Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-06 / 31. szám

1988. február 6. /'’tolna''' IRrtÉPÜJSÁG 9 ■■ watauM Szász Svájc kőcsodái Homokkőcsúcsok A természet a legnagyobb szobrász - szokás mondani, s hogy mennyire jog­gal, arra kitűnő példával szolgál az NDK legdélibb „tartománya”, Szász Svájc. Az utas, ha átlépi a csehszlovák-német ha­tárt, s még egy kicsit utazik észak felé az Elba mentén, hamarosan olyan biroda­lom közepében találja magát, amelynek kőalakzatait mintha a mesebeli óriások faragták volna ki -, hol jókedvükben, hol meg dühkitöréseik alkalmával. Pedig „csak" a földkéreg mozgott, az őstenger hullámzott arrafelé, no meg a szél pusz­tította a homokkő könnyen bomló felszí­nét. Ez a földrajzi táj az Elbai-homokkő hegység. Erre a homokkőre húzódott rá aztán - mégpedig a földtörténet kréta időszakában - a tenger, majd pedig megkezdődött a hatalmas víztömeg nyomása következtében beálló süllye­dés. Ez azonban nem egységesen zaj­lott le, s így odalent a mélyben minden­féle alakzatok kezdtek kiformálódni. Az­tán amikor a földkéreg megemelkedé­sével a tenger visszahúzódott, ezek a formációk a felszínre kerültek, s meg­kezdték immár szárazföldi életüket. Csapdosták őket az ős-Elba hullámai ugyanúgy, mint a kőszálak között külö­nös erővel tomboló viharok. S ez a küz­delem ma is tart, s tartani fog, amíg mai állapota szerint megmarad a Föld. Ennyi geológiai ismeret birtokában el is indulhatunk észak felé, hogy a legelső ékességét megnézzük ennek a homok­kő-birodalomnak. Ez pedig a Bad Schandau közelében éppen 415 méter­nyi magasban emelkedő Lilienstein. A szakirodalom úgy mondja, hogy a maga lapos platójával a tábláshegyek tipikus példája ez az alakzat. A história szerint egykor vár is állott rajta. Azt azonban a jelenkori turisták is láthatják, hogy a déli meredek lejtőjén egy híres lépcsősor vezet fel rá: Szászország legendás feje­delme, Erős Ágost építtette 1708-ban, s nagy kíséretével fel is baktatott rajta. En­nek a parádénak az emlékét máig egy obeliszk őrzi. Ez a plató azért nem annyi­ra lapos, hogy ne lennének itt-ott ki­emelkedései. Ilyen például a Kanzel (a Szószék), és ugyancsak ilyen a Königs­tuhl (a Trónszék). De menjünk tovább, megint csak északnak! Hamarosan eljutunk a Schwedenlöcher (a Svéd-lyukak) nevű sziklacsoportozathoz, amelyben a többi között svéd katonák találtak egykor me­nedéket, de rajtuk kívül még sok más ül­dözött is elbújt bennük. Még egy ugrás, és máris ott van a Basteigebiet. Bástyavidéknek, bástya­birodalomnak mondhatjuk ezt magya­rul, s teljes joggal, mert a homokkőcsú­csok sokasága itt valóban bástáyákként tör az ég felé. Ráadásul úgy, hogy alant az Elba habjai fodrozódnak, s így egy igen szép keret öleli egybe ezt a páratlan természeti képződményt. Vegyük sorra, mi minden kínál itt látni­valót. Ott van például a sziklaszínpad. Ezt 1935-ben alakították ki, mégpedig azért, mert a Weltturm nevű alakzat pompás hátterül szolgál a természeti környezetben játszódó opera- vagy a balettelöadásnak. Egy másik sziklán Alt- rathen várának romjai búslakodnak: a megmaradt falak tizenhárom méternyi magasba nyúlnak fel, vastagságuk pe­dig két és fél méter. Neurathen sziklavá­ra még ennél is magasabb; ebben egy­kor rablólovagok tanyáztak. Mindezek után pedig ott nyúlik el a Bastei (a Bás­tya) nevezetes sziklahídja; ez egy fahíd helyén 1850-1851-ben épült, s mintegy hetvenhat méter hosszú. Amikor ezen a hídon áthaladunk, végre megláthatjuk magát a Bástyát. Egy 305 méter magas­ban húzódó, tíz méternyi hosszú szikla­tető, ahonnan a legszebb kilátás nyílik egyrészt a mélyben kanyargó Elbára, másrészt a környék táblás hegyeire, csúcsos oromzataira. Pazar a látvány, nem csoda, hogy az NDK-ban kirándu­lóknak ez az egyik első számú úticéljuk, a visszatérőknek pedig afféle zarándok- hely. Szász Svájcban továbbra is észak­nak tartva Königstein városába térhe­tünk be, ahol a vár kínál sok-sok látniva­lót. Ez az erősség hol a szászok, hol a csehek kezén volt, s börtönként is szol­gált mégpedig olyan híres foglyokkal kazamatáiban, mint Jochan Friedrich Böttger, a porcelán feltalálója, Mihail Ba­kunyin, orosz forradalmár, és August Bebel, a munkásvezér. Lengyelország Ódon patikák rejtett kincsei Az alig két éve nyitva tartó varsói pati­kamúzeum egy 19. század végi neogóti­kus épületben kapott helyet. Névadója Antonina Lesniewska, az emancipáció egyik előfutára, az első lengyel nő, aki gyógyszerész diplomát szerzett, s aki Pétervárptt megalapította az első női pa­tikát és létrehozta az első női gyógysze­részeti iskolát. Munkásságát később hazájában folytatta, s gyógyszertárát ugyanabban az épületben rendezte be, ahol most a varsói patikamúzeum látha­tó. Sajnos, az eredeti gyógyszertári fel­szerelésekből semmi sem maradt fenn, hiszen a varsói gyógyszerészet is oszto­zott a város sorsában, amelyet 43 éve földig romboltak. A múzeum alapítója dr. Teodor Kikta, a lengyel gyógyszerészet történetének kiváló ismerője, s egyben a patika vezetője. A doktor múzeumalapí­tási szándékát minden tekintetben tá­mogatta a Lengyel Gyógyszerészeti Tár­saság, melynek felhívására áradni kezd­tek az adományok patikusoktól, elhunyt gyógyszerészek családjaitól. Kikta dok­tor azonban nemcsak a jóakaratú ado­mányozókra hagyatkozott. Maga is járni kezdte a patikákat, átfésülte padlásai­kat, raktáraikat, pincéiket rég elfelejtett értékek után. Begyűjtött mozsarakat, fa­jansz és porcelán patikai edényeket, la­boratóriumi felszerelések darabjait, pi­pettákat, tégelyeket, desztilláló készülé­keket, keverőtálkákat, adagolókat, kü­lönféle mérlegeket. Ráakadt egy régi­régi gyógyszertári órára, s egy 19. szá­zadi pénztárgépre is. A Kikta-gyüjtemény, azaz a patikamú­zeum jelenleg négy kiállítási termében tekinthető meg. Kettőt közülük - a cso­magoló szobát és a laboratóriumot - eredeti gyógyszertári bútorokkal ren­deztek be. A bútorok 1936-ban készül­tek egy gyógyszerész tervei alapján. Ab­ban az időben ugyanis a patikák beren­dezését messzemenően egyéni stílusú­vá igyekeztek alakítani. Még a porcelán- és az üvegedényeket is egyedi készlet­ben szerezték be, s a többi felszerelési tárgyat is az egyéni kívánalmaknak megfelelően formálták ki. A múzeum gyűjteményéből kiderül, hogy még a fel­iratokon a betüformát is a gyógyszertá­ros ízlése szerint alakították. A látogatók legnagyobb meglepeté­sére a múzeum némelyik edénye gyógyszereket tartalmaz. A legnagyobb kíváncsiságot az a négy, hasas üvegpa­lack váltja ki, amelyekben 1903-ban, 1914-ben és 1941-ben készült gyógy­italokat őriznek. Ugyancsak megmaradt a háború előtti lengyel gyógyszeripar 400 reagenst tartalmazó készlete. A patikamúzeum értékes könyvgyűj­teménnyel is rendelkezik. Megtalálható itt a 12 kötetes Gyógyszerészeti Encik­lopédia, több hasznos gyógyszerészeti kalendárium, jó néhány gyógyszertár­vezetési engedély, katalógus, árjegyzék és prospektus. Szinte nem múlik el hét, hogy a könyvtár és a múzeum ne gazda­godna értékes emlékekkel. NDK A jovo nemzedékéért A Német Demokratikus Köztársaság­ban a felnövekvő generációt szociálpo­litikai intézkedések egész sora segíti a társadalomba való beilleszkedésé­ben. A szocialista német államban minden fiatal számára térítésmentesen biztosít­ják a tízosztályos általános iskolai és a további, két esztendeig tartó szakkép­zést, illetve a felsőoktatási képzést. Az állam évente jelentős összegeket fordít az ifjúság tanulási’, munka- és életfelté­teleinek javítására, önálló életük kezde­tének, a családalapításnak a megköny- nyítésére. Néhány példa e támogatások közül: az érettségizni szándékozó 11. osztá­lyos fiatalok 110, a 12. osztályosok 150 márka havi tanulmányi segélyt kapnak. Az ipari tanulók 105 és 220 márka kö­zötti összeget élveznek, internátusi tel­jes ellátásuk - ebben minden harmadik diák részesül - mindössze napi 1,10 márka. T0bb mint 290 ezer szakközép­iskolai, főiskolai nappali hallgató része­sül ösztöndíjban. Ez 200 márkányi ösz- szeg, a kollégiumért havonta tíz márkát, az ebédért a menzán maximálisan egy márkát fizetnek. A városi közlekedésben 50 százalékos kedvezménnyel utaznak, haza- és visszaúton a vasúti viteldíj egy­negyedét fizetik. A szülők nélkül, intézetben nevelke­dőkről az állam és a társadalom gon­doskodik. Ha nagykorúak lesznek, 2000-3000 márkáig terjedő egyszeri támogatást kapnak. Az ifjúsági utazási iroda: a Jugendtou­rist 270 ifjúsági szállót tart fenn, ahol a fiatalok a szabadságukat tölthetik. ORIZOÍ1T* Bolgár nők az iparban A bolgár nők az élet minden területén férfitársaikkal azonos tevékenységet fejte­nek ki. Bulgáriában a nők alkotják a középiskolai végzettségűek 55,8 százalékát, az egyetemi végzettséggel rendelkező szakemberek 39,8 százalékát, a tudományos dolgozók 31,7 százalékát, a tanári kar 69 százalékát. A nők jelentős munkát fejte-' nek ki az iparban. Ezt példázzák a Szófiapressz képei is. Az írógépeket és Irodai Rendsze­reket Gyártó Egyesült Művek A szófiai Vegyi-Gyógyszerészeti Intézet kutatói az általuk fejlesztett gyógyszereknek és készítmények­nek a termelésbe történő beveze­tésébe is részt vesznek. Az intézet munkájához a Szovjetunió hasonló intézményeivel fenntartott szoros kapcsolatok is nagymértékben hozzájárulnak. Az új gyógyszere­ket a két országban egy időben ve­zetik be. A Dimitrovgrádban lévő poliészter selymeket gyártó kombinát a leg­korszerűbb technikával van felsze­relve, munkájukhoz igénybeveszik az ipari televízió és az elektronika széles körű segítségét. Nadka Dimitrova és Sztanimira Draga- nova számítógépkezelők új szö­vetmintákat helyeznek át lyuksza­lagra. A szófiai „Sz. M. Kirov” Elektronikai technikum hallgatói Az utóbbi években Bulgáriában gyorsan fejlődik a kötöttáruk termelése: új, magas termelékenységű technikát és hatékony technológiákat vezetnek be. A belföldi és a nemzetközi piac megnövekedett igényei kielégítésének céljából a választékot állandóan bővítik. A bolgár kötöttáruipar a Szovjetunióval és a KGST más tagországaival is együttműködik. Nedka Szöbeva és Antoaneta Toncseva a Dimitrovgrádban lévő „Gergana” Kötöttárugyár dolgozói Biotechnológiai program Bulgáriában 1990-ig szóló nemzeti programot dolgoztak ki a biotechnológiák fokozott ütemü fej­lesztésére és gyakorlati alkalmazására. A figyelem elsősorban az enzimgyártásra irányul. A biológiai folyamatok ilyen nagy teljesítményű gyorsítói ugyanis nemcsak a hagyományos technológiákat változtatják meg, hanem a mezőgazdasági nyers­anyagok teljes értékű hasznosítását is biztosítják. Botevgrádban, a Mikrobiológiai Termékek Gyá­rában tizenegy eredeti bolgár technológiát hasz­nálnak enzimkészítmények termelésére. A többi között amiláz enzimek egész skáláját állítják elő. Ezek keményítőt, szőlőcukrot és más hasonló ere­detű poliszacharidokat bontanak el. Nagy mennyi­ségben gyártanak fehérjebontó proteáz enzimeket is, melyek például a fehérjéket különítik el az ami- nosavaktól. Az üzem fontos termékei közé tartoz­nak a pektinkészítmények, melyek révén 20-40 százalékkal több gyümölcslevet nyerhetnek a gyártók azonos mennyiségű alapanyagból. A Basteihez vezető - 1850-1851- ben épült - sziklahíd

Next

/
Thumbnails
Contents