Tolna Megyei Népújság, 1988. március (38. évfolyam, 51-77. szám)
1988-03-14 / 62. szám
2 Képújság 1988. március 14. Grósz Károly a KSZE közgyűlésén (Folytatás az 1. oldalról.) jövővel kapcsolatban, nő a vezetöelle- nesség, szűk körben terjed a négy évtized eredményeinek lebecsülése, jelentős értékvesztés tapasztalható a társadalomban. A gazdaságról szólva hangsúlyozta: a gazdasági szerkezet konzerválódott, a gazdaságpolitika téves volt, a vezetés következetlenségei is befolyásolták a mai helyzetet. Az egész társadalomban lazult a munkamorál. Találkozni az új iránti érzéketlenséggel, az indokolatlan önteltséggel is, és ez most nem segítAz évkezdésről szólva hangsúlyozta, hogy a kívánt fordulat nem következett be a gazdaságban, a vezetés még nem tudta kikényszeríteni a vállalati magatartásnál a várt elmozdulást. Ennek felszámolásához nagy segítséget jelenthet és a kívánt fordulat eléréséhez hozzájárulhat és az egység megteremtésének jelentős állomása lehet a májusi pártértekezlet, amelynek helyzetelemzést kell adnia a jelenről, a XIII. kongresszus óta megtett útról. A pártértekezletnek kell világos programot megfogalmaznia 1990-ig, hogy a nemkívánatos folyamatokat megállíthassuk. A mezőgazdasági hiteleket érintve - hibáit több hozzászóló is hangsúlyozta - külön szólt a miniszterelnök az ágazatban is nagy visszhangot kiváltó hitelkorlátozásról, annak okairól és következményeiről.- Az elmúlt hetekben a hitelpolitika és a gyakorlat viták és támadások kereszttüzében állt. Mindenki egymásra mutogat: a gazdálkodó szervek a kereskedelmi bankokra, a kereskedelmi bankok a jegybankra mutogatnak, a Nemzeti Bank pedig a népgazdasági terv szigorúságát hangsúlyozza. Kritikusan és önkritikusan meg kell állapítani azt, hogy a banki gyakorlat nem a kormány szándékai szerint alakult. A kialakult helyzet értékelésében azonban nem lehet más kiindulópontunk, mint a kormány stabilizációs programja. E program végrehajtásához ugyanis nélkülözhetetlen a belföldi fizetőképes kereslet szigorú kézben tartása. A cél kettős: egyrészt a belföldi kereslet szűkítésével előmozdítani az exportot, másrészt a pénztömeg szabályozásával alátámasztani a teljesítmények és a jövedelmek jobb összhangját, s ezáltal megfékezni az amúgy is magas inflációt. Ez így vitathatatlan, és nincs szándékunk változtatni. Hozzászólásának befejező szakaszában Grósz Károly a következőket hangsúlyozta:- Az első elemzések arra utalnak, hogy a kialakult feszültségekhez nagymértékben a rutintalanság és az új bankrendszer működtetésének hiányai járultak hozzá. Úgy tűnik, hogy nem vették megfelelően számításba a termelés szezonális pénzigényét, az új adó- és árrendszer, valamint a kétszintű bankrendszer több- letpénzszükségletét. A történtekért a közvélemény joggal tartja felelősnek a kormányt, bár a Nemzeti Bank és a kereskedelmi bankok követték el a hibát. Nem kívánjuk elhárítani a felelősséget, s intézkedni fogunk - ennek szervezeti és személyi következményeivel együtt -, hogy a jövőben ne fordulhasson elő ilyen szakmai tévedés. - fejezte be hozzászólását Grósz Károly, a KSZE szekszárdi közgyűlésén. HAZAFI JÓZSEF Fotó: GOTTVALD KÁROLY PANORÁMA BUDAPEST - Várkonyi Péter külügyminiszter az ázsiai és csendes-óceáni országokban tett hivatalos látogatását befejezve, vasárnap hazaérkezett. VARSÓ - Lengyel értelmiségiek egy csoportja szovjet értelmiségiekhez intézett nyílt levélben sürgette a lengyelszovjet viszonyt terhelő kérdések tisztázását. A levél, amelyet hétvégi számában közölt a LEMP KB lapja, a Trybuna Ludu, a katyni ügy feltárását tartja a legfontosabbnak, vagyis: ki a felelős több mint tízezer lengyel katonának a második világháború idején szovjet területen való lemészárlásáért? Máig sem tisztázott, hogy Katyn közelében, a Szovjetunió által Lengyelország német lerohanása után elfoglalt kelet-lengyel területeken a sztálinista törvénytelen akciók keretében ölték-e az áldozatokat, vagy később, a Szovjetunió nyugati területeit megszálló németek voltak-e a tettesek. A lengyel értelmiségiek levele azt a verziót tekinti helytállónak, amely szerint a mészárlást 1940-ben, a német megszállás előtt, Sztálin és Berija hóhérai követték el. Utal arra, hogy a Szovjetunióban is vannak, akik évek óta ezt a változatot hangoztatják, és nyilvános állásfoglalásra szólítja fel a katyni kérdésben a szovjet tudományos és kulturális élet kiemelkedő képviselőit. ISZLÁMÁBÁD - Lemondott szombaton az afgán fegyveres ellenzék hét csoportjának koalíciója élén betöltött vezető szerepéről Junisz Halisz. A 67 éves ellenzéki politikus „egészségi okokra” hivatkozva jelentette be távozási szándékát. Junisz Halisz 18 hónapja állt a fegyveres ellenzék szövetségének élén. Az Iszlámábádban szombaton kiadott közlemény szerint a Halisz vezette hezb-i-iszlámi fegyveres csoport továbbra is tagja marad a koalíciónak. Megfigyelők rámutatnak ugyanakkor arra, hogy koalíción belül mérsékeltebb nézeteket képviselő Halisz lemondásában valószínűleg szerepet játszott a vezetés mérsékeltebb és muzulmán integrista szárnya között támadt nézeteltérés az afganisztáni rendezés kérdéseiben. s-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------Pillantás a hétre Válogatás a hét külpolitikai eseményeiből A tavasz közeledtével egyre élénkebb szelek fújdogálnak a diplomáciai életben is. Az elkövetkező napokra számos jelentős eseményt jeleznek előre a hírügynökségek. Akadnak köztük két- és többoldalú tárgyalások, választások, sőt, egy műhold politikai jelentőséggel is bíró felbocsátása is gazdagítja s kínálatot. Hétfő: Gorbacsov Belgrádba érkezik. - Bonnban ismét találkozik egymással Mitterrand francia elnök és Kohl nyugatnémet kancellár. A két politikus az utóbbi időben igen sűrűn konzultál egymással leszerelési és gazdasági ügyekben, tanúsítva az NSZK és Franciaország közti egyre szorosabb szövetséget a NATO és a Közös Piac más országaival szemben is. Kedd: Moszkvába érkezik Jasszer Arafat. A Palesztinái fel- szabadítási szervezet vezetője a közel-keleti helyzetről, a megszállt területeken folytatandó tiltakozási kampányról és a nemzetközi békekonferencia összehívásának lehetőségeiről tárgyal majd szovjet vendéglátóival. Szerda: Hosszú idő után első ízben kerül sor a szovjet és az amerikai hadügyminiszter közvetlen találkozójára. Jazov és Carlucci a katonai doktrínák és a leszerelés kérdéseiről tárgyalnak majd Genfben. A két miniszter megbeszéléseitől elsősorban az álláspontok tisztázását és a kölcsönös bizalom erősítését várják a megfigyelők. Csütörtök: Miközben Párizsban a közős nyugat-európai űrállomás tervéröl vitatkoznak a szakértők, a Szovjetunió területéről felbocsátják az első, külföldi megrendelésre pályára bocsátandó mesterséges holdat. Ezzel a Szovjetunió megjelent a kereskedelmi műholdak piacán, komoly konkurenciát támasztva az amerikai és nyugat-európai versenytársaknak. Az első megrendelő India. Péntek: Magánlátogatásra Spanyolországba érkezik Mitterrand francia elnök. A politikus az utóbbi hetekben nem véletlenül ilyen aktív: megfigyelők szerint aligha halogathatja tovább a döntést a következő elnökválasztáson való részvétele ügyében. A francia lapok azt írják, hogy a bejelentés bonni és madridi utazása után várható. Szombat: Svájcot, Belgiumot és a Szovjetuniót érintő európai körutazásának végén Moszkvába éeárkezik Sanguinetti uruguayi elnök. A politikus útjának mindhárom állomásán a gazdasági együttműködésről és a közép-amerikai válság megoldásáról tárgyal majd. Moszkva: 70 éve lett ismét főváros Hetven évvel ezelőtt, egy márciusi reggelen a moszkvaiak arra ébredtek, hogy városuk - kétszáz év múltán - ismét az ország fővárosa lett A fiatal szovjet kormány 1918. március 10-ről 11-re virradóra, egyetlen éjszaka alatt, szinte titokban költözött át Pétervárról Moszkvába. Az évfordulóról szolidan, a látványos ünnepségeket mellőzve emlékeztek meg a szovjet fővárosban. Moszkva történelme több mint 800 évre tekint vissza. írásos emlékek először 1147- ben említették ezt a várost, amelyet Jurij Dolgorukij vlagyimiri-szuzdali fejedelem alapított. Szobra a városi tanács épülete előtt áll. Moszkva Rettegett Iván cárország- lása alatt vált Oroszország igazi központjává. A XVIII. század elején azonban I. Péter cár az általa alapított és róla elnevezett Pé- tervárt tette meg fővárossá. Az októberi forradalmat követő hónapokban a fiatal szovjet kormány arra a megállapításra jutott, hogy földrajzi helyzeténél fogva Pétervár nem lehet sokáig az ország központja. A német császári csapatok 1918. márciusára már annyira megközelítették Pétervárt, hogy félő volt, beveszik a fővárost. Ekkor született a döntés, hogy a kormány az ország belsejébe, Moszkvába költözik. Később a történelem igazolta Leninék döntését: Moszkva nem esett el a nagy honvédő háborúban. Igaz, a régi Pétervár, Leningrad sem, de ennek a városnak 900 napos embertelen blokádot kellett kiállnia. A hitleri csapatok először - 1941. novemberében - éppen Moszkva előtt torpantak meg. A seremetyevói repülőtérhez vezető út mentén két harckocsiakadály jelzi, hogy német páncélosok alig húsz kilométernyire voltak a Kremltől. A fővárossá nyilvánítás óta eltelt hetven év alatt Moszkva a világ egyik legnagyobb városává nőtte ki magát Területe az ötszörösére növekedett; jelenleg 8,8 millióan élnek benne. A moszkvaiak azonban nem szeretik, ha jól hangzó számadatokkal bizonygatják, hogy városuk milyen óriási metropolis; ez a világváros jelenleg komoly gondokkal küszködik. Az utóbbi évtizedekben hozott döntések hatására a főváros már szinte teljesen elveszítette történelmi arculatát, oroszos jellegét. Ma az egyik legégetőbb probléma a történelmi műemlékek, a régi épületek helyreállítása. A belvárosban a múlt századi és a még régebbi házak elhanyagolt állapota most meglehetősen siralmas látványt nyújt. A terebélyesedő város peremén pedig nyomasztó betonépületek garmadája sorakozik. S ezeken a lakótelepeken nemcsak a parkosítást mellőzték, hanem a kereskedelmi és szolgáltatóhálózat arányos kiépítését is, a kulturális létesítményekről nem is beszélve. Általános volt például, hogy egy hatalmas lakótelepen csak egy parányi élelmiszerboltot építettek. A lakáskérdést ugyanakkor nem oldották meg a fővárosban. A felgyülemlett problémák leküzdésére a moszkvaiak tavaly hosszú távú, 2005-ig szóló programot dolgoztak ki. A moszkvai városi tanács az év elején vitatta meg a nagyszabású tervezetet, amelynek fő célja az, hogy minden egyes moszkvai tapasztalhassa az átalakítási folyamatokból adódó jobb körülményeket. Nem a számok tükrében kell mérni a moszkvaiak életkörülményeinek az alakulását, hangoztatta Lev Zajkov, a városi pártbizottság első titkára, hanem az igényeket kell konkrétan felmérni. Eszerint az új lakásépítési tervek elkészítésekor most már nem összlakóte- rületben számolnak, hanem azt veszik alapul, hogy hány lakásra van szükség. Célul tűzték ki, hogy 2005-ben minden egyes moszkvai családnak különálló lakása legyen. A gyér kereskedelmi hálózat bővítését is tervezik. Ami a kereskedelmet és a vendéglátóipart illeti, a szovjet fővárosba érkező külföldi ma még olyan jelenségeket tapasztal, amelyek bizony nem öregbítik a több mint nyolcszázéves város hírnevét. Sok áruház vagy üzlet előtt olykor százméteres sorokban várakoznak az emberek; az éttermekbe esténként nagyon nehéz bejutni. A moszkvaiak most abban reménykednek, hogy az új szövetkezeti rendszerben mind több étterem és üzlet nyílik majd. A város vezetői a negatív jelenségeket mindenképpen ki akarják küszöbölni, s ennek megfelelően szívesen veszik, hogy a sajtó nagy teret szentel a terveknek és az elképzeléseknek. A városrendezési, műemlékvédelmi tervek megvalósulása már több helyütt szemmel látható. A rendbehozott Novogyevicsi temetőt megnyitották a nagyközönség előtt. A híres-nevezetes Arbat utca hangulatos korzó lett, és a belvárost patkóként övező bulvár patinás épületeinek felújításához is hozáfogtak. A Pavalecki pályaudvar és környéke esténként ismét régi fényében pompázik. S a most épülő külvárosi lakótelepeken is formásabbak, színesebbek a házak. HEGEDŰS GYÖRGY Az elromlott kávédaráló kálváriája és más esetek Soha semmi más nem érdekelt jobban, mint az emberek élete, sorsa, történetek régi és mai esetekről, munkahelyi és magánéleti örömökről, gondokról. Képes vagyok órákon át hallgatni azt, aki szépen, szabatosan, színesen és szellemesen meséli el életének különböző szakaszait, a vele megesett, látott vagy halott dolgokat, eseményeket. Életem legszebb napjai azok voltak, mikor szépen, csendesen leültünk egy barátságos meleg szoba asztala köré, kérdeztünk, beszélgettünk nyugalomban és békességben órákon át. Sajnos, egyre ritkábbak az ilyen napok és órák, idejük is csak az idős embereknek van jobbára arra, hogy „haszontalan” dolgokkal múlassák az időt. Ki ír, hányán írnak ma például levelet rokonnak, ismerősnek? Pedig megosztani örömünket, fájdalmunkat, elmondani kétségeinket, bosszúságunkat a legtöbb embernek alapvető igénye. Ezt vállaltuk föl lapunkban az ügyeletes rendszer bevezetésével. Telexen, telefonon, CB-rádión hívhatnak bennünket, este, éjjel és reggel az üzenetrögzítő hangszalagja veszi a hívásokat. A nap ennek a magnókazettának a meghallgatásával kezdődik, aztán hol csendesebb, hol mozgalmasabb napok következnek. Egy tény: a társadalmi közérzet, közhangulat és közszellem pontosan mérhető, kibontható a hívások, s a hozzánk érkező levelek jellegéből. Ezek a jelzések arra engednek következtetni, hogy az embereket leginkább a közvetlen környezetükben, a lakóhelyükön történő, vagy éppen nem történő dolgok izgatják. Itt van például mindjárt egy levél, példa a fenti állításra. A levél Szekszádról érkezett. „Legkedvesebb utcám a Patak utca. Szép területe lenne kis városunknak. Del? Ezt az utcát egy kedves kis patak övezi. Sajnos, a Patak utcai résznél (Rákóczi utcából indulva...) rendkívül elhanyagolt állapotban van. Az éveken át le nem kaszált kórók, egyebek csúnya látványt nyújtanak nap mint nap. És az utóbbi időben pedig még a szemetet, a hulladékot is, ismeretlen személyek valósággal zúdítják az egész területre. Hajön a jó idő, bűz és rothadás lesz e területen is. Vajon lehet-e tenni itt valamit? Van-e gazdája a területnek? Jó lenne, ha lenne, és ha egyszer rendbe teszik a területet, a Patak utca lakói vigyázni fognak rá." A levél terjedelmes, s hasonló eseteket sorol föl. Míg olvashattam, eszembe jutott, hogy milyen fázisai is vanriak a levélírásnak. Először is szerezni kell levélpapírt, borítékot, tollat fogni, leülni, írni, gondolkodni a megfogalmazás módján, lezárni a ko- pertát, elballagni a postára, bélyeget vásárolni és bedobni a levelet a postaládába. Nehéz kiszámítani, hogy mindez mennyi időt vesz igénybe, de egy biztos, - s ezt nem megrovásként, kioktatásul, hanem jó szándékkal írom - sokkal egyszerűbb, gyorsabb és eredményesebb lenne, ha a levélíró, akinek mindannyiszor, ha kitekint az ablakon, bántja a szemét a kóró, a gaz, levágná, lekaszálná azt. Az sem elképzelhetetlen, hogy az utca lakóival közösen megbeszélnék a dolgot, s mindenféle hivatalos fórumot mellőzve igyekeznének szebbé tenni a környezetüket. S vajon nem lehetne szólni a szemetelöknek, hogy nem ott a helye a hulladéknak? Apropó: szemét. Kétségkívül tény: eszAz érkezés után felkerül a zakóra a KSZE-jelvény Figyelmes arcok a mintegy 800 résztvevő között
