Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-07 / 56. szám
4^rÉPÜJSÁG 1988. március 7. ÖN KÉRDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Lesz-e yillany a Csötönyi-völgyben? Gyurcsák István szekszárdi olvasónk a következőket írta szerkesztőségünknek: „Örömmel olvastuk a Népújságban megjelent „Lesz-e villany Csötönyi-völgyben?” című cikket. A cikk megjelenését követően a szervezőbizottság megalakult, munkáját jól végzi, de több tanyával rendelkező gazda szeretne tájékoztató jellegű felvilágosítást kapni a gerincvezeték lefektetésének helyéről. Kérem, ha erre mód és lehetőség van, a jelentkezés létszámától függően, tájékoztató jelleggel tegye meg, s kérem az illetékesek véleményét, ha mód van rá, akkor pedig vázlatos térképen a gerincvezeték jelölését.” Kovács János, Szekszárd Város Tanácsának elnöke válaszolt:- A szervezőbizottság mind a mai napig nem kereste fel a műszaki osztályunkat a vezeték megterveztetése és kivitelezése ügyében. (E munkálatok elvégzését a tanács koordinálja és az érdekeltek költségén elvégezteti.) Mivel ily módon nincs arról tudomásunk, hogy kik azok a zértkerttulajdo- nosok, akik a vezeték megépíttetésé- ben részt vesznek, a vezeték várható nyomvonaláról, sajnos, nem tudunk felvilágosítást adni. Az olvasói levelet a Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat Üzemigazgatóságához is elküldtük, ahonnét Schmidt János válaszolt:- A levélben foglaltakra válaszolva tájékoztatjuk, hogy a csötönyi-völgyi villamosítással kapcsolatban hivatalos megrendelés nem érkezett üzemigazgatóságunkra, így a vezeték nyomvonaláról sem tudunk nyilatkozni. A villamosításnak elvi akadálya nincs, de a megvalósítás, mint más zártkert-villamosítás esetén, itt is csak egységesen, az egész területet érintően történhet. Piactéri problémák Egy vásárló tett észrevételt arról, hogy a szekszárdi piactéren hetek óta borzalmas látványt nyújt a nyilvános WC, illetve annak környéke. Leveléből megtudhattuk még, hogy „a piac használatbavételi díját - a gondnok közlése szerint - alaposan megemelték. Jogos az őstermelők felháborodása. Nem elintézési mód, hogy nem kötelező a piacon árulni. Jogos a panaszárra is, hogy az idáig bérelt elárusító asztalokért 1200 forint helyett most 1500 forintot, plusz helypénzt kell fizetni. Ugyanakkor a környezet nem egyeztethető össze az emelésekkel. Állítólag már tettek többen is panaszt, de eredménytelenül, illetve szenilis, vén bolond jelzőt kaptak. Ez nem szenilisség. Más városban még vásárteret sem engednek WC nélkül működtetni. A megyeszékhelyen a Köjál valahogy ezt is engedélyezte. Hogy lehet ez?” A Szekszárd Városi Tanács ellátásfelügyeleti osztályáról érkezett a válasz:- A szekszárdi piacon lévő WC felújítása - amelynek állapotát a Köjál is többször kifogásolta - az 1987. évre volt tervezve. Ez azonban építőipari kapacitás hiánya miatt nem valósult meg. Ez év elején sikerült a munka elvégzésére kivitelezőt találni, amely január 16-án meg is kezdte a felújítást. A kivitelező folyamatosan dolgozik a létesítményen, a napi munka befejezése után bezárja azt. Egyetlen alkalommal - éjszaka - az ajtót ismeretlen tettesek feltörték, a felújítást tudató táblákat eltávolították. A felújítás várható befejezési ideje 1988. március 31. A szekszárdi vásártéren is van WC, bár nem vizöblítéses. A piaci asztalok bérbevevése önkéntes. A piaci-vásári tevékenység bevételei 25 százalékos forgaimiadó-kötelezettség alá esnek, ezért változott 1988. január 1 -jétől egy asztal bérleti díja 1500 forintra. Részesülhet-e a háztájiból? Egy olvasónk - aki kérte, hogy nevét lapunkban ne közöljük - levelében írta, hogy az elmúlt év áprilisában leszázalékolták, rokkantnyugdíjas, s mivel 1985-ig téesztag volt a leszázalékolá- sa a termelőszövetkezeten keresztül történt. Arról érdeklődött, hogy jár-e neki a háztáji terményjuttatás? Dr. Deák Konrád válasza:- A mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló törvény és annak végrehajtási rendeletéi jellemzően a termelőszövetkezeti tag háztájijáról rendelkeznek, kivételt jelent az a szabály, amely szerint - a jogszabályban írt feltételek esetén - a tag halálát követően annak vele együtt élő házastársa (élettársa) is jogosult bizonyos mértékű háztájira. A végrehajtási rendelet kimondja azt is, hogy: „Ha a termelőszövetkezeti tag az öregségi nyugdíjra jogosító korhatárt elérte, megrokkant, vagy tartósan munkaképtelenné vált, a kijelölt háztáji földet a korábban végzett munkája alapján megállapított mértékben használhatja akkor is, ha a községből elköltözött vagy a háztáji gazdaság munkáit mással végezteti”, a rendelet azonban itt is a termelőszövetkezet tagjáról beszél. Az olvasó kilépett a termelőszövetkezetből, s a fentiek figyelembevételével - megítélésünk szerint - a háztáji iránti követelése a termelőszövetkezet felé nem lenne megalapozott. Telefonszámunk: 16-211 Ml VÁLASZOLUNK Az állam tulajdonában álló házingatlanok elidegenítésének szabályozásáról szóló korábbi jogszabályt módosítja az építésügyi és városfejlesztési miniszter, a mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszter és a pénzügyminiszter 17/1987. (XII. 30.) ÉVM-MÉM-PM számú együttes rendeleté, amely meghatározza az ilyen házingatlanok vételárát, ha a vevő a bérlő vagy vele egy tekintet alá eső személy, illetve ha a házingatlant kívülálló lakottan vagy beköltözhetően vásárolja meg, kimondja azt is, hogy ha a házingatlant a bérlő vagy vele egy tekintet alá eső személy nem vásárolja meg, illetőleg a házingatlan beköltözhető állapotban van, annak eladását a sajtó vagy más tájékoztató eszköz útján, illetőleg a helyben szokásos módon legalább 30 napos határidővel meg kell hirdetni, a jelentkezőket elő kell jegyezni és a házingatlant annak kell elidegeníteni, aki a vételár kiegyenlítésére a legrövidebb határidőt vállalta, továbbá aki a legmagasabb összegű vételi ajánlatot tette. Kihangsúlyozandó, hogy ennek a jogszabálynak a rendelkezéseit kell alkalmazni azokban a folyamatban levő ügyekben is, amelyekben a szerződést a rendelet hatálybalépéséig - 1988. január 1 -jéig - még nem kötötték meg. A közlekedési miniszter 17/1987. (XII. 30.) KM számú rendelete a közlekedésben dolgozók műszakpótlékáról szóló korábbi jogszabályt módosítja, melléklete táblázatban tünteti fel az egyes munkakörökben dolgozóknak délután, éjszaka és folytonos munkarendben havonta teljesített órákra meghatározott összegben fizetendő műszakpótlékát, külön táblázatban a nemzetközi forgalomban részt vevők műszakpótlékát is. Ezeket a táblázatokat ide-átmásolni nem tartjuk indokoltnak, utalunk azonban arra, hogy ez a rendelet is 1988. január 1. napja óta hatályban van. A felügyeleti jellegű költségvetési ellenőrzésről és a költségvetési szervek belső ellenőrzéséről szól a pénzügyminiszter 96/ 1987. (XII. 30.) PM számú rendelete, meghatározza az ellenőrzés feladatait, szervezetét, előírja az ellenőrzés megállapításainak mikénti hasznosítását, részletezi az ellenőrzés lebonyolításának szabályait, kimondja azt is, hogy ellenőrként csak felsőfokú végzettségű és felsőfokú költségvetési képesítéssel rendelkező személy foglalkoztatható. A pénzügyminiszter 97/1987. (XII. 30.) PM számú rendelete a vállalati gazdálkodó szervezetek és a vállalkozók pénzügyigazdasági ellenőrzését szabályozza. Kiemelendőnek tartjuk, hogy a pénzügyigazdasági ellenőrzés végrehajtásába a belső ellenőrt bevonni nem lehet, az ellenőrzést egyébként meg kell tervezni s a jogszabály azt is részletesen előírja, hogy ennek a tervnek mit kell tartalmaznia, hogy az ellenőrzésről, annak megkezdéséről, időtartamáról, az ellenőrök tartózkodási helyéről a gazdálkodó szerv vezetőjét tájékoztatni kell, azt is, hogy az ellenőrzés zárótárgyalására kit, ill. kiket kell meghívni. A megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló korábbi jogszabályt rtiódo- sitja a szociális és egészségügyi miniszter és a pénzügyminiszter 2/1987. (XII. 30.) SZEM-PM számú együttes rendelete, amely szerint a gazdálkodó szervezet rehabilitációs hozzájárulást köteles fizetni, hogyha nem alkalmaz a jogszabályban meghatározott megváltozott munka- képességű dolgozót, illetve az alkalmazott ilyen dolgozók létszáma nem éri el a rendeletben előirt arányt, ugyanakkor a jogszabályban meghatározott megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatása esetében a gazdálkodó szervezetet - igénylés alapján - dotáció illeti meg. Ez utóbbi jogszabályok is 1988. január hó 1. napján léptek hatályba s valamennyi említett rendelet a Magyar Közlöny 1987. évi 66. számában jelent meg. DR. DEÁK KONRÁD Dédapáink víg kedélye Egy nappal március nyolcadika előtt bizonyára jó néven veszik a szebbik nem képviselői, ha a Szekszárd Vidéke című újságból kereken százesztendős hírrel legyezgetem hiúságukat: „Nincsenek rút leányok. Hogy nálunk Magyarországon alig vannak, azt irigyeink is elismerik, de hogy Angliában se akadnának rút leányok, az már mégiscsak nehezen hihető el. Pedig úgy látszik, Albion leányai közül senki sem akarja elismerni, hogy nem szép. A londoni fiatal emberek körében megesett, hogy két tag nem tudott megegyezni valami játszma felett. Harminc forintról volt szó. Végül abban egyezkedtek meg az urak: a pénzt arra fordítják, hogy három szegény leánynak tavaszi ruhákat vesznek. Az egyik játékos azt mondta: »Mindketten nős emberek vagyunk, megharagudhatnának feleségeink. Írjuk ki azt, hogy csak feltűnően rút leányok pályázhatnak«. A másik hozzájárult, és az ominózus feltétellel tűzték ki a pályázatot. A hirdetés megjelent az ösz- szes londoni lapokban, de mindeddig egyetlen pályázó- sem jelentkezett”. Mi sem mutatja jobban e példánál, hogy a nők nem hagyják magukat - boldogítani. Nemcsak a leányokra, hanem az asszonyokra is igaz lehet ez a Tolnavármegye 1891. március nyolcadikai Marienbadban című beszélgetése szerint: „Úr: Nagysáddal eltöltött óráim életem legboldogabbjai közé tartoznak. Végtelen, ki nem mondható fájdalommal megyek tova, de sohse fogom önt feledni! Ah! ha ön enyém lehetne... egészen! Úrnő: Édes barátom! Sokat küzdöttem magammal, oly szívesen kíméltem volna meg önt a fájdalmas vallomástól - de nem lehet, kell, hogy távozni engedjem minden remény nélkül. Bocsássa meg, hogy eddig elhallgattam, amit rég kellett volna megvallanom: nem vagyok szabad, van férjem. Úr: Én sem egészen - van feleségem és hat leányom...”. Nem tudom, ki hogy van vele, de azt hiszem manapság ritkábban járunk Ma- rienbadba, de az sem sűrűn esik meg, hogy egy pásztorlevélből idézhetünk, méghozzá a területileg illetékes pécsi püspök, Zichy Gyula 1914-es körleveléből a Tolnamegyei Közlöny március 1-i száma segítségével: „Vannak oly táncnemek, amelyek határozottan rosszak. Melyek azok? Van annyi erkölcsi érzékiek, hogy azokat ismeritek, nem nevezem hát meg őket. De egyet megnevezek, van okom rá. Főpásztori szívem teljes határozottságával akarom, hogy hallgassatok rám, tiltsátok meg gyermekeiteknek, hogy a tangót táncolják, mert ez határozottan illetlen, érzékies tánc. Hogy a tangót a tiltott táncok között felemlítem, arra, mint jelzém, van súlyos okom. Az újságnak ingere ugyanis, úgy hallom, eltompította sok - különben jólelkü - nőnek erkölcsi érzékét s ezek a tangót szépnek, ártatlan mulatságnak tartják. Berlinben a császár megtiltotta, hogy a katonatisztek egyenruhában a tangót táncolják, Londonban azon mulatságokon, melyeken az udvar résztvesz, a tangót táncolni nem szabad, az udvarhoz tartozó magas állású személyek Bécsben sem vesznek részt a tangó mulatságokon. Azt fogjá- tok-e gondolni, hogy ezek a fejedelmek és más magas állású világi urak nem értenek ahhoz: mi illik, mi nem? Rómában is őszentsége óhajára, mint olvasom, az illetékes hatóság kötelességévé tette a lelkészeknek, hogy a keresztény erkölcs védelmére szólaljanak fel és tartsák távol a hívőket a szeméremérzetet súlyosan sértő tangó üzelmektől... Nem fogtok ennél fogva csodálkozni, ha föpásztori kötelességemet teljesítem s a szeméremsértő tangót én is határozottan kárhoztatom”. Megfoghatatlan, hogy ennyi bölcs intelem dacára hogyan terjedhetett el mégis a fertelmetes tangó, de mással is van ez így. Jó példa erre a Bonyhád és Vidékében közölt 1907. március 10-i párbeszéd: „Rendezés után. - Ki ez a szomorú, sápadt ember? Ez? Egy rendezett fizetésű néptanító”. Rejtélyes esetről adott hirt a Szekszárd Vidéke 1886. március 11-i száma is: „Farsang utolján a baromfilopás régi szokás. K. községben, mely jómódú magyar érzelmű német lakosairól és terjedelmes libalegelőjéről nevezetes, ezt a szokást híréből sem ismerték, mindenki megelégedett a magáéval; annyival inkább meglepte Loos uramat, midőn húshagyó kedd reggelén kinyitva találta az ólat, s ott a 12 lúd helyett csak egy árva gúnár didergett csupaszra kopasztva, és a nyakán egy papíros kötény lógott ezekkel az ékes rigmusokkal: Jó reggelt Loos gazda,/Meg vagyok koppasztva,/Pajtásaim azt üzenték,/ Hogy őket meg megsütötték”. A lúdnak - mint az köztudott - igen közeli rokona a kacsa. Azt már kevésbé lehetne megmondani, hogy a hírlapi kacsa ezen belül milyen atyafiságban áll a lu- dakkal, de a Tolnavármegye 1891-ből már idézett száma meglehetősen kövér lúdként mutatott egyet Modern előfizetési felhívás címmel. „Egy lapkiadó élelmes voltát bizonyítja a következő hirdetés: Jövő év elején a X-ik évfolyamba lép rendkívül érdekes lapunk. Az előfizetők minden évnegyedben egy-egy hírneves gazember autographiáját, húsvétkor pedig egy-egy csíkos tavaszi pantallót és a tél kezdetén egy métermázsa kőszenet kapnak. Ezenkívül minden hat hétben az előfizető urak haját lenyíratjuk. Aki egy évi előfizetési összeget beküld, halála esetére kétszer festett koporsót kap vagy pedig tetszése szerint hat nehéz ezüst kanalat.” (A Tisztelt Olvasó megnyugtatására közöljük, hogy nem a Tolna Megyei Lapkiadó Vállalat jogelődje a hirdetés közrebocsátója.) Persze, hogy miként lehet valakit boldoggá tenni, arra is szép példát idézett a fenti lapnak ugyanez a száma Váratlan fordulat címmel. „Kérő: - Uram, hisz ismeri látogatásom czélját. Atya: - Hát ön leányomat boldogítani kívánja. És komolyan? Kérő: - Ez legöszintébb vágya életemnek. Atya: - Akkor ne vegye ön feleségül...” De ha már meg is teszi, legalább ne Amerikában tegye - folytathatnánk a Tolnamegyei Közlöny 1912. március 17-i száma szerint: „Rossz férjek ellen az amerikai törvények a legnagyobb szigort alkalmazzák. Kaliforniában például azokat a férfiakat, kik családi otthonukat elhagyják, tekintet nélkül állásukra, utcaseprésre ítélik. Férjeket, kik nem gondoskodnak családjuk fenntartásáról, a dologházba zárják, ahol dolgozni kénytelenek, keresetűket pedig kiadják a családjuknak. Aki Alabamában megveri a feleségét, azt télen hókaparásra, nyáron bányakényszermunkára ítélik”. Ha meggondoljuk, hogy nálunk örökös baj a magyar bányászat helyzete... No, de hagyjuk, inkább tartsunk Kálmán Dezsővel, aki a Közérdek 1907. március 23-i számában Ártatlan elmélkedések az asszonyokról címmel jelentette meg tárcáját: „Hát bizony asszony nélkül, leány nélkül olyan volna a világ, mint a tavasz virág és madárdal nélkül. Mert hát anélkül nem tudnánk meglenni. Az ismét kétségtelen dolog, hogy azért asszony nélkül éhen nem halnánk meg, mert azért csak össze tudnánk kotyvasztani valamit, ámbár nem tudom, nem úgy járnánk-e, mint a takácsi ember. Ugyanig: a takácsi embernek meghalt a felesége és szegény ember egyedül maradt. De miután tudvalevő dolog, hogy akrámi- lyen nagy legyen, akár a szerelem, akár a bánat, azért mindakettő mellett megéhezünk: tehát a szegény takácsi özvegy ember is megéhezett. Gondolt merészet és nagyot s elkezdett ebédet csinálni. Vizet forralt, lisztet vett elő, összekeverte, aztán főzni kezdte. Átmegy hozzá a komája s kérdi: - Mi lesz ebből komám uram? Mire a megszomorodott így felelt: - Bizony én még magam sem tudom. Csak annyit tudok, hogyha kemény lesz, dödölye lesz, ha puha lesz, kása lesz...”. DR. TÖTTŐS GÁBOR Marienbadban (Pogány Willy rajza)
