Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-17 / 65. szám
1988. március 17. NÉPÚJSÁG 3 lásuk alapján - milyen feltételekkel részesedhetnek a gazdálkodás eredményéből. A vagyoni kapcsolatok jelenlegi formái, mint amilyen a részjegy, a célrészjegy, pénzügyi jellegű korlátozások miatt rendeltetésüket nem tudják megfelelően betölteni. A törvényjavaslat - számolva a gazdasági realitásokkal - nem szünteti meg, de enyhíti az említett korlátozásokat. így kizárja, hogy a jövőben korlátozó rendelkezést miniszteri rendelet állapíthasson meg, s a Minisztertanács részére is csak a részjegy, célrészjegy után fizethető osztalék (részesedés) felső határának szabályozására ad felhatalmazást. Az Országgyűlés bizottságaiban lefolyt vita során olyan javaslatok hangzottak el, hogy bővítsük a szövetkezet és tagjai közötti vagyoni kapcsolatok formáit, és tegyük lehetővé a szövetkezet számára ingyenes vagyonjegy kibocsátását. Ilyen vagyonjegyet a szövetkezet tagjainak juttathatna. A törvényjavaslat ennek megfelelő kiegészítését - a miniszter indokoltnak tartotta. A miniszter a továbbiakban egy új szövetkezeti formáról, a kistermelők szövetkezetének intézményesítéséről szólt. Elmondotta: a jelenlegi szövetkezeti formákban - s ez vonatkozik a kisszövetkezetekre is - a közös gazdasági tevékenységnek, s az ebből való részesedésnek van meghatározó szerepe. A tagok saját gazdasági tevékenysége - így a háztáji gazdálkodás is - jelentős, de mégiscsak „kiegészítő” jellegű. Most, gyakorlati igényként merült fel egy olyan új szövetkezeti forma létrehozása is, amely elsődlegesen a tagok saját gazdasági tevékenységére épül, s a szövetkezet fő feladata, hogy ezt a gazdasáA szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény, valamint a kapcsolódó törvényerejű rendeletek és magas szintű jogszabályok az eltelt 16 év alatt a gyakorlatban lehetővé tették a különböző szövetkezeti ágazatok működését és fejlődését. Egyetértek a szövetkezeti törvény módosítására készített előterjesztésnek azzal a megállapításával, hogy a szövetkezeti jogszabályok jól szolgálták a szövetkezetek elé kitűzött gazdasági és társadalmi feladatok megvalósítását. Nem gyengíti ezt a megállapítást az sem, - ha mindjárt hozzáteszem - hogy a jogszabályok, mind az egységes szövetkezeti törvény, mind az ágazati szabályok és végrehajtási szabályaik korszerűsítésre szorulnak. A korszerűsítésnek véleményem szerint - a fogyasztási szövetkezetek vonatkozásában mindenféleképpen - kétirányúnak kell lenni. Egyrészt oldani szükséges azokat a kötöttségeket, amelyeket a központi rendelkezések a szövetkezetek működésével és gazdálkodásával összefüggésben előírtak, szélesíteni a belső szabályozás lehetőségét. Másrészről el kell ismerni és a szabályozásban az eddigieknél nagyobb lehetőséget kell engedni annak, hogy a szövetkezeti sajátosságok érvényesülhessenek. Ezeknek a törekvéseknek úgy kell megvalósulniuk, hogy közben egyszerűsödjön a szövetkezeti önkormányzat - sajnos most ez eléggé nehézkes - erősödjön a szövetkezet és tagjai közötti kapcsolat, növekedjék a tagok és a vezetők érdekeltsége. A tárgyilagosság kedvéért azt illik előrebocsátani, hogy a szövetkezeti vezetők szerint - amivel én magam is egyetértek - a legnagyobb gondot nem a szövetkezeti törvény szabági tevékenységet a közös árubeszerzés, valamint az értékesítés megszervezésével és más módon elősegítse. Erre elsősorban a mezőgazdaságban lehet szükség, azokban az esetekben, amikor - például a természeti adottságok miatt - a földek nagyüzemi megművelése nem gazdaságos. Hasonló igények merültek fel azonban - a kistermelők, kisiparosok, vállalkozók részéről - a gazdasági élet más területein is, így többek között a magántaxik üzemeltetésével kapcsolatban is. A törvényjavaslat ezért - új formaként - lehetővé teszi a kistermelők szövetkezetének létrehozását. Ennek célja, hogy tagjai gazdasági tevékenységét összehangolja és szolgáltatásokkal segítse, továbbá gondoskodjon a kistermelők munkáját segítő eszközök biztosításáról, valamint létesítmények fenntartásáról és működéséről. Ezekben a szövetkezetekben csak az említett eszközök és létesítmények vannak szövetkezeti tulajdonban; a saját gazdasági tevékenységének alapjául Szolgáló vagyon a tag tulajdona. Mivel új elveken alapuló szövetkezeti formáról van szó, amellyel kapcsolatban még nincsenek tapasztalatok, a javaslat csak a kistermelők szövetkezetére vonatkozó legalapvetőbb rendelkezéseket tartalmazza. A részletes szabályozásra, s ennek során a szövetkezetekre irányadó általános szabályoktól való eltérésre a törvényjavaslat a Minisztertanácsnak ad felhatalmazást - mondotta végezetül a miniszter. DR. TALLÓSSY FRIGYES (Budapest, 24. vk.), a Ferrokémia Ipari Szövetkezet jogtanácsosa, a törvényjavaslat bizottsági előadója, majd KOVÁCS SÁNDOR (Tolna m„ 8. vk.), a Dunaföldvári Áfész elnöke szólt hozzá. lyainak megtartása, hanem a törvényhez kapcsolódó, vagy ennek felhatalmazása alapján kiadott más, elsősorban a köz- gazdasági szabályozók előírásai okozták. A másik gondot abban látom, hoy a szövetkezetek működését ellenőrző, felügyelő, vagy az abban érdekelt szervek esetenként helytelenül értelmezik a jogszabályokat, ezzel sértik a szövetkezeti önkormányzatot, a magas szintű jogszabályokban biztosított szövetkezeti önállóságot. Első gondomat illetően úgy látom, hogy a jövőben a szabályozásban érdekelt egyetlen országos és helyi szervnek sem szabad figyelmen kívül hagynia a szövetkezeti sajátosságokat. Tudomásul kell venni azt, hogy a szövetkezetek tagsági érdeket szolgálnak, önállóan szervezik gazdasági munkájukat, vállalják és viselik tevékenységük gazdasági kockázatát, ennek fejében viszont rendelkeznek annak eredményével is. Szövetkezeti önállóság és sajátosság tiszteletben tartása egyformán vonatkozik a jogszabályok megalkotására, értelmezésére és alkalmazására is. Jó lenne, ha a most módosítás alatt lévő jogszabályok mindezek vonatkozásában a jelenleginél több biztosítékot adnának a helyesen megfogalmazott és a jogszabályokban is testet öltött elvek érvényesüléséhez, hatékonyabb eszközöket az érdekképviseleti szerveknek ahhoz, hogy ha a gyakorlatban mást tapasztalnak, eredményesen emelhessék fel szavukat, legyen eszközük ahhoz, hogy az érintett szövetkezet vagy a mozgalom érdekében eljárjanak. Ezért üdvözlöm és helyeslem a szövetkezeti törvénytervezetnek a 24. §-át, amelyik az Országos Tanács szerepét erősíti. Előrelépést jelent az ehhez kapcsolódó minisztertanácsi rendelettervezet 12. §-a is, amelyik - bár még mindig elég visszafogott módon, de a megyei szövetség kezébe próbál olyan eszközt adni, amivel akkor élhet, ha az államigazgatási intézkedés a szövetkezetek gazdálkodását hátrányosan érinti. A tervezetben szereplő kérdések közül még két kérdést tartok szükségesnek külön is megemlíteni. Egyik a gazdasági tevékenység szabályainak módosulásával, másik a kistermelői szövetkezet szervezésének lehetővé tételével függ össze. Az elsőről: Nagyon időszerűnek, sőt kissé megkésettnek tartom a szövetkezeti tevékenység bővítésére vonatkozó szabályok módosítását. Több fórumon is szóvá tettük már, hogy a jelenlegi szabályok olyan önkormányzati és államigazgatási jóváhagyási előírásokat tartalmaznak, amelyek a szerkezetváltást indokolatlanul lassítják és nehezítik. A szövetkezeteket a vállalatokkal szemben hátrányos helyzetben tartják, mert amíg az álEzután - a napirendnek megfelelően - Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter előterjesztette az 1967. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslatot. Bevezetőben rámutatott: a jog eszközeivel is törekedni kell arra, hogy népgazdaságunk sikeres vállalkozási formája, a szövetkezés jobban alkalmazkodjék a megváltozott körülményekhez, a jövő feladataihoz. Utalt a tsz-ek nagy gazdasági súlyára; ezek állítják elő - a háztájival együtt - a mezőgazdasági termékek, termények kétharmadát, így valóban meghatározó a szerepük a termelésben. Nem különben nagy a súlyuk a munkaerő foglalkoztatásában is; ahhoz a körhöz, amelyre a termelőszövetkezeti törvény hatálya kiterjed, kereken 800 ezer ember kapcsolódik. A háztáji kistermelői kapcsolatok révén pedig további csaknem egymillió család élet- és munkakörülményeit befolyásolják a termelő- szövetkezetek.- Annak ellenére - folytatta -, hogy a termelőszövetkezeti törvény már több mint húsz éve született, időt állónak bizonyult. Egyelőre elégséges néhány elemének a módosítása. A ma agrárpolitikai gyakorlata a szövetkezeti jelleg erősítésére törekedve igyekszik elérni, hogy a termelőszövetkezeti nagyüzemben dolgozók jobban gazdának érezzék magukat. A szocialista tulajdonról vallott felfogásunk korszerűsödése, a gazdaság változó feltételeihez való gyors, rugalmas igazodás biztos jövőt ígér a szövetkezeteknek. A miniszter ezután arról beszélt, hogy a módosítási javaslat összhangban van a kormány kibontakozási programjával. Azok a változások, amelyeket a napirenden lévő törvénymódosítás tartalmaz, egy irányba mutatnak: a nagyobb önállóság, a kiteljesedő önkormányzat irányába. A termelőszövetkezeti mozgalomban eléggé egyöntetű az igény: legyen kevesebb a külső megkötöttség. Helyeselhető ez a törekvés, hiszen magában hordja a nagyobb felelősséget és kockázatvállalást is. Bővíti, növeli azokat a lehetőségeket, amelyek módot adnak arra, hogy a termelőszövetkezet közössége - adottságainak megfelelően - még inkább maga alakítsa ki a közösség működési, szervezeti rendjét. Ilyen irányba hat az önkormányzattal kapcsolatos kötelező előírások csökkentése. A szövetkezeti demokrácia szervezeti kereteinek fejlesztése nem formai kérdés. Nagy a valószínűsége annak, hogy akik a kereteket megválasztják, meg is töltik azokat tartalommal. Megszüntethetők, csökkenthetők a kötelező bizottságokra, a testületek létszámára, az ülések számára vonatkozó törvényi előírások. Módosulhatnak a közgyűlés, a küldöttgyűlés, a vezetőség tevékenységét szabályozó rendelkezések, nagyobb mozgásteret nyitva a tagi, a tulajdonosi jogok gyakorlásához. Megállapította: több szövetkezetben okoz nehézséget az aktív korú tagság rendszeres foglalkoztatása. Ezzel a ténynyel számolni kell a megújhodó termelőszövetkezeti törvényben is. Az előkészítő megbeszélések, viták során felvetődött: meg kellene szüntetni a termelőszövetkezetek foglalkoztatási kötelezettségét. Ez azonban egyértelműen szövetkezetellenes lépés lenne. Teljes lehetetlenség lami vállalatoknak évek óta semmiféle előzetes engedély nem kellett gazdasági tevékenységük bővítéséhez, változtatásához, addig a szövetkezetek esetében a tevékenység aprólékos alapszabályi rögzítését, módosításkor és kiegészítéskor annak utólagos jóváhagyását írták elő és követelték meg. A mai gazdasági élet azonban sokkal gyorsabb attól, minthogy ezt a hosszadalmas éa bürokratikus eljárást a szövetkezetek továbbra is el tudnák viselni. A kistermelők szövetkezetéről annyit, hogy mint új szövetkezeti formát üdvözlöm és nagy reményekkel tekintek szervezésük elé. Félőnek tartom azonban, hogy egyesek ezt a formát, mint a hagyományos szövetkezetek széttördelt egységét veszik számításba. Én úgy látom, hogy itt nem a mostani szövetkezetek osztódásával, szétválásával létrejött szövetkezetekre kell gondolni, - hiszen ez lényeges szövetkezeti pozíciójavulást egyébként sem jelentene - hanem teljesen új, eddig nem szervezhető kisszövetkezetek alakulását kell számításba venni. lenne nem foglalkoztatni a szövetkezőt, a szövetkezet tagját. Az ilyen intézkedés a tulajdonosi tudat ellen, tehát éppen az ellen hatna, amire jobban kívánunk építeni. A foglalkoztatási kötelezettség tehát megmarad, mértéke azonban jobban igazodhat a szövetkezet lehetőségeihez. A kötelezettség mértéke annál kisebb viszont nem lehet, mint amennyit a tsz-tag- nak teljesítenie kell a fizetett szabadsághoz, a társadalombiztosítási juttatásokhoz való jogosultság megszerzéséhez. Az ipari és szolgáltató tevékenység további fejlesztését a tsz-törvény módosítása jelentősen segíti azzal, hogy a háztájiban szintén folytatható majd ilyen munka, a tsz-szel történő megállapodás alapján. A módosított törvény azt is javasolja: a szövetkezet és a tag döntsön arról, hogy a tag miként vesz részt a közös munkában, s ezért a munkáért miként szerez jövedelmet, s mekkora részesedéshez jut. A törvény önkormányzati döntési körbe utalja azt, hogy a kiadható háztáji föld területébe milyen mértékben számítják be a tag személyi tulajdonában lévő földet, így az új szabályozás összhangot teremt a földtörvénnyel. Megnő a háztáji gazdálkodás jelentősége a foglalkoztatási gondok enyhítésében is. Váncsa Jenő ezután a szövetkezeti közös tulajdon használatának módjait, lehetőségeit elemezte. Elmondotta, hogy a törekvés egyértelmű: találja meg minden termelőszövetkezeti közösség a kollektíva és a tagság érdekeit legjobban szolgáló működési formát. Nagyon kell azonban ügyelni arra: a vagyon, a tulajdon, az eszközök szabadabb működtetése nem jelenthet gazdátlanságot, felelőtlenséget. A törvény módosítása a szövetkezeteken belül lehetővé teszi az úgynevezett belső vállalkozási egységek kialakítását, melyben a tag jövedelme közvetlenül ösz- szefügg a tevékenység eredményével, nyereségével. A miniszter szólt arról, hogy a termelőszövetkezeti törvény biztosította nagyobb önállóság, a vállalkozói lehetőségek jogi bővülése azonban még nem teszi elevenebbé a gazdasági életet. Ezért mindenkinek tennie kell; méghozzá ki- nek-kinek annál nagyobb felelősséggel, intenzitással, minél nagyobb területen szól bele a gazdálkodásba. Az irányításban is igyekeznek a cselekvés, a kezdeményezés ösztönzésére. Nagyon lényeges, hogy az intézkedések során a rész- intézkedések ne sértsenek a mindennapi gyakorlatban fontos érdekeket. A termelőszövetkezeti törvény módosítása összhangban van a szocialista nagyüzem további erősödésének igényével. A jövőben is ez lesz a magyar mezőgazdaság sikereinek alappillére. Igaz ez még akkor is, ha a háztáji kistermelés hosszú távon életképes szektora marad a magyar mezőgazdaságnak. Az a munkamegosztás, ami a hazai szocialista mezőgazdasági nagyüzemek és a háztáji kistermelés között kialakult, a gyakorlatban is bizonyított. A nti viszonyaink között erős, jól szervezett nagyüzem nélkül nem létezhet jól teljesítő, virágzó kistermelés. Váncsa Jenő a továbbiakban utalt arra: a termelőszövetkezeti törvény vonatA kistermelői szövetkezeteket olyan tevékenységre kell alakítani, amire az eddigi szabályok szerint nem volt lehetőség. Jó lenne, ha a mezőgazdasági termékforgalomban, a kistermeléshez szükséges áruk intézményes beszerzésében, különféle lakossági szolgáltatásban ezek a kistermelői szövetkezetek új színfoltként jelentkeznének és könnyíte- nék a lakosság e vonatkozásban egyébként sem túl kedvező helyzetét - mondotta a többi közt Kovács Sándor, majd a törvénymódosítási javaslatot elfogadásra ajánlotta. Ezután Markója Imre igazságügy-miniszter röviden válaszolt az elhangzottakra, majd határozathozatal következett. A jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által megfogalmazott, s most egyenként szavazásra bocsátott hét módosító javaslatot elfogadták. Ezután a képviselők a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény módosításáról szól törvényjavaslatot egészében és a módosító javaslatokkal együtt - egy tartózkodás ellenében - elfogadták. kozik a szakszövetkezetekre is. Megítélése szerint ezek szerepe, jelentősége a szövetkezeti mozgalmon belül tovább nő. Azokban a termelőszövetkezetekben, ahol a gazdasági problémák krónikussá váltak, minden lehetőt meg kell tenni azért, hogy a mezőgazdasági termelés folytatását és a szövetkezeti tagság megélhetését más utak keresésével is biztosítsák. Ennek egyik módja, ha a tagság megfelelő szövetkezeti formát választ; ilyen lehet a szakszövetkezet vagy a kisszövetkezet. Foglalkozott a miniszter azzal is, hogy a termelőszövetkezet erejét a tagok szövetkezethez kötődése is jelzi. A tagság és a szövetkezetek közötti szálak erősítését szolgálják azok az intézkedések, amelyek a tagok közös vagyonhoz való viszonyát igyekeznek közvetlenebbé tenni. Végül elmondotta:- A tsz-törvény módosítása érinti a közös vagyoni érdekeltséget is. Ezt szolgálja, hogy a tag vagyoni hozzájárulása utáni részesedése mértékét - az eredményhez igazodóan - a tagság önkormányzati hatáskörben állapíthatja meg. A törvény, mint hangsúlyozta, jó eszköznek ígérkezik egy olyan időszakban, amikor nemcsak a népgazdaságban, hanem a mezőgazdaságban is - ezen belül a termelőszövetkezetek körében is - sok gond, feszültség mutatkozik. Az élelmiszer-gazdaság programjainak megvalósításához minden lehetséges eszközt igyekeznek igénybe venni, mivel tudják: a régiek nem elégségesek. A törvény módosítását megelőző, számos fórumon felvetődött vita alapján úgy ítélhető meg, hogy a változtatások beleillenek abba az intézkedéskörbe, amely a gazdaságitársadalmi megújulást szolgálja - zárta expozéját Váncsa Jenő. A miniszter expozéja után felszólalt HÜTTER CSABA (Nógrád m„ 7. vk.), a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Tsz elnöke, a törvényjavaslat bizottsági előadója, ELEKI JÁNOS (Békés m., 7. vk.), a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának főtitkára, NÉMETH ISTVÁN (hajdú-Bihar m„ 10. vk.), nyugalmazott tsz-elnök, PÁSZTOHY ANDRÁS (Somogy m„ 4. vk.), a szentgáloskéri Béke Mgtsz elnöke, SZABÓ KÁLMÁN (Budapest, 36. vk.), a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára, CSIPKÓ SÁNDOR (Bács-Kiskun m„ 20. vk.), a keceli Szőlőfürt Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöke és DR. SÉRA JÁNOS (Komárom m„ 10. vk.) kisbéri körzeti állatorvos. * Ezzel az Országgyűlés tavaszi ülésszakának első napja - amelyen felváltva elnökölt Cservenka Ferencné, Sarlós István és Péter János - befejeződött. A képviselők csütörtökön folytatják a vitát a miniszteri expozé felett. Vancsa Jenő eloterjesztese a tsz-törvény módosítására Kovács Sándor hozzászólása Kovács Sándor Tolna megyei képviselő (jobbról a második) készül a felszólalásra
