Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-23 / 70. szám
4 NÉPÚJSÁG 1988. március 23. FIATALOK FIATALOK FIATALOK ^ ____________________________________ F IATALOK _____________________________________4 Pályamű a pályakezdésről Hagyomány immár, hogy a palánki Csapó Dániel Mezőgazdasági Szak- középiskola és Élelmiszeripari Szakmunkásképző Iskolában a Csapó-napok alkalmából évente pályázatot hirdetnek a szakközépiskolás tanulóknak. Az idén az állattenyésztő szakosok kilenc pályamunkát nyújtottak be, ezt tizenkét tanuló készítette, a leendő állategész- ségőrök közül tizenhármán pályáztak ugyancsak kilenc dolgozattal. A pályázat módot nyújt arra, hogy a tanulók egy-egy témában elmélyedjenek, a területet jobban megismerjék. A patronáló mezőgazdasági szövetkezetekkel is javul a kapcsolatuk, jobban megismeri egymást diák és leendő munkaadó. * A tizennyolc beérkezett pályamunka közül az egyik „Az iskolában végzett tanulók pályakezdésének tapasztalatai”- ról szól. Akik készítették második osztályos állattenyésztő szakos lányok: Vra- nyák Halász Erika és Odor Ildikó. „Miért épp ezt a témát választották és milyen eredményre jutottak?” - erről faggattam a két halk szavú lányt.- Mindenkit érdekel ez a téma az iskolában, nem mindegy hol és milyen körülmények között kezdjük majd a pályánkat, - kezdi a simontornyai Halász Erika. - 150 kérdőívet küldtünk ki, 48 válasz érkezett. Három nagy téma köré csoportosítottuk a kérdéseket, érdeklődtünk, hogy hányadik munkahelyen dolgozik az illető, elégedett-e a munkájával, keresetével, beosztásával. Megkérdeztük, hogy véleményük szerint elég tudást ad-e az iskolánk a gyakorlati munkához.- Milyen válaszokat kaptunk? - kérdez vissza a tengelici Odor Ildikó. - Az itt végzett állattenyésztők közül többnek az a véleménye, hogy a gyakorlati foglalkozásokra nagyobb hangsúlyt kellene helyezni. Volt olyan, akinek problémát jelentett kezdetben, ha egy állatnak injekciót kellett beadni. Egyébként az iskolai képzést, az itt szerzett tudást megalapozottnak tartják, elméletileg felkészültek az itt végzett szakemberek. A pályakezdők munkakörét és fizetését vizsgálva azt láttuk, hogy az érettségizett szakmunkások nagy része fizikai munkakörben dolgozik eleinte. A kezdő fizetés mezőgazdasági üzemenként elég változó, 3-4 ezer forint, általában az állattenyésztők többet kapnak, mint az egészségőrök. A beilleszkedéssel nincs gondjuk a megkérdezetteknek, inkább a munkahelyi mostoha körülményeket panaszolták né- hányan.- Mi dolgozni fogunk érettségi után, mert nem vagyunk kifejezetten jó tanulók - mondják a pályázó lányok -, de hogy hol, azt még nem tudjuk. Egyébként nagyon szeretünk idejárni, a Csapóba. Szép a környezet, jó az iskola hangulata. Halász Erika és Ódor Ildikó pályamunkájával az iskola KISZ-szervezetének kü- löndíját nyerte el. fké Búcsúzik a Garay Táncos Április 4-én nyit ki utolsó alkalommal a szekszárdi fiatalok kedvelt szórakozóhelye, a „Garay Táncos”. Nemcsak e kis beszélgetés főszereplői, Kálmán Gyula, Tarjáni Gábor és Tarjáni László vesz búcsút e „létesítménytől”.- Az elmúlt években egy kétes hírű szórakozóhelyből - mondja Kálmán Gyula - sikerült egy ifjúsági centrumot varázsolni. Egy olyan helyet, ahol megfordult a hazai könnyűzenei élet színe-java.- Az évek során - veszi át a szót Tarjáni Gábor - sok sztár vendégeskedett nálunk. A legnagyobb közönséget, annak idején a breakkorszak kezdetén Fenyő Miklós vonzotta. Sikeres volt a péntekenkénti tinidiszkó is. rQckpqmt Sok buktatón keresztül vitt az utunk, de mindenképpen kulturált szórakozóhelyet csináltunk. Ehhez pedig minden segítséget megkaptunk a tanácstól, de más szervektől is.- A búcsúrendezvényen - mondja végezetül Tarjáni László - fellép a Heavy Metal Thunder együttes, a Játékos Fiúk Leányvállalata, de Szek- szárd ismert diszkósai is közreműködnek azon a rendezvényen, amely egy korszakot zár le a megyeszékhely szórakoztatásának történetében. Rockfontos Casablanca néven alakított együttest az R-Go-ból kivált Kozma Tibor. Lemezeik kiadását a Haldex-cég vállalta. Rockpontrovatunkhoz már meg is érkezett a nyár elején megjelenő lemezük demokazettája. Az együttes első turnéját szeptemberre tervezik. A Garay Táncos slágerlistája 1. Michael Jackson: Bad 2. Delegation: You and I 3. M. A. R. R. S.: Pump up the volume 4. George Michael: Father Figure 5. George Harrison: Get my mond set on you KINDL GÁBOR A Ki mit tud? margójára Szakács Róbert és a Játékos Fiúk Leányvállalat zonyára többre képes ennél. Furcsa, új hullámos, avantgárd zenével mutatkozott be a paksi Francia Intézet, és a tamási Tritonus. Előbbinél meglepő monumentum volt, hogy a csoport a máskülönben jól játszó basszusgitárosra épített, a többi hangszer viszont egybefolyt és a dörömbölő ritmuson kívül nehéz volt bármi mást kihallani. A korrektül zenélő bonyhádi Abonész már régóta nevet szerzett magának megyénk könnyűzenei életében, s a csapatot valóban csak egy lépés választja el attól, hogy belépjenek a jó együttesek közé. Ám ez a lépés - mely köztudomásúan a legnehezebb - most sem sikerült. Lukács Tibor, a zenészeket zsűriző tamási Hangár együttes vezetőjének véleménye szerint ritkán látott jó mezőny versengett egymással. Hivatásos előadóként, aki gyakran járt a kezdők fellépéseire, bizonyára sok igazság rejlett szavaiban. Ám a kívülálló - mint jelen sorok írója - számára szinte egyetlen formáció sem hatott a meglepetés erejével. Talán két kivétel akadt: a szekszárdi Szakács Róbert, - kísérő zenekara a Játékos Fiúk Leányvállalat - Elvis számai tetszettek, bár a fiatalembert nyilvánvalóan erős túlzással sem lehetne Elvis-imitátornak nevezni. Bemutatkozása mindenesetre elegendőnek bizonyult a továbblépéshez. Nem jutott viszont a következő fordulóban a tamási Hé, taxi! együttes, pedig talán egyedül ők hoztak egyéni hangzást és szint a sok sablon mellé. Amennyiben technikailag, tudásszintben továbbfejlődnek, s bátrabban állnak a mikrofonok mögé, bizonyára hallunk még róluk. A zsűri és egyebek A két nap, sajnos, hamar eltelt, a programok gyors, gördülékeny lebonyolítása egyértelműen a szervezők keze munkáját dicséri. Őszintén szólva szívesen hallgattuk volna tovább is a tehetséges fiatalokat, ám az idő, mint tudjuk, véges. Talán- remélhetőleg nyitott kapukat döngetek- egy közeljövőben megrendezett gálaműsor azoknak is lehetőséget ad a legjobbak újbóli megtekintésére, akik különböző elfoglaltságuk miatt a múlt hét végén nem jöhettek el nézőként a Ki mit tud?-ra. A versenyzők mellett jelen sorok írója örömmel fogadta volna mások megnyilvánulásait. Manapság - ahogy azt a televízióban is láthatjuk - minden Ki mittud?- nak az indulók mellett van egy másik főszereplője is - a zsűri. A megyei döntőn azonban a bírák az egyes produkciók szünetei között egyáltalán nem nyilvánítottak véleményt, némán ülték végig a fellépéseket, csak a kategóriaversenyek befejeztével nyilatkozott egy-egy képviselőjük. Érhető módon technikailag - főként a színházteremben - nagyon nehéz ezt a problémát megoldani, de esetleg a kamarateremben már nem lehetetlen. Apróság, néha mégis bosszantó hibának tűnt: a konferanszié a résztvevők „felvezetésekor” - elenyésző kivételtől eltekintve - csak a versenyző nevét közölte. Az mindenképpen túlzott elvárás, hogy a konferanszié az adott műsorszám után szólaltassa is meg a versenyzőt - erre valóban csak a legképzettebb riporterek vállalkozhatnak felelősséggel. Mégis: azt sem tudtuk meg, honnan érkezett a fiatal, hol tanul, vagy dolgozik. Összegezve és végére hagyva a „legsúlyosabb hiányosságot”: a fentiekkel együtt a Ki mit tud? megyei döntőjének ezúttal is csak az volt a hibája, hogy sajnos négyévente csak egyszer rendezik meg azt. SZERI ÁRPÁD Fotó: S. M. Paál Zsuzsa Zene, zene, zene Vasárnap zsúfolásig megtelt a színházterem tizenévesekkel, nem véletlenül, hisz kedvenceik, a pop-rock irányzatok képviselői léptek a világot jelentő deszkákra. A dzsesszelemeket is felhasználó bonyhádi Alagsor együttes kezdett, amatőrökhöz képest néha meglepően érdekes pillanatokat produkálva. A tánczenét játszó Golf után egy szekszárdi fiatal, Paál Zsuzsa énekelt egy ritmusos és humoros diszkószámot. Kisvártatva gyors egymásutánban követték egymást a hard rock és heavy metal, a dübörgő fémzene megyei képviselői. A Killers (magyarul Gyilkosok!) elnevezést viselő, általános iskolásokból álló formáció inkább tagjainak rendkívül fiatal életkorában, mint zenéjében mutatott fel némi újdonságot. Jelen sorok írójának a többi „kőkemény rockot” vagy valami hasonlót játszó együttesek sem jelentettek lélegzetelállítóan eredeti mutatványt: mindenütt ugyanaz a néha érthetetlen kiáltozás, a hangszerek vad ütése-veré- se, egymilliószor látott és hallott panelek - ez valahogy már nem az igazi. (Szőr- szálhasogatásnak tűnik, mégsem hagyható megjegyzés nélkül: a rockkoncertekre általában kifejezetten tilos szeszes italt bevinni, a büfében viszont most bárki hozzájuthatott a sörhöz. Szerencsére - néhány, a közönségben helyet foglaló, ám magán uralkodni nem tudó, nem is nagyon akaró fiatal ugrabugrá- lásán kívül - semmiféle rendbontás nem történt a vasárnapi rendezvényen.) Az egyébként továbbjutó dombóvári Led és a szekszárdi Heavy Metal Thunder - a kiváló frontember mellett - biKét napon keresztül, a múlt héten szombat és vasárnap küzdöttek egymással - és nemegyszer önmagukkal - a Ki mit tud? megyei döntőjében a jelentkező fiatalok. A szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központban tartott fesztiválon tehetségekbukkantak fel,jobbsorsra érdemes csapatok buktak el, néhányan zajos sikert arattak, mások viszont csak enyhe feltűnést keltettek. Ez így természetes, hiszen meglehetősen sokan neveztek az erőpróbára, más-más, jobb és kevésbé jobb adottságokkal. Néhány szubjektív vélemény mindezekről, amivel nyilvánvalóan nem kötelező egyetérteni. Versek a kamarateremben A Ki mit tud? szombat délelőtti nyitányaként a vers- és prózamondók mérték össze tudásukat a művelődési ház intim hangulatot árasztó kamaratermében. A legjobbak kijelölésekor nem lehetett irigylésre méltó helyzetben a zsűri. Bár a produkciók között akadt néhány „futottak még” kategóriába sorolható, azért a résztvevők többsége meglepően jó teljesítménnyel mutatkozott be. A végső döntés - mely kellemes meglepetésre a vártnál több indulót juttatott tovább - minden bizonnyal a többség helyeslésével is találkozott. A szekszárdi Reisz Rita győzelme nem lehetett kétséges: a vendéglátóipari szakközépiskola 4. osztályos diákja irtott remek színészi képességekről is tanúbizonyságot téve Tabi László humoreszkjével kacagtatta meg a publikumot. A paksi gimnazista Horváth Eszter egyéni hangon, szuggesztivitással és megjelenítő erővel tolmácsolta az Ómagyar Mária Siralom veretes sorait. Orbán Tünde szintén az atomvárosból érkezett, s a negyedikes diáklány egyformán otthon volt a komoly, filozófiai tartalmú és a vidámabb hangvételű versek között. A paksi Jeger Mónika és a decsi Németh Éva pontos, tiszta beszédével, ugyanakkor mély líraisággal telített szövegértelmezésével nyerte meg a nézők - és a bírák - tetszését. Sajnos, az ugyanakkor lebonyolított paródiakategória még nyomokban sem közelítette meg a vers- és prózamondás színvonalát. Igaz, ide eleve gyér számú nevezés érkezett, de ez alkalommal a kevés is soknak bizonyult. Néptánc, népzene=színvonal Délután a Ki mit tud? a tágasabb színházterembe költözött át, ahol a néptánc, népdal, klasszikus zene, mai dal és divattánc művelői adtak egymásnak találkozót. A Bartina néptáncegyüttest valószínűleg nem szükséges külön bemutatni, magasztalni pedig még kevésbé. Elég annyi, hogy a látottak alapján a csoport országos, sőt nemzetközi viszonylatban is gond nélkül megállja a helyét. Elementáris, székhez szögező erőt és mélységeket sugárzott magából a cigányfolklór szekszárdi kiválósága, a Lulugyi együttes. A művelődési ház előzékenységének köszönhetően az intézményben kaptak lehetőséget a próbálásra, talán érdemes lenne továbbra is foglalkozni velük, hiszen azt képviselték, amit egyetlen más együttes sem: az élő, szájról szájra és lábról lábra öröklődő éneket és táncot, a lüktető, másnak utánozhatatlan, számunkra természetes dalt és mozgást. A fennállásának 10 éves évfordulóját ünneplő Szélkerék együttes most is kitett magáért: műsoruk már-már vészesen közelit a jó értelemben vett profizmushoz. A kiváló hangadottsággal rendelkező Csigi Judit sem ismeretlen lapunk hasábjain, a dunaföldvári népdalénekes már több megyei és országos középiskolai versenyen bizonyította tehetségét. A zenénél maradva: mai dal kategóriában megmutatkozott az, hogy mit jelent a több éves közös munka és összeszokottság. Ez jellemezte ugyanis a paksi Gamma duót - a jó dalválasztások mellett. Az öt győztes versmondó lány A Casablanca A különdíjasok
