Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-15 / 63. szám

1988. március 15. Képújság 3 Küldöttgyűlés a bonyhádi áfésznél Megtartotta 1987. évi mérlegjóvá­hagyó közgyűlését a Bonyhád és Vi­déke Általános Fogyasztási és Érté­kesítő Szövetkezet. A művelődési házba érkező küldötteket és a meg­jelent vendégeket Palkovics Árpád elnökhelyettes köszöntötte. Miután eleget tett a küldöttgyűlés az ügyren­di előírásoknak, Schwarcz Márton elnök terjesztette be az igazgatóság beszámolóját. Bevezetőben utalt arra, hogy a Bonyhád városban és a városkör­nyék 23 községében működő szö­vetkezet sikeresen oldotta meg az év végi feladatokat, s hozzáfogtak a leg­utóbbi küldöttgyűlésen meghatáro­zott társadalmi-gazdasági kibonta­kozás szövetkezeti programjának végrehajtásához. A szövetkezet az elmúlt évben kö­zel 500 milliós forgalmat bonyolított, 11,3%-kal többet az előző évinél. A működési terület összforgalmának ez több mint 60%-a. Az elért eredmé­nyekhez hozzájárult az elmúlt év ta­vaszán megnyitott 670 négyzetméter alapterületű, Széchenyi téri ABC áruház, amely a városban a legna­gyobb alapterülettel és választékkal várja a vásárlóit. A forgalomba hozott tápok-takarmányok forgalma 24%- kal volt magasabb a tavalyinál és összértéke meghaladta a 17 milliót. Szólt a burgonya-, zöldség-, gyü­mölcsforgalom alakulásáról is. A mintegy 27,5 vagonnyi mennyiség 20%-kal kevesebb az 1986. évinél. Csökkent a közvetlen bolti felvásár­lás is, ami arra enged következtetni, hogy a városban és környékén egy­re több család termeli meg saját szükségletét. Ezt támasztja alá az is, hogy újabb területek kerültek kiosz­tásra kertészkedés céljára. Mindez arra figyelmeztet, hogy'a vetőmag­vak, szaporítóanyagok, kisgépek, szerszámok árusítására jól fel kell készülni. Az áruellátás értékelésénél kiemelte, hogy a hús-, és húskészít­mény-ellátás tekintetében mind a 24 településükön szervezett ellátás van. Október óta Nagyvejke, Kismányok, Győré, Bátaapáti és Mórágy közsé­gekbe is kapható az előrecsomagolt friss hús. A vendéglátás munkáját értékelve kiemelte, hogy az egységek 50%-a szerződéses formában üzemel. A 34 egységből - jelentős anyagi ráfordí­tás mellett - ma már 23 III. osztályú. Az ipari tevékenység közül a tégla­gyártás volt a legjelentősebb. Több mint 3,8 millió égetett téglát állítottak elő. A második félévben nem okozott gondot az értékesítés, mert a keres­let ismét nagymértékben megnöve­kedett. A szigorodó gazdasági sza­bályozók ellenére a nyereségük meghaladta a 18 milliót, ami 18,5%- kal magasabb az előző évinél. Forrá­sát a jobb munkaszervezésben, a termelékenység növekedésében és a teveli téglagyár eredményjavulásá­ban jelölte meg. A magasabb árbe­vételt 16-al kevesebb létszámmal ol­dották meg, a dolgozók keresetszín­vonala 6,5%-kal emelkedett. Az elért eredményekhez hozzájá­rult a szocialista brigádmozgalom, a munkaverseny, amelynek értékelé­se alapján 5 egység nyerte el a „Ki­váló Egység” címet és 8 brigád ré­szesült elismerésben. Részletesen szólt a tagok részére nyújtott támogatásokról, a működési területükön - fenntartásukban is - működő öntevékeny művészeti cso­portok eredményeiről. Indokolta az írásban kiosztott terv- javaslatokat, üzletpolitikai elképzelé­seket, az alapszabály módosításá­nak szükségességét és a beterjesz­tett határozati javaslatokat. Antóni István, a felügyelőbizottság elnöke a testület ellenőrző tevékeny­ségét, azok tapasztalatait ismertette. Értékelte, minősítette az igazgatóság beszámolóját és a beterjesztett mér­leget, eredményfelosztást elfoga­dásra ajánlotta. A felszólaló tagok a szövetkezeti élet egy-egy tevékenységét elemez­ték. Sári Csaba györei tanuló, iskola­szövetkezeti tag felnőtt komolyság­gal szólt arról, hogy az év végével ők az iskolaszövetkezettől elbúcsúz­nak, de addig még sok a tenni­való, hogy az utódokat „kiképezhes­sék”. Mátyás Tibor, a Tolna Megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályá­nak helyettes vezetője a megyei szervek nevében köszöntötte a kül­dötteket, elismerését és köszönetét fejezte ki a kereskedelmi dolgozók év végi helytállásáért. A küldöttgyűlés a beterjesztett be­számolókat, a mérleget, az ered­ményfelosztásra tett javaslatokat és az 1988. évi tervjavaslatot változtatás nélkül jóváhagyta. SZOBOSZLAI JENŐ Hőpalackok exportra Az Üvegipari Művek Nagykanizsai Üveggyárában az idén mintegy 10 százalék­kal növelik a tőkés exportot: fejlesztik a hökancsók és hőtároló betétek gyártó- kapacitását. Az üveggyárban az idén 460 millió forintos árbevételre számítanak, amelynek felét exportból nyerik. Kondricz Erika hőpalackbetéteket forraszt. Legyen béke, szabadság és egyetértés Magyarnak lenni „Még a táborban is honvágyam volt” „Minden évben megünnepeljük már­cius 15-ét. Feltűzzük a nemzeti színű ko­kárdát, s az 1848-as forradalom ifjaira, az 1848-49-es szabadságharc hőseire emlékezünk. Történelmünk e két izgal­mas, nagyszerű esztendejének esemé­nyeit ismerhetitek meg következő fejeze­tünkből.” Az általános iskolák hetedik osztályosainak történelemkönyvéből va­lók az idézett mondatok, e szavak vezetik be a III. fejezetet, mely a Forradalom és szabadságharc Magyarországon címet viseli. A Ez idő szerint a hetedikesek az említett anyagrészen már túl vannak, mi több, megírták a témazáró dolgozatot is. A szekszárdi 5. számú iskola tanulóinak - pontosabban beszélgető társainknak - igen jól sikerült a felmérés, s ebbéli örö­müket nem is titkolják, sőt, lelkesen szá­molnak be arról, hogy milyen kiselőadá­sokat tartottak, s hogy milyen szívesen tartják azokat, meg beszélnek arról is, hogy egy-egy téma kidolgozásához mi­lyen segédanyagokat használnak, illetve használtak föl, hogy milyen könyveket ol­vastak az ajánlott irodalomból, sőt, azon felül is. A szép könyvtár „L” alakban összera­kott asztalainál beszélgetünk - könyvtári hangulathoz illő hangerővel. Majd egyik pillanatról a másikra megváltozik min­den: a diákok Görgei nevének említése­kor meglehetősen nagy hangerőre kap­nak, s mint megannyi kis történész, indo­kolják, illetve védik álláspontjukat. Rész­letesen ecsetelik Kossuth tárgyalásait, a nemzetiségek megnyerését, majd a te­mesvári vereségről szólnak szaksze­rűen, ezután pedig a világosi fegyverleté­telről, s arról, hogy jót akart, avagy miért tette, illetve bátor volt-e, vagy sem, soka­kat mentettek-e meg, avagy saját magát védte? A továbbiakban az átélés lehangoltsá- gával sorolják a gyerekek a szabadság- harc vereségének külső és belső okait, s itt is vita támad a pontok „rangsorolásá­ban”. Stier Éva Tünde a Képes történe­lemre hivatkozik, majd A kőszívű ember fiait említik, Szalontai Zsolt pedig elisme­réssel mondja:- Ennél az anyagrésznél sokat segített, hogy a történelem és az irodalom tan­anyaga pont együtt haladt, jól kiegészí­tette egymást, így sokkal jobban megér­tettük az eseményeket. Kár, hogy ez? nincs mindig így! Szinte nyilvánvaló, hogy a beszélgetés során miként jutottunk el a magyar nyelv­hez, s miközben megállapítom, hogy a hetedikesek nagyon szépen, választéko­sán és csöppet sem modorosán beszél­nek, Fodor Ágnes nyelvünk szépségéről beszél, amihez Wiesler Borbála fűzi hoz­zá:- Lehet, hogy furcsa, de engem a ma­gyar nyelv gyönyörködtet... Még most is, amikor így itt beszélgetünk, de a rádió­ban is szívesen hallgatom nyelvünket, magáért a nyelvért. Olyan kifejező, olyan dallamos. Néha azon szomorkodom, hogy elfelejtünk szavakat, egyszerűen kimennek a „divatból”. Kiss Yvett is szomorkásán csatlakozik a véleményhez, s kesernyésen fogal­mazza meg:- Nem műveljük úgy a nyelvünket, ahogy kellene... Pedig ha az ember szé­pen beszél magyarul, csodálatos érzés. Én olyankor büszke vagyok... Különben egy-két mondat után az ember kikövet­keztetheti, hogy mit ér az a másik, akivel beszélget.- Akinek nincs szókincse, az nem tud beszélni sem. Ez olyan, mintha valaki nem tud összeadni és kivonni. Mert e nél­kül a bonyolultabb műveleteket nem ké­pes megoldani - mondja Földesi Zoltán, s arról beszél, hogy milyen fontos e téren is a család szerepe, az, hogy egészen ki­csi korban mennyit beszélgetnek a szü­lők a gyerekekkel.- Az iskola nem pótolhatja a beszéd- készséget, csak fejlesztheti - szögezi le Yvett, s társaival együtt háborog, hiszen vannak olyan hozzájuk hasonló korú gyerekek, akik „sikkből” beszélnek ron­dán, mert úgy gondolják, attól vagányab­bak lesznek. Pedig nagyon tévednek, mert a közösség háromnegyed része ezért egyértelműen elítéli őket. JK Dobrovolni Gábor március vívmányai között érdekes és figyelemre méltó ösz- szefüggésben világítja meg a köztehervi­selést, azaz az adózást, ami akkor „fél­megoldást jelentett”, hiszen a nemesek csupán hídvámot és házadót fizettek...- Mindenkinek egyformán kellett volna adóznia, például úgy, mint most - amihez Szalontai Zsolt kiegészítése így hangzik:- Pontosan, mégpedig a jövedelem arányában.- Az új adózási rendszer nagy pánikot keltett, amikor bevezették - mondja Sifter Ákos. - Pedig ez is elkerülhető lett volna, ha azt pontosan és egyszerűen magya­rázták volna el az embereknek. - Ezután egy professzor példáját hozza fel Ákos, aki a legbonyolultabb dolgoról is szépen, világosan és érthetően beszélt, úgy, hogy bárki „fölfoghatta”. S leszögezi: - Azok az okos emberek, akik egyszerűen és ma­gyarul mondják el a bonyolultnak látszó dolgokat. Jó, ha az ember más nyelvet is megtanul, de magyarul csak magyarul beszéljünk. Ne kényszerítsen senki sen­kit, hogy az idegen szavak szótárával hallgasson előadást! JK- Csodálatos érzés, amikor egy ün­nepségen elhangzik a Himnusz, amikor fölvonják a magyar zászlót - mondja Bor­bála, majd a többiek egyetértésével be­szél arról, hogy a gyerekek többségéből milyen ellenérzést vált ki a „vagányok”, 'azaz néhány társuk Himnusz alatti visel­kedése. Az, hogy nem állnak vigyázzba, hogy beszélgetnek, nevetgélnek. S ha rájuk szólnak - mert megteszik -, a vá­lasz ennyi:- Azért, mert te „kultúr” vagy, nekem még nem kell „cöveknek” lennem. A magyarságukra, az összetartozá­sukra büszke gyerekektől alig merem megkérdezni, hogy amennyiben lehető­ségük nyílna, képesek lerlnének-e más országban élni. Persze, a kérdés elméle­ti, s csak azzal együtt várom a választ, amennyiben csak és kizárólag maguk­nak kellene dönteniük. Örülök, hogy a kérdésre alig válaszolnak, s látom tekin­tetükben a megrökönyödést.- Még a táborban is honvágyam volt - mondja egyikük, majd egy másiktól pél­dát hallok:- A nyáron kint voltunk a kemping-vi­lágtalálkozón Dániában szüleimmel. Nagy élemény volt. Igazán jól éreztük magunkat. De annál sokkal nagyobb ér­zést jelentett, amikor ismét átléptük a ma­gyar határt.- Először hazánkat kell megismerni - teszi hozzá Földesi Zoli és Yvettel fölvált­va sorolják a megkapóan szép magyar tájakat, történelmi emlékhelyeket, s azo­kat az épületeket, melyekbe belépni is büszkeséget jelent.- Kár, hogy ez az érzés csak akkor fo­galmazódik meg igazán bennünk, amikor külföldről hazajövünk. Ugyanolyan szép a mi világunk, mint amott, csak itthon el­felejtjük észrevenni - mondja Éva és a nyári nyugat-magyarországi túrájukról beszél meghitten, s még most is az emlé­kek örömével. JK Megszólal a becsengetést jelentő kel­lemes zene, elköszönünk egymástól, s néhány szót váltunk Szűcs Lászlónéval, aki a 7. b. osztály történelemtanára.- Sajnos, nem a legjobbak, nem a leg­szerencsésebbek a tankönyvek. Hiányo­lom, hogy nem hatnak az érzelmekre, s így igen nehéz a tananyag átadása. Per­sze, számtalan folyóiratot és újságot vi­szek az órákra, s teszik ezt tanártársaim is. Járunk az osztályokkal a múzeumba, és az anyagot mindig kiegészítem a Tol­na megyei illetve szekszárdi vonatkozá­sú eseményekkel, s ezzel tudjuk kötni a gyerekeket egy-egy témához, s erősíteni bennük a magyarságtudatot. Ma a hetedikesek közül nagyon sokan kokárdával a kabáton, s az ünnep, a nem­zeti ünnep felemelő érzésével a szívükben mennek az iskolai megemlékezésre, a fel­nőttek pedig a munkahelyekre. S talán mindenkinek eszébe jut a „Tizenkét pont” korabeli plakátjának az alcíme: „Legyen béke, szabadság és egyetértés.” Tán úgy jut eszünkbe, ahogyan a hetedi­keseknek is jutott - annak örök igazával együtt. V. HORVÁTH MÁRIA Családi ház olcsón, gyorsan Alig két hónap alatt tető alá hozható, beköltözhető a ráckevei Architektúra Ipari és Szolgáltató Kisszövetkezet által kidolgozott, szabadalmaztatás alatt álló családiház-típus. A favázas, cementkö­tésű faforgácslapokból összeszerelt 80 négyzetméteres ház egy szakképzett szerelő irányításával akár házilag is felál­lítható, ily módon önköltségi ára négyzet- méterenként 8-9 ezer forint. Mivel a tető­tér is beépíthető, az összes lakótér elér­heti a 130 négyzetmétert. További elő­nye, hogy hőszigetelő képessége felül­múlja a hagyományos téglafalét, így ta­karékosan fűthető. Tavaly még csak 90, az idén már 500 ilyen lakóházat rendel­tek, elsősorban Budapest környéki épít­kezők. Az Architektúra gyártási kapacitá­sának bővítésére együttműködési meg­állapodást kötött több más szövetkezet­tel. Az olcsó, gyorsan felépíthető ház híre- külföldre is eljutott, egy nyugat-berlini cég már vett is belőle, s tárgyalnak továb­bi, NSZK-beli megrendelésekről. Torma János: Talpra magyar!

Next

/
Thumbnails
Contents