg.- Egyszemélyes tanács vagyok - néz ránk mosolyogva - mindennel keli foglal­koznom, ezért választottak meg, nyugdí­jasként elöljárónak 1985-ben. Előtte a hőgyészi tanácsnál voltam igazgatási főelőadó, 1948 óta vagyok tanácsi dol­gozó, ugyanazt csinálom most, mint ak­kor, kezdőként. Az első időben a felsza­badulás után elöljáróság volt itt Kalaznón két évig. Utána lett kalaznói tanács, majd 1969-től Hőgyészhez csatoltak, társköz­ség lettünk.- Mivel foglalkozik egy elöljáró?- Mindennel, amivel az emberek hoz­zám fordulnak. Ha valakinek szociális ét­keztetés kell, ha a járdákat javítani kell, ha a közúti átereszek eliszapolódnak, mind én intézem. De ha valakinek adózá­si problémája van és szól, azt is én me­gyek el lerendezni Hőgyészre. Összekö­tőkapocs vagyok a nagyközség és a társközség között. Azért vagyok, hogy ezért a faluért, az itt élő emberekért tegyek valamit. Egyedül persze nem sok­ra mennék, de minden segítséget meg­kapok, az elöljárókat az utóbbi időben már jobban respektálják. Persze jönnek hozzám családi, személyes ügyekkel is az emberek. Van, amikor az éjszaka kö­zepén verik meg az ablakom, hogy hívjak telefonon orvost. Ismerek mindenkit, 1945 óta itt a faluban lakom. Gondok Kalaznón az általános iskolát 1960- ban körzetesitették, 1977-ben megszűnt a tsz, az óvoda. Már előtte megkezdődött az emberek elvándorlása a nagyobb te­lepülésekre, de ezek után még inkább felgyorsult ez a folyamat, 25-30 ház állt akkor üresen. Jelenleg minden háznak van gazdája, háromszázhúszan laknak a kisközségben. Gondot jelent, hogy az ideköltözők egy része munka nélkül sze­retne megélni, nőtt a veszélyeztetett gye­rekek száma. A hétvégi házként, városiak által megvett ingatlanok közül sem mind­egyiket tartják kellően rendben. Tények A hőgyészi körzeti orvos hetente egy­szer rendel Kalaznón, olyankor gyógy­szert is árusít. A községi könyvtár szom­baton délután van nyitva, a kirendeltségi iroda mindig. Az italbolttal egy épületben levő vegyesboltot 800 ezer forint érték­ben a Hőgyészi Nagyközségi Közös Ta­nács és a Kop-Ka Áfész 1987-ben felújít­tatta. Elkészült a vizmű 2,3 millió forintért, a mélyfuratú kút, és 300 folyóméter víz­hálózat. Falugyűlések, mozivetítések megtartására alkalmas 250 négyzetmé­ter alapterületű közművelődési termet alakítottak ki egy régi épületben három- százezer forintért. Sok az idős ember a faluban, sok az alcsony jövedelmű nyug­díjas, a hetven éven felüli. Tavaly nyártól tizenötnek szállít a tanács a hőgyészi kis­vendéglőből „szociális ebédet". A lakosság A szépen felújított italboltban idős em­berek üldögélnek, a színes televízión a délelőtti adást nézik, beszélgetnek. Szőts András és Turbuk Menyhért nyugdíjas előtt egy-egy kevert.- Itt beszéljük meg a dolgainkat, itt tölt­jük az időnket, ez a nyugdíjasklub ne­künk. - Itt a baj, tudja, hogy hétfő, kedd szünnap és nincs ahol akkor eltöltsük az időnket - magyarázzák. - Az is baj, hogy akik most jönnek a községbe, azok a ta­nács nyakán lakoznak. Egyébként amit ilyen kis faluba tudnak hozni, az van, drá­ga sört hoznak, de azt is megisszuk.- Azt írják meg, de bevegyék ám, hogy a gazdaság csúffá tett minket, kivágta a fákat mind, nézze csak meg a kerteket, réteket! - háborog Beréti István 61 éves nyugdíjas. - A jó földet ültették be erdő­vel, de ahová kellett volna, oda nem rak­tak. Sok a parlag föld, legelőnek van mondva ugyan, de állat az nincs „aki” le­Falusi fórum a kocsmában Tamás Istvánné édesapját gondoz­za A postás 92 nyugdíjat kézbesít ha­vonta hétköznapjai- Pénz kellene. A temetőhöz vezető utat szeretnénk lebetonozni. Tovább kel­lene bővíteni a vízhálózatot. A járdák is rosszak, még 1960-ban készültek. Erről már beszéltünk a hőgyészi tanácselnök­kel, ők adnak anyagot, mi majd társadal­mi munkában megcsináljuk. A megye elmaradott települései közé soroltak bennünket. Az e célra biztosított pénzösszegből szeretnénk kapni vala­mennyit, már beadtuk a pályázatot. A régi tejcsarnokból akarunk szociális étkező- helyiséget kialakítani, meg a nyugdíja­soknak egy klubot. Nagyon jó lenne, ha a varsád-kalaznói út megépülne, akkor megszűnnénk zsáktelepülés lenni, ki­nyílna nekünk a világ. F. KOVÁTS ÉVA Fotó: SÖRÖS MIHÁLY Az elöljáró tárgyal, intézkedik

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents