Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-19 / 67. szám
1988. március 19. Képújság 9 RSASÁG, 1919 Beköszöntő AHHia kínlódott, gyötrődött, vajúdott a magyar Ugar, míg végre vörösglóriásan fel- , u ? ragyogott napja. S az új Tavasznak márciusi verőfényében boldogan ragyognak az emberarcok, az ünneplő szemek - amelyekről lehullott az átkos, a végzetes, az ezeréves magyar hályog - örömittasan, mámorosán hirdetik: Hozsánna néked, szent Világszabadság! Máról holnapra kivívtuk legnagyobb diadalunkat: emberek lettünk, embertestvérek mindnyájan, a rögnek férgei, a kalapácsnak, könyvnek és a tolinak rabszolgái egyaránt. Megtaláltuk egymást, egymásra ismertünk s mikor testvéri kezet fogva indulunk az új élet elébe, szent hittel hisszük, hogy ez az élet emberibb, méltóbb, több élet lesz az eddiginél. Programunk a bátor látó tudás, a meleg emberszeretet, a becsületes, lankadatlan munka, az egészség vérben, agyban és idegben és az örök emberjogokon alapuló szabadság. Világszabadság. És erre a tudásra, emberszeretetre, munkára, egészségre, szabadságra felhívjuk minden élni és lélekzeni akaró embertestvérünket. Régi sor- sosainkat éppúgy, mint azokat, kiknek szeméről még csak tegnap esett le a hályog. Nincs bennünk gyűlölet és türelmetlenség senki jó és új emberrel szemben, ha bízón és hittel velünk tart. Ha ki pedig ellenségünk, állunk elébe, emelt fejjel, nyílt homlokkal és becsületes fegyverrel s „kívánunk harcos jókat”. Egy hatalmas táborban akarjuk látni minden testvérünket, a testi és szellemi munkának minden rabszolgáját, hogy felépíthessük az új, boldogabb, munkásabb társadalmat, az új Magyarországot, melynek nem lesz többé sem zsarnoka, sem Amerikája. Száműzni akarjuk a tudatlanságot, mely a dolgozó százezrek vérén, velőjén és verejtékén hizlalta a maga erkölcstelen, embertelen hatalmát. A mi szemeink megpillantották az ígéret földjét s nem engedjük többé kiűzetni magunkat a paradicsomból, melybe emberi mivoltunknál fogva elhivatva vagyunk. Szabadság, Testvériség, Egyenlőség! Soha nem éltek vissza eszmékkel, mint ezekkel a szent, de puszta jelszavakká alacsonyított nagy eszmékkel. Mert szabad volt-e az a nyomorult, aki a kizsákmányolóknak, a hatalmon levő kiváltságos keveseknek, a tőkének, az eddigi immorális termelési rendszernek rabszolgájaként sínylődött s a tökéből, termelési rendszerünktől való függésben a legszánalmasabb szolgaéletet élt minden viszonylatban! És testvére volt-e a mások verejtékes munkájából pazar kényelemben henyélő főúr, a kérges tenyerű, horpadt mellű, gyármarta munkásnak vagy az ezernyi gondban őszülő díjnoknak, a szellemi proletárok legnyomorultabb páriájának?! TpsfvÁrP volt-e valaha is a parfümös, csillogó grófi szalon, a földalatti üregek I catvctc büzhödt, nyirkos embervackának? Nem! Eddig csak elméletben voltunk szabadok, egyenlők és testvérek. Most végre ütött az óra, hogy valójában is azok lehessünk s hogy a társadalom szempontjából legszentebb emberi tevékenységnek, a munkának alapján, csakugyan egyenrangú testvérek, emberek legyünk mindnyájan. Őrült álmodóknak hittek bennünket a régi rend kiváltságos osztályosai, mételyhintő konkolyosoknak, de az Idő nekünk adott igazat és valóra váltotta az evangéliumot: „Kik voltunk tegnap köd rongy-fantomok, Csatákat gyűrünk megemberesedve, Tegnap még buták tréfája vaiánk, S ma vagy holnap már Isten legjobb kedve. Ki minket üldöz, szívét vágja ki, Ki minket nem ért, önmagát gyaiázza, Mert ott vagyunk mi immár mindenütt: Új a világ nálunk is már, hozsánna!” (Dombóvári Proletár 1919. március 30. 2. p.) Hírek a korabeli megyei sajtóból- Tej a proletár gyermekeknek. A kis- kajdacsi termelőszövetkezet a szekszárdi proletár gyermekek részére kéthetenként 100 liter tejet ajánlott fel. A termelő- szövetkezet intézője Deák Mihály, aki kötelező nyilatkozatot tett, hogy Szekszárd közönsége számára nagyobb mennyiségű baromfit és piaci cikkeket is fog szállítani. (Igazság, 1919. május 18.)- A szekszárdi ifjúmunkások gyűlése. A szekszárdi ifjúmunkások f. hó 6-án a munkásotthonban gyűlést tartottak s megalakították az Ifjúmunkások Országos Szövetségének helyi csoportját. A gyűlés, amelyet Spitzer gimn. tanuló nyitott meg, mindvégig lelkes hangulatban folyt le. Testvéries szeretetben egyesült itt „diák” és „tanonc”, a régi rendszer e két egymástól megkülönböztetett, sőt sokszor ellenséges viszonyban állott osztálya. Utána Krammer Sándor politikai megbízott, az Ifjúmunkások Országos Szövetségének volt elnöke beszélt s hatásos szónoklatban az ifjú proletariátus korai szenvedéseit s azt a bűnös kapitalista politikát, amely aljas, önző érdekekből már a „jövő nemzedék virágait”, az apától örökölt tüdővésznek eljegyzett 10-12 éves gyermekeket is a gyárba, a poklok poklába, a nagy, keserű Inferno- ba küldte. A szellemi proletariátus ifjai- nak a helyzete sem volt különb, mert a nyomor és éhezés sápadtságával ültek a poros iskolák padjain, de a jövőé, ahol a munka jogán épül fel minden, boldog lesz, mert ezután csak egy küzdelmet kell ismernünk: az ész küzdelmét a butasággal, az igazságét az igazságtalansággal. A szervezkedő gyűlés 20 tagú intéző-bizottságot választott és elhatározta, hogy a budapesti központtal és a helybeli direktóriummal két tagja útján állandó ösz- szeköttetést tart fent. (Igazság, 1919. május 11.)- Bosnyák vörösgárdisták. Igen, ilyenek is vannak, mégpedig tekintélyes számmal. Százával, ezrével szöktek meg hazulról, édes, de sovány szülőföldjükről, főleg a muzulmánok. Odalenn, úgy mondják, elviselhetetlen az élet: rongyosan, éhesen tengenek-lengenek, kiszolgáltatva teljesen a hódító testvérek önkényének. Átúszták hát a Szávát, a Drávát és felcsaptak magyar vörösgárdistáknak. A magyar fiúk szívesen fogadták őket, hisz régi ismerősök: valamikor a Doberdón és a hajszás lengyel mezőkön együtt kínlódtak és véreztek céltalan célokért. Most a közös szenvedés még közelebb hozta őket. (Dombóvári Proletár 1919. április 6. 3. p.)- Tolnavármegye élelmet küldött Budapestnek. A vidéki testvéri együttérzésnek Budapest proletariátusa iránt gyönyörű jelét adta Tolnavármegye népe azáltal, hogy az elmúlt hét folyamán 971 darab sertést és 10 vagon burgonyát, soronkí- vül felszállított. A vágóhídi kirendeltség megbízottai pedig nagy mennyiségű tojást, zöldséget és főzelékfélét szállítottak. A gabonafeleslegek összeszedése, melyeket a H. T. bizományosok által lehetőleg önkéntes felajánlás útján gyűjtenek, folyamatban van. Tolnavármegye prole- társága az élelmezési akciót folytatni fogja. (Dombóvári Proletár 1919. május 4.3. p.)- Nem kommunizálják a becsületes munka gyümölcseit. A kommunista állam a munkanélküli jövedelmeket, takarék- betéteket, hadikötvényeket és részvényeket lefoglalja, de a kisemberek becsülettel szerzett vagyonkáját, mit a múltban keserves nélkülözések, koplalás, rongyoskodás révén összekuporgatott, hogy öreg korára ne kelljen sínylődnie, az állam nem bántja; az megmarad, mint a jól végzett munka gyümölcse. Ma a nép hozza a törvényeket és a nép nem lehet ellensége saját magának. Nyugodjék meg minden kisember, s ne aggódjék senki kis vagyonkájáért! (Dombóvári Proletár 1919. április 20.5. p.)- A bonyhádi tanulóifjúság egyöntetű lelkesedéssel ajánlotta fel szolgálatait a „vörös gárdá”-nak, mert segíteni akar a szerbek kiverésében. - Müller elvtárs, hadműveleti parancsnok, telefon útján meghatva köszönte meg a diákok hazaszeretetének eme lélekemelő megnyilvánulását és azt izente nékik, hogy tartogassák és ápolják vitézi lelkesedésüket akkorra, amikor a hazának igazán szüksége lesz reájuk. - Ma még van elég felnőtt férfia is az országnak, akik a hazáért és a vörös internacionálé megvédelme- zéséért készek oly elszántsággal fegyverbe állani, mint a bonyhádi édes-aranyos kis szocialisták. (Igazság, 1919. március 30.) Csecsemé kelengyét Vigyázzatok csecsemőtökre, mert a nagy melegben könnyen kap hasmenést kOIflnőser 'íkor, ha nem anyatejjel tápláljátok. ‘trwmerfcgzttaltíacsecíéTOléiwSttztfs Ajkkor. Uéte« Britem. M* «ágyon meksf van, «diátok neki egy ka vuef mer » cvrcsrmó rs megsromjam. W a «svrwvV mar vmjhI. »».rd.g Wwj hely*«, letakart* Szellőztessetek tol szobátokat tartsátok ittivőseo. aludjatok nví . M} tir. ii ■mm u £pen erérí. he a csecsemő széki '**<*• njnllB'. faro» vmy i*M. nztttlmii rtff[/é t*K érroréoz. \mié az ante, naisf Iii-jti remid1 ne adjalak m-U ili eakar -ranoiMr tápláld.#« rakorwrlktai Részlet a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság alkotmányából A Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaság alkotmányának alapelvei 1.§ A Tanácsköztársaságban a proletárság minden szabadságot, jogot és hatalmat kezébe vett, abból a célból, hogy megszüntesse a kapitalista rendet és a burzsoázia uralmát, s ennek helyébe a szocialista termelési és társadalmi rendet tegye. A proletariátus diktatúrája azonban csupán eszköz mindennemű kizsákmányolás és mindenfajta osztályuralom megszüntetésére, és előkészítése annak a társadalmi rendnek, amely nem ismer osztályokat, és amelyben megszűnik az osztályuralom legfőbb eszköze, az állam hatalma is. 2. § A Tanácsköztársaság a munkások, katonák és földművesek tanácsainak köztársasága. A Tanácsköztársaság a kizsákmányolóknak semmiféle tanácsban helyet nem ad. A munkások, katonák és földművesek tanácsaiban a dolgozó nép hozza a törvényeket, hajtja azokat végre és bíráskodik azok megszegői fölött. A proletárság a tanácsokban gyakorol minden központi'és helyi hatalmat. 3. § A Tanácsköztársaság szabad népek szabad szövetsége. A Tanácsköztársaság külpolitikája a világforradalom segítségével el akarja érni a dolgozók világának békéjét. Békét akar minden hódítás és hadikárpótlás nélkül, a dolgozók önrendelkezési joga alapján. A világháborút előidéző imperializmus helyett a Tanácsköztársaság a világ proletárjainak egyesülését, szövetségét, a dolgozók nemzetközi tanácsköztársaságát akarja. Ezért ellensége a kizsákmányoló háborúnak, a népek minden elnyomásának és leigázásának. Az osztályállam külpolitikájának eszközeit, különösen a titkos diplomáciát elveti. A dolgozók Jogai és kötelességei a Magyarországi Szocialista Szövetséges Tanácsköztársaságban 4. § A Tanácsköztársaság arra törekszik, hogy a dolgozók társadalmának tulajdonába jusson minden termelőeszköz, a kizsákmányolás megszűntetése s a termelés szervezése és fokozása érdekében. Ezért köztulajdonba vesz a kisüzem kereteit meghaladó minden mezőgazdasági, ipari, bánya- és közlekedési üzemet. 5. § A finánctőke uralma azzal szűnik meg a Tanácsköztársaságban, hogy köztulajdonba mennek át a pénzintézetek és a biztosítóintézetek. 6. § A Tanácsköztársaságban csak annak van helye, aki dolgozik. A Tanácsköztársaság elrendeli az általános munkakényszert, ezzel szemben megállapítja a munkára való jogot. A munkaképteleneket, valamint azokat, akik dolgozni akarnak, de akiknek az állam munkát juttatni nem tud, az állam tartja el. 7. § A dolgozó tömegek hatalmának biztosítása, a kizsákmányo- lók hatalma visszaállításának meggátlása érdekében a Tanács- köztársaság fölfegyverzi a dolgozókat és lefegyverzi a kizsák- mányolókat. A Vörös Hadsereg a proletárság osztályhadserege. 8. § A Tanácsköztársaságban a dolgozók véleményüket írásban és szóban szabadon nyilváníthatják, de megszűnt a tőkének az a hatalma, amellyel a sajtót kapitalista gondolkodásmód terjesztésének és a proletáröntudat elhomályosításának eszközévé alacsonyította. Megszűnt a sajtónak a tőkétől való függése is. Minden nyomtatvány kiadásának joga a munkásságé, és a Tanácsköztársaság gondoskodik arról, hogy a szocialista eszme az egész országban szabadon terjedjen. 9. § A Tanácsköztársaságban a munkásság gyülekezési szabadsága teljes. Minden proletárnak jogában áll, hogy szabadon gyülekezhessen és fölvonulásokat rendezhessen. A burzsoázia uralmának megtörésével elhárult a munkások szabad egyesülési joga útjából minden gát, és a Tanácsköztársaság nemcsak megadja a munkásoknak és földműveseknek a legteljesebb egyesülési és szervezkedési szabadságot, hanem egyesülési szabadságuk kifejlesztése és biztosítása céljából minden anyagi és szellemi támogatásban részesíti őket. 10. § A Tanácsköztársaság megszünteti a burzsoázia műveltségi kiváltságát, és megnyitja a dolgozók előtt a műveltség tényleges megszerzésének lehetőségét. Ezért a munkások és földművesek számára ingyenes és a műveltség magas fokát nyújtó tanítást biztosít. 11. § A dolgozók igazi lelkiismeretszabadságát azzal védi a Tanácsköztársaság, hogy elválasztja teljesen az egyházat az államtól, az iskolát az egyháztól. Vallását mindenki szabadon gyakorolhatja. 12. § A Tanácsköztársaság a világ proletárjai egyesülésének gondolatát hirdeti, és ezért minden külföldi proletárnak megadja mindazokat a jogokat, amelyek a magyar proletárt megilletik, és fölhatalmaz minden helyi tanácsot, hogy a külföldi munkásokat kérelmükre magyar honosoknak nyilváníthassa. 13. § A Tanácsköztársaságban minden külföldi forradalmárnak menedékjoga van. 14. § A Tanácsköztársaság nem ismer faji vagy nemzeti különbséget. Nem tűri a nemzeti kisebbségek bármilyen elnyomását és nyelvük használatának bárminő korlátozását. Mindenki szabadon használhatja anyanyelvét, és minden hatóság köteles a Magyarországon használatos nyelvek bármelyikén kiállított, hozzátartozó beadványt elfogadni, s mindenkit saját anyanyelvén meghallgatni és vele tárgyalni. Összeállította: dr. Töttős Gábor ” 1 - ..............- —..... 1
