Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)

1988-03-14 / 62. szám

1988. március 14. NÉPÚJSÁG 3 Hét végén a művelődési házakban Möcsényben a kultúrház udvarán (Folytatás az 1. oldalról.) Mőcsény, Mórágy irányában autóztunk tovább, hogy a hét vége kulturális prog­ramjait keressük, a községekben is körül­nézzünk. A kép azonban elszomorító és te­gyük hozzá, tipikus. A kismórágyi elágazó­nál nem túl biztató külsejű társaság hang­szerekkel, gitárral, dobbal felszerelve igye­kezett egy gáláns megrendelőhöz, aki név­napját ünnepli ezzel a kísérettel, feltehe­tően a legnagyobb eseményként a faluban. A mőcsényi fiúk elégedetten magyarázták, hogy valamilyen gyűlés volt a kultúrban, de legalább kihozták a pingpongasztalt, játsz­hatnak rajta. Hogy még mit szoktak csinálni hétvégeken, arra nem válaszoltak... Kelle­mes meglepetésként gyermekzsivaj, neve­tés szűrődött ki a bátaszéki művelődési házból. A tiniklub tartja ilyenkor, öt óra táj­ban összejövetelét, amire a húsz körüli törzsgárdatag mellett minden fiatalt szívesen látnak A video ugyan elromlott, de ott a szá­mítógép, sok izgalmas játékot lehet kitalálni, és ami fontosabb, beszélgetni, együtt lenni, valahova tartozni. Este hét órától a következő generáció, a húsz év körüliek gyűlnek össze ugyanezzel a céllal, az elnevezés ugyan más: rockklub, de nem ez a lényeg. Pakson és Dombóváron nem kínáltak kiállításokon kívül más programot a he­lyieknek, Dunaföldváron a szombat esti pe­dagógusbál teremtett alkalmat arra, hogy színpadra lépjen a népművelési egyesület néptánccsoportja és természetesen az amatőr színjátszók. Mozgalmasabb hétvé­gét töltöttek a tamási művelődési központ­ban, az intézmény adott otthont a városi diáknapok sorozatának. Szombat reggel­től vasárnap délig közel ötszáz fiatal fordult Jelmezes felvonulás a Bartina együt­tes hagyományos batyusbáiján meg itt, vettek részt többek között a „Ha­zánk, Magyarország” című, iskolák közötti vetélkedőn, a pol-kaszinón, a nagy sikert aratott iskolák bemutatkozásán, sportver­senyeken, az 1848 méteres márciusi stafé­tán, az egészségnevelési programokon. Méltán állíthatjuk, hogy sikerült megmoz­gatni a város és környéke általános és kö­zépiskolásait az izgalmas, színes rendez­vényekkel, aktív részvételt kívánó progra­mokkal. Ez volt a hét vége, ami azt hiszem mindannyiunk számára szürke, kevés ki­vételtől eltekintve elszomorító képet mutat. Az okok kutatása helyett most csak gyors mérlegként annyit, hogy legmostohábban a középkorosztállyal bánik a közművelő­dés és a formálható, befolyásolható közép- iskolásoknak, sőt, a huszonéveseknek is kevés, és esetleges az intézményes műve­lődési, szórakozási lehetőségük hétvége­ken. -takács-kapfinger­Folytatódott a játék a demokráciával Szálkai szilánkok A megoldás az összefogás Csütörtökön délután ülést tartott a szálkai tanács, ahol több fontos kérdés­ben döntöttek. Az ülésen jelen volt dr. Farkas László, a megyei tanács titkársági osztályvezetője és Bay Endre személy­zeti osztályvezető-helyettes. A tanácsülés tárgya az elmúlt évi költ­ségvetés teljesítése, illetve az idei pénz­ügyi terv volt. Szóba kerültek mindazok az ügyek, melyekkel mintegy másfél év óta foglalkozik a testület. A11 tanácstag­ból kilencen voltak jelen, mire véget ért az ülés, már csak nyolcán maradtak, ugyanis Gréczy Tamás tanácselnök le­mondott mind funkciójáról, mind pedig a tanácstagságáról. * A fő téma mostanában egy tanács éle­tében a pénz, míg korábban lehetett úgy tervezni, hogy mit is kellene csinálni, és aztán ehhez lehetett igazítani a feltéte­leket. Ma már csak úgy lehet, ha van pénz, de kérdés hogy ebből mit lehet ki­hozni. Szálkán a legfontosabb beruhá­zás a művelődési ház felújítása, erre kér­ték és kapják meg a lakosságtól a tehót, de még így is „varázsolni” kell ahhoz, hogy haladjon a munka. Az iskolának, óvodának működnie kell, a lehetőségek szerint úgy, hogy megtart­sa korábbi színvonalát. Az üdülőkörzet fejlődése hozhatna pénzt a tanácsnak, de csatornázás nélkül szó sem lehet semmiféle fejlesztésről, mert a tó Szek- szárd tartalékvize, tisztaságát minden áron meg kell óvni. Családi házas telkek esetében sem sikerült még hosszabb tá­vú döntést hozni, mert a központi fekvésű telkekre - ezek adottak - esetleg szük­ség lehet jövendő középületek céljára. Fontos feladatok közé tartozik még az öregek klubjának a létrehozása, ehhez is épületre, illetve a meglévő átalakítására van szükség. Nagy lehetőség lenne a falu számára a telefonközpont. A posta felajánlott egy százvonalas konténerközpontot, aminek megintcsak épület kellene. Úgy döntött a tanács, - hogy a megfelelő engedélyek beszerzése után - a volt tűzoltószertárat ajánlják fel erre a célra, átalakítás után talán alkalmas lesz erre a célra. * Minden, ami megvalósult a faluban, csakis sok társadalmi munkával volt le­hetséges. Elkészült például az évek óta várt iskolai könyvtár felújítása, az anyagi ráfordítás 32 ezer, a társadalmi munka értéke 12 ezer forint volt. Az iskolai kony­hánál kialakították a zöldség-előkészítőt, jelentős társadalmi munkával, az igazga­tói iroda pedig teljes egészében így készült el. Bővítették a gázpalacktárolót ami 15 ezer forintba került, de ha azt szá­mítanánk, hogy ezt a munkát vállalat vég­zi el, akkor a megtakarítás több, mint 100 ezer forint. Az árkok tisztítására megyei pénzből kapott a község, ennek a mara­dékát a buszforduló befejezésére fordít­ják. A korábbi földmunkákhoz a megyei idegenforgalmi hivatal adott át véglege­sen 100 ezer forintot. A tervezés is tulaj­donképpen társadalmi munkában tör­tént. Ha mindent összeadunk, akkor több, mint 400 ezer forint társadalmi munkát végeztek el a szálkaiak a falu „államegóvásáért” és kis részben fej­lesztéséért. Hasonlóra, vagy ennél még nagyobb értékűre az idén is szükség lesz. Legutóbb beszámoltunk arról, hogy a tanácstestületen belül, illetve a ta­nácselnök személyével kapcsolatosan csaptak magasra az indulatok. Akkor írásunk zárókérdése az volt, hogy mi lesz a folytatása ennek az áldat­lan helyzetnek, ami csak arra volt jó, hogy ne jusson idő a tényleges feladatokra. A tanácselnök lemondásával most úgy lát­szik, hogy nyugvópontra jutott a helyzet. * Az ülésen úgy tűnt, hogy a testületi ta­goknak is csak egy része tudott a terve­zett lépésről. A falu lakossága viszont ér­tesült róla. Csak az nem biztos, hogy a valóságnak megfelelő tájékoztatást kap­ták. Elterjedt a híre, hogy le akarják válta­ni az elnököt. Erről ^y; ebben a formában szó sem volt. A belső helyzet alakult úgy, hogy nem kívánja tovább vállalni a mun­kát, mert nincs meg a reális lehetősége annak, hogy eredményes testületi mun­kát végezhessenek. Hogy a kialakult helyzetért kizárólag ő lenne a felelős, ezt soha senki nem állította. Ért el eredmé­nyeket is, voltak hibás döntései és ku­darcai is. Éppen ezért érthetetlen, hogy most meg a község lakossága miért kezdett el játszadozni a demokráciával. A tanács­ülés időpontja előtt - levelet írtak a szál­kaiak a megyei tanács elnökének Gréczy Tamás védelmében. Több mint kétszáz aláírás szerepel a papíron. Az ülésen is szó esett róla, meg látszik is, hogy esetenként több aláírás is egy kéztől származik, és gyerekek is aláírták a papírt. Az egyik tanácstag körülnézve a körzetében, kiderítette, hogy - különö­sen az öregek között - többen voltak, akik nem is tudták pontosan, hogy mit is „kell” aláírni. * A körülményektől függetlenül azért fi­gyelmeztetés is ez a sok aláírás. A lakos­ság bizalma, úgy látszik, megrendült a ta­nácstagokban, vagy azok egy részében. Kapcsolataik a körzetben élőkkel nem lehetnek kifogástalanok. A testület ezt be is látta, és megvan a szándék bennük, hogy a bizalmat helyreállítsák, s a jövő­ben egységesen a község, a közösség dolgaival törődjenek. Legutóbb a rendkí­vüli tanácsülés összehívása a bizalmat­lanság a széthúzás jegyében történt, most viszont azért szeretnének a kötele­zőnél előbb ülést tartani, hogy egy sor aktuális kérdésben döntsenek, illetve az ügyeket közös fellépéssel is előbbre se­gítsék. IHÁROSI IBOLYA Olcsóbbak lesznek a bébibútorok a Domus áruházakban méletlenül, kibírhatatlanul, szégyelniva- lóan szemetes az ország, a megye. Erről azonban elsősorban mi magunk tehe­tünk. Arrogáns felbőszült férfihang hívja az ügyeletet hétfőn délben: micsoda do­log, hogy nem jött ki időben a szemét- szállító kocsi, így két vödör szemetet kénytelen volt a kuka mellé önteni. Azt hittem, nem jól hallok: szidja a kukásokat, akik gyűjtik a szemetet, s ugyanakkor ő a vödrei tartalmát a földre borítja. A véle­ményemet, azt hiszem, nem tette zsebre. Toleranciát, kulturáltságot, s a jó modor jellemzőit mintha nem ismerné némely embertársunk. Követeli a jogait, azt, ami neki „jár”, s nem tud, vagy nem akartudni arról, hogy kötelességei vannak, s az em­beri együttélésnek szabályai. Ráadásul: nem tudja mérni a cselekedetének a sú­lyát sem, különben nem kürtölné világgá azt, amit helytelenül tett. Sok a panasz a buszközlekedésre, s a falusi és városi kulturálódási lehetőség­re. A buszok műszaki állapotáról most ne beszéljünk. Magam is azon utazom na­ponta kétszer: a buszok alig-alig képe­sek felszuszogni az enyhe lejtőn, a ka­rosszéria borzalmas, az ülések tarkák, az egyik sárga, a másik piros, a harmadik műbőr és lyukas. A járműpark jelentős része nullára futott, tudjuk. Az azonban nem műszaki, hanem forgalomszervezé­si, emberi, humánus kérdés, hogy hol van megálló, van-e hova behúzódni a hó, a szél, a fagy elől, s hogy felveszik-e az utasokat vagy sem. „Az ilyen embertelen gépkocsivezető egy ejnye-bejnye figyel­meztetésnél többet is érdemelne.” - írja egyik harci olvasónk. Tessék csak utána gondolni! Ez a panaszosunk, mert nem vette föl a busz vasárnap, nem tudta meglátogatni a kórházban fekvő gyerme­két... Kultúra, kulturálódás, s legfőképpen mozi. A falvakban lévő mozihelyzetről nemrégiben írtunk, - siralmas, kritikán aluli. Az egyetlen hely, ahol munka után beszélgethetnek az emberek, összejö­hetnek a fiatalok: a kocsma. A művelődé­si házak többsége üres, rideg, és hideg, nincs pénz programokra, fenntartásra. A kocsma is átvállalhatná ilyen körülmé­nyek között, hogy otthont adjon a falusi közéletnek. Ha nem lenne némelyik olyan, amilyen. Barátságtalan, füstös, piszkos, az erjedő sör beitta magát a fa­lakba. Ugyan hol vannak, hova lettek a hangulatos kiskocsmák, ahova nem le- részegedni, hanem beszélgetni jártak az emberek? A városokban hiányolják a délelőtti filmvetítéseket: nyugdíjasok, a délutáni műszakosok, a szabadságon lé­vők szívesen megnéznének ráérő idejük­ben egy-egy filmet. Jogos igény, hisz pél­dául igen sokan dolgoznak Pakson de­kádban, s a 10 nap szabad idő egy részét mozinézéssel is el lehetne tölteni. Nem tudni, milyen bosszúság, vagy sorozatos sérelem érte egyik paksi olva­sónkat aznap: az utolsó csepp a pohár­ban két zacskó tehéntúró volt. Az egyik kifolyt, a másik kipukkadt, és beterítette a konyhájukat. Méltán dühös, ki nem lenne az. Valószínű a szavatossággal, a túró minőségével vagy éppen a csomagolás­sal van baj, - figyelmeztető jel ez a gyár­tónak, és a kereskedelemnek egyaránt. Mint ahogy az elromlott kávédaráló kál­váriája is. A lényege: az Elgép nem tudta megja­vítani a kisnyugdíjas hölgy kávédarálóját, mert nem volt hozzá alkatrész. A hölgy nyugdíjas, ráért, s kiderítette, hogy a mo­torhoz szükséges tekercs az Elgép mel­lett lévő boltban kapható. A gépjavító azonban nem itt vásárol, mert olcsóbban jön ki, ha az alkatrészeket a nagykeres­kedelmi vállalatnál vásárolja. Ahogy mondani szoktuk: hosszú, bonyolult és érthetetlen. Az ügyelet olykor tudakozó is egyben: ki kell deríteni például, hogy mit csinált a Dózsa kosárlabdacsapata a Kecskemét ellen, s hogy miért csak drága, 85 forin­tos borotvahabot lehet kapni, miért nincs borotvaszappan és hajlakk. Az eddigiekből úgy tűnhet, hogy sok a gond, a panasz, a méltatlankodás, s iga­zából nem történnek körülöttünk szép és jó dolgok. Ez nem így van. Csak hát mi­lyen az ember: ha indulatos, akkor han­gosabb. Nem szól, ha kedves, szép, szí­vet melengető dolgok érik, csöndesen, önmagában örül inkább. Pityergős női hang este fél nyolckor... Ne haragudjunk, de senki nincs, akinek elmondhatná bánatát. Egész nap várta azt, akit szeret, nem jött, nem telefonált, nem üzent. A munkáját állandóan elté­vesztette, ha csak tehette, szaladt az ab­lakhoz, a telefoncsörgésre összerezzent, az ajtónyitásra felugrott, ideges volt, és ingerült. „Nem tudom, érti-e miről van szó - mondja -, óráknak tűntek a percek, ilyen hosszú nap,talán nem is létezik." Ér­tem, persze hogy értem, hisz melyikünk nem élt át már hasonló napokat? Csak egyet tudtam tanácsolni: igyék forró teát, s vegyen be egy enyhe nyugtatót. Tanácsot kért egy fiatal férfi is: itt a gyerekfürdetés ideje, és nem folyik a csapból a meleg víz. Most akkor mit te­gyen? Tanácsom azonnal volt: melegít­sen egy nagy fazékban vizet, öntse a für­dőkádba, engedjen hozzá hideget, és kész a fürdővíz. Ez neki eszébe sem jutott - mondta sűrű köszönömök közepette. Valószínűnek tartom, életében nem hor­dott vödörben, kannában kútról vizet, nem tudja, hogy mi a vizespad, a mosó- teknő, és a horganyzott mosófazék. A legaranyosabb az a kedves néni volt, aki megakadt a Széchenyi-vetélkedő írá­sos válaszainál. Az a, b, c válaszok kö­zül kellett bekarikázni azt ami helyes. Egyedül él, s bízott bennünk, hogy segí­tünk. Ezt tettük, természetesen. Nem tu­dom, sikerült-e továbbjutni a vetélkedőn. Jó lenne tudni erről is, s mindarról, ami­ben igyekeztünk több-kevesebb sikerrel olvasóink ügyes-bajos dolgaiban segí­teni. D. VARGA MÁRTA Április 1 -jétől - egyelőre ez év decem­ber 31 -ig -15 százalékos árengedményt ad a Domus Lakberendezési Áruház Vál­lalat számos bébibútor jelenlegi árából. Olcsóbb lesz egyebek közt többféle gye­rekágy, járóka és etetőszék. Az árenged­ményes termékekből a vállalat idei áru­alapja mintegy 40 millió forint értékű, s az engedmény összesen 6 millió forintot tesz ki. A Domus a kisgyermekes családok gondjain kíván segíteni ezzel az akcióval, de üzleti érdekei is úgy kívánják, hogy engedjen az árakból, hiszen a nagymér­tékű drágulás miatt az év első hónapjai­ban jelentősen visszaesett a bébibútorok forgalma. A 15 százalékos kedvezményt csak a vállalat 12 saját budapesti és vi­déki áruházában adják, az iparcikk-ke­reskedelmi vállalatokkal közös bútorüz­letekben változatlan áron kínálják a ter­mékeket. (MTI) Vigyázat, zuhanórepülés! Pilótaönjelöltek Szekszárdon is Vége a koránkelésnek, a naphosszat tartó, fárasztó munkának! Helyette játszom, lét­rehozok például egy képzeletbeli repülőgépet, ebben én leszek a pilóta, beszervezek két segédpilótát, négy utaskísérőt s ami a legfontosabb, nyolc utast. Aztán az utasok átadnak majd nekem fejenként egy szép kis összeget, öt- vagy tízezer forintot, esetleg még többet. Aztán én az összes pénzzel kiszállok, lehetőséget adok a segédpilótának, hogy belőle is pilóta legyen, s a következő lépésben minden utastól - akiket az új utaskí­sérők szerveznek be, mégpedig fejenként kettőt - ők kapják meg a nyolcszor akárhány ezer forintjukat. Nem mese ez gyermek, mondhatnám, ha a hitetlenkedőket akarnám meggyőzni. An­nál is inkább, mert a közelmúltban a fővárost lázba hozó pilótajáték Szekszárdon is meg­hódított néhány, könnyű és gyors pénzkereseti lehetőségben bízó repülni vágyót. Tény­leg nem rossz ötlet, főleg azok járnak jól, akik indítják a játékot. Az első gép személyzete ugyanis úgy juthat tekintélyes összeghez, hogy semmit sem kell befektet­nie, hisz a repülőgép személyzete nem, csak az utasok fizetnek. S a később csatlakozók? Ők is nyerhetnek mindaddig, amíg bőséggel vannak olya­nok, akik bíznak az efajta szerencsében, és hajlandók utasok lenni, azaz a pénzt leszur­kolni. A pilótává váláshoz azonban rohamosan csökken az esély. „Számtantudósok” szerint a tizedik forduló után már közel 15 ezer új utast kell beszervezni a játékba ahhoz, hogy az utasból pilóta lehessen, azaz pénzét megtöbbszörözve visszakapja. De tizenöt­ezer balekot találni - különösen egy Szekszárd nagyságú településen - nem semmiség. Ha pedig nincs több utas, a repülőút megszakad, azaz botkormánnyal ütheti a pénze nyomát akár több száz ember. Persze, lehet, hogy szerencséje van, és el sem jut a sokadik fordulóig. Vagy azért, mert volt esze, és be sem szállt a gépbe, vagy azért, mert mint tiltott szerencsejátékot űzőt, a rendőrség még idejében leszállítja...- rí 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents