Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-26 / 73. szám
1988. március 26. tvépüjság 9 A 48-as tölgyes Naponta egymillió forint Az erdészet 110-120 embernek ad itt munkát. Területe Dunaföldvártöl Fácánkertig, a Dunától a Sióig terjed és 4360 hektárt tesz ki. Jobbára homoki erdők vannak, de találhatók ártériek is. A fő fafajták az akác, a fenyő és a tölgy. Esztendőnként 85 hektár erdő kerül véghasznosításra, ahonnan 22 ezer nettó köbméter fát termelnek ki. Van saját fűrészüzemük, ahol évente 3,5-4 ezer köbméter fát dolgoznak föl. Támrend- szereket, szőlőkarókat készítenek, részben hazai, részben külföldi piacra. A 85 hektárnyi tarvágás helyét újra betelepítik, 40-50 hektárnyit sarjaztatással, a többit csemetékkel. Már többször írtunk róla, hogy saját csemetekertjük is van. Mindezt Szakái Gyula erdészetvezetőtől tudjuk meg, aki már három évtizede gazdája az említett terület erdeinek. Ő mondja el azt is, hogy a csemetekert területén található az a védett tölgyes, amit a hagyomány szerint 1848- ban telepítettek, és faluszerte 48-as tölgyesnek hívják. Mint érdekességet említi, hogy pár éve Németkéren vágtak ki egy hasonlóan rendezetlen képet mutató tölgyest. Ott a feltűnő rendezetlenség - mint hosszas szemlélődés után kiderült - igen nagy rendezettséget takart. A fákat ugyanis hajdani ültetőik bizonyos római számok formációiban ültették el. Összeolvasva őket 1867-et adtak ki. A nagydorogi tölgyes olvasata - ha egyáltalán van benne valamilyen tudatosság - már igen nehéz, mert a hajdani ültetési rendből mára nagyon sok fa hiányzik. Kenyér nélkül... A nagyközségben nem az egyetlen élelmiszerüzlet az 1. számú abc, ahova délidében tértünk be. Forgalom szinte semmi, így a pénztárosok halkan beszélgetnek őrhelyeiken, az eladók pedig az árut rendezik a 150 négyzetméteres eladótérben, vagy a raktárban. A majdnem egyetlen vásárlóval elegyedünk szóba, akinek személyében Liktor Bálintnét ismerhettük meg.- Sajnos, nincsen kenyér - mondja - ami azt jelenti, hogy délután ismét el kell jönnie ide annak is, aki már megejtette a napi vásárlást. (Az eladók egyikétől megtudjuk, hogy a községben két pék is beteg, így a Sütőipari Vállalat kevesebbet szállított. A kitűnő tengelici kenyér - amiért rendre sorbanállás van - még nem „jött".)- Igazán még nem álltunk át az új árakra, ezért is telik nehezebben a kosár- mutat Liktor Bálintné a zöld műanyag kosárra. - Pedig most van választék fölvágot- takból, húsból... A sajtról nem tudunk lemondani! Gondolatnézöben Borbély József, az üzlet vezetője a kísérőnk. Tőle sokféle „bolti intimitást” lehet megtudni, de sajnos, annyit mégsem, melyek megmagyaráznának néhány - olykor - bosszantó - dolgot. Például azt, hogy miért hiánycikk most is a jószerével rapszodikusan érkező kókuszreszelék, hogy miért nincs hajlakk, hogy húsvét előtt miért csak néhány üvegcse locsolókölninek nevezett kellemetlen szagú folyadékot kaptak. Az sem derülhet most ki, hogy aTRIÁL miért nem szállította le rendesen a rendelt árut, bár tavaszi és nyári játékok - azaz homokozó készletek és labdák - kaphatóak. Van mobil konstrukciós építőjáték, 1300 forintért - de közel négyszázért is - kapható elemes autó, s van ezer forintos játéktelefon is. Rengeteg az üdítőital, viszont sör egy üveggel sincs, s nem is tartanak, mert Szalont nem kapnak, a drága meg nem kél el. Mindig történik valami Sétálgatok a falu utcáin. Nyakamban lóg a fényképezőgép, ami miatt nemcsak sétálgatok, hanem fényké- pezgetek is. A tanácsháznál „szemet szúrok” az egyik dolgozónak, aki megfigyelés alatt tart. Nemsokára meg is jelenik egy rendőrautó. Igazoltatnak. A rendőr mosolyog:- Az más. Olvastam már a nevét az újságban. Jó munkát! A párttitkár nevet:- Örülj neki. Biztos valami előkelő nyugatnémet turistának néztek, vagy japán ipari kémnek, aki a helyi gamesz technikája után érdeklődik... * Fölmegyek az öreg iskola padlására, hogy a faluról valamilyen rálá- tásos képet készítsek. A padlásajtó az első emeletről nyílik, mint több tanterem ajtaja is. Az ajtók nyitva, a kikeleti napmeleg erősen befűtött. Dolgom végeztén, lekászálódok a sötét padláslépcsőn. Észrevesz az egyik terem nyitott ajtaján át nézelődő fiúcska:- Tanító néni! Megjött a kéményseprő bácsi! Műemlék és szabadtéri tanterem Az iskola udvarában áll az ipartörténeti ritkaságnak számító víztorony, ami a század elején épült Széchenyi Domokos, akkori birtokos jóvoltából. A torony mellett terül el a gyakorlókért. Úgy tervezik, hogy a ciszternát védő nádfedeles fészert padokkal rendezik be, ahol majd biológia- vagy technikaórákat is tartanak. Nem valamelyik postás, nem is a nagydorogi postahivatal vezetőjének napi bevétele a címbéli egymillió, hanem a posta napi mérlegeredménye, azaz a be- és kifizetés összesen. S ha posta, akkor számok továbbra is. A hivatalban naponta több mint száz csomagot vesznek fel, az érkezők száma ötvennel több. Levélből havonta tízezret adnak föl a nagydorogiak, viszont 11 ezret kapnak. Már ezekből az átlagokból is egyértelműen arra a következtetésre juthatunk, hogy a Nagydorogon élők amolyan átlagemberek. Ugyanis jobban szeretnek levelet, s más egyéb postai küldeményt kapni, mint írni, küldeni. S úgy látszik, ez nekik be is jön... De nézzük tovább a beszédes számokat. A szóban forgó posta távíró-góc, azaz közvetítő hivatal, táviratilag ide tartozik több környező település. Ebből adódik, hogy naponta 150 táviratot vesznek fel, s 1200-at továbbítanak havonta; s a szintén ennyi idő alatt érkező 1100 táviratból mindössze 150-et kell helyben kézbesíteni. S hogy milyen újságolvasók a nagyközség lakói? Mindenekelőtt jegyezzük meg, hogy szinte valamennyi - a következőkben - felsorolt lapból úgynevezett áruspéldányra is van igény, de ezúttal csak az előfizetők számát soroljuk, ami Nagydorogra vonatkozik: Népszabadság: 144, Népújság: 496, Népszava: 31, Népsport: 55, Magyar Nemzet és Magyar Hírlap: 7-7, Élet és Irodalom: 10, Szabad Föld: 124, RTV-újság: 261, Nők Lapja: 224, Képes Újság: 137, Magyarország: 20. Halastó A termelőszövetkezet a kistápéi határban halastavat létesített, a Malomároknak nevezett vízfolyás elre- kesztésével. A munkát siker koronázta. A téesz sikerén felbuzdulva, no meg a szomorú kényszer alatt - a Sárvíz élővilága szinte kipusztult a sok szennyezéstől -, a helyi horgászegyesület tagsága elhatározta, hogy az említett vízfolyás mentén ők is létesítenek egy horgásztavat. A termelő- szövetkezet pártfogását és segítségét megnyerve, a tanács és a takarékszövetkezet anyagi támogatásával megkezdték a munkát. Jelenleg a zsilip építése folyik, horgásztó természetesen társadalmi munkában. Csak a legszükségesebb, helyileg meg nem oldható munkálatokra fordítanak majd pénzt. Minden egyéb munkát a tagság végez el, minek jutalma a hozzávetőleg 3,5 hektár vízfelületű horgásztó lesz. Kenyér nélkül - másképpen Az ember úgy hinné, hogy Nagydo- rogról - ahol igen sok munkahely van - alig járnak el néhányan más településre dolgozni. S az e tárgykörben számokat tippelő igencsak megelepödik, amikor Heidecker Péter, a nagyközségi közös tanács elnöke a következőkről ad számot. A munkaképes korúak száma 2800, s közülük mindössze 1300-an dolgoznak helyben, a nagyszámú ingázó többsége a megyeszékhelyre és Paksra jár dolgozni. Igaz ugyan, hogy a településen sok munkahely van, de a termelőszövetkezet kivételével mindenütt száz alatti a létszám. A beszélgetés során kiderül az is, hogy pontosan a foglalkoztatási gondok miatt egyre csökken az egész régió nér pességmegtartó ereje. A három évvel ezelőtti fölmérés tanúsága szerint Nagydorogon, mint központi helyen volt munkahelykínálat, bár a régióból úgy kétszázan akkor is a nagyközségben kerestek munkahelyet. Az utóbbi rövid időszakban több mint száz munkahelyet szüntettek meg, közülük nyolcvan állás a költségvetési üzemet jelentette, amelynek „magvából” hozták létre a ga- meszt harmincas létszámmal. Jelenleg 13 embernek biztosítanak közhasznú foglalkoztatási lehetőséget, de még így is tizen állnak sorban a gamesz „kapujában”, akik önhibájukon kívül jutottak ebbe a helyzetbe, s bármilyen munkát elvállalnának. „Olyan szakemberek vannak a várakozási listánkon, akik két-há- rom évvel ezelőtt szóba sem álltak volna velünk." S ami súlyosbítja a helyzetet, akinek nincs munkaviszonya, családi pótlékot sem kaphat. így érthető módon megemelkedett a szociális segélyre várakozók és jogosultak száma is. Egyébként a tanácselnök és Jankovics László, a nagyközségi pártbizottság titkára egybehangzóan vetik föl, hogy a családi pótlék miért nem jár állampolgári jogon?! S ide kívánkozik még valami: a dohány és gyógynövény termesztéséről hires területen megszűnt a zöld dohány átvétele, a gyógynövénynek pedig nincs megfelelő piaca. Milyen lesz a Napsugár? Nagyon tévednek mindazok, akik ezeken a hasábokon a Meteorológiai Intézet előrejelzését sejtik. Igazuk viszont azoknak van, akik ismerik Nagy- dorogot, s tudják, hogy meglehetősen jó helyen, a 63-as út mellett van a Napsugár vendéglő, melynek forgalma jóval nagyobb és másabb lehetne, mint amilyen. A jobb időket is megélt vendéglőt illetően viták dúlnak a tekintetben, hogy a mozin kívül az egyetlen szórakozási helyet jelentő egységben disztingvált időtöltésre lelhetnek-e a fiatalok. Sokan úgy vélik, hogy nemigen, hiszen a Napsugár régi fénye több okból is megfakult, különösen az utóbbi másfél esztendőben. Viszont reménykednek: mostantól visszaváltozik minden. Igen leegyszerűsítve a dolgokat és alaposabb oknyomozás folytatása nélkül a következők derülnek ki: Az utóbbi másfél évben négy alkalommal volt vezetőváltás az áfész-vendéglőben, ami már önmagában is magyarázatul szolgál sok mindenre. De végre visszajött a gyes-ről Szalai Jánosné, a régi, s a most megint új vezető. Talán fontos elmondani, hogy a roppant szimpatikus és tehetséges üzletasszonya negyedik gyermekével volt otthon az elmúlt időszakban.- Nézzenek szét nyugodtan, bár most elég nagy a felfordulás - mutat körbe -, de nagyban folyik a felújítás, aminek a költsége megközelíti a 200 ezer forintot. Szeretnénk elérni a másodosztályú színvonalat. Ezért a belső átalakítással, korszerűsítéssel együtt felújítjuk a gépi berendezéseket is. A fagylaltgép már meg is érkezett, most hozták meg a virs- lifőzőt, s szeretnénk meleg szendvicset is árusítani, ezzel úgy gondolom, a gyors átmenőforgalom örömére szolgálunk. Hiszen Székesfehérvár és Szekszárd között a mi vendéglőnk szinte az egyetlen. S a tervekről beszélgetve kiderül az is, hogy az épület ölelésében levő betonozott placcon nyárra talán sörkert lesz, s pontosan a fiatalok újbóli megnyerésére tárgyalást folytatnak egy zenekarral. A továbbiakban pedig minden vágyuk az, hogy kényelmes vendéglátóhelyül szolgáljanak a helybélieknek, a bekapcsolódjanak az átmenő idegenforgalomba is. Megállapodik az öregek napközije A cím mutatja, hogy ebben a faluban ennek az intézménynek nem volt állandó épülete. Ide-oda vándoroltak, ahol éppen lehetett, megtelepedtek. Most a tanácsnak módja nyílt állandó helyet foglalni. Az építési munkálatok már folynak, aminek végén, az új intézményben 20 bejáró és 10 bentlakó kap majd kényelmes napközi, illetve hétközi otthont. Az építkezést saját erőből, helyi társadalmi megsegítéssel végzik. A berendezéshez megyei támogatást kapnak. A végleges otthont május folyamán szeretnék az öregek birtokába adni. Praktikátlan gyűjtőcsomagolás A Nagydorog és Vidéke Áfész körzetében tíz és fél ezren élnek. A központi településen kívül ide tartozik Pálfa, Rác- egrespuszta, Bikács, Pusztahencse, Földespuszta, Györköny, Kajdacs, Sár- szentlőrinc és Űzd. Tehát jórészt kistelepülések, melyekre a részbeni elöregedés miatt a vásárlóerő csökkenése jellemző. Egyebek között ezért is okoz gondot a lakosság folyamatos és jó ellátása. Ugyanis, mint Jaksa Jánostól, az áfész ügyvezető igazgatójától hallottuk, a nagykereskedelmi vállalatok nagy gyűjtőcsomagolásban küldik csak az áruféleségeket, ami csöppet sem praktikus, mert egyértelműen akadályozza a változatos árukínálatot. Sajnos, a kistelepülések kereskedelmét rendeletek is sújtják, például a szabadságokról szóló, ami kimondja, hogy a dolgozók szabadságának kétharmadát egyszerre kell kiadni. Csak hát mi van akkor, ha az egyetlen bolt egyetlen boltosa elmegy két hét szabadságra? Az idős emberek utazzanak a szomszéd településre tejért és kenyérért? S itt tegyük hozzá, hogy gyakran a boltok dolgozóinak sem kedvez e rendelkezés, ugyanis ők is szívesen vennék ki több részletben - a ház körüli és a kiskerti munkák függvényében - a szabadságukat. S ha már az áfészről van szó, nem hallgatható el az a tény, hogy tavaly 8 millió 828 ezer forint volt a nyereségük, ami 16 százalékkal több, mint az előző évi, s ez nemcsak a negyedik negyedévi felvásárlási láz eredménye, hanem a kiskereskedelmi és a vendéglátó üzemág hatékonyabb gazdálkodásának tudható be. A jó gazdálkodás és a tavalyi közel 8 százalékos bérfejlesztés ellenére is alacsony a bérszínvonal - bruttósit- va 58 400 forint. Mindennek ellenére érettségizett emberekből is munkaerőkínálat van Nagydorogon és a környéken. Ezzel szemben felsőfokú végzettséggel rendelkező szakembereket még „importálni” se tudnak az előbb említett okok miatt. Éppen ezért, azaz a káderutánpótlás biztosítása érdekében az áfész a Hámán Kató lakótelepen a közeljövőben két és fél szobás lakást vásárol, s ezzel együtt hirdeti meg a számviteli osztályvezető helyettesi munkakört. Az összeállítás készítői: Czakó Sándor, V. Horváth Mária és dr. Töttős Gábor. A zsilip vasalási munkáit végzi Bartha Gergely az egyesület titkára és Molnár Ferenc asztalos A 48-as tölgyes egyik szép facsoportja
