Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-08 / 32. szám

1988. február 8. 2 NÉPÚJSÁG A Pravda a rehabilitációs folyamatról Mindinkább tisztul a kép, a szovjet tör­ténelem fehér foltjai eltüntetésének újabb jelentős állomásához érkezett a szovjet igazságszolgáltatás, amikor feb­ruár 4-én a Legfelsőbb Bíróság - meg­vizsgálva a Szovjetunió Legfőbb ügyé­szének törvényességi óvását - újabb tíz személyt rehabilitált - írja a Pravda va­sárnapi száma. Mindannyiukat, köztük Nyikolaj Buharint és Alekszej Rikovot - Lenin utódját a Népbiztosok Tanácsa élén - az 1938 márciusában megrende­zett „harmadik nagy moszkvai perben” ítélték el. A szovjet párt lapja a napokban hozott döntéssel kapcsolatban megálla­pította: a tavaly ősszel felújított vizsgála­tok arra mutatnak, hogy a harmincas, negyvenes és ötvenes években jogtala­nul hurcoltak meg párt-, állami-, gazda­sági és katonai vezetőket, párttagokat és pártonkívülieket, tudósokat, közéleti sze­mélyiségeket. Az SZKP 1956-ban meg­tartott XX. kongresszusa után ugyan több ezer ítéletet érvénytelenítettek, de ez a fo­lyamat a későbbiekben elmaradt. A XXVII. pártkongresszuson, majd a központi bizottság tavaly októberi plénu­mán hozott döntésekkel összhangban a rehabilitációs folyamatot felújították és ennek eredményeként sikerült tisztázni több ártatlanul elítélt személy ügyét. A Pravda részletesen beszámolt arról, hogy a Legfelsőbb Bíróság csütörtöki ülésén milyen előzmények után hozta meg döntését, amelyről másnap tájékoz­tatta a PB vizsgálóbizottságát. Az ülésen Mihail Marov, a Legfelsőbb Bíróság tagja számolt be arról, hogy a legmagasabb bírói testület a főügyész óvása nyomán aprólékosan átvizsgálta a peranyagokat, több száz kötetnyi periratot, ezer és ezer dokumentumot tanulmányozott át. Is­mertette az elítéltek életrajzát, a vizsgálati eljárás, a tárgyalás menetét. Marov el­mondta: a gondos munka eredménye­ként a Legfelsőbb Bíróság arra a követ­keztetésre jutott, hogy 1938-ban a Leg­felsőbb Bíróság katonai kollégiuma nem tett eleget a szocialista törvények által előírt bizonyítási eljárásnak. A súlyos íté­letek a vádlottakból erőszakkal kicsikart vallomásokon alapultak. Nem vettek fi­gyelembe minden körülményt, nem el­lenőrizték a vád képviselőjének állításait. A Pravda beszámolója szerint a Legfel­sőbb Bíróság ülése emócióktól mente­sen zajlott le, a hozzászólók kizárólag a tényekre szorítkoztak. Az ülés résztvevői gondosan mérlegelve Marov beszámoló­ját és a legfőbb ügyész óvását, hozta meg egyhangúlag döntését. A szovjet párt lapja a Legfelsőbb Bíró­ság döntésével kapcsolatban megállapí­totta: az ország történelmében tisztázat­lan kérdések megválaszolására rendkí­vül nagy az igény. Igaz, elhangzanak olyan vélemények is, hogy minek, boly­gatni a múltat. Az emberek a hibákból, a népek a tragédiákból okulnak - írja az SZKP KB központi lapja, vitatva ez utóbbi véleményeket. Rámutat, hogy a múlt hi­báinak gondos tanulmányozása jelentős segítséget nyújthat a Szovjetunióban zaj­ló demokratikus átalakítási folyamatok további kibontakoztatásához. PANORÁMA MOSZKVA - Megváltozott a szovjet kormány két elnökhelyettesének munka­köre a kormányon belül. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának elnöksége szombati rendeletében Nyikolaj Talizint, a miniszterelnök első helyettesét felmen­tette az Állami Tervbizottság elnökének tiszte alól. Első miniszterelnök-helyettes­sé nevezte ki a kormányfő eddigi helyet­tesét, Jurij Maszljukovot, akit egyidejűleg kineveztek az Állami Tervbizottság elnö­kévé is. Talizin továbbra is a kormányfő első helyettese marad, s egyidejűleg át­veszi a kormány szociális fejlesztési iro­dájának elnöki munkakörét. Ezt koráb­ban, tavalyi nyugdíjba vonulásáig, Gejdar Alijev látta el. *- Föld alatti nukleáris robbantási kí­sérletet hajtottak végre szombaton reg­gel közép-európai idő szerinti 5 óra 20 perckor a Szovjetunióban, a szemipala- tyinszki kísérleti telepen. A robbanás erőssége nem haladta meg a húsz kilo- tonnát - jelentette a TASZSZ szovjet hír- ügynökség. A kísérletet a nukleáris rob­bantások fizikája területén elért eredmé­nyek ellenőrzése céljából hajtották vég­re. *- Hivatalos látogatását befejezve va­sárnap elutazott Moszkvából Mochtar Kusumaatmadja, Indonézia külügymi­nisztere. A szovjet kormány vendégeként megbeszéléseket folytatott Mihail Gor- bacsowal, az SZKP KB főtitkárával, Eduard Sevardnadzéval, az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagjával, külügymi­niszterrel és más szovjet személyiségek­kel. HANOI - A vietnami kormány a Hold­újév alkalmából részleges amnesztiát rendelt el - jelentette szombaton a VNA hírügynökség. A jelentés pontos adato­kat nem tartalmaz, de hangsúlyozza, hogy a börtönökből és átnevelő táborok­ból szabadon bocsátandók között a volt dél-vietnami rezsim tisztségviselői is sze­repelnek. Vietnamban legutóbb tavaly szeptemberben, a nemzeti ünnep - a köztársaság 1945-ös kikiáltásának év­fordulója - tiszteletére rendeltek el rész­leges amnesztiát. BONN - Frank Carlucci amerikai had­ügyminiszter véleménye szerint a NATO- nak korszerűsítenie kellene azokat a rö­vid hatótávolságú európai atomeszkö­zeit, amelyek megmaradnak a közepes hatótávolságú rakéták eltávolítását elő­irányzó amerikai-szovjet szerződés vég­rehajtása után. A nemzetközi hadtudo­mányi tanácskozás befejező napjának szónokaként a washingtoni miniszter olyan témát érintett, amelytől a hivatalos Bonn, elsősorban a kormánykoalícióban részt vevő szabaddemokraták (FDP) erő­sen idegenkednek. POZSONY - John Whitehead ameri­kai külügyminiszter-helyettes szomba­ton Bukarestből Pozsonyba érkezett. Há­rom napot tölt Csehszlovákiában. Hétfőn Prágába utazik hivatalos és nem hivata­los tárgyalásokra. Pillantás a hétre Magas szintű tárgyalásokat, diplomáciai találkozókat, választásokat és válasz­tási jelöléseket egyaránt találhatunk az előttünk álló hét eseménynaptárában. Ha önmagában nem is kiugró fontosságú, szimbolikus jelentősége miatt megkülön­böztetett figyelem kíséri például a mai iowai párttanácskozást. A hagyományok szerint ugyanis ez számít az amerikai elnökválasztási küzdelem (pontosabban az elnökjelöltségért való csata) nyitányának, amelyet nemsokára követ majd az első, New Hampshire-ben megrendezendő előválasztás is. Néhány egyéb esemény a hírügynökségi irodák előrejelzései alapján: Hétfő: A közel-keleti helyzetről folytatnak megbeszélést a nyugatnémet fővá­rosban az Európai Gazdasági Közösség külügyminiszterei. A bonni tanácskozá­son részt vesz Husszein jordániai Uralkodó is. Kedd: Afrikai körutat tesz az ENSZ főtitkára, Pérez de Cuellar Ghánát, Kame­runt, Gabont, Kongót, Zairét és Angolát keresi fel, tárgyalásainak közzéppontjá- ban a fekete földrész gazdasági nehézségei mellett a helyi konfliktusok rendezési elképzelései állnak. Szerda: Guatemalavárosban a tervek szerint újabb közvetlen találkozót tarta­nak a nicaraguai kormány és a kontrák képviselői. Kérdés, sikerül-e kimozdítani az eszmecserét a holtpontról azután, hogy az amerikai törvényhozás a múlt héten nem szavazott meg újabb segélyeket a Managua ellen harcoló kontrák számára. Csütörtök-péntek: Kétnapos rendkívüli értekezletet tartanak a Közös Piac ál­lam- és kormányfői. A Brüsszelben rendezendő konferencia napirendjén első­sorban a közösség gazdasági, költségvetési vitái szerepelnek, miután a legutóbbi magas szintű találkozón a 12 tagállam résztvevői nem tudtak megállapodásra jut­ni. Szombat: Reagan elnök a mexikói Mazatlanban találkozik Miguel de la Madrid mexikói elnökkel. A megbeszélések során várhatóan szóba kerül Mexikó hatal­mas adóssága, amely egyre jobban nyugtalanítja az amerikai hitelező pénzinté­zeteket is. Vasárnap: Két választást is tartanak ezen a napon. Valószínűleg voksolási ko­média játszódik le Stroessner tábornok Paraguayában, annál nagyobb viszont a tétje a ciprusi elnökválasztásnak. A győztes személyétől ugyanis nem kis mérték­ben függ, közelebb kerül-e a rendezéshez a földközi-tengeri szigetország évtize­des válsága. Szihanuk-Khieu Samphan találkozó Norodom Szihanuk herceg vasárnap „hosszú és udvarias politikai tárgyalást” folytatott Pekingben Khieu Sámphannal, a törvényes kambodzsai rendszer ellen harcoló hármas koalíció alelnökével, a polpotista erők vezéralakjával. Khieu Samphan szombaton érkezett a kínai fő­városba, azzal a kifejezett céllal, hogy rá­beszélje Szihanukot, lépjen vissza a koa­lícióba és ismét vállalja el annak elnöki tisztségét. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy Szihanuk röviddel azután, hogy Hun Sennel, a Kambodzsai Köztársaság miniszterelnökével folytatott Párizs kör­nyéki megbeszélését követően visszatért Pekingbe, bejelentette, hogy szakít a hár­mas koalícióval, s egyszer és minden­korra lemond az abban betöltött elnöki tisztségről. A vasárnap Pekingben lezaj­lott tárgyalásról kiadott közlemény alap­ján megfigyelők egyáltalán nem tartják kizártnak, hogy a gyors politikai fordula­tairól közismert Szihanuk ismét megvál­toztatja álláspontját. Korai? ugyanezen a helyen meg­Nemrégiben jelent publicisztikámban fiatal esztergá­lyos ismerősöm szimpatikus szavait idéztem. Azokat a szavakat, melyeket a kibontakozási programmal kapcsolat­ban mondott. Hogy finoman fogalmaz­zak, az ifjúmunkás divatos szóösszetételt alkalmazott véleménye - s úgy láttam - óhaja kifejezésére, számomra mégis na­gyon, de nagyon rokonszenves volt az ál­lásfoglalást jelentő mondat, mármint, hogy „a balhét közösen kell elvinnünk”. Úgy éreztem, ennél egyértelműbben fo­galmazni nem is lehet, s az is benne fog­laltatott, hogy ez az egyértelműség kife­jezte azt is, hogy az ifjúnak akkor sem biggyed le az ajka, amikor „nemcsak szövegelni”, hanem két kezével dolgozni kell (dehogy kell, saját elhatározásából akar!) a program végrehajtásáért. Amikor elhatároztam, összefoglalom gondolataimat - melyek nyilván azokét is tartalmazzák, akiknek a vitáján újságíró­ként részt vehettem, avagy azokét, akik­kel az utóbbi napokban beszélgettem - elmentem az üzembe, ahol az esztergá­lyos szakmunkás dolgozik. Sajnos, láto­gatásomhoz képest éppen fordított mű­szakban volt. Egy készséges kollegájá­nak mondtam el, hogy „csak úgy beszél­getni akartam” vele. Szavamba vágott, hogy ne is folytassam, tudja jól, miről van szó, éppen eleget tárgyalnak róla ők is - hivatalosan, azaz fórumokon, és nem hi­vatalosan, azaz „maszek-alapon”. Neki az a véleménye, hogy azokat a bizonyos „kerekeket”, melyen társadalmi rendsze­rünk „szerelvénye” halad, már korábban ki kellett volna cserélni, de legalábbis rozsdátlanítani - alaposan. Magam is ezzel értek egyet, noha van­nak, akik úgy vélik, hogy nem időszerű, sőt egyenesen helytelen két fontos, nagy horderejű dologgal egyszerre foglalkoz­ni. Mármint a gazdasági megújulással és a politikai intézményrendszer továbbfej­lesztésével. Kétségtelen, hogy a két fo­lyamatnak egymásra kell épülnie, mert Mai kommentárunk Nyúl és teknősbéka Lehet, hogy némileg tiszteletlen dolog tekintélyes politikusokat állatfigurákhoz hasonlítani, a francia sajtóban mégis egyre többször tűnik fel a szimbolikus meg­személyesítés: Raymond Barre volt miniszterelnök, aki a teknősbéka, és Jacques Chirac jelenlegi kormányfő, aki a nyúl képében indul versenybe a köztársaság elnö­ki posztjáért. A franciahonban oly kedvelt La Fontaine-mesék alakjainak felhaszná­lása az újságkommentárokban persze nemcsak a külalakból ered, hanem tükröz egyfajta magatartásbeli, politikai mentalitást is, alapul szolgálva megannyi választá­si kombinációhoz, jelölési esélylatolgatáshoz. Márpedig ezek alaposan megszaporodtak az elmúlt napokban. Azok után ugyan­is, hogy Chirac már korábban jelöltnek nyilvánította magát az Elysée-palota birtok­lásáért folyó küzdelemben, hétfőre várható, hogy lyoni választási körzetében Barre is hivatalosan bejelenti indulását. Ezzel pedig bizonyossá válik, hogy gyakorlatilag közöttük dől majd el, ki szállhat szembe a jobboldal képviseletében a baloldali je­lölttel az április végi elnökválasztáson. Az esélyeket illetően egyelőre megoszlanak a vélemények. Sokak szerint a ha­marabb startoló, kitűnő kampányszónok hírében álló Chirac pozíciói lassan erő­södnek, mások azonban úgy vélik, hogy a szocialista elnök - jobboldali kormányzat között kialakult, „különös társbérletnek” nevezett állapot összességében Chirac helyzetét rontotta inkább. Az igazi kérdés azonban a jelek szerint nem is igazán a Barre-Chirac párharc jelenlegi állása, hanem az, kivel kell majd szembenézniük: vagyis az, hogy Mitterrand ismét jelölteti-e magát a szocialista párt színeiben. Az el­nök mind ez ideig gondosan titkolja szándékait, sőt, a szakértők szerint csak már­cius elején fog nyilatkozni döntéséről, messzemenően magszabva ezzel az áprilisi voksolás valódi esélyeit. A közvéleménykutatások alapján ugyanis az államfő már a választás első for­dulójában előnyre tehet szert, a másodikban pedig biztosan legyőzheti a jobboldal bármelyik jelöltjét. Barre mostani bejelentése mégis azt jelezheti, hogy kész felven­ni a harcot a tekintélyes elnökkel szemben. A „teknősbéka” gyorsaságában nem, de kitartásában bízik... E. É. A magyar-román viszonyról A magyar-román viszonyról is szólt Ni- colae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, államfő pénteki beszédében, amelynek szövegét a Scinteia, az RKP na­pilapja közölte szombaton. Ceausescu, aki a Dolgozók Országos Tanács kétnapos ülésszakának zárónap­ján szólalt fel, az idei népgazdasági felada­tok taglalása után a nemzetközi élet külön­böző kérdéseiről beszélt. Hangsúlyozta, hogy Románia üdvözölte a Szovjetunió és az Egyesült Államok megegyezését a kö­zepes hatótávolságú rakéták felszámolá­sáról, fontos lépésnek tekinti azt, de csak első lépésnek, amelyet továbbiaknak kell követnie. Állást foglalt a hagyományos fegyverzetek csökkentése, s a külföldön állomásozó csapatok visszavonása mel­lett. A közel-keleti kérdésről szólva kijelen­tette: eljött az ideje egy nemzetközi érte­kezlet összehívásának és sürgette az Irán és Irak közötti háború beszüntetését. Nicolae Ceausescu a továbbiakban azt hangsúlyozta, hogy Románia továbbra is kapcsolatainak fejlesztésére törekszik a vi­lág minden államával. Kijelentette, hogy általában jónak érté­kelhetők Románia kapcsolatai a szocialis­ta országokkal, majd hozzátette, hogy ez sajnos nem mondható el Románia és Ma­gyarország kapcsolatairól. Románia - mondotta - a Magyarországgal való baráti kapcsolatok és a jószomszédság erősíté­sére törekszik. Minden államnak meg kell értenie - hangsúlyozta ezután -, hogy a ro­mániai problémákat a párt, a kormány, a demokratikus szervezetek, az egész ro­mán nép oldja meg. Ellenkezőleg! egymást csak akkor tudják erősíteni, amennyiben minimum a kibontakozási programmal párhuzamban fejlődik a po­litikai intézményrendszerünk. Persze, te­gyük hozzá azt is, hogy jobb, sokkal jobb lett volna, ha a párt vezető szerepéről és a politikai intézményrendszer fejlődésé­ről már jóval korábban megszületett vol­na a Központi Bizottság által megbízott munkabizottság anyaga, s azzal kapcso­latban szintén korábban kérték volna ki a párttagság véleményét. S ennél a pontnál újabb - igaz, hogy csak formai - problémák merülhetnek, me­rülnek föl. „A XIII. kongresszus politikai ha­tározata alapján a Központi Bizottság 1985-ben úgy döntött, hogy megvizsgálja és napirendre tűzi a párt vezető szerepe ér­vényesülésének a politikai intézményrend­szer továbbfejlesztésének kérdéseit. A szakértők és politikai vezetők széles köré­nek bevonásával folytatott előkészítő mun­ka azt célozta, hogy a történelmileg kiala­kult politikai rendszer maradandó értékei­nek megőrzésével minden téren megjavít­suk intézményeinek tevékenységét...” A már említett munkabizottság kidolgozta ja­vaslatait, s a „Politikai Bizottság úgy döntött, hogy a tervezetet párton belül vitára kell bo­csátani”. Nem vitatva azt a tényt, hogy bizonyos témák mind szélesebb körben való meg­vitatása a szűk körben való tárgyalásnál építőbb lehet, azonban egy furcsaság feltűnik. Ugyanis arról van szó, hogy leg­alábbis az első „menetben” a párttagág vitájáról van szó - s a viták során elhang­zott észrevételeket, javaslatokat és ezzel együtt a tapasztalatokat az illetékes párt- bizottságoknak meg kell küldeniük feb­ruár 10-ig a Központi Bizottságnak. A té­ziseket tartalmazó füzetecske pillanat­nyilag „Belső használatra!” adatott ki, mégpedig „Az alapszervezeti vezetősé­gek informálására”. A formai vétségről szólva per- n IUIIMql sze, azt is hangsú­lyozni kell, hogy az állami, gazdasági életben megkezdődött önállósodási fo­lyamattal szemben a helyi pártalapszer- vezeteknek nincs önállóságuk, s ezt az anakronisztikus ellentmondást minden­képpen fel kell oldani. A szocializmus to­vábbi építésének eszközeit keresve le kell szögezni azt, hogyha mielőbb ki aka­runk jutni jelenlegi helyzetünkből, akkor a munkásokra, ezen belül a kommnisták véleményére még jobban kell számíta­nunk a politikai életben! Viszont a fele­lősségnek, garanciának sokféle vetülete van. Gyakran hallani a gyárakban, hogy kommunista munkásokat teszik minde­nért felelőssé társaik, holott az anyag­hiányról, bizonyos negativ társadalmi je­lenségekről ők ugyanannyira nem tehet­nek, mint azok, akik fejükre olvassák mindezt. Más. Bizonyos tévedések kap­csán vannak, akik nyomban „fejeket kö­vetelnek”, s vannak olyanok, akik min­dent a végrehajtó szintre hárítanak. Pe­dig egyik sem jó, hiszen minden szintnek megvan a maga felelőssége. Úgy kell vál­toztatni a pártirányitás módszerén, az egész politikai intézményrendszer me­chanizmusán, hogy abból pontosan meg lehessen állapítani a felelősséget. A tézisekben olvasható az is, hogy a párt szükségesnek tartja az alkotmány felülvizsgálatát, egy új alaptörvény kidol­gozását. Madarász Tibor, az ELTE Állam­igazgatás-tudományi Intézetének igaz­gatója ezzel kapcsolatban leszögezi: „Úgy tűnik számomra is, hogy viszonylag rövid időn belül kidolgozható egy kon­cepcionálisan új politikai intézmény- rendszert kifejező alkotmány. Ehhez arra van szükség, hogy a politikai rendszer­ben változások menjenek végbe, melye­ket rögzíteni kell az alkotmányban úgy, hogy ez a politikát és a társadalmat to­vábbi lépésekre ösztönözze a politikai in­tézményrendszer fejlesztésében. Ilyen formában tulajdonképpen az alkotmány előkészítése két oldalról történhet. Egy­részt folyamatos, alkotmányt módosító törvényalkotás útján, másrészt tudomá­nyos és politikai előkészítés formájában. S itt tökéletesen egyetértek azok figyel-

Next

/
Thumbnails
Contents