Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-17 / 65. szám
2 NÉPÚJSÁG 1988. március 17. Megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) A napirend vitája KISCELLI LÁSZLÓ (Győr-Sopron m„ 3. vk.), a Győri Széchenyi István Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskola főigazgatója a törvényjavaslat bizottsági előadója elmondta, hogy az Építési és Közlekedési Bizottság három alkalommal foglalkozott a törvény tervezetével. Az üléseken több mint negyvenen szólaltak fel, s a kisebb-nagyobb módosítások száma elérte a százat. A törvényjavaslat - hangsúlyozta a többi közt - reálisan a mai helyzetből indul ki. Számol a gazdasági viszonyokkal, a közlekedési erkölccsel, a technikai fel- készültséggel, a kereskedelmi gondokkal, a munkafegyelem állapotával és mindazzal, ami a mai valóság. A jövő programja is megtalálható azonban - kellő mértéktartással - a paragrafusokban. SIMON ERNŐNÉ (Somogy m., 11. vk.), a Pamutfonóipari Vállalat Nagyatádi Cérnagyárának szakmunkása felhívta a figyelmet a közlekedési kultúrát szem előtt tartó nevelés fontosságára. Reményét fejezte ki, hogy a törvény hatályba lépése után - a képzés eredményeként - a közlekedési morál is javulni fog. BÓDI JÁNOS (Baranya m., 11. vk.), a Beremendi Cement- és Mészművek művezetője a Baranya megyei tapasztalatok alapján a közlekedés néhány országos érvényű gondjára hívta fel a figyelmet. SZALAI GÉZA (Budapest, 20. vk.), a Ganz Szerszámgyár vésnök szakmunkása egyebek között beszámolt az új hazai metrószerelvények munkálatairól. Mint mondta: a szakemberek a magyar metró valamennyi alapvető paraméterével elégedettek, a jármű a most futó kocsiknál 20-25 százalékkal kevesebb energiát fogyaszt. ELEK JÓZSEF (Borsod-Abaúj-Zemp- lén m., 13. vk.), az Ózdi Kohászati Üzemek hengerésze felszólalásában a közutak védelmével foglalkozott. Javasolta, hogy a törvény az egész közúthálózatra - tehát a tanácsi közúthálózatra is - tegye kötelezővé az útellenőrzést. VASTAG OTÍLIA (Nógrád m„ 8. vk.), a Rom hány i Építési Kerámiagyár szervezési osztályvezetője célszerűnek tartotta, hogy a járművek műszaki ellátásának jogi szabályait kategorikusan fogalmazzák meg a törvénytervezetben és a végrehajtásról szóló minisztertanácsi rendelet- tervezetben. TÓTH ANTAL (Bács-Kiskun m„ 16. vk.), a megyei rendőrkapitányság helyettes vezetője elsősorban a közlekedés- biztonság szempontjából értékelte a törvénytervezetet. Indítványozta, hogy - mivel a rendőrség nemcsak a közúti közlekedéssel összefüggésben jár el és intézkedik, hanem sok más, az állampolgárok alkotmányos jogait, életviszonyait érintő ügyben is - megfelelő előkészítés után törvény határozza meg azokat a jogi alapokat és kereteket, amelyek között a Belügyminisztériumnak és szerveinek az állam- és közbiztonsági feladatokat végezniük kell. WINKLER LÁSZLÓ (Győr-Sopron m„ 8. vk.), a Mosonmagyaróvári Fémszerelvénygyár művezetője nem tartotta megfelelőnek a magánszemélyek teher- és személyfuvarozási vállalkozásának jelenlegi engedélyezési eljárását. Szerinte indokolt lenne, ha az ipargyakorlás feltételeit a közlekedési hatóság bírálná el. SZILÁGYI SÁNDOR (Hajdú-Bihar m„ 2. vk.), a Debreceni MÁV Járműjavító Üzem műszerész szakmunkása megelégedéssel nyugtázta, hogy a törvényjavaslatban megfogalmazódnak azok az észrevételek, módosító javaslatok, amelyekről már az Országgyűlés bizottsági ülésein is élénk, szenvedélyes vita folyt. NÉMETH FERENC (Békés m., 9. vk.), az MSZMP Orosházi Városi Bizottságának politikai munkatársa többek között kifejtette: nem ért egyet azzal, hogy a hatályos szabályozáshoz hasonlóan a jövőben is megkössék a nem közforgalmú feladatokat ellátó közületek kezét abban, hány járművet használjanak és milyen célra. BUGÁN MIHÁLY (Szolnok m., 12. vk.), a Szolnok Megyei Tanács elnökhelyettese annak a véleményének adott hangot, hogy a vitákban kialakult jogi szabályozás jó alapot nyújt a motorizáció növekedésével járó feladatok megoldásához, ám az összes alkotó javaslat figyelembevételével sem biztos, hogy az új törvény teljes egészében képes lesz megoldani a közúti közlekedés minden gondját. SZATMÁRI LAJOS (Veszprém m., 6. vk.), a Veszprémi Szénbányák várpalotai bányaüzemének főaknásza arról szólt, hogy Veszprém megyében több mint ezer magánfuvarozó dolgozik. Járműveik többnyire a lakótelepeken állnak, ami zsúfoltságot, környezetszennyezést okoz és balesetveszélyes. Javasolta, hogy jogszabály írja elő: csak megfelelő telephely birtokában lehessen ilyen gépjárműveket üzemeltetni. DR. NEMES TAMÁS (Komárom m„ 6. vk.), az Esztergomi Városi Tanács egyesített kórházának másodfőorvosa arra hívta fel a figyelmet: a közúti közlekedési törvénytervezet kerettörvény jellegéből fakadóan különösen fontos, hogy a törvény szemlélete egységes és helyes legyen; adott esetben minden szónak fontos szerepe van, mert érdekek húzódnak meg mögötte. A képviselő ezután azt vizsgálta, hogy a törvény szemlélete mennyiben fejezi ki a legfontosabb érték, az emberi élet és egészség érdekeit. FODOR SÁNDOR (Fejér m., 5. vk.), a • mezőszentgyörgyi Alkotmány Mgtsz elnöke elmondta, hogy a bizottsági vitában született módosító javaslatok tették számára elfogadhatóvá a törvénytervezetet. Több felszólaló nem lévén, ismét Ur- bán Lajos közlekedési miniszter kapott szót, majd válasza után határozathozatal következett. A képviselők először az építési és közlekedési, valamint a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság által már elfogadott - s az Országgyűlés tagjainak írásban elküldött - módosító indítványokról döntöttek. A két bizottság összesen 16 pontban fogalmazta meg javaslatait, amelyekről a képviselők külön-külön szavaztak. Egy kivétellel - amelyre öten nemmel szavaztak és hárman tartózkodtak - a módosító javaslatokat egyhangúlag elfogadták. így például a törvénybe került, hogy a lakott területeket, különöMarkója Imre igazságügy-miniszter bevezetőben elmondotta, hogy közel két évtized telt el a szövetkezetekről szóló törvény megalkotása óta. Bár szövetkezeti jogunk fejlődése sem volt töretlen, mégis e törvénynek jelentős szerepe volt abban, hogy keretei között a szövetkezeti mozgalom kiemelkedő sikereket ért el. Hazánk ma a társadalmi és a gazdasági reformok korát éli. A jogalkotásra jelentős felelősség hárul abban, hogy a reformfolyamat kibontakozását minél következetesebben segítse elő. Éppen ezért megújulásra van szükség a szövetkezeti jog területén is. Indokolt napirendre tűzni - a nem is távoli jövőben - a szövetkezetekre vonatkozó szabályozás átfogó és teljes felülvizsgálatát: egy új szövetkezeti törvény megalkotását. Ehhez azonban komoly, tudományosan is megalapozott előkészítő munkára van szükség, amely már elkezdődött. Az Országgyűlés elé terjesztett törvénytervezet ezért még nem a szövetke1 zeti jog átfogó reformját tűzte ki célul. A javaslat azokat a változtatásokat kívánja végrehajtani, amelyek elősegítik a törvényben megfogalmazott elvek következetesebb érvényesülését. A továbbiakban a módosítás fő törekvéseiről szólt a miniszter. Hangsúlyozta, a szövetkezeti törvény alapelve, hogy a szövetkezet a tagoké, ők döntenek belső ügyeiben, így a szövetkezeti önkormányzat kérdéseiben is. Ehhez nélkülözhetetlen eszköz, hogy a szövetkezetek belső életében meghatározó szerepük legyen az alapszabályoknak és egyéb belső sen a történelmi városrészeket, a műemléki és védett természeti területeket, továbbá a gyógy- és üdülőhelyeket forgalomszabályozási eszközökkel és megfeszabályzatoknak, a jogi szabályozás pedig tág keretet adjon ezek demokratikus, a tagok akaratát tükröző s az egyes szövetkezetek adottságaihoz igazodó kialakítására. Ez az elv azonban jelenleg - részben a törvény időközi módosításai folytán - nem valósul meg következetesen. A szövetkezetek önkormányzati szervezetére és ezek működésére vonatkozó magas szintű jogi rendelkezések túlzottan aprólékos, bürokratikus jellegű szabályozásuk révén gátolják a szövetkezetek döntési önállóságának, s ezzel a szövetkezeti demokráciának mind teljesebb érvényesülését. Ennek következtében a szövetkezeti alapszabályok és más belső szabályzatok sem töltik be megfelelően a szerepüket, szabályaik sokszor mechanikus ismétlései a jogszabályok rendelkezéseinek. A szövetkezeti önkormányzat erősítése ezért szükségessé teszi annak felülvizsgálatát, hogy össztársadalmi érdekből milyen kérdésekben szükséges a továbbiakban is egységes központi szabályozás, s megköveteli az ilyen érdekkel nem indokolható jogi kötöttségek feloldását. Ezt a célt követve a javaslat kimondja, hogy a jövőben a szövetkezet dönt - alapszabályában - arról, rendszeresít-e a közgyűlés mellett küldött- gyűlést is, és ha igen, néhány, a közgyűlés kizárólagos hatáskörében maradó ügyön kívül a döntési jogköröket milyen módon osztja meg a két vezető testület között. A tervezet szerint bővülne a szövetkezetek önállósága más kérdésekben is, így például abban, hogy egy vagy több önkormányzati szabályzatot alkotnak-e, milyen bizottságokat alakítanak, a tisztségviselőiket milyen időtartamra választják meg; és így tovább. A szövetkezetek autonómiáját szélesíti a törvényjavaslat azzal is, hogy feloldja a státusváltozással, vagyis az átalakulással kapcsolatos merev szabályozási kötöttségeket. A jövőben a közgyűlés általában szabadon dönthet a szövetkezetnek más ágazatba tartozó vagy másformájú szövetkezetté való átalakulásáról. Természetesen megmarad a lehetősége annak is, hogy az egyes szövetkezeti ágazatokra vonatkozó jogszabályok az átalakulást feltételhez kössék. Ilyen feltételt a mezőgazdasági termelőszövetkezetekre vonatkozó jogszabályok állapítanak meg. Végül: a szövetkezeti demokrácia elvének megfelelően a törvény eddig is lehetővé tette a szövetkezet két vagy több szövetkezetté való szétválását, valamint azt, hogy a tagok egy része - a szövetkezetből kiválva - új szövetkezetét alakíthasson. Ennek a jognak a gyakorlati érvényesülését, s egyszersmind a kisebbség jogainak a védelmét segíti elő a törvényjavaslat azzal, hogy az említett esetekben a vagyonmegosztás kérdésében megfelelő jogorvoslatot biztosít: azok számára, akiknek jogos érdeke sérelmet szenvedett, lehetőséget ad a bírósági út igény- bevételére. lelő várakozási díjak alkalmazásával is fokozottan védeni kell a közúti közlekedés károsító hatásaitól. Ugyancsak elfogadták azt a módosító indítványt, hogy a közút megrongálódását a közút kezelője köteles haladéktalanul kijavítani, vagy a közút forgalmának biztonságát veszélyeztető helyzetet elhárítani. A kijavításig, illetőleg a veszélyhelyzet alhárításáig köteles a forgalomban résztvevőket a veszélyre figyelmeztetni, szükség esetén sebesség- vagy súlykorlátozást elrendelni, illetőleg a közutat lezárni. Egyhangúlag fogadták el azt a módosító javaslatot is, amely kimondja, hogy a közút területének nem közlekedési célú igénybevételéért - a közművek építését és fenntartását kivéve - díjat kell fizetni. Ezt követően a már elfogadott módosításokkal kiegészített törvényjavaslatról szavaztak a képviselők. Az Országgyűlés a közúti közlekedésről szóló törvényjavaslatot általánosságban, és a már megszavazott módosításokkal részleteiben egyhangúlag elfogadta. Ezután a napirend szerint megkezdődött a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. Szövetkezeti törvényünk alapvető elvként fogalmazza meg a szövetkezetek gazdasági önállóságát. Ez nélkülözhetetlen feltétele az eredményes gazdálkodásnak, s ezen belül a gyorsan változó gazdasági-piaci követelményekhez való alkalmazkodásnak. A törvényjavaslat előkészítése során ezért törekedtünk a szövetkezetek gazdasági tevékenységével kapcsolatos indokolatlan korlátok lebontására. Jelenleg például a szövetkezet tevékenységi körét csak alapszabályának módosításával egészítheti ki; ehhez pedig szükséges, hogy a közgyűlés, illetőleg a küldöttgyűlés által elfogadott módosítást az állami törvényességi felügyeletet gyakorló szerv jóváhagyja. A tevékenységi kör kiegészítésének ilyen jóváhagyása felesleges, gátolja a szövetkezeteket a gazdasági feltételekhez való rugalmas alkalmazkodásban. A törvényjavaslat ezért kimondja, hogy a szövetkezet tevékenységi körét alapszabályának módosítása nélkül kiegészítheti, s ehhez nincs szükség az állami törvényességi felügyeletet gyakorló szerv jóváhagyó határozatára sem. A tevékenységi kör kiegészítését ezentúl elegendő a szövetkezet szervezeti és működési szabályzatában rögzíteni. Egy másik rendelkezés: több mint hat éve a szövetkezeti törvényben foglalt felhatalmazás alapján kiadott minisztertanácsi rendelet intézményesítette a kisszövetkezeteket, amelyek egyszerűsített önkormányzattal és munkaszervezettel működnek. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy ez a szervezeti forma jól bevált, számos területen elősegíti az eredményes gazdálkodást. Indokolatlan korlátozást jelent ugyanakkor, hogy a kisszövetkezetek mezőgazdasági tevékenységet nem folytathatnak. A törvényjavaslat lebontja ezt a korlátot is, és ugyanakkor a kisszövetkezeteknél is érvényesíti azt az általános szabályt, hogy a szövetkezet minden olyan tevékenységet folytathat, amelyet törvény, törvényerejű rendelet vagy minisztertanácsi rendelet nem utal állami gazdálkodó szerv vagy más állami szerv kizárólagos tevékenységi körébe. Ezek a körülmények lehetővé teszik, hogy a kisszövetkezetek különálló szabályozását megszüntessék, s a reájuk vonatkozó sajátos rendelkezéseket beépítsék a szövetkezeti törvénybe és végrehajtási rendeletébe, A javaslat ezzel egyszersmind lehetőséget ad arra, hogy a kisszövetkezeteknél bevált egyes szabályokat más szövetkezetek is alkalmazhassák, továbbá egyszerűsíti a szövetkezeti szabályozás rendszerét is. A szövetkezetek gazdálkodásának eredményessége nem kis részben a belső érdekeltségi viszonyoktól függ. Ezek sokrétűek és differenciáltak, mindenekelőtt attól függően, hogy termelő vagy fogyasztási jellegű szövetkezetről van szó. Az érdekeltségi viszonyokat azonban valamennyi szövetkezetnél az határozza meg, hogy a tagok - személyes közreműködésük, illetőleg vagyoni hozzájáruParlamenti jegyzet Amíg a javaslatból törvény lesz A karzaton ülve nehéz eldönteni, hogy mennyire értékelődik fel az országgyűlés szerepe, s maga a képviselő a nyolcvanas évek végén. Hiszen az utóbbi egy évben a tudósító is megfigyelhette, az ország lakossága is érzékelheti a televízió egyenes adásaiból, hogy a parlament minden ülésszakán hallani olyan hozzászólást, ami felpezsdíti a Tisztelt Házat. A tegnapi, közlekedésről szóló törvényjavaslat kapcsán is érezhettük, aki korábban figyelte az országgyűlési bizottságok munkáját, még jobban érzékelhette, hogy igen kemény és szerteágazó vitában született meg végül a törvény. Lép Ferenc dombóvári képviselő, az építési és közlekedési bizottság tagja mondta tegnap, hogy amikor először megvitatták a javaslatot, szentül hitték, hogy az tökéletes. S mégis, az építési és közlekedési, valamint a jogi bizottság együttes ülésén - ezt az egyik hozzászóló is említette - apró darabokra szedték a javaslatot és szinte újra alkották a törvényt.- Egyszerűen arról volt szó, hogy a jogászok megvizsgáltak minden betűt és jogi szempontból módosításokat javasoltak. Amit mi nem jogászok kénytelenek voltunk elfogadni. Az Országgyűlés tavaszi ülésszakán a hozzászólók - támogatva a javaslatot - még mindig számtalan kérdést tettek fel. A törvénynek a mai valóságnak kell megfelelnie. De még is a jövőt kell képviselnie, hangzott el. Mennyire legyen mai? És mennyire tekintsen előre? Mert kár olyan törvényt alkotni, ami betarthatatlan. Amikor jelenlegi útjainkat sem tudjuk karbantartani, akkor szabad-e közlekedési törvényt elfogadni?- Nehéz helyzetben van a törvényt elfogadó, de az ellenszavazó is képviselő - mondta ebédszünetben Varga János, ireg- szemcsei képviselő. - Számtalan kérdésre kell választ adni, mielőtt döntene az ember. Én a magam részéről a költségvetési vitát tárgyaló parlamenti ülésszakon tartózkodtam a szavazástól. Mert láttam, hogy a pénzügyminiszternek nincs válasza egy-két kérdésre. így ott, abban a pillanatban döntöttem. Amíg a javaslatból törvény lesz, szakértők, társadalmi szervek és képviselők együttes munkájára van szükség. Érvényes az a régi mondás: egy törvény annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle. Az előzetes viták, az országgyűlésen elhangzottak alapján úgy gondolhatjuk, hogy ezt a törvényt - éppen a rendkívüli széles körű vita miatt is - képesek leszünk-e megvalósítani. Arra a kérdésre azonban még válaszolni kellene, hogy felér- tékelődött-e a parlament, a képviselő munkája?- Összességében azt mondhatjuk - válaszolta erre Solymo- si József bonyhádi képviselő -, hogy az elmozdulás ellenére még mindig a bizottságban folyik érdemibb munka.- Ez azonban oldódik már - kapcsolódik a beszélgetésbe Varga János -, hiszen a parlament munkája is folyton változik, úgymond forradalmibb, mint korábban. így a képviselő is egyre több információval rendelkezik, döntései megalapozottab- bak lehetnek, munkáját a törvényalkotásban is a választói megelégedésére tudja elvégezni. HAZAFI JÓZSEF Markója Imre előterjesztése a szövetkezeti törvény módosítására Párt és állami vezetők az Országgyűlésen
