Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-05 / 55. szám

1988. március 5. Képújság 3 Férfiak a nőkről Megváltozott a világ „Én úgy gondolom: sokkal több boldog, kiegyensúlyozott házasság van a világon, mint ahogy erről a felületes divatok vilá­gában szó esik, hiszen a botrány, a bol­dogtalanság, a tragédia természete sze­rint is hangosabb és feltűnőbb." (Beke Kata) Túri Lászlóval, a szekszárdi Gemenc Hotel műszakvezető szakácsával impo­náló fordulattal kezdődik a beszélgeté­sünk, mégpedig magáról a feleségről, Túri Lászlónéról. Jelen tisztében a férj a feleségideál meghatározásakor édes­anyjáról mesél. Édesanyjáról, aki soha nem dolgozott, hanem vezette a háztar­tást, nevelte a gyerekeket, mindig a kész­re várta haza a családot.- Ez volt előttem a példa, ezt láttam ott­hon. De hát azóta nagyot változott a világ. A feleségem is dolgozik - bár a most első osztályos kislányunkkal, Évával három évig gyesen volt mégpedig a városi rendőrkapitányság ügykezelési osztá­lyának munkatársa. Ezek után kapásból rákérdezek, hogy akkor az otthoni feladatok nyilván meg­oszlanak. S a legnagyobb meglepeté­semre nemleges a válasz, amiben az őszinteséget mód felett értékelem, ugyanakkor „elvárom” a magyarázatot, ami nem is késik.- Ennek nem az az indoka, hogy két műszakban dolgozom, hanem így ala­kult. Meg mi mindent kell csinálni egy kétszobás panellakásban? Persze, ha valamilyen nagyobb munka van, például festés, na, az természetesen az enyém... S ezek után szinte gondoltam, hogy vala­miféle „keleti kényúrnak” tekint, úgy hogy magyarázkodás nélkül elmondom azt is, hogy egyikünknek sem az a „főfog­lalkozása” otthon, hogy a kalapot viselje. A nagyobb dolgokat megbeszéljük, a ki­sebb dolgokat külön-külön is eldöntjük... Abban sem látok semmi kivetnivalót, hogy a feleségem a kolléganőivel néha, egy-egy névnapkor elmegy a „BM”-klub- ba vacsorázni, beszélgetni. Ezzel azt sze­retném csupán megvilágítani, hogy a mi házasságunk csöppet sem különleges, inkább átlagos, de normális. Szeretünk néha kettesben lenni, megbeszéljük gondjainkat - de nem a munkahelyieket - néha cívódunk, azután kibékülünk. Biz­tos pontot jelentünk egymásnak... és a szeretet, egymás tisztelete mellett jó, amikor föl-föllángol újból a szerelem. Most pedig nem vagyok hajlandó cso­dálkozni, amikor megtudom, hogy Túri László otthon nem szokott főzni. S nem­csak azért, mert „nem finnyás”, hanem a nagyüzemi más, mint a házi. De a fagga­tással nem hagyok föl, mert meggyőző­désem, hogy a nőnapi vacsorát a férj ké­szíti el.- Március 10-én van a házassági év­fordulónk, ugyanakkor ünnepeljük fele­ségem névnapját. Hazamegyünk Pécsre, a szülőkhöz, este pedig a hármas ünne­pet kettesben is megüljük a Nádorban egy finom vacsora mellett. Amennyiben férfitársaim meglepetést szeretnének ké­szíteni feleségüknek? Tudja, valami egy­szerűt ajánlok. Rántott gombafejeket és rántott sajtot készítsenek tartárral. Hozzá könnyű fehér bort, mondjuk Szürkebará­tot vegyenek. És szépen terítsék meg az ünnepi asztalt: virággal, gyertyával...- hm - ii ­Nem bankuralom - gazdasági kényszerűség Egyre szaporodnak a bajba jutott vál­lalatokról, sőt ágazatokról szóló hírek. Mire a veszteséges cégek munkája vég­képp lehetetlenné válik, addigra a leg­több esetben több száz millió forintnyi adósság gyűlik össze. A pénzügyi, fizeté­si problémák mindennapos, a gazdálko­dást szinte teljes mértékben megakadá­lyozó, égető gonddá válnak. Az állami szanálásról és a felszámolásról szóló jogszabályok a rendezést szervezett me­derbe terelték, a lehetőségek tehát adot­tak. De úgy tűnik, a leginkább érdekeltek csak az elvekkel értenek egyet, az alkal­mazásuk már sokkal több nehézségbe ütközik, és rendkívül heves indulatokat vált ki. Nem véletlen, hogy főként szövet­kezetek, leányvállalatok stb.-k ügyeiben döntöttek a tulajdonosok, vagy éppen a hitelezők a felszámolás mellett. A 70-es évek árnyéka Még nehezebb a döntés, ha nemcsak egy-egy vállalatról van éppen szó, ha­nem az egész ágazat került nehéz hely­zetbe. Nem titok, a magyar szénbányá­szat, illetve a kohászat él át nehéz hóna­pokat. Az ide tartozó vállalatok egymás után válnak veszteségessé, és a pénz­ügyi rendezés lehetséges módja embe­rek tízezreinek életét, a magyar ipar jövő­jét is befolyásolja. Ebből már egyértelműen következik, hogy mindez kilép akár a bankok, akár a felszámolást elindítani akaró szállítók ha­tásköréből, akik érthetően minél hama­rabb hozzá akarnak jutni a pénzükhöz. És az is a tényékhez tartozik, hogy nem az elmúlt egy vagy két év alatt kerültek rendkívül súlyos helyzetbe ezek az ága­zatok. Hosszú idő óta halmozódnak a problémák, szaporodnak a felemás sza­bályok, és a félmegoldások, s mindez testet ölt a halmozódó veszteségben. Az okokat tehát nem az elmúlt évben végbement változásokban kell keresni. Vannak, akik bankuralmat emlegetnek újabban, holott az átalakuló bankrend­szer csak felszínre hozta a következmé­nyeket. A gyökerek valószínűleg a hetve­nes évekre, esetleg még korábbra nyúl­nak vissza, amikor különböző kiemelt programok keretében fejlesztették az ágazatokat, a feltételezett igényeknek megfelelően. És az is nyilvánvaló a jelen­legi helyzetben, hogy tartós veszteséget nemhogy a bankok, de a költségvetés sem finanszírozhat. A gazdálkodás velejárója Újra kell tehát gondolni jó néhány alapelvet; Vajon mekkora termelés mel­lett gazdaságos, vagy legalábbis alig veszteséges a hazai szénbányászat? Mi­lyen acélipari termékekre van szüksége a hazai iparnak, és mi szállítható ebből gazdaságosan exportra? Ha sikerül az igényeket reálisan felmérni, már köny- nyebben adódik a lehetséges megoldás: a fölszámolás, vagy éppen egy alapos fo­gyókúra után az áramvonalasított, gaz­daságosabb, ám kisebb termelés. Mindannyiunk alapvető érdeke, hogy a veszteséges, alacsony hatékonysággal dolgozó cégek ne kössék le hosszú időre a beléjük fektetett tőkét. S a pénzt a fej­lődni tudó vállalatok, vagy éppen ágaza­tok kapják meg. Éppen ezért határozott a kormány még a múlt év végén olyan új szabályok bevezetéséről, amelyek gyorsítják a felszámolási eljárások indí­tását, s mintegy rákényszerítik az érde­kelteket arra, hogy más megoldás híján ehhez az eszközhöz nyúljanak. Az idei tervek csak akkor válhatnak va­lóra, ha automatikussá válik a felszámo­lás, és tudomásul vesszük, ez a gazdál­kodás szükségszerű velejárója; nem vé­letlen, ritkán előforduló „baleset”. De eh­hez előbb a már említett alapvető kérdé­sekre is választ kell adni, s nemcsak a kohászat, vagy éppen a bányászat ese­tében. Nagyon is hasonló gondokkal küzd ma a húsipar, és jó néhány gépipari vállalat. S az így egymásra rakodó mil- liárdok pedig éppen az ígéretes jövő elé néző vállalatoknál hiányoznak. A kényszerű fogyókúrát tehát nem lehetto- vább halasztani, a megoldás évről évre többe kerül, és mind távolabb tolja az egész gazdaság megújulását. LAKATOS MÁRIA HÉTRŐL HÉTRE HÍRRŐL HÍRRE Ha március eleje, akkor közgyűlést mérlegzáró ülés ér, a mezőgazdasági szövetkezetekben alighogy befejezték a zár­számadó közgyűléseket, az ipari szövetkezetekben már tart­ják a mérlegzáró értekezleteket, zajlanak a kibővített termelé­si tanácskozások, az ifjúsági parlamentek, szakmai tanács­kozások, metszési és növényvédőszer-bemutatók, - a gaz­dasági életben, eseményekben, történésekben gazdag idő­szakit élünk. Tervek és szabályozók Kérdezhetnénk: Nincs későn ilyenkor tárgyalni az elmúlt évről, és az idei feladatokról? Nem lehetett volna hamarabb? A felelet egyszerű: jó lenne, de mégsem lehet. A múlt év ered­ményeinek összegzése a pillanatnyi technikai felszereltség mellett rendkívül időigényes, a tervek viszont csak akkor ké­szíthetők el, ha ismertek a közgazdasági szabályozók, s lehet mérni azok hatását. Márpedig tavaly olyan generális intézke­dések születtek, amire eddig nemigen volt példa. Azok a nép- gazdasági gondok, amelyek megoldását minden évben vár­tuk, nem oldódtak meg. Az 1987-es esztendőt azonban való­színűleg a reformok évének nevezik majd a gazdaságtörténé­szek. Egy biztos: meg kell teremteni a hosszú távú eredmé­nyes gazdálkodás feltételeit. Ez azt jelenti, hogy az egyensúlyi problémák megoldására hozott intézkedéseknek össze kell kapcsolódnia azokkal a változásokkal, amelyek elősegítik az egész népgazdaság, és az egyes gazdasági egységek alkal­mazkodó képességének, rugalmasságának fokozódását. A legfontosabb feladatokat a hároméves stabilizációs program tartalmazza, ehhez kellett igazítani a gazdálkodó egységek idei terveit. Számolniuk kellett és kell az árrendszer, az árfor­mák, és az árak változásaival többek között. Igen sok ipari, és mezőgazdasági anyag került január else­jétől a szabad árformába. Ezzel kapcsolatban többen fölvetik: a szabadáras termékek áremelését előzetesen be kell jelen­teni, és ha jóváhagyta az árhatóság, az emelt ár érvényesíthe­tő. Csakhogy. Miből tudja azt a vevő, hogy már jóváhagyott növelt áron vásárolt valamilyen terméket, anyagot? Mert nem tisztázott, hogy ezt a tényt az eladó föltünteti-e a számláján, vagy sem - így egyértelmű a felelősség vállalása - esetleg nem most, hanem a kétévenként esedékes pénzügyi ellenőr­zés, vagy az eseti ellenőrzés során derül ki az alkalmazott ár helyessége. Mindez csupán egy a sok közül, ami miatt a számviteli, pénzügyi szakembereknek főhet a fejük. A lehető leggyorsabban rendezni kellene a tisztázatlan ügye­ket, hisz felelősséggel csak akkor tudják elkészíteni az éves üzemtervet, ha birtokában vannak az új ismereteknek, de nélkü­lözhetetlen ez a belső érdekeltségi rendszer átdolgozásához is. Zöld hitel Lapunk keddi, március 1 -jei számában átfogó érdekes cik­ket olvashattak „Hitel csak módjával” címmel. A hitellehetősé­gek szűkítésének hatásáról volt benne szó, arról, hogy a pénzügyi kormányzat radikális intézkedéseket hozott a gaz­daságban lévő pénzmennyiségek csökkentésére, a kereske­delmi bankoknak nincs pénzük arra, hogy hiteleket adjanak az üzemeknek. Mint megtudtuk: a Simontornyai Bőrgyár fize­tésképtelen, ami láncreakciót hoz létre, s ez egészen az állat­Betanítottmunkás-képzö tanfolyam Dombóvárott Raktárban a műtrágya a mözsi Agrokémiai Társulatnál tartásig terjed. A váltó ugyan még nem forog, de a mezőgaz­daságban mind többen emlegetik az úgynevezett zöld hitelt. Itt arról van szó, hogy a mezőgazdasági üzemekben az év el­ső hónapjai pénzszűkében telnek, hiszen csak az állatte­nyésztésből, és az ipari termelésből származik bevétel. Ké­sőbb már van pénz borsóból, gabonából, más növényfélesé­gekből, amiből aztán vissza lehet fizetni az ilyenkor év elején fölvett rövid lejáratú zöld hiteleket. A láncreakció itt is elindul, hisz amikor a termelő eladja az áruját, a felvásárlóknak kell a pénz, hogy fizetni tudjanak, a felvásárló meg a kereskede­lemtől és az exportbevételből kapott pénzből tud fizetni. Ezek a dolgok a megye mezőgazdasági üzemeinek több­ségét nem rázzák meg, hisz ahogy azt a tudósításokban ol­vashatták: a gazdaságok zöme eredményes évet zárt. Lemaradás a tápanyag-utánpótlásban - előrelépés a tanulásban Megyénkben az őszi vetések állapota, fejlettsége sokkal jobb, mint tavaly ilyenkor volt. A búzatáblákon megkezdődött a fejtrágyázás, ám a területnek csupán igen kis részén szór­ták ki eddig a nitrogént, - jórészt a réteken, a legelőkön, a pil­langós növényekkel bevetett területeken. A lemaradásnak több oka van. A talajok egy részére nem tudnak rámenni, hisz ezzel igen nagy taposási kárt okozná­nak. Gond az is, hogy akadozik a műtrágyaellátás: a hazai gyártók idén kevés pétisót szállítottak az üzemekbe, az agro­kémiai társulásokhoz, de az import műtrágyából sem érkezett elegendő. Az őszi kalászosok fejtrágyázása tehát megkezdő­dött az üzemekben, - mivel nincs fagy, többnyire csak a légi tápanyag-utánpótlás lehetséges. A szakemberképzés min­denesetre változatlanul folyik a falvakban, a mezőgazdasági üzemek központjaiban. Több hír is érkezett erről szerkesztő­ségünkbe. Bonyhádon, a művelődési házban éppen ma feje­ződik be egy méregraktár-kezelői tanfolyam. Dombóváron ugyancsak a művelődési házban a város és a városkörnyék üzemeiben dolgozók tanultak, növényvédelmi betanítottmun- kás-képző tanfolyamon. Az elméleti képzést az üzemek és a Növényvédelmi és Agrokémiai Állomás szakemberei tartják, természetesen a legkorszerűbb növényvédelmi és agroké­miai eljárásokról. A gyakorlati foglalkozásoknak a döbröközi Zöld Mező, és a naki Dózsa Termelőszövetkezet ad otthont, itt ismerkedhettek meg az új Evrard típusú növényvédelmi gép­pel is. A tizennégy tanuló nyolc hétig járt iskolába, s mint fel­vételünkön is láthatják, szorgalmasan jegyzeteltek... Mözsön, az Új Élet Téeszben 27-en tettek sikeres vizsgát szerdán könnyűgépkezelésből, és targoncavezetésből. Atol- nai és a mözsi téesz dolgozóinak tanfolyamára 27-en jártak - ők a jegyzeteléshez füzetet, és ceruzát is kaptak. A tanfolyam idején átlagbérüket vehették fel, az utazási költséget kifizet­ték, s a finom ebédet a mözsi téesz messze földön híres kony­hájában tálalták fel. A vizsga írásbeli, szóbeli, és gyakorlati részből állt, s közepesnél rosszabb jegyet senki sem kapott. S amire nagyon ügyeltek: megadták a formáját, a módját az iskolai oktatásnak: volt tanfolyam nyitó és záró ünnepség an­nak rendje és módja szerint. Mert nem mindegy, hogy az a kétkezi dolgozó, aki tanulásra adta a fejét érzi-e vagy sem a fontosságát, azt, hogy szükség van rá, és a tudására, hisz a világ mint mindig, csakis a munka által ment előrébb. D. VARGA MÁRTA Módosítják a bérfizetési napokról szóló rendeletet A személyi jövedelemadóval kapcso­latos havonkénti elszámolások jelentős többletmunkát rónak a vállalati admi­nisztrációra. Több vállalat is változtatni szándékozik a bérfizetések eddigi rend­jén, mert a szokásos fizetési napokra csak nagy nehézségek árán tudnak el­készülni' a bérek és az adóelőlegek számfejtésével. Ezzel kapcsolatban a Pénzügyminisz­tériumban elmondták az MTI munkatár­sának: a munkabérfizetési napok rend­jét egy 1983-as Pm-rendelet szabályoz­za. Ebben ágazatokra bontva állapították meg, hogy mely napokon kell a dolgozók munkabérét kifizetni. A költségvetési szerveknél például a havidíjasoknak ál­talában 2-án vagy 3-án fizetnek, míg a vállalatoknál 2-a és 27-e között, ágaza­tonként a legkülönbözőbb időpontokban kerül sor a részfizetésekre, illetve a vég- elszámolásokra. A fizetési napok e „szét­húzásnak” célja a vásárlóerő havi ki­áramlásának ütemes szabályozása, a kereskedelemben jelentkező vásárlási hullámok viszonylagos megosztása a hónap egészére. Éppen ezértajelenlegi rendelet szerint a bérfizetések központilag meghatáro­zott rendjétől csak indokolt esetben, s ki­vételesen térhetnek el a vállalatok. Ilyen egyedi eltéréseket a Magyar Nemzeti Bank engedélyezhet a részükre, például akkor, ha a bérfizetés napja ünnepnapra esne, vagy ha a fizikai és a nem fizikai dolgozók bérét nem két különböző idő­pontban, hanem egy időben, a szokásos bérfizetési napok valamelyikén kívánnák kifizetni. A most érvényes előírások sze­rint a bérfizetések jelenlegi rendjétől egyébként csak a Pénzügyminisztérium engedélyével térhetnek el a vállalatok és az intézmények. A minisztériumban arról is tájékoztattak, hogy előkészületben van az 1983-as ren­delet módosítása. Indokoltnak látszik az eddigieknél szélesebb döntési hatáskört biztosítani a bérkifizetések rendjét illető kérdésekben a Magyar Nemzeti Banknak, amely egyébként is felelős az általános pénzforgalom alakulásáért. A rendelet mó­dosítása során kívánnak megoldást találni egy, a személyi jövedelemadó bevezetésé­vel kapcsolatbn felmerült technikai kér­désre is. A szabályok szerint ugyanis az éves adó megállapításához a decemberi béreket legkésőbb a következő év január 15-ig kell fizetniük a vállalatoknak, sok he­lyütt viszont a jelenlegi rend szerint még a hónap második felében is fizetnek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents