Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-05 / 55. szám
1988. március 5. 4 NÉPÚJSÁG Romba dőlt remények Gondolatok egy szanálás kapcsán A követelődző jövő Még az apám építtette. Jó kis ház volt. Megvolt abban minden, a falak még száz év múlva is álltak volna, hacsak nem jön egy földrengés. A tető kicsit megrogyott, de azon egy csöpp eső be nem esik, olyan száraz a padlás, mint a puskapor. Az a pár kis tyúk is elvolt, egy kis tojás is volt... igaz, a mellékhelyiség az kinn volt. Télen?! Elsöpörte az ember a havat, aztán az a kis mozgás még jót is tett neki. Adtak rá időt, hogyne adtak volna, amikor már öt éve mondogatták, hogy le lesz bontva. Bánom is én, hogy mit építenek ide a helyibe, mikor már nem én leszek itt. Megyek azokba a ménkű nagy házakba. Kifüzették, hát hogyne tűzették volna ki?! Az angyalát, jó kis pézt adtak érte, de mindenki azt mondogatja, hogy jobb, ha ma az embernek nem pénze van. Azt már meg kell hagyni, szép helyre raktak, jó meleg, új házba, de a fene ette a sok lépcsőjét. Azér jó kis ház volt ám az, de ha egyszer gyünni kell az újnak, akkor az aztán söpör. Ki vagyok, meg mi vagyok, menjen már a fenébe, maga is mit akar? Elgyüttem megnézni, ráérek. De már nincs mit. Elhordták szanaszét, a fene se tudja már, hová, még jó, hogy egy részéből ház lesz. Micsoda? Hogy garázs meg tyúkól? Ilyen szép anyagból, ami ebben volt? Szanálnak. Bontanak, rontanak, hogy helyet adjanak majd az építésnek. Nem nagyon örülnek az embernek, mert minek érdeklődik, ha nem akar anyagot venni? Tapétafoszlányok. Aki ragasztgatta, vajon most elégedett- e? Talán igen, talán nem. Mert akad ilyenre is és olyanra is példa. A régiből, kicsiből egy új, korszerűbe költözni a megyeközpontban, nem akármi. Főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy amikor kiderült, hogy a Béri Balogh Ádám ut- ca-Kecskés Ferenc utca-Honvéd ut- ca-Kövendi Sándor utca által határolt területen szanálni fognak, és az aztán már biztos - megszaporodtak a minőségi cserék. Tán még olyan is akadt, aki egészen jó körülményeit cserélte fel az aránylag leromlott állagú reményt keltőre?! Talán. A forint nagy irr. Idős bácsi- kámnak, kinek az sem volt baj, hogy a WC az udvaron van, talán nagy nyűg lehetett innen továbblépni. A jobba, korszerűbbe is. Ballagjunk. No nézd csak, micsoda helyre kis családi házak. Kettő is. Emeletes is, korszerű is, bárki elfogadhatná, jó ajánlat lenne. Bontják. Kifizettek értük együtt több mint hatmilliót. A kettőért. Mindezt hivatalosan, mert az állam is adja meg az árát annak, ha valamit nagyon akar. Kár bontani ilyet, gondolná az ember, és csak úgy dobol a vér a halántékán. Pedig már jó előre megmondták, jósolták ezt öt éve. Itt bizony más fog épülni. Ötszáz lakás, tizenhat tantermes iskolával. Az egész területen ha öt-hat ilyen príma épület van. Századrésznyi igazság, százszorosán felerősödő hang, ha a közöset nézzük. Ötszáz lakás. Akkor is nehéz. A tanács műszaki osztálya és a tervező - a pécsi cég - megpróbálkozott a megtartásukkal is. Nem volt arányban a végeredmény a ráfordítással. Az első ütemben vagyunk, most 69 család kezdett új életet. Idősek vagy fiatalok, de vitte őket a kényszer. Ha belátták és megérte, könnyen, ha nem, hát nehezen. Kisajátítási kártalanításként... Néhányan nem fogadták el az ajánlatot. Döntsön a bíróság. Ott aztán nincs pardon, akinek igazsága van, nyer. Eleinte öten-hatan voltak. Csökkent a szám, páran meggondolták. Talán nem elég a huzavona, ami a kiköltözés, beköltözés körül adódik, kell nekünk még a pereskedés is?! Gondolhattak ilyeneket is. Volt aki gondolt tán még cifrábbakat is. Akadt aki sóhajtott, többet kaptam, mint amit ért. Megint más: - „Na kishitűek, ugye megjósoltam. Ugye, hogy lehet ésszel is pénzt keresni...” Aztán már rohant is a kialkudott új autót megvenni. Elsőre, gond nélkül született egyezség volt majd mindenütt, szinte törvényszerű, hogy akad példa az ellenkezőre is. Szakértői vélemény. Ha ez megerősíti a kisajátítási kártalanításban ajánlottakat, ám még ott a lehetőség a fellebbezésre. Ilyen is lesz? Bizonyosan. Már megint azt lehetne kérdezni, miért nem lehetett azt az öt-hat házat megtartani. A Honvéd utca keleti részéből le kellett volna csípni egy darabot, amibe akkor újabb érdekeltek mentek volna bele nehezen. Minden nevetés nélkül az sem menne, no és százzal kevesebb lakás épülhetne. Számoljunk újra. Száz az öthöz az annyi mint huszadrész, és ki az, aki a matematikával is vitába száll? A VII. ötéves tervben reálisan ösz- szesen 1600 lakás épülhet fel Szekszár- don. Ebből itt majd ötszáz. Ha most szá--., zat lecsípünk belőle... na és ez nem érzelem kérdése. Együttérzek, de még jó, hogy nem nekem kellett dönteni. Akadt, aki telket kapott és újra épít. Vagy először épít. Javaslom nekik, hogy eszükbe ne jusson visszasírni a régit, mert nem marad erejük az újra. Márpedig ma aztán kell erő egy új ház építéséhez. Hogy erő van többféle is?! Többféle erőre is szükségük lesz. De jó, de jó, a Kecskés Ferenc utcától északra épült lakásoknak új lakóik is vannak. Ha hivatalos ügyiraton kellene eligazodni, talán az indoklás rovatban az állna: - Szanálásból kifolyólag kerültek ide. Arra azért vigyáztak az illetékesek is, hogy ahol lehetett és szükség is volt rá, hát földszinten, vagy első emeleten osztottak lakást. Nem kívánsághangverseny volt, az is biztos, de egy idős ember még a buszon is kap ülőhelyet... Lift nincs a házakban. Romba dőlt remények és újraépült álmok. Az építkezés még az első félévben megkezdődik. A pénzt az OTP adja, a TÁÉV lát majd neki, míg a bontást a Beruházási Vállalat végzi. Papíron. Mert mégsem ő végzi, amikor szerződések formájában kiadta. Azt hiszem. Lehet az is, hogy árverés útján bontanak. Már azt is hallottam, hogy „ez egy jó bolt”. Van aki meggazdagodik azon, hogy rombol?! Nem tudom. Por van... Az értéktelen lim-lom kesernyés füstje az égig száll? Lebontják még a temetkezési vállalat öregecske épületét is, de Ők már az újat is készítik. A sors mintha akasztófahumorral áldotta volna meg ezt a kényszert. Az új ház az Alkony utcában épül fel. A Dobó utcától északra majd újabb 68 család birkózik hamarosan hasonló gondolatokkal. Szekszárd is épül. Most úgy gyarapodik, hogy először rombol. Talán csak az élet tud ilyen fura dolgokat produkálni. Eldugott kincset még nem találtak. Talán majd később. SZABÓ SÁNDOR Fotó: Bakó Jenő Kisiparosok - tartalékon Pánik vagy jogos félelem? Az Adófelügyelőségen nehezen tudtam becsukni egy ajtót, nem jó a zár.- Nincs kisiparos, aki megcsinálja, mert az adótól való félelmükben visz- szaadták az iparengedélyüket - mondja az egyik munkatárs tréfásan. Kollégám viszont komolyan mérgelődik, hogy nem talál gumijavítót a városban. Ök is lehúzták volna a rolót? Tolna megyében vajon mennyire vonultak ki az iparosok a termelésből és a szolgáltatások területéről? Jönnek és mennek Nem mindegy, milyen választ adhatunk a kérdésre, hiszen az összes szol1 gáltatóhelyek 80 százalékát a városokban kisiparosok üzemeltetik, másutt pedig gyakorlatilag teljes egészében ők elégítik ki - amennyire kielégítik - a szolgáltatások iránti igényeket. Létszámuk növekvő tendenciát mutat, az ez év elején bekövetkezett, kisiparosokat is érintő szabályozóváltozás „jó bázist” talált, mert az ország sok más területével ellentétben megyénkben a januárt megelőző időszakban sem szakadt meg a létszámnövekedés. Csak Szekszárdot tekintve 1982-ben 394 kisiparos dolgozott, ez a szám 1987 végére 673-ra emelkedett. Ha a segítő családtagokat és az alkalmazottakat is figyelembe vesszük, akkor elmondhatjuk, hogy a megyeszékhelyen a múlt év december 31 -én csaknem 900-an dolgoztak a kisiparban. A fluktuáció általában nagy, az év végén - előre tartva a kedvezőtlen irányú változásoktól - még inkább fölerősödött. A tendencia az év eddig eltelt időszakában tovább folytatódott, s bizonyára nem állt meg, mert sokan még mindig bizonytalanok abban, hogy a megváltozott feltételek között kívánnak-e, képesek-e továbbra is kisiparosként dolgozni. A január 1 -je és február 15-e közötti hetekben Tolna megyében 162-en váltottak iparengedélyt, közülük 99-en fő- foglalkozásként, 51-en mellékfoglalkozásban, 12-en pedig nyugdíj mellett űzik az ipart. Ugyanebben a sorrendben az engedélyüket visszaadok száma 71,107 illetve 23, az ipart szüneteltetők száma pedig 32,56 illetve 8. Lényegesen változni látszik a főfoglalkozásúak és a mellék- állású iparosok között évek óta meglévő stabil arány, az előbbiek javára. A jövedelmeket összevontan adóztató személyi jövedelemadó-rendszer ugyanis számottevően rontja azok korábbi pozícióit, akik több helyről jutnak jövedelemhez. Az adókötelezettségek egyébként általában nem változnak számottevő mértékben, illetve a különböző hatások kiegyenlítik egymást. Kedvezőbb például, hogy a személyi jövedelemadó-rendszer a korábbiakkal szemben nem adóztatja már a jövedelem első forintját is, az évi 48 ezer forintig terjedő adómentesség a kisiparost is megilleti. A legtöbb adózó számára a progresszió mértéke is kedvezően változott. Belépett viszont a vállalkozói adó, de ezt csak a 100 ezer forint éves nyereségnél többet elérők fizetik, így az iparosok nagy részét ez az adó nem érinti. Úgy tűnik tehát - s ezt jó néhány kisiparossal való beszélgetésem is alátámasztja -, hogy az új adórendszer nem veti vissza a vállalkozói kedvet e körben, legfeljebb átrendezi a sorokat a már említett irányba, (munkaviszony mellett dolgozók főfoglalkozású iparosok lesznek) vagy gazdasági munkaközösségi tagokat ösztönöz iparengedély kiváltására (lévén a 100 ezer forint nyereségig terjedő vállalkozói adó alóli mentesség, így minden tagra egyenként érvényesíthető és a gmk-kat sújtó ellenértékadó is elkerülhető) de aligha küszöbölhető ki az a nem kívánatos változás sem, hogy az eddigi mellékfoglalkozásban dolgozó iparosok ezentúl engedély nélkül dolgozzanak, hiszen az igény megmarad munkájukra, s ők sem mondhatnak le arról a jövedelemről, amit ezúton elérhetnek. Félnek a bizonytalantól- Magas volt az adó is, az új réndszer nem hozott számomra kedvezőtlen változást, sőt ahogy számolgattam, talán még jobban is járok. - Mintha csak összebeszéltek volna, szinte szóról szóra ugyanezt mondja Mészáros István autóápoló és Sziráki János központifűtés-szerelő kisiparos, pedig eltérő némileg a helyzetük. Mészáros István főfoglalkozású iparosként dolgozott eddig, most pedig szüneteltetni kényszerül az ipart - mint mondja, kizárólag egészségügyi okokból, alig várja, hogy ismét dolgozhasson. Sziráki János gmk-tól jött el, önállósította magát. Az adónál lényegesebb kérdésnek tekintik a megnövekedett adminisztrációt. Mészáros István egyenesen úgy veti föl a kérdést; iparos legyek vagy íródeák? Sziráki János is aggódik, pedig biztos vagyok benne, hogy ha valaki, ő meg tudja tanulni a könyvvezetés rejtelmeit. Ráadásul a felesége is könyvelő. Valóban nem bonyolult dolog a naplófőkönyv vezetése - ad igazat nekem -, de emellett az állóeszközökről, vevőkről, szállítókról, alvállalkozókról, általános forgalmi adóról és még mennyi mindenről külön nyilvántartást kell vezetni, nem szólva a bonyolult árképzésről és számlázásról... Mint mondja, a rádió Ecomix című műsorában hallotta, hogy 26-féle nyilvántartásra kötelezett a jelenlegi szabályok szerint a kisiparos. Nem csoda, hogy sokan, különösen azok, akik koruknál vagy iskolázottságuknál fogva, nehezen birkóznak esetleg az írással is, nem vállalják a megnövekedett adminisztrációval járó munkát. Valljuk be, ezen a téren eddig nagyon sok iparos elkényeztetett helyzetben volt, mert jó részük valamilyen oknál fogva mentesült mindenféle „íráskötelezettség” alól. Most viszont, ha korukra, alacsony árbevételükre való tekintettel meg is szabadulhatnak a naplófőkönyv vezetésétől, nem kaphatnak mentességet az adminisztráció alól. Sokan látjuk ennek kárát akkor, ha például a hiányszakmákban nyugdíj mellett dolgozgató, a rossz cipőt még megjavító, de a tollat forgatni már nem tudó idős szakemberek hagynak föl a munkával. Sziráki János szerint nem elhanyagolható annak a riogatásnak a hatása sem, ami - mint mondja - kísérte az új rendszerre való áttérést. Aki kicsit is félt az újtól, az végképp elijedt azt hallván, hogy mi lesz akkor, ha ezt vagy azt nem az előírásoknak megfelelően végzi majd. Ehhez a gondolathoz köthető Nagy József ács és asztalos véleménye - másodállású iparosból főfoglalkozásúvá lépett elő - aki úgy véli; nem azért adják vissza olyan sokan az engedélyüket, mert tudják, hogy rosszabb lesz. Egyszerűen félnek a bizonytalantól. Segítség vagy nyűg-e a tanuló? Sokan tartanak például attól, hogy a romló életszínvonal mellett csökken munkájuk iránt a fizetőképes kereslet, ezért ellehetetlenülnek. Kétségtelen, hogy akad ilyenre is példa, Marci Tivadarné leíró, másoló például elmondta, hogy a megrendelései a tb-járulék fizetését sem tették lehetővé. A régi iparosok - Mészáros István és Nagy József is - bíznak abban, hogy eddigi munkájukkal stabil megrendelői kört sikerült kialakítaniuk, de Nagy József hozzáteszi azt is, hogy esetleg árat kell majd csökkenteni, s alacsonyabb jövedelemmel beérni. Kardinális kérdésnek tűnik a tanulók után járó adókedvezmény, az a 9 ezer forint, amit tanulónként és évenként elszámolhat a kisiparos. Igen, de csak az, aki vállalkozóként fizet, azaz van mit csökkentenie ezzel az összeggel. Mivel több kisiparos úgy értékeli, hogy a tanulóval csak baj van, elküldi őket, illetve ősztől nem vesz föl egyet sem, ha még ennyi haszna sincs belőlük. Sziráki Jánossal értek egyet e kérdésben, aki szerint a probléma kicsit mondvacsinált, hiszen a tanulót már az első perctől kezdve lehet hasznosan foglalkoztatni, nem kell feltétlenül nyűgnek tekinteni. Tény, hogy nagyon sok a bizonytalanság és ellentmondás, s ugyanazt a kérdést is gyakran másként látják a kisiparosok. Döntéseiket azért - úgy vélem - gyakran a pánikhangulat illetve annak a felismerésnek a hiánya motiválja, hogy legtöbbjük munkájára szükség van, s a szigorodó vállalati létszámgazdálkodás következtében sokak számára csak a kisiparosként való ténykedés lehet a járható út. ROSTÁS ILONA Akad olyan épület is, amit fájó szívvel kell szétrombolni Van, akinek a bontás is üzlet
