Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-25 / 72. szám
2 KÉPÚJSÁG 1988. március 25. Nemzetiségek a Szovjetunióban A KISZ MB ülése Honvédelmi nevelés, lakáspolitika A KISZ Tolna Megyei Bizottsága tegnap ülést tartott. Kitanics Lajos, az Úttörőgárda megyei parancsnoka és Kovács György, a KISZ KB honvédelmi felelőse a honvédelmi nevelés mozgalmi feladatairól számolt be a résztvevőknek. A KISZ MB megállapította, hogy az utóbbi tíz évben a honvédelmi nevelőmunka fejlődött ugyan, de nem a szükséges mértékben. Ezzel kapcsolatban az úttörő és KISZ- szervezetek között a jövőben a szorosabb együttműködésre kell helyezni a hangsúlyt. Ezzel összefüggésben valamennyi érdekelt és érintett társszerv között nagyobb koordinációra lenne szükség. A megyebizottság Boros László, a KISZ MB titkára előterjesztésében megtárgyalta a KISZ-es vitára bocsátott lakáspolitikai elképzeléseket. Összegzésként megállapították, hogy a fiatalok elfogadják és teljes mértékben támogatják a KISZ ezzel kapcsolatos programját. Nagyra értékelték, hogy a KISZ merte és tudta felvállalni ezt a komplex megközelítésű feladatot. Helyeselték a KISZ által biztosított nyilvánosságot, és elvárják, hogy minden ilyen és ehhez hasonlóan nagy horderejű kérdésben részesei legyenek a döntéshozatalnak. Ez más szervezetek számára is példaértékű lehet. Az elképzelések elfogadtatásával és megvalósulásával szemben nagy a tagság várakozása. A KISZ MB bízik abban, hogy a felelős állami és pártszervek döntő mértékben figyelembe veszik a fiatalok javaslatait. Befejezésül Kocsis Erzsébet, APKK-vezetö tett javaslatot a vezetőképzés előkészítésével, annak lebonyolításával kapcsolatos feladatokra. Mintegy 55 millió szovjet állampolgár mindennapi életét hatják át közvetlenül a nemzetiségek közötti kapcsolatok. Eny- nyien élnek nemzetiségként saját köztársaságuk határain kívül a szovjetunióban. Mivel a nemzetiségi problémák hosszú éveken át „tiltott övezetnek” minősültek, a nyilvánosság előtt nemigen esett szó róluk. Az SZKP tavaly januári plénumáig a kérdést általában megoldottnak minősítették, ami azt a téves feltételezést szülte, hogy akkor nem is kell a nemzetiségi problémákkal foglalkozni. Erről és ilyen kérdésekről esett szó a minap azon a nagy érdeklődéssel kisért sajtóértekezleten, amelyen Moszkvában Julian Bromlej akadémikus, a Néprajzi Intézet igazgatója, valamint az intézet vezető munkatársai tekintették át a kérdéskör néhány fontos összefüggését. Azt, hogy milyen élő gondokról van szó, jól érzékelteti néhány számadat. Körülbelül 120-ra tehető a nemzetiségek száma, ennélfogva mind a 15 szövetségi köztársaság soknemzetiségű. A „névadó nemzetiségek részaránya mindenütt meghaladja az ötven százalékot, kivéve Kazahsztánt, ahol a kazahok az összlakosság mintegy 40 százalékát teszik ki. A Szovjetunióban csaknem minden vallásnak vannak hívei; a lakosság mintegy 130 nyelvet beszél; 50 nyelven működnek színházak, 40 nyelven sugároznak tévéműsorokat, 35 nyelven folyik oktatás a különböző szintű iskolákban. Az utóbbi hónapok és hetek eseményei kapcsán joggal vetődik fel a kérdés: mi húzódik meg annak hátterében, hogy megmozdulások követték egymást Kazahsztánban, a Baltikumban, a legutóbb pedig a Karabah-hegyvdéki Autonóm Területen, Azerbajdzsánban és Örményországban. A nemzeti öntudat - mondta Bromlej akadémikus - az egész világon erősödik. Ezt a világfolyamatok idézik elő; az okok a világgazdaság nemzetközivé válásával s a műszaki haladás nyomán a tömegtájékoztatás fejlődésével is összefüggenek. A tömegkommunikáció fejlődésének köszönhetően például tudomást szerezhettek az egymásAz Egyesült Államok első számú ügyeletes közellensége ma kétségkívül Noriega tábornok. Tavaly nyár óta folyik már eltávolítására a hadjárat, s mindinkább úgy tűnik, közeleg a végkifejlet. „Mercedesek lázadása” Utóbb derült ki, hogy Washington tüzelte már tavaly júliusban is a panamai jobboldali ellenzéket. Az előkelők lázadtak fel akkor a tábornok és a fegyveres erők gyámkodása ellen: a „Mercedesek lázadása” - így nevezték a jól öltözött hölgyek és urak, vállalkozók és üzletemberek tüntetéseit. Az üzleti köröket állítólag az fordította szembe a tábornokkal, hogy mióta ö került a föparancsnoki székbe, a hadsereg túlságosan is belebonyolódott az üzleti élet dolgaiba, s keresztezte a helyi nagytőke érdekeit. A jobboldal a demokrácia helyreállítását követelő hangzatos jelszavakkal vonult ki, ám kiderült, hogy az amerikai nagykövettel együttműködve szervezkedtek. A washingtoni szenátus hivatalos nyilatkozatban követelte Noriega távozását. Előkerültek a kábítószerügyek, majd az idei év elején hivatalosan is vádat emeltek a tábornok ellen, kábítószer- csempészetben való állítólagos bűnrészessége miatt. S miután titkos diplomáciai alkudozások sem vezettek eredményre, kirobbantották az „elnöki pucs- csot”, s a valódi hatalommal nem rendelkező civil elnökkel próbálták meg leváltani Noriegát. Csakhogy az erőviszonyok éppen fordítottak voltak: Del Valiénak kellett távoznia, s Noriega maradt. De miért is került hirtelen Washington útjába a tábornok, akivel állítólag évekig eredményesen dolgozott együtt az amerikai titkosszolgálat? Noriega úgy vélekedik, azért vált nemkivánatos személyitől távol élő népek arról, hogy földünkön milyen óriásiak a különbségek az életforma, az életmód és a fejlettség tekintetében. A gazdaság nemzetközivé válását kísérő urbanizációs folyamatok nyomán pedig óhatatlanul felébred a már-már feledésbe merülő hagyományok visszaállításának vagy megőrzésének a vágya. A mai Szovjetunióban egyszerre igaz is, meg nem is, hogy a nemzetiségi kérdés megoldott. Megoldásról abban az értelemben beszélhetünk, hogy a szovjethatalom véget vetett a nemzeti elnyomásnak, kizsákmányolásnak, eltűnőben vannak az osztálykülönbségek, ugyanakkor nem feledhetők a mindmáig létező szakmai, családi, nyelvi, gazdasági, nemzetiségi különbözőségek. Az elmúlt évtizedekben nagyobb lett például a különbség az egyes köztársaságok gazdaságának termelékenysége között, s ezzel párhuzamosan nőtt a szociális és kulturális különbség is az egyes országrészek között. Az utóbbi években kezdődött demokratizálási folyamat, a nyilvánosság politikája feltárt, világossá tett eddig lappangó feszültségeket. Semmiképpen nem arról van szó, hogy a peresztrojka és a glasz- noszty lenne a feszültségek oka, hanem arról, hogy a kibontakozó átalakulásnak köszönhetően a korábban szőnyeg alá söpört problémákról ma - éppen a megoldás érdekében - nyíltan lehet, sőt kell beszélni. Ma már világos például, hogy a háború éveiben megsértették a társadalmi igazságosság elvét egyes nemzetiségek - például a krími tatárok - esetében, mint ahogy helyenként sérelmet szenvedett az internacionalizmus elve is. (Bölcsnek hitt adminisztratív „erőltetés” példájaként hozták fel a sajtóértekezleten azt, hogy a jakutiai egyetemen tanulóknak 95 százaléka jakut nemzetiségű, holott Jakutföldön az összlakosságon belüli arányuk csupán 31 százalék.) Nem feledhetők azok a gondok sem, amelyek a demográfiai folyamatok következményeként jelentkeznek. Örvendetes tény, hogy az utóbbi időben két évvel hosszabb lett az emberek átlagos Karhatalmi erők Panamavárosban séggé, mert megtagadta az amerikai kormányzat némely követelését. Nevezetesen azt, hogy Panama vonuljon vissza a közép-ameriai rendezésért munkálkodó Contadora-csoportból, s a hadsereg vállaljon főszerepet a nicaraguai kormányzat elleni esetleges katonai akcióban. Lázas ürügy keresés A vádaskodások és cáfolatok szövevényében persze lehetetlen kiigazodni. Legvalószínűbbnek tűnik, hogy azért lett olyan sürgős az Egyesült Államok számára a rendteremtés, mert vészesen közeledik az az időpont, amikor az amerikai fennhatóság alatt álló Panama-csatornát és létesítményeit át kell adni a panamai kormányzatnak, s az amerikai katonákat mind egy szálig vissza kell rendelni a csatornaövezetből. Márpedig Washingtonnak nagyon nem akaródzik lemondani a stratégai életkora, de a születések aránya mind a nemzetiségi helyzetre, mind pedig a foglalkoztatottságra hatással van. Közép- Ázsiában megduplázódott a falusi lakosság lélekszáma - a hosszabb életkor és a magas születési arány következtében -, s ez súlyos foglalkoztatási gondokat okoz. Ebben a térségben a városlakók aránya mindössze 25 százalékos. A sajtóértekezleten a helyzetet tömören felvázoló bevezető után feltett kérdések sok mindenre kiterjedtek, az érdeklődés középpontjában álló karabahi eseményekre is. Vajon teljesíthető-e az a követelés, hogy a határok átrajzolásával a többségében örmények lakta autonóm területet Örményországhoz csatolják? - hangzott az egyik kérdés, amelyre kapásból egy szójátékkal válaszoltak: a peresztrojka nem perekrojka (az átalakítás nem átszabás). Érdemben válaszolva kérdésre, a tudósok hozzátették, hogy nehéz lenne meghatározni, meddig mehetne el az ilyen folyamat. A belső vándorlás olyan hatalmas az országban, hogy az emberek kilenc tizede nem ott hal meg, ahol született. Nem lehet mérvadó a határok átrajzolásához az sem, hogy hol, és menynyien élnek egy-egy nemzetiség képviselői: Azerbajdzsán fővárosában - Bakuban - például másfélszer annyi örmény él, mint a karabahi térségben. Vajon a demográfiai változások hatása okoz-e gondokat a hadseregben? A válasz: igen, egyebek között azért, mert a szovjet hadseregben a kiképzés és a parancsadás nyelve az orosz, igy a megváltozott nemzetiségi összetétel folytán az orosz nyelv nem megfelelő szintű ismerete gond lesz. Elhangzott végezetül, hogy a felmerült és a várhatóan felmerülő kérdések szakszerű és megfontolt vizsgálatához, megoldásához megfelelő intézményrendszer szükséges, s ennek létrehozására az illetékesek körében már meg is kezdődtek az előkészítő munkálatok. SZÁNTÓ ANDRÁS (Moszkva) Az USA ügyeletes főellensége, Noriega tábornok fontosságú víziútról, sem 14 szupermodern bázisáról, amelyeknek felszerelései egész Közép- és Dél-Amerika katonai „ellenőrzését” lehetővé teszik. Ezért keresik hát lázasan az ürügyet, hogy az 1977-ben megkötött Carter-Torrijos szerződés felülvizsgálatát követelhessék. S keresnék azokat az erőket is, amelyek készek a csatornakérdés újratárgyalására. Nyilván úgy ítélték, a polgári jobboldallal könnyebben menne az egyezkedés, mint a hadsereggel, amelynek katonái az Amerika-ellenesség jegyében nevelkednek 1968 óta. A legendás Omar Torrijos ugyanis éppen húsz esztendeje vette át a hatalmat. Torrijos „a nép tábornokának” vallotta magát, értett a tömegek nyelvén, s követ* kezetesen kiállt Panama szuverenitása, a latin-amerikai népek önállóságának ügye mellett. Torrijos csikarta ki a csatorírószövetségi megállapodás A szocialista országok írószövetségeinek soros tanácskozását november 21 -25. között Budapesten rendezik - egyebek között ebben állapodtak meg a szocialista országok írószövetségeinek képviselői budapesti találkozójukon, amely csütörtökön ért véget. A résztvevők - Bulgária, Csehszlovákia, Kuba, Mongólia, az NDK, Lengyelország, a Szovjetunió és Vietnam delegátusai, valamint hazánk képviselői - magyar javaslatra novemberi találkozójukon a tömegkommunikációs eszközök és az irodalom kölcsönhatását tekintik át. A résztvevők sajnálkozva vették tudomásul, hogy néhány baráti szövetség távol maradt a mostani értekezletről, ugyanakkor elfogadták a magyar fél kezdeményezését, hogy az őszi tanácskozásra hívják meg azokat a szocialista országokat, amelyek jelenléte erősítheti az együttműködést. A tárgyalások részeként csütörtökön a Magyar írók Szövetsége székházában a Magyar írók Szövetsége együttműködési egyezményeket Irt alá a kubai, az NDK-beli és a lengyel testvérszövetségek képviselőivel. Az aláírásokat követően Cseres Tibor, a Magyar írók Szövetségének elnöke fogadást adott. naszerzödés aláírását, s a panamaiak nemzeti hősként tisztelik ezért a később titokzatos légibaleset áldozatául esett elnököt. Öröksége folytatójának vallja magát Noriega is, bár soha nem volt következetes a nagy előd politikájának folytatásában, s olyan népszerűséget sem tudott kivívni. Elzárt dollárcsapok Az amerikai politikacsinálók mégis elszámították magukat, amikor úgy akarták Noriegát meneszteni, hogy nem állítottak reflektorfénybe vonzó utódot, s ráadásul igencsak lebecsülték a panamai nemzeti öntudatot. A tömegek lelkesedését azonban egycsapásra lehűtheti, ha nap- ról-napra kinzóbb hiányokkal, nélkülözéssel kell szembenézniük. Amit nem értek el a titkos és nyílt politikai manőverek, kikényszerítheti a gazdasági kétszerkettő. Panama gazdasága ezer szállal kötődik az Egyesült Államokéhoz. A hivatalos fizetőeszköz is az amerikai dollár, bevételi forrásainak csapja igy könnyűszerrel elzárható. Tavaly óta a renitens középamerikai ország nem kap segélyt. Washington most a csatornahasználati díjak folyósítását is megtagadta, befagyasztották az amerikai bankokban őrzött panamai követeléseket. így még a közalkalmazottak egyhavi bérét sem tudták kifizetni, s nem kapták meg járadékukat a nyugdíjasok sem. Washingtonban arra számítanak, hogy Panama kénytelen lesz fizetésképtelenséget jelenteni, ha pedig nem kapnak fizetést a katonák és a rendőrök, hamarosan szembefordulnak a tábornokkal. Csődre ítélték hát a csatornaországot, és ez a gazdasági fojtogatás (számtalan példa bizonyította már), eredményesebb lehet bármiféle katonai akciónál. Nyílt beavatkozást egyébként sem engedhet meg magának Washington, tekintettel a robbanásveszélyes közép-amerikai helyzetre, s a latin-amerikai demokráciák felfokozott érzékenységére. Amelyek, ha különbözőképpen vélekednek is Noriega tábornok személyéről, de valamennyien bírálnának egy közvetlen amerikai katonai közbelépést. SZEGŐ GÁBOR PANORÁMA BUDAPEST - A Művelődési Minisztérium belső szervezetének, tevékenység-és feladatköreinek átalakításáról tájékoztatta az újságírókat Köpeczi Béla művelődési miniszter csütörtökön. Elmondta, a szervezeti átalakítás célja, hogy a minisztérium struktúráját hozzáigazítsák azokhoz a változásokhoz, amelyek az utóbbi években a gazdaságban, a kultúrában és a művészetben végbementek. További törekvés, hogy elősegítsék a koordinációt mind a minisztérium belső egységei között, mind a különböző főhatóságokkal, tárcákkal, szervezetekkel és kulturális vállalatokkal. * Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke Görögország nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Hrisztosz A. Szárcetá- kisz köztársasági elnököt. MOSZKVA - A moszkvai Kreml Kongresszusi Palotájában csütörtökön folytatta munkáját a IV. szovjet kolhozkongresszus. A szerdán kezdődött tanácskozás munkájában magyar küldöttség is részt vesz, Szabó Istvánnak, az MSZMP PB tagjának, a TOT elnökének vezetésével. Irán távozása az Iszlám konferenciáról Az iráni küldöttség csütörtökön kivonult az iszlám konferencia szervezetének (OCI) ammani tanácskozásáról és a délután folyamán vissza is utazott Teheránba. Erre a döntésre azt követően került sor, hogy nyilvánvalóvá vált, a teheráni álláspont az iraki-iráni háború ügyében kisebbségbe kerül, s a készülő határozat-tervezet gyakorlatilag valamennyi pontban elutasítja az iráni nézeteket. Mohammad Ali Taskhiri sejk, az iráni küldöttség vezetője a légkör ilyentén történt alakulását az OCI-tagokat „befolyásoló szaudi pénzeknek” tulajdonította. Hazahozzák Bartók Béla hamvait Bartók Béla hamvai a család elhatározása nyomán, a nemzet régi óhaját kielégítve 43 évvel halála után hazatérnek az Egyesült Államokból és magyar földben találnak végső nyugodalmat. A hamvak hazaszállítására 1988 nyarán kerül sor. Ennek pontos időpontjáról, útvonaláról, a várható külföldi megemlékező ünnepségekről, valamint a hamvak itthoni felrava- talozásáról és eltemetéséről később jelenik meg közlemény. Előadás az új családjogi törvényről A Magyar Jogász Szövetség Tolna Megyei Szervezete és a TIT Tolna Megyei Szervezet jogász szakosztálya rendezésében tegnap délelőtt előadói konferenciát tartottak a vármegyeháza dísztermében. A fórumon dr. Vabrik László, a Legfőbb Ügyészség gyermek- és ifjúságvédelmi osztályának vezetője Az új családjogi törvény büntetőjogi összefüggései, különös tekintettel a veszélyeztetettség és a bűnözés megelőzésére címmel adott nagy érdeklődéssel kisért tájékoztatót. A megye gyermek- és ifjúságvédelemmel foglalkozó gyakorló jogászai, tanácsi dolgozói, pedagógusai átfogó képet kaptak az újdonságokról és országos problémákról egyaránt. Csatornaország csődszorításban Hadjárat a tábornok ellen
