Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-15 / 63. szám
1 I 2 Képújság 1988. március 15. Megalakult Megalakult az 1848-49-es forradalom és szabadságharc mártíremlékművének védnöksége. Az állampolgári kezdeményezésre létrejött és az állampolgárok egyéni hozzájárulására számító társadalmi védnökség olyan eszmének kíván emléket állítani, amelynek szellemisége a jelenre és a jövőre is hatással van. A 75 tagú védnökség kizárólagos joga, hogy döntsön az emlékmű kivitelezőjéről, a fővárosi tanáccsal közösen - s Budapest lakosságának véleményét kikérve - az emlékmű helyéről, és meghatározza az emlékmű-alapítvány, illetve az adományok kezelésének elveit - tájékoztatta az újságírókat hétfőn, a Magyar Sajtó Házában Pozsgay Imre, a védnökség elnöke. Elmondotta: a különböző utakon elindult kezdeményezők vállalták, hogy csatlakoznak e védnökséghez, így most már a nemzeti közmegegyezés szellemében, a legnagyobb nyilvánosság előtt indulhat útjára a kezdeményezés megvalósítása. A védnökség 75 tagja-bár többségük neves közéleti személyiség - magánemberként vállalta ezt a társadalmi megbízatást, nem pedig annak az intézménynek, közösségnek, társadalmi vagy tömegszervezetnek, szövetségnek a képviseletében, amelynek tagja, illetve, ahol dolgozik. A társadalomban létező különböző áramlatok, irányzatok, szellemi törekvések képviselői jutottak így közmegegyezésre az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékművével kapcsolatban. A védnökség a következő hetekben dönt arról, hogy milyen formában - pályázat útján vagy személyes felkéréssel - ad megbízást az emlékmű kivitelezőjének, s számba veszi azokat a lehetőségeket, amely az emlékmű elkészülte után esetleg megmaradó pénzfelhasználására kínálkozik. Az emlékmű felállítását legkésőbb 1989. október 6-ra tervezik. Kérdésekre válaszolva a védnökség intézőbizottságának tagjai azt is elmondották: az emlékmű fővárosi helye nem zárhatja ki, hogy a helyi közösségek különböző emlékhelyeket hozzanak létre. Különösen érvényes ez ott, ahol már elaz emlékmű védnökség kezdték a gyűjtést-tervezést, mint például Gyulán. Tettük semmivel sem kevesebb értékű, mintha az országos emlékműre adakoztak volna. Igaz azonban az is, hogy nem ösztönzik az ilyen jellegű mozgalmak kibontakozását, hiszen szeretnék, ha az állampolgárok a nemzet ösz- szefogását kifejező védnöki szándék megvalósítására fordítanák figyelmüket és ajánlanák fel anyagi támogatásukat. A védnökség tervezi azt is, hogy valamilyen formában - például oklevél, emléklap - elismerésben is részesíti azokat, akik a legtöbbet áldozták erre a célra. Szó esett arról is: a KISZ továbbra is az emlékmű ügyének szolgálatába állítja szervezőképességét és mozgósító erejét. A társadalmi védnökség az alábbi felhívást tette közzé az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékművének felállítására. Felhívás „Történelmi felelősségünk tudatában felhívással fordulunk a nemzethez. Hazánkban az utóbbi időben különféle társadalmi kezdeményezések születtek azzal a szándékkal, hogy a ma élő nemzedékek történelmi eszmélkedésének és nemzeti önbecsülésének jeleként emléket állítsunk az 1848-49-es forradalom és szabadságharc tiszteletére. Úgy véljük, ezek a kezdeményezések a közakarat megnyilatkozásai. Felhívásunkkal e törekvések összefogását és kiteljesítését kívánjuk szolgálni, elősegíteni. Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc hősei - ha kellett - az életüket áldozták, vállalták a vértanúságot is hazánk szabadságért és függetlenségéért. Tetteik jelentősége nem évült el. Társadalmi és nemzeti célkitűzéseik máig is mértékül szolgálhatnak történelmi céljaink kiküzdésében. Tragikus küzdelmük és áldozatvállalásuk erkölcsi értéke nőt- tön nő a múló időben. Reményt és erőt sugárzó példa a ma élő magyarok számára is. A nemzet vállára napról napra súlyosbodó gondok nehezednek. Válaszút előtt álló társadalmunkat, ha önerejéből nem képes gyökeresen megújulni, erkölcsi, gazdasági és kulturális hanyatlás fenyegeti. Sorsunk ilyetén alakulását nem nézhetjük tétlenül. Keresnünk kell a megmaradás és a megújulás járható ösvényeit. Helyzetünk ismeretében, a nemzet sorsa iránti felelősségünk tudatában, történelmi értékeink föltámasztását, megőrzését és átörökítését épp úgy erkölcsi kötelességünknek tekintjük, mint a társadalmi megújuláshoz szükséges tettek vállalását. Felhívásunkkal közös és felelős cselekvésre, önkéntes és önzetlen áldozat- vállalásra szólítjuk országunk minden állampolgárát, s a nemzethez tartozó valamennyi honfitársunkat - bárhol él is a világban. Az emlékmű mielőbbi és méltó megvalósítása érdekében társadalmi védnökséget alakítottunk és személyes anyagi hozzájárulásainkkal létrehoztuk az Alapítványt. Az emlékmű elkészítésére korábban fölajánlott adományokat a csekkszámlák eddigi tulajdonosai az Alapítvány javára átutalják. Alapítványunk csekkszámlaszáma: MNB 235-90172- 5215 »Emlékmű alap«. Felhívásunkat azzal a meggyőződéssel bocsátjuk a nemzet nyilvánossága elé, hogy megértésre és visszhangra talál. A nehéz idők ellenére töretlenül bízunk honfitársaink felelősségérzetében és áldozatkészségében. Reméljük, hogy a jövő év folyamán az ország szívében, Budapesten, fővárosunk történelmi nevezetességű színtereinek valamelyikén, közös akarattal és közös adakozásból elkészülhet az 1848-49-es forradalom és szabadságharc emlékműve. Mindez immár rajtunk áll - ma élő, de múltunkra emlékező és jövőnkről gondolkodni akaró magyarokon.” (MTI) Grősz Károly megbeszélése egyházi vezetőkkel Grósz Károly, a Minisztertanács elnöke hétfőn a magyarországi egyházak vezetőivel találkozott a Parlamentben. A miniszterelnök elöljáróban köszönetét mondott azért a támogatásért, amelyet az egyházak közéleti tevékenységükkel társadalmi-gazdasági törekvéseink megvalósításához nyújtottak az elmúlt időszakban. Miként hangsúlyozta: a mostani eszmecsere is várhatóan jelentősen hozzájárul ahhoz a hagyományosan jó együttműködéshez, amely az állam és az egyházak között az elmúlt évtizedekben kialakult, kapcsolódik a kormány döntéseinek hatékonyabb előkészítéséhez, a kormányzati munka színvonalának javításához. A jószándék és a segítőkészség jegyében létrejött beszélgetés tapasztalataiból további munkájuk során egyaránt meríthetnek majd az állami és az egyházi vezetők mindazok érdekében, akiknek boldogulásáért együtt munkálkodnak. Grósz Károly a továbbiakban vázolta az ország társadalmi-politikai helyzetét, részletesen szólt a gazdasági kérdésekről, s megjelölte azokat a témaköröket, amelyekben az egyházi személyiségek közreműködésére számít a kormány. Grósz károly végezetül megköszönte az egyházak rendkívül szerteágazó közéleti tevékenységét, s reményét fejezte ki, hogy képviselőik a különböző nép- képviseleti szervekben, társadalmi és tömegszervezetekben aktívan lépnek fel a helyi közösségek, az egyes emberek, s így a nemzet felemelkedése érdekében. A találkozón Paskai László esztergomi érsek, a magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke nagyra értékelte a kormány vezetőjének gesztusát, hogy lehetőséget teremtett az egyházi vezetőkkel folytatott eszmecserére. Biztosította a miniszterelnököt, hogy az egyházak továbbra is támogatják a kormány kibontakozási programját. Reményét fejezte ki, hogy az együttműködés a nép javát szolgálja, és feloldja a meglévő feszültségeket. Tóth Károly püspök, a Magyarországi Református Egyház Országos Zsinatának elnöke megfogalmazta: egyháza megítélése szerint a nemzeti közmegegyezés újragondolására van szükség, a fogalom tisztázása elengedhetetlen. Nagy Gyula, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök elnöke hangsúlyozta: régebben nem volt magától értetődő, hogy egy asztalhoz ültek a magyar- országi egyházak és vallásfelekezetek képviselői. Ez is az egyházak közötti viszony javulását jelzi, s a nép, a társadalom egységét segíti. Losonczi István, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke kifejtette: a magyarországi zsidóság mindig aktív részese volt az ország gazdasági, tudományos és kulturális felvirágoztatásának, politikai és társadalmi kibontakoztatásának. Felhívta a figyelmet az antiszemitizmus növekedésére, amely azonban nem a felekezet ellen irányul. A megbeszélésen felszólaltak a kisebb egyházak és felekezetek képviselői is. Valamennyien úgy ítélték meg, hogy eredményesen alakul az állam és az egyház viszonya. Olcsóbb lesz több Compack-termék termelői ára A Compack Kereskedelmi Csomagoló Vállalat április 1-től különböző mértékben csökkenti egyes termékeinek termelői árát, s ezeken december 31 -ig nem kíván változtatni. Olcsóbban adja kereskedelmi partnereinek az ízesített szálas teákat, és néhány más szálas, illetve filteres teát, a glukonont, a köménymagot és a majoránnát, a kávéfélék közül a Nosztalgia instant-keveréket és a karamellás Karavánt, valamint a csökkentett nátriumtartalmú sót és a vállalat által forgalmazott kétféle Müzlit. A csökkentett árú termékekből a vállalat idei árualapja mintegy 300 millió forint értékű. A Compack kereskedelmi partnerei számára kidolgozta az ajánlott fogyasztói árakat is. Ha az eladók ezeket alkalmazzák, a vásárlók december végéig összesen 18 millió forintot takaríthatnak meg a csökkentett árú Compack- termékeken. Amerikai elnökjelöltek Az amerikai elnökjelölés során azért tartják, immár az államok háromnegyedében az „előválasztásokat”, hogy a versengő politikusok nekik elkötelezett küldötteket szerezzenek a nyári konvencióra, és egyúttal bizonyítsák népszerűségüket a földrésznyi ország minél több tájegységében. Csak abból lehet amerikai elnök, aki nem csupán a saját szűkebb pátriájában képes szavazatokat vonzani. Miként a sportban, az „idegen pályán” elért siker kétszeresen számít: a későbbi befolyás érdekében a jelölt kampányát pénzzel támogatók természetesen az esélyeseket keresik, a győztesekhez zárkóznak fel, s a politikus eredményessége a saját államától minél távolabb ígéretes jel. Amikor pár hete az iowai próbaválasztáson a szomszédos Missouriból való Gephardt képviselő nyert, s a New Hampshire-ben a szintén félig hajainak számító massachussettsi Dukakis kormányzó, akkor az amerikai sajtóértékelés „igen, de” jellegű volt: majd meglátjuk, hogyan szerepelnek odalenn Délen, a „szuperkedden”? Dél növekvő szerepe A szupernek becézett előválasztási dömpinghez hasonló még soha sem volt az Egyesült Államokban. Egyszerre húsz szövetségi állam rendezte ugyanazon a keddi napon a maga vetélkedőjét, s közülük tizennégy mondható délinek. A feltörekvő Dél helyi vezetői ugyanis pár éve elhatározták, hogy előválasztásaik egyidejű megtartásával fogják érzékeltetni növekvő politikai szerepüket. Kiváltképpen a demokrataversenybe akartak beleszólni, ezzel is tudatva az ellenzéki párttal, hogy nincs esélye a Fehér Ház visszaszerzésére a Dél hangját meghalló, netán egyenesen képviselő jelölt nélkül. (Ez különben igaz, mert az országos elnökválasztásokon az utóbbi évtizedekben szinte kettészakadt az unió: a nyugati államok a republikánusokra, az észak-keletiek a demokratákra voksoltak, s szinte mindig a Dél szavazatai döntöttek.) Az idei demokrataversenyben akadt is egy kifejezetten déli jelölt, a tennesse-i Albert Gore szenátor, aki csakis a szu- perkeddre alapozta kampányterveit, jószerivel kihagyva az iowai és New Hampshire-i menetet. A keddi eredmény valamelyest igazolta őt, hiszen hat államban szerezte meg az elsőséget, valamint húszból összesen majd négyszáz küldött támogatását. Csakhogy az előző hetekben éllovassá vált Dukakis is győzött hat helyen, nagyjából ugyanannyi delegátust hozva el, mint Gore, s ez bizony nagyobb siker az északkeleti liberális politikusnak, mint a főleg hazai pályán küzdő délinek. Ráadásul Dukakis eddigi fő ve- télytársa, Gephardt csak odahaza, Missouriban ért el sikert, így a szuperkedd után kifelé áll a rúdja. (Csakúgy, mint a korábban elég jöl szereplő Simon illi- noisi szenátoré, és persze a hiába ma- kacskodó, magánügyei miatt esélytelenné vált Gary Harté.) A demokrata küzdelem tehát még nem dőlt el, meghiúsítva a déliek számításait. Most az a kérdés, a további államokban, június elejéig Gore képes-e majd lépést tartani Dukakisszal. Kettejük harcát azonban bonyolítja Jesse Jackson jelenléte a versenyben: az elnöknek aligha jelölhető néger politikus feltűnően sok fehér szavazatát is megkapja mindenfelé, s Délen persze ő vitte el a néger választók voksainak túlnyomó többségét. Ily módon Jackson sok száz küldöttet is kapott, vagyis a demokrata jelölőgyülés küldöttein még ezután is legalább hárman osztoznak majd, s így kétséges, hogy bármelyikük megszerezze a jelöléshez szükséges egyszerű többséget. Márpedig a most kijelölt delegátusok csak a konvenció első szavazási menetében kötelesek arra voksolni, akinek listáján odakerültek, attól fogva szabad a vásár, vagyis a politikai adok-veszek. Még mindig elképzelhető, hogy - ha sem Dukakis, sem Gore nem tud ezután elhúzni - a jelölőgyűlés „szivarfüstös szobáiban” tartandó kulisszák mögötti alkudozásból kerül ki a demokrata gyűztes, aki esetleg egy nevető harmadik is lehet. A sors iróniája, hogy a demokrata ötletnek a republikánusok lettek haszonélvezői: az ő elnökjelölési vetélkedőjüket alighanem eldöntötte a szuperkedd. George Bush alelnök jól kamatoztatta elnökének, Ronald Reagannek a déli tájakon szinte rendíthetetlen népszerűségét, s fölényes győzelmet aratott majd mindenütt, főként a kulcsállamokban, a népes Texasban és Floridában. Eddigi vetély- társa, Dole szenátor jócskán leszakadt, s most már csak valami csúnya botlás állíthatná meg Bush elnökjelöltségi kampányát. Ugyanaz történt, mint 1980-ban, csak akkor éppen Bush volt a kárvallott: nyolc éve az iowai veresége után Reagan összeszedte magát, megnyerte a New Hamshire-i menetet, s többé nem lehetett megállítani. íly módon Dole inkább csak az alel- nökjelöltségért küzdhet tovább, csakhogy azt Bush már elígérte annak a dél-karolinai kormányzónak, aki a szu; perkeddet megelőző szombatra tette az ottani előválasztást, amelyen győzve a mai alelnök „repülőrajttal” indulhatott a húsz keddi menetben. Kísért a múlt? Komoly előny lenne a novemberi elnökválasztásra, ha a republikánusok jóval előbb eldöntik vetélkedőjüket, mint a demokraták: attól kezdve mondjuk Bush már az őszi kampányra készülhet, és ami a fő, a republikánusok abbahagyhatják egymás lejáratását: az eddigi fordulókban bizony kíméletlen küzdelem folyt Bush és Dole között, sok érvmuniciót kínálva a majdani demokrata ellenfélnek. Ráadásul a szuperkedden leszerepelt végre az a Robertson is, aki a politikai és vallási szélsőségesek voksaival ijesztgette eddig a republikánus pártot (a másik konzervatív, Kemp képviselő is képtelen volt megkapaszkodni). S ez azt jelenti, hogy az idei elnökjelölési versenyben már csak centrista, vagy liberális politikusoknak van esélyük. S ha mégis Dukakis húzna el a demokrata mezőnytől, akkor kísértetiesen ismétlődne az 1960-as képlet: a népszerű idős republikánus elnök alelnökével szemben egy jó svádájú massachussettsi politikus a kihívó. AVAR JÁNOS PANORÁMA BUDAPEST - Ünnepélyesen, katonai tiszteletadással vonták fel hétfőn a Magyar Népköztársaság állami zászlaját a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren. A március 15-e előestéjén, az 1848-as márciusi forradalom, s az azt követő szabadságharc emléke előtt tisztelegve felvont állami lobogó megkülönböztetett ünnepi külsőséggel is jelzi: az évfordulót nemzeti ünnepeink sorában tartjuk számon. WASHINGTON - Shultz külügyminiszter fogadta hétfőn reggel Washingtonban az amerikai kormány nevében Samir izraeli miniszterelnököt, aki négynapos hivatalos látogatásra érkezett az amerikai fővárosba. Samir útközben rövid megállót tartott New Yorkban, ahol a repülőtéren amerikai zsidó szervezetek vezetőivel találkozott. Samir érkezése után rögtön megkezdte tárgyalását Shultz külügyminiszterrel. BAGDAD - Hétfőn ismét teljes erővel kiújult a rakétaháború Irak és Irán között. Irak hétfő hajnal óta hét föld-föld rakétát küldött teheráni célpontok ellen. Az iráni fél erre Bagdad elleni rakétatámadással válaszolt, és újabb offenzívát indított Irak északkeleti részén. Az iraki vezérkar a Teherán elleni támadást azzal indokolta, hogy azt megelőzően az iráni hadsereg „szinte mindegyik” iraki határváros ellen tüzérségi támadást indított az északi fronton, és ezzel megsértette az iraki tűz- szüneti javaslat feltételeit. (Irak azt követelte, hogy Irán hagyjon fel az iraki polgári célpontok elleni támadásokkal.) ALGÍR - Sadli Bendzsedid algériai elnök vasárnap Algírban palesztin vezetőkkel találkozott. Arról tárgyalt velük, hogy az Izrael által megszállt területeken kibontakozott palesztin felkelés támogatására hívjanak össze rendkívüli arab csúcsértekezletet. Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke, továbbá Najef Havatme és Georges Habbas, a Palesztina Felszabadításáért küzdő Demokratikus, illetve Népi Front vezetője a találkozón úgy foglalt állást, hogy ki kell szélesíteni a Palesztinái arab nép harcát az izraeli megszállás felszámolása érdekében. A palesztin vezetők egyetértettek azzal az algériai javaslattal, hogy mihamarabb arab csúcstalálkozót hívjanak össze a megszállt területeken kialakult helyzet megvitatására. __________________________________fc_________________ Ök indultak a „szuperkedden” - többségük ezután kiszáll a versenyből
