Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-26 / 73. szám
í"TOLNA \ 4 NÉPÚJSÁG 1988. március 26. A pusztára tért haza... Mindig azt hajtogatta, majd, ha nyugdíjas lesz, eljár pecázni, kipihenni a gyorsan leélt éveket. De nem lett semmi ebből. * Badics Sándornak a biztonságot, az otthont jelentette mindig András-puszta. Ide tért vissza 62 esztendőn keresztül és a szülőföld lehetőségei, szegénysége késztette állandóan arra, hogy a pénzkereséssel, gyarapodással próbálkozzon. Nem volt más választása...- Jaj, ha tehettem volna, az első időben kereket raktam volna a házra, hogy Budapestre toljam, nehezen szoktam meg itt - emlékezik ma már mosolyogva a ház asszonya. A felvidéki Csütörtök községből költöztek át 1938-ban a fővárosba, ott ismerkedett meg valamikor a párjával. Kicsit restellkedve hallgat el azután, hogy közösen éljük át újra urával a fiatalkori éveket, örömöket és megpróbáltatásokat, a közelmúlt lelket kérgesitő történéseit, amiknek részese, áldozata volt a háttérben kimondatlanul Fekete Erzsébet is.- Tizenkét gyermekes parasztcsaládban születtem - akár a mesében, úgy kezdődik a vallomás, csak a folytatás szomorú. - Ebből négyen értük meg a felnőttkort, két nővérem Budapesten él, az öcsém tiz éve halt meg. Nem volt abban semmi különös, hogy nyolcévesen ökrésznek adták a szülők. Vizet hordott, segített a részaratóknak és alig cseperedett fel napszámba járt a testvéreivel. Tizenöt éves korában került cséplőgép mellé, ma is büszkén emlékszik, hogy erős dongájú gyerek lévén már zsákolt, egész fizetséget kapott. Aztán gondolt egyet, nem lesz a bölcskei parasztok lábakapcája tovább és a fővárosban próbált szerencsét. A budapesti Székesfővárosi Közlekedési RT pályamunkásnak vette fel. Tetszett ez a munka a táguló világra rácsodálkozó fiatalembernek, nem kellett hajnaltól estig, ün- nep-és szabadnap nélkül dolgozni. Akkor érintette meg a háború. *- Jó helyem volt nagyon, elvégeztem a kalauztanfolyamot, de egyre többször hallottam a villamoson, hogy megszólnak: mit keres egy egészséges férfi távol a fronttól? Lépten-nyomon háborús felhívások, kiáltványok - önként jelentkezA papa szavait hallgatja testvér, feleség, unoka tem katonának. Komáromba vonultam be 1944 decemberében, márciusban Felsőgallán sebesültem meg. Megműtötték a könyököm, még mielőtt Németországba szállítottak volna bennünket, aztán Thüringiában egy Weida nevű községben ért az amerikai megszállás - elevenednek meg a történelem eseményei az emberi sors emlékezetszűrőjén át. Franciaországi hadifogság következett még távolabb a szülőföldtől és a kétes, ellentmondásos hírek, a bizonytalanság időszaka. Badics Sándor azonban egy pillanatig sem habozott:- Mondták, hogy cudar világ van otthon, jobb, ha maradunk. Márpedig, ha egy évben egyszer ehetek húst, akkor is hazamegyek, Magyarországon az én helyem. A kevés márkáért 12 millió pengőt kaptam, örömömben elterveztem, hogy veszek majd ökröt, apámékkal gazdálkodom. Sopronban bementem egy pékhez, kértem egy kiló kenyeret és odadobtam egy 10 milliós pengőt. Tud visszaadni? Vártam a megrökönyödést. Az meglepődve, bosszankodva mondta, „ember, hol él maga, tegyen még hozzá ugyanennyit..." A nyugodt, biztos életből nem lett hát semmi, az út visszavezetett az akkor Fővárosi Villamos Vasút néven működő egykori munkaadóhoz. Kitanulta a kocsivezetői, később az oktatói szakmát is, aztán gondolt egyet.- Eleget böjtöltem már, a lábam ujja mindig kilógott a zokniból, egy társsal mégis jobban boldogul az ember. Megkerestem akkor a feleségem, aki a háború előtt látott utoljára és karácsony előtt megesküdtünk - mutatja a bekeretezett képet, ahonnan már ifjú házasként mosolyog egymás mellett két kedves fiatal arc kislányukat körülfogva. * Lajosmizsén már szinte mindenki ismerte. A kommunista pártba 1947-ben lépett és amikor vidékre küldték agitálni lelkiismeretesen teljesítette a feladatot.- Akkor még nem volt sehol erőszak - mondja határozottan - hívtak is engem a lajosmízsei téeszbe, be nem álltam rá, homokbuckák közé nem mentem. Inkább hazajöttem. A bölcskei Ságvári téeszben gyalogmunkásnak szegődött, 1952-ben pedig újabb pártmegbízatásként a járás begyűjtési osztályra került, ezzel megkezdődött a két infarktussal végződő kálvária.- Hat elemit végeztem, nem voltam tisztában akkor a jogokkal - megtörli homlokát és csendesen folytatja. - Lelkiismeretesen dolgoztam, 600 forint jutalmat is kaptam egy alkalommal. Három hét múlva aztán letartóztattak. Szek- szárdra vittek és a fejemre olvasták, hogy az amerikaiak bíztak meg romboló tevékenységgel, osztályellenség vagyok. Másfél évet kaptam. Tatabányán Síkvölgyi aknán csillés voltam, közben megszereztem a vájár szakmát.- Hogy itthon...? - töpreng el felesége. - A szülőknél laktunk a két gyerekkel. Nehéz természetű, de jó asszony volt az anyósom. Megpüfölte a hátam, ha elszaladt a disznó, de szeretett engem és főleg 9 kis Terikét, öt is úgy hívták, mindig mondta: „te csak Erzsi vagy, én vagyok az anyja...” És újra idehaza. A téeszbe szívesen fogadták vissza Badics Sándort, hiszen a legjobb kaszás volt, mindent rábízhattak. Három társával együtt 1956-ban is ő állt ki a faluban a „forradalmi bizottság” nevében fellépők ellen.- Egyenlő arányban akarták a téesz- földet felosztani, persze a legkevesebb munkaegységük éppen nekik volt. Az emberek tudták ezt, nem hallgattak a hő- bölgőkre. Az MSZMP megalakulása után visszavettek a pártba, egy év múlva azonban osztályidegennek nevezve újra kizártak. Fellebbeztem akkor a KNEB-hez, mert igazságtalannak éreztem a döntést. Amikor közölték, hogy visszavettek, a könnyektől alig tudtam megköszönni - halljuk az elérzékenyült szavakat. * Felnőtt fejjel befejezte az általános iskolát, mezőgazdasági technikumot végzett, 44 évesen leérettségizett, közben építette a ma sem teljesen kész házat András-pusztán. A téeszben azonban sehogy sem tetszett a kritikus, manipulációkba belelátó és ellene szót emelő ember, aki bár szavasmarhatelep vezetőként szigorú, következetes főnök volt, fizikai munkára kérte magát. Az utolsó másfél évet a paksi gyár- és gépszerelő vállalatnál igazi megbecsülésben, emberségben töltötte. Lányuk halála után a három gyerek, Viktor, Krisztina és Teréz gondviselése is rájuk maradt. Egy fél házat vettek Pesten, egy öreg épületet Bölcskén, amit lassanként próbálnak helyrehozni. Évtizedre való munkájuk van még... TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS „Kulturális ser” Gyermekkoromból, mely az ötvenes évekre esett, nem túl sok kellemes iskolai élményre emlékszem, s meg kell vallanom, tanári működésem során, majd gyermekeimmel végigélve az elmúlt évtizedek iskolai változásait, sem pillanthatok vissza nagyon derűs élményekre. Félreértés ne essék: aki ezért az iskolát mint intézményt vagy a pedagógusokat kívánná felelőssé tenni, ostobaságot követne el: az iskola a mindenkori társadalom lenyomata, hiven tükrözi erkölcsi bizonytalanságát, tudatlan nagyképűségét, bürokráciáját és szegénységét. Részt vettem egy iskolai „kulturális seregszemlén", s erről jutott eszembe, hogy erről is kellene írni. A rosszul fizetett, elgyötört pedagógusokról, a napköziben elfáradt, agyonidomított kis neveletlenekről, az eldadogott versikékről, a hallás nélküli énekesekről, akiket nyilván tahangú tanító nénijük választott ki a nyilvános produkcióra, melynek helyezettjei továbbmehetnek a kerületi versenyre. Én is azt a halvány, jóindulatú felnőttmosolyt erőltettem az arcomra, amit a kimerült, ideges pedagógusok, akik alig győzték fegyelmezni a napköziből beterelt gyerektömeget, akik egyszerre voltak nézők és kritikusok. Az együtt töltött két óra olyan volt, mint közös életünk legtöbb epizódja: alapjában véve jószándékú, de formális és felesleges. Kipi- pálhatóvá vált egy tétel az iskola éves programjából: akik előkészítették, megszervezték, lebonyolították, vagy egyszerűen jelen voltak, „pontot szereztek” a társadalmi hasznosság és együttműködés láthatatlan ranglistáján. De vajon hány ilyen tiszteletkört teszünk naponta, hetente, évente? Ki tudná összeszámolni? Hányán tévesztik össze a formális jelenlétet a tartalmas együttműködéssel? Hány értekezlet után állhatunk fel elégedetten, hogy most aztán megbeszéltünk, megvitattunk, eldöntöttünk, elintéztünk valami fontosat? Olyan jövöt képzelek el magamnak és gyermekeimnek, amikor kevesebb „kulturális seregszemle” lesz. És persze - több kultúra. Amikor a gyerekek magyarórán szavalnak, énekórán énekelnek (lehetőleg jól), s a pedagógusok a tanítással kamatoztatják rejtett ambícióikat. És - ismétlem - nem az iskoláról van itt szó! Hanem politikai és tömegszervezetekről, közintézményekről, gyárakról, vállalatokról, szövetkezetekről. Az ő seregszemléjüket sem szavalatok alapján szeretném elbírálni, hanem csökkenő árak, jobb minőségű munka és szolgáltatás alapján. Mert szavalni, lám, én is tudok, de az a kérdés, hogy Te, olvasóm, mihez kezdesz ezután? Kihúzod-e az előjegyzési naptáradból a felesleges kulturális seregszemléket? Hajlandó leszel-e dolgozni egy értekezlet összehívása helyett? Lemondasz-e egy szónoklatról, amelynek nincsen mondanivalója? SZENTMIHÁLYI SZABÓ PÉTER A védett munkásszálló épületének déli homlokzata „Alulírott... kérem felvételemet a Tolna Megyei Tanács Kórház-RI. Szociotherá- piás és Rehabilitációs Osztály éjszakai szanatórium részlegébe. Az éjszakai szanatóriumi elhelyezést azért kérem, mert szociális körülményeim rosszak, szükségét érzem lelki felépülésem érdekében a rendszeres psychiátriai kezelésnek és mert beláttam, hogy ez a kezelési mód, állapotomban lényeges változást eredményezett. Tudomásul veszem az éjszakai szanatórium házirendjét, különösképpen azt, hogy az elhelyezésem legalább fél, legfeljebb két évig tart, elbocsátásra csak kezelőorvosom (osztály- vezető főorvos) véleményének kikérése után kerülhet sor. Tudomásul veszem azt is, hogy a szociotherápiás és rehabilitációs osztály szervezett alkalmain köteles vagyok aktívan résztvenni és a NIVO AE Klubot látogatni. Keresetemet a betegpénztárba rendszeresen letétbe helyezem a rendelkezéseknek megfelelően és pénzemmel úgy gazdálkodom, hogy havi térítési díjamat ki tudjam fizetni.”- Ki irhát ilyen kérelmet, vagy ki tehet ilyen nyilatkozatot?- Az éjszakai szanatórium olyan rehabilitált személyek elhelyezésére szolgál - válaszol dr. Fadgyas Ildikó, a Tolna Megyei Tanács Kórház-RI. Szociotherápiás és Rehabilitációs Osztály mb. vezető főorvosa - akik osztályunkon betegként eltöltőitek bizonyos időt és gyógyultan, vagy fogalmazzunk úgy, hogy tünetmentesen távoznának, de szociális körülményeik kedvezőtlenek, illetve teljes rehabilitációjukhoz további gondozás, gyógyszeres terápia szükséges. Az éjszakai szanatórium jellege védett munkásszálló. Átmenetet jelent a kórház és a civil élet között. Az itt elhelyezett személyek munkaviszonyban állnak, kereső foglalkozást folytatnak. A korszerű pszichiátriai gyógyítás számára ma már nyilvánvaló és elvitathatatlan tény, hogy a pszichiátriai munka nem ér véget az osztályos gyógykezelésekkel, hanem ezeket rehabilitációs tevékenységnek kell követni. Évekkel ezelőtt született meg itt megyénkben is a gondolat, hogy kell egy védett munkásszálló. Akkor dr. Nyárádi Éva főorvos, Erdei János megyei titkár és a kórház főigazgató főorvosa dr. Molnár Ádám szorgalmazták ennek létrehozását.- Mikortól működik az éjszakai szanatórium Szekszárd-Palánkon?- Ez év február elsejétől. A gondnoki feladatokat 1988-ban dr. Somogyi János gondozóvezető főorvos látja el megbízás alapján.- Minden bizonnyal egy bizottság dönt a kérelmező sorsáról. A szállás igénybevételének milyen egyéb feltételei vannak?- A beutalt ideiglenes bejelentkezési kötelezettséget vállal. Az első havi térítési dijat előre befizeti és a következő időszakra is vállalja a költség határidőre történő befizetését. Azt is vállalnia kell, hogy az előírt gyógyszereket rendszeresen szedi. Tudomásul veszi, hogy a napi háromszori étkezés igénybevétele kötelező Krizsó József az egyik lakó és ennek diját előre kell fizetni. A megtakarított pénzét a szociotherápiás és rehabilitációs osztály pénztárába rendszeresen letétbe helyezi. Be kell tartani a házirendet. Ha a helyiségekben és azok berendezéseiben kárt okoz, azt meg kell téríteni.- Az előzőekben szó volt a díjakról. Mennyi a szanatórium igénybevételének térítési dija?- Havonta ötszáz forint. Ha nem fizeti be sem ezt, sem az étkezési díjat, akkor el is bocsáthatjuk. Elbocsátással jár az is, ha egy hetet meghaladóan nem rendelkezik munkahellyel, ha megszegi az alkoholtilalomra vonatkozó szabályt, vagy kirívó módon rendzavarást okoz.- E védett munkásszállóban két-, illetve háromágyas szobák vannak, melegítő konyha mosogatóval, fürdő és egyéb szükséges helyiségek. Nyugodtan mondhatjuk, hogy összkomfortos, kényelmes. A rend fenntartásáért a gondnok felelős?- A gondozóvezetö főorvos, dr. Somogyi János kötelessége és joga a házirend betartásának ellenőrzése. Munkáját segíti a beutaltak közül választott háromtagú bizottság. A gondnoki feladatok közé tartozik a munkába járás ellenőrzése és megakadályozása az indokolatlan hiányzásnak. A részletes feladatait munkaköri leírás tartalmazza.- Az éjszakai szanatóriumban a betegekről - gondolom - más-más pszichiátriai tapasztalatokat lehet gyűjteni.- Igen! Sajátosan új információkat nyújt a betegek viselkedéséről, konfliktusairól. A betegek kapcsolata előnyösen változhat meg a családjukéval, mivel az önmagát eltartó, kereső beteggel szemben csökken a családtagok elzárkózása, növekszik a megcsorbult tekintélyük. Az éjszakai szanatóriumunkról most még gyakorlati tapasztalataink nincsenek, de feltétlenül szükségesnek tartjuk azoknál a betegeknél, akiknél az alkoholizálás hátterében krizisállapot, tartós és megoldhatatlan családi konfliktus, lakhatási nehézség áll fenn. DECSI KISS JÁNOS Éjszakai szanatórium Badics Sándor: „Mondták, hogy cudar világ van itthon, de csak hazajöttem”
