Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-05 / 55. szám
2 KÉPÚJSÁG 1988. március 5. Ezt hozta a hét a külpolitikában Vasárnap: Tovább tartanak a panamai bonyodalmak: az Amerikai Államok Szervezete az új elnököt ismeri el, Washington gazdasági megszorításokkal próbálkozik, a jobboldali ellenzék sztrájkot szervez. - Várkonyi Péter Indonézia után Indiában folytatja délkelet-ázsiai körútját, a következő állomás Thaiföld. Hétfő: Moszkvában és Belgrádban bejelentik Gorbacsov március 14-i jugoszláviai látogatását. - Rakétatámadások Teherán és Bagdad ellen, a „városok háborújáról” tárgyalnak az ENSZ-ben. - Helyreáll a nyugalom Szovjet-Örményor- szágban és Azerbajdzsánban, de Szumgajt városában halálos áldozakat is követeltek az incidensek. Kedd: Brüsszelben összeül a NATO rendkívüli csúcsértekezlete. - Új szovjet javaslatokat terjesztenek elő a genfi tárgyalásokon. - Szihanuk ismét vált: újra vállalja - nyolc lemondás után kilencedszer - a kambodzsai ellenzéki szövetség elnökségét. Szerda: Az ENSZ közvetítésével folyó afgán-pakisztáni tárgyalások újabb fordulója Genfben, megállapodás a szovjet csapatok kilenc hónap alatt történő kivonásáról, ellentétek egy új afgán kormány alakítása körül. - Merényletkísérlet Pinochet chilei diktátor ellen. - Az ENSZ-közgyűlés elítéli a PFSZ megfigyelői irodájának az amerikai hatóságok által tervezett bezárását. Csütörtök: Az ellenzéki bojkott jegyében választásokat tartanak Bangladesben. - A nicaraguai elnök közvetlen tárgyalásokat indítványoz a kontráknak. Péntek: Shultz, megkezdi közel-keleti ingadiplomáciájának újabb szakaszát. - Tiltakozás a dél-afrikai apartheidellenes szervezetek betiltása ellen. - A kínai külügyminiszter az Egyesült Államokban. A hét 2 kérdése 1. Mi a jelentősége a magyar külügyminiszter ázsiaiausztráliai útjának? Közhelynek tűnik már annak emlegetése, hogy milyen kicsivé lett a világ. A közel és távol új értelmezése természetesen a diplomáciára is érvényes. Várkonyi Péter most folyamatban lévő délkelet-ázsiai-ausztráliai körutazása, kilométerekben kifejezve, minden bizonnyal a leghosszabb a magyar külügyminiszterek eddigi látogatássorozatai között. Természetesen a magyar külpolitika tevékenységében változatlan elsőbbsége van a szocialista közösség egyeztetett lépéseinek. Európának és az észak-amerikai kontinensnek. (A héten is több erre vonatkozó jelzés érkezhetett: magyar felszólalás hangzott el a bécsi európai utótalálkozón; képviseltettük magunkat a huszonhármak találkozóján, amely nemcsak az osztrák fővárosban egy új leszerelési konferencia mandátumát hivatott kidolgozni; további pozitív visszhangokra talál a magyar-finn-olasz hárompárti kezdeményezés.) De lehetőségeinkhez és eszközeinkhez képest jó kapcsolatokra törekszünk a fejlődő világgal, Ázsia, Afrika, Latin-Amerika országaival és Ausztráliával. (Ahol a külügyminiszteri látogatás során nyilván téma lesz az is, hogy az ötödik kontinensen több, mint ötvenezer magyar származású ausztrál állampolgár él.) Várkonyi Péter kőrútjának valamennyi állomásán szóba került, hogy a kölcsönös érdekek és előnyök alapján, miként lehet fejleszteni gazdasági kapcsolatainkat. Van, ahol már számottevő eredményeket értünk el. Indiával fellendült a gazdasági, kereskedelmi és műszaki kooperáció. A nejveli erőműhöz például magyar vállalat szállított energetikai berendezéseket, hazai útjainkon pedig népszerűek a Maruti személy- gépkocsik. Éppen a látogatás során írták alá a magyar-indiai tudományos-műszaki együttműködési munkatervet, amely kibontakoztathatja a húzóágazatnak számító elektronikai ipari összmunkát is. Indonéziában és Thaiföldön a lehetőségek és tartalékok egyelőre nagyobbnak látszanak, mint a kézzelfogható eredmények, Szingapúrral pedig most tesszük meg az első lépéseket. (Érdemes megjegyezni, hogy a Budapestnél területileg alig nagyobb városállam a világ negyedik legforgalmasabb kikötője, a világkereskedelem egyik központja, ám lehetőségeket biztosíthat agrárexportra is, nem lévén saját mezőgazdasága.) A tárgyalásokon (külügyminiszterünket mindenütt fogadták az állam-és kormányfők) szóba került a nemzetközi politika: az általánosabb leszerelési s más világproblémák mellett a helyi válságok bonyolult szövevénye is. Indiában az Afganisztán körüli válságból való pozitív kivezető út lehetőségeit Ázsiai-csendes-óceáni körútja során Várkonyi Péter külügyminiszter Indiába is ellátogatott. A képen Új-Delhiben Radzsiv Gandhi indiai miniszterelnökkel. tekintették át, méltatva a legújabb szovjet kezdeményezéseket, a három meglátogatott Asean-tagállamban (Szingapúr, Thaiföld, Indonézia) természetesen részletesen beszéltek a Kambodzsa körüli krízisről. Már eddig is hasznos és eredményes tárgyalásokra került sor (Ausztrália és Új-Zéland még hátravan), a legjobb értelemben öregbedhetett hírünk a világban. A sok „első” között csupán egy kiragadott példa: először tartott magyar külügyminiszter előadást hazánk törekvéseiről a bangkoki külpolitikai intézetben. 2. Milyen célt szolgált a NATO rendkívüli csúcsértekezlete? A legjobban a családi fotók sikerültek. Hagyományosan így nevezi a sajtó azokat a fényképezési alkalmakat, amikor a NATO-országok legmagasabb képviselői - ügyelve a széles mosolyra és hosszas, meleg kézrázásokra - összeseregle- nek a kamerák és objektívek előtt. Mindezen nem lehet csodálkozni, hiszen a jelek szerint elsősorban ez volt a gyakorlat célja. A közlemények tanúsága azt mutatja, hogy valóban új elemek nem jelentkeztek a brüsszeli találkozón, s a meglévő nézeteltéréseket, nyilván közös elhatározással, a szőnyeg alá seperték. A stílusra többnyire az „igen, de...” volt jellemző. A legutóbbi ilyen rendkívüli NATO-csúcsra 1985 végén, az első Reagan-Gorbacsov csúcsértekezlet nyomán került sor. Akkor kétségtelen washingtoni váltásnak lehettünk tanúi: az elnök korábbi szélsőséges retorikájának helyét („gonoszak birodalma”) legalábbis részben átvette a józanabb magatartás. A mostani találkozó már a nyolcvanas esztendők harmadik és negyedik csúcsértekezlete közé, a rakétamegállapodás aláírása utánra esett. A nyugati szövetségesek, amint legnagyobb részük azt korábban is tette, támogatták az Egyesült Államok szótértési törekvéseit a Szovjetunióval, és pozitívan szóltak a kelet-nyugati párbeszédről. Az igen után azonban következett a már említett de, miközben a hagyományos leszerelés gyorsításának szükségességéről szóltak, azt meglehetősen egyoldalúan vetették fel. Az úgynevezett aszimmetriák kérdésében (vagyis azokon a terü- letekn, ahol egyenlőtlenség mutatkozik a hagyományos fegyverzetek terén) a kelet részéről jelentős leszerelést, a nyugat számára további fegyverkezést sürgettek. Egyébként ezek az aszimmetriák fennállnak, hiszen a két szövetség - földrajzi, geopolitikai, saját tradícióinak megfelelő indítékokból - másként fejlesztette hadseregét. A szocialista országok hajlandóak kiegyenlíteni az egyenlőtlenségeket, olymódon, hogy minden vonatkozásban az alsó határon legyenek a szintek. Például a mennyiségi többségben lévő „keleti” páncélosokat csökkentenék a nyugati szintre, viszont a NATO-nak is le kellene építenie európai légierejének azokat az ágazatait, ahol fölényt élvez. Fenntartásokra ad okot az is - s ez már nem a hagyományos fegyverzeteket érinti hogy a NATO változatlanul kitart a nukleáris elrettentés doktrínája mellett, pedig az euroraké- ták kikapcsolása pozitivabb lépéseket sürgetne. Brüsszelben rendkívüli csúcs volt - rendes papírformával. Ami növelhette az érdeklődést, hogy két búcsúra is alkalmat adott. Valószínűleg ez volt Reagan elköszönése, hacsak a moszkvai csúcs után nem hívják egybe váratlanul a szövetségeseket a legmagasabb szinten, s utoljára ült ilyen értekezleten az atlanti tömb főtitkári székében Lord Carrington. (Az egykori brit külügyminisztert Worner, az NSZK hadügyminisztere váltja fel.) Ám fokozott figyelem fogadta az „újonnan” jöttékét is: huszonkét esztendő után megtört a de Gaulle-i kivonulás tradíciója és Mitterrand francia elnök újból jelen volt, afféle szupersztárként. Igaz, nem egyedül, hanem a „furcsa pár” jeligére, Brüsszelbe is követte őt vetélytársa, miniszterelnöke. RÉTI ERVIN Mérlegzáró közgyűlések (Folytatás az 1. oldalról.) értendő. Az elnök szavaival élve, ha erre nem figyelnek kellőképpen, akkor a belföldi piacokról kiüthetik a szekszárdi Tegnap délután tartotta közgyűlését a bonyhádi Renova Kisszövetkezet a városi művelődési házban. Rittinger Antal elnök beszámolójában elsőként a nehéz évkezdetet a kevés megrendelőt, az anyaghiányokat említette. Vállalkozás- politikájukat is a nevükhöz igazították, a fogyasztói, szolgáltatói, felújítási ajánlatok közül egyetlen egyet sem utasítottak vissza, azok értékétől függetlenül, és szövetkezetét a konkurens vállalatok. A küldöttgyűlés, a vitát követően elfogadta az elmúlt gazdálkodási évről szóló beszámolót, az idei tervfeladatokat. ez már jelent valamit. Bizonyítéknak álljon erre itt a szám: 455 munkaterületen dolgoztak tavaly, az erdőgazdaságtól a postáig, a Népbolttól a lakosságig ingáztak. A városban kivitelezői túlkínálat van, így 50 kilométeres körzetben vállalkoztak munkavégzésre, ami ha minőséget akarnak produkálni, sokszor hét végi túlmunkákkal jár. Sokan vállalták, így joggal mondhatják, ismerik és elismerik őket. A tervezettet minden mutatóban felülmúlták. A tiszta nyereségük megközelíti é 8 millió forintot. A jó gazda módjára fejlesztettek, új asztalosműhelyt alakítottak ki, és kisgépeket is vásároltak. Stabil pénzügyi háttérrel rendelkeztek egész évben, a biztonságérzet jó munkával párosult. Legerősebb ágazatuk az építés, itt 28 szakember dolgozik, ennek megfelelően az árbevétel fele is ebből a tevékenységből jött. A tizenkét festő, az idény jellegtől függő munkáit határidőre teljesítette, az asztalos- és üveges)szakma és az épület- gépészeti ágazat is kitett magáért. Összességében elmondható, jó évük volt az 1987- es. Tervük jövőre, a 35 milliós árbevétel, amit 65 dolgozóval kívánnak teljesíteni. Vagyonuk eléri a 2,5 millió forintot, s az 1987. évi eredményből további 3 milliót ennek növelésére használnak fel. - szs Renova Kisszövetkezet, Bonyhád MHSZ-jubileum Megyei ünnepség Tegnap délután Szekszárdon a megyeházán Herczig Gábor, a megyei tanács ifjúsági és sportosztályának helyettes vezetője köszöntötte az MHSZ 40. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen megjelent aktívákat, továbbá Vá- radi Lászlót, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának titkárát, István Józsefet a megyei tanács elnökhelyettesét, dr. Adrián Zsigmond rendőr vezérőrnagyot, a megyei rendőr-főkapitányság vezetőjét, Horváth Józsefet, az SZMT vezető titkárát, Kiss Magdolnát, a KISZ megyei bizottságának első titkárát, Varjas Jánost, a HNF megyei titkárát, valamint a fegyveres szervek, vállalatok, intézmények megjelent képviselőit. Durgonics János alezredes, az MHSZ megyei titkára megemlékezésében felidézte a szövetség országos, megyei, helyi és területi szervei megalakulásának körülményeit, szólt a jogelőd szervezetek munkájáról és napjaink eredményeiről. A megyei titkár tisztelettel emlékezett meg a szövetség alapítóiról és a mozgalmat továbbvivőkről, akik méltónak bizonyultak elődeikhez. Váradi László felszólalásában többek között elmondta, hogy a szövetség aktivistáin keresztül fontos politikai feladatot, nevelőmunkát lát el, és fontos a mozgalom tömegbázisának további szélesítése. István József a megyei szervezetnek díszoklevelet nyújtott át, majd kitüntetéseket, elismeréseket adtak át a kiemelkedő munkát végző aktíváknak. MHSZ Kitüntető Emlékérmet tizennyolcán, emlékplakettet és elismerő bronz oklevelet kilencen, MHSZ Kiváló Munkáért érem aranyfokozatát négyen, főtitkári elismerő oklevelet hárman és Kiváló Honvédelmi Propaganda Munkáért elismerő plakettet ketten kaptak. PANORÁMA BUDAPEST - A gépkocsi összeszerelő vegyes vállalat létrehozását elősegítő, magyar iparvállalatokból és pénzintézetekből alakult konzorcium meghívására hazánkban tartózkodott a C. Itoh japán kereskedőház küldöttsége. A kereskedőház vezetői tárgyaltak magyar partnerekkel a Suzuki gépkocsik összeszerelését célzó vegyes vállalat létrehozásának terveiről és feltételeiről. Látogatást tettek a konzorciumban részt vevő több iparvállalatnál is. * Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke pénteken a Parlamentben fogadta Szaid Amanuddin Amint, az Afganisztáni Köztársaság első miniszterelnök-helyettesét. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélésen a Minisztertanács elnöke a mielőbbi megbékélésre irányuló erőfeszítések támogatásáról biztosította Szaid Amint. Véleményt cseréltek a nemzetközi politika egyéb aktuális kérdéseiről. A megbeszélésen jelen volt Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és Asz- szad Kestmand, az Afganisztáni Köztársaság budapesti nagykövete. MOSZKVA - Feladata befejeztével péntek hajnalban levált a Mir űrállomásról a Progressz-34 szovjet teherűrhajó, s a földi irányitóközponttól kapott parancsnok megfelelően belépett a Föld légkörébe és elégett. Fiúkérés - brit módra A brit szigeteken immár évszázadok óta teljes a női egyenjogúság, legalábbis egy roppant fontos vonatkozásban. Ámde csupán négyévenként egyszer. Minden szökőévnek azon a bizonyos többletnapján - február 29-én - a nőknek is joguk van megkérni az imádott férfiú kezét. Ezen a napon az etikett sérelme nélkül szegezhetik a brit nők a férfias határozottság híján lévő választottjuk mellének a kérdések kérdésének „nőnapi” változatát: "Hozzám jössz-e férjül?” Ha őhit- ványsága, netán „nem”-et merészelne mondani, pimaszságáért büntetést tartozik fizetni. Az ősi szokásra állítólag Írország védőszentje, az V. században élt St. Patrick adta áldását. A szájhagyomány szerint Brigidé nővér, a kildare-i zárda apácája - akit később St. Bride néven (jelentése: menyasszony) avatták szentté - egy alkalommal zokogva panaszolta Patrick atyának: forrong az egész apácarend ama igazságtalanság miatt, hogy a leányoknak tilos a házasságkötés kezdeményezése. Akkoriban, persze, a papoknak és az apácáknak még nem volt kötelező a cölibátus. A legenda úgy tartja, hogy Patrick atya alapos megfontolás után helyeselhető- nek vélte, ha hétévenként egyszer a hajadonoknak is engedélyezik a férjvadászatot. Brigidé nővér azonban szűkkeblűnek találta az ajánlatot, s Patrick nyakába borulva könyörgött: „Drága jó atyám, ilyen javaslattal nem merek visz- szamenni a lányokhoz. Engedd meg legalább minden négy évben egyszer...” Mire a későbbi védőszent, aki a száj- hagyomány szerint ekkoron még maga sem volt teljesen érzéketlen a női bájak iránt, imigyen válaszolt: „Brigidé, ölelj meg még egyszer, s legyen tiéd a szökőév...” Igaz-e a történet, vagy sem, mindenesetre történelmi tény, hogy Skócia uralkodónője, Margaret királynő 1288-ban törvénybe iktatta: minden szökőévben a nők is házassági ajánlatot tehetnek bármely nekik tetsző férfiembernek, a választott pedig, feltéve, hogy még nem házas, vagy eljegyzett vőlegény, köteles beleegyezni a házasságba. Ha erre nem hajlandó, akkor 1, azaz egy font kártérítést tartozik megfizetni a kikosarazott ha- jadonnak. Egy font akkoriban még szép summa lehetett. A női méltóságon esett sérelem orvoslását később egy öltözet selyemruha megajánlásával tudhatták le a rideglelkű férfiak. Még később pedig egy pár finom bőrkesztyű lett a boldogtalanitó „nem” ára. A férfinem eme elrugaszkodott egyedeitől még a XX. század elején is elvárattatott, hogy megtagadott kezüket egy pár kesztyűvel váltsák meg. A Gallup közvélemény-kutató felmérése szerint 1988. február 29-én a brit szigetek térskereső hölgyeinek 92 százalékos esélyük volt rá, hogy a megkért férfi kimondja a boldogító igent. A kitűnőnek mondható esély értékét némiképpen csökkenti az a tény, hogy - ugyancsak a Gallup szerint - a nőknek mindössze 12 százaléka fontolta meg valaha is komolyan a kezdeményezés ilyetén megragadását. Vagyis a frigyek túlnyomó nagy többsége változatlanul a hagyományos módon köttetik: a nők általában átengedik a kezdeményezést a férfiaknak. Vagy legalábbis: meghagyják őket ebbéli hitükben. Erősen tartja magát még az a szokás is, hogy a házasulandó ifjú így szól arajelöltjéhez: „Megengeded, hogy beszéljek a papával?” Alighanem nyomós anyagi okai is vannak, hogy a férfiak 41 százaléka még mindig az atya elé járul leánykérésre. Ám, a hagyományok is kopnak. Ma már ritkaságszámba megy, hogy a szerelmes férfi térden állva kérje meg imádottja kezét. Ezt egyébként a lányoknak sem ajánlják a lelki tanácsadók. Még szökőévben sem. Javasolnak viszont közvetett megközelítési módokat a jelölt becserkészé- sére. Kellő hangulati előkészítés után a hölgy például megjegyezheti: „Nem óhajtok kesztyűboltot nyitni...” Ebből a célegyed már tudhatja, mit kérdezne a bájos hajadon, ha nem tartana attól, hogy netán kesztyűt kap... Lehet, persze, könnyed rávezetést is alkalmazni. „Azt hiszem, beszélnem kellene a papáddal” - mondhatja például a hölgy a férjalanynak. Ha ebből sem ért, akkor amúgy is reménytelen az ügy. Célravezetőnek bizonyult, amikor egy türelmét végképp elveszítő leányzó - bizonyos Jan Martin - így fakadt ki szerelmének: „megmondanád nekem, hogy hol találsz szakácsot, lakberendezőt, varrónőt, dajkát, szeretőt, takarítónőt, ápolónőt, és társalkodónőt egy házassági engedély áráért?” A férfiú - minden fejszámolás nélkül - tüstént megkérte a hölgy kezét. KÖVES TIBOR (London)
