Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-17 / 65. szám
MA: Jó úton a 1988. március 17. CSÜTÖRTÖK XXXVIII. évfolyam, SIMOVILL 65. szám ÁRA: 1,80 Ft (4. oldal) Megkezdődött az Országgyűlés tavaszi ülésszaka Szerdán délelőtt a Parlamentben Sarlós István, a Ház elnöke megnyitotta az Országgyűlés tavaszi ülésszakát. Az ülésteremben helyet foglalt Németh Károly, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára és Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke. Sarlós István megemlékezett az előző ülésszak óta elhunyt dr. Szakács Józsefről, a Magyarországi Szabadegyházak Országos Tanácsa elnökéről; a törvényhozó testület tagjai néma felállással adóztak elhunyt képviselőtársuk emlékének, érdemeit jegyzőkönyvben örökítették meg. Ezután a képviselők tudomásul vették a Népköztársaság Elnöki Tanácsának a két ülésszak között végzett munkájáról szóló jelentést, majd döntöttek a tanácskozás tárgysorozatáról: 1. a közúti közlekedésről szóló törvényjavaslat tárgyalása; 2. a szövetkezetekről szóló 1971. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 3. a mezőgazdasági termelőszövetkezetekről szóló 1967. évi III. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 4. az élelmiszerekről szóló 1976. évi IV. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása; 5. a pénzügyminiszter tájékoztatója az új adórendszer bevezetésének első tapasztalatairól; 6. interpellációk, kérdések. Urbán Lajos előterjesztése a közlekedési törvény megalkotására A már elfogadott napirendnek megfelelően elsőként Urbán Lajos közlekedési miniszter tartotta meg expozéját. Bevezetőjében hangsúlyozta: ma országunkban a közúti közlekedés a leggyorsabban fejlődő közlekedési alágazat. Magyarországon 1960 óta a személygépkocsi-állomány több mint ötvenszeresére növekedett, és meghaladta az 1,7 milliót. Több mint hárommillió személynek van gépjárművezetői engedélye. A tehergépkocsi-állomány elérte a 200 ezret, az autóbuszok száma 27 ezer, a motorkerékpároké mintegy 400 ezer. Ezeken a jármüveken kívül az évente hazánkban megforduló több mint 3 millió külföldi személygépkocsi és az országon áthaladó mintegy 300 ezer kamion vesz részt a közúti forgalomban.- A rendkívül dinamikusan növekvő közúti forgalommal útjaink állapota és kapacitása, sajnos, nem tudott lépést tartani. Az útfelület egyre szükebbnek bizonyul, és Így növekszik az utakon a zsúfoltság, a balesetveszély. A közúti balesetek száma 25 év alatt az 1960. évinek több mint háromszorosára emelkedett. Évente 1500-1700 ember veszíti életét az utakon. A vasúti, a légi és a víziközlekedést 15-20 éve már törvények szabályozzák. A közúti közlekedésben, ahol a legnagyobb szükség van a különböző érdekek összehangolására, a széles körű hatósági teendők meghatározására, ma még nincs törvény, amely keretet adna a jogi szabályozás számára. A közúti közlekedést a különböző országokban viszonylag nagy számú, részletkérdésekre is kiterjedő jogszabályokkal, törvényekkel szabályozzák. Mi egyetlen törvényben tartottuk indokoltnak összefoglalni a közúti közlekedés egészére, az utakra - ezen belül a ke- rékpárutakra -, azok fejlesztésére, fenntartására, használatára és a közúti közlekedésben résztvevő emberre, járműre, az egyre fokozódó környezeti ártalmak mérséklésére vonatkozó szabályozás alapjait. Tartalmát tekintve azonban szorosan igazodnunk kell elsősorban a fejlett közúti közlekedéssel rendelkező európai államok szabályaihoz. Ehhez adnak keretet a közúti közlekedést és a közúti jelzéseket szabályozó sokoldalú nemzetközi egyezmények, amelyekhez hazánk is csatlakozott - mondotta a miniszter. Mindezeket szem előtt tartva javasolta az Országgyűlésnek, hogy törvényben határozza meg a közúti közlekedés további jogi szabályozásának, valamint a hatóságok működésének legfontosabb céljait, az állami szervek feladtait, a közlekedésben résztvevők alapvető jogait és kötelességeit, mindazok felelősségét, akiken akár közvetlenül, akár közvetetten múlik a közúti közlekedés továbbfejlődése, színvonala, kultúrája és biztonsága. A továbbiakban kifejtette: a törvényjavaslat egyes fejezetei átfogják az egész közúti közlekedést, annak valamennyi lényeges elemét, meghatározzák a közúti közlekedés jogi szabályozásának elveit. Felhatalmazást adnak a Minisztertanácsnak és a minisztereknek a további szükséges szabályozásra; megállapítják az állam feladatait, az állami és egyéb szervek felelősségét. Végül rögzítik azokat a legfontosabb részletszabályokat is, amelyek az állampolgárok széles körét, alapvető jogait és érdekeit érintik. Kétéves előkészítés A miniszter emlékeztetett arra, hogy a javaslat több mint két éve folyó előkészítő és egyeztető munka eredménye. Az Országgyűlés két bizottsága már a javaslat téziseit is megtárgyalta. így alakult ki a törvényi szabályozás kerete, amelyet széles körű társadalmi és szakmai viták formáltak tovább. A Minisztertanács által elfogadott tervezetet ismét megtárgyalta az Ország- gyűlés kibővített Építési és Közlekedési Bizottsága, s további tartalmi és szövegezési változtatásokra is javaslatokat fogalmazott meg. Az indítványok többségét elfogadták, és minden képviselői felvetésre írásban válaszolt a tárca veztője. A módosításokat a Minisztertanács utólagosan tudomásul vette, és egyetértett a törvényjavaslat előterjesztésével. A parlamenti ülés előkészítése során a törvényjavaslatot a fővárosi és megyei képviselőcsoportok, majd - együttes bizottsági ülésen - az Országgyűlés Építési és Közlekedési, valamint Jogi, Igazgatási és Igazságügyi Bizottsága is megtárgyalta, a képviselők újabb pontosításokat javasoltak a törvénytervezet szövegében. A képviselői csoportok ülésein élénk vita folyt a javaslat egészéről és részleteiről. Urbán Lajos a módosítási javaslatokkal egyetértett. A vitákban elhangzottak közül két kérdést emelt ki.- Felvetődött, hogy ajelenleg érvényes közúti közlekedési szabályok közül kell-e néhányat a törvényben szerepeltetni. Az a véleményünk, hogy a közúti közlekedési szabályokat tartalmazó miniszteri szintű rendelet, mégha a gyakorlat számára nap mint nap megfelelőnek bizonyult is, nélkülözi az alapvető kérdésekben a törvényi hátteret. Ezért tartjuk továbbra is indokoltnak, hogy a közúti közlekedésről szóló törvény foglalkozzon a mindenkori közúti közlekedési szabályok olyan meghatározó elemeivel, amelyekre a részletes forgalomszabályozás épülhet. A vitában felvetődött az is, hogy a törvénynek foglalkoznia kellene a parkolóhelyek kialakításával, általában a parkolás kérdéseivel. Ezt az építésügyről szóló törvény és végrehajtási jogszabályai rendezik, a mi törvényjavaslatunkban tehát ennek szerepeltetésére nincs szükség. A közúti közlekedéssel kapcsolatos kérdések szabályozásában természetesen a jövőben szerepe lesz néhány más törvénynek - köztük elsősorban az építésügyről szóló, valamint a környezetvédelmi törvénynek. A törvény-előkészítő munka egyik legnehezebb feladatát az eltérő érdekek egyeztetése jelentette. Ellentétes az érdek például az utak és az útmenti ingatlanok használatában. Az utak biztonságos és zavarmentes használata elsősorban a forgalomban résztvevők érdeke, míg az ingatlanok zavartalan használata azok tulajdonosaié. Az útmenti ingatlanon végzett egyes tevékenységek a közúti forgalom számára veszélyt is jelenthetnek. Az érdekek ütköznek a történelmi és a műemléki városrészek közlekedésénél is. Ezeket fokozottan védeni szükséges a környezeti ártalmaktól, de itt is kell közlekedni, itt is laknak járműtulajdonosok. Kérdés: melyik érdeket és milyen mértékben helyezzünk előbbre. Mit kell tenni az érdekek összehangolására? A javaslat a forgalomszabályozási megoldásokat, a forgalom csillapítását, meghatározott járműfajták teljes vagy részleges kitiltását helyezi előtérbe. A törvényjavaslatba beépültek a közúti forgalomban érvényesítendő korlátozó rendelkezések is, és éppen ebben segített a legtöbbet a széles körű társadalmi konzultáció: a törvény csak a feltétlenül szükséges mértékig szabályozzon, ne eredményezzen kellően meg nem indokolható, vagy felesleges érdeksérelmet. Ugyanakkor mindezek a másik oldalon az állampolgárok, mint közlekedők jogait, érdekeit védik és szolgálják. Ezen intézkedések átmeneti fenntartását nem közlekedési, hanem gazdálkodási célok indokolják. Az utóbbi 5-10 év tapasztalatai egyértelműen arra utalnak, hogy a magánszemélyek részvétele a személy- és árufuvarozásban Magyarországon teljesen új helyzetet teremtett, új szabályozást követelt, amelyről már ma is látni, hogy hasonlóan a közületi szervek gépjárműhasználatának szabályozásához, túl sok adminisztratív költséggel befolyásolja ezt a tevékenységet. Ezeknek a kötöttségeknek a feloldása nem kerülhető el. Ezzel együtt azonban ki kell alakítani azt a feltételrendszert, amely védi az utasok, a fuvaroztatók és egyúttal a fuvarozók érdekeit is. Meggyőződésem, hoy a közületi szervek és a magánszemélyek járműhasználatának adminisztratív korlátozása csak kivételes és átmeneti intézkedés lehet. Ezért nem tartalmazza azt a törvényjavaslat. A közúthálózat igen jelentős nemzeti vagyont képvisel, pénzben kifejezett értéke több mint 600 milliárd forint. A nehezebb gazdasági körülmények között is indokolt, sőt szükséges fokozottabb figyelmet fordítani ennek az értéknek a védelmére. Ezt szolgálják a törvényjavaslatnak a közutakra vonatkozó új vagy újszerű rendelkezései.- Az elmondottakból is megállapítható, hogy a javaslat olyan magas szintű és a közúti közlekedés egészét átfogó jogszabály megalkotását kezdeményezi, amely jogrendszerünkből eddig hiányzott. A szabályozás általunk kezdeményezett átfogó felülvizsgálata nem egy újabb jogszabály, egy újabb kerettörvény megalkotását jelenti az amúgy is túlszabályozott társadalmi-gazdasági életünkben. Ellenkezőleg: a szabályozás alapjainak a meghatározásával és a szükséges felhatalmazások megadásával lehetővé teszi egy sor kötöttség feloldását, az elavult jogi rendelkezések hatályon kívül helyezését. Jelenleg a közúti törvény hiányában mintegy 80 különféle szintű jogszabály van hatályban, ennek mintegy fele megszüntethető lehet. Végezetül annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a közúti közlekedés fejlődése - a többi országhoz hasonlóan - hazánkban is megállíthatatlan folyamat. A képviselők figyelmébe ajánlotta: amikor a törvény sorsáról döntenek, mérlegeljék azt, hogy a közúti közlekedés rendjét szabályozó törvény nemcsak a forgalomban közvetlenül vagy közvetve érintettek anyagi érdekeit védi, hanem olyan törvény, amely a közúti forgalomban a nap minden órájában résztvevők életét, egészségét óvja a biztonságos közlekedés feltételeinek meghatározásával és annak betartásával. (Folytatás a 2. oldalon.) Az ülésteremben Urban Lajos előterjeszti a törvényjavaslatot
