Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-05 / 30. szám

1988. február 5. NÉPÚJSÁG 3 Meddig és hol? Évről évre fogyunk Hogy mindenki a helyén legyen Összhangban van-e a népességpolitika az árpolitikával? Elénk vitát váltott ki az alapszervezetekben, testületi üléseken a párt vezető szerepé­ről és a politikai intézményrendszer korszerűsítéséről szóló téziseknek az a pontja, hogy az állami és társadalmi funkciókban is csak két ciklusra lehessen megválasztani ugyanazt a személyt. Kiderült az is, hogy nem ismert eléggé még a párttagság köreiben sem, hogy van döntés a pártfunkciókat illetően ebben a kérdésben. Azért nem kerül még sor ennek az alkalmazására, mert a döntés óta nem volt ciklusváltás. Az is tény, hogy a gyakorlatban a vezetőváltás nagyon sok területen éppen a javasolt módon valósul meg. Tolnában például a megyei pártbizottság egyetlen titkára sincs még túl az első cikluson ugyan­abban a funkcióban. Az első titkárok és a városi titkárok között sincsen egyetlen sem, aki a harmadik ciklust töltené be azonos funkcióban. Az állami, társadalmi élet terüle­tén például a megyei tanács elnöke, általános helyettese, a népfront titkára és még so­rolhatnánk, ki mindenki nincsen több, mint tíz éve azonos helyen. Ugyanez vonatkozik a megye országgyűlési képviselőire is. Hogy vezetőposztokon ne következhessen be az elfáradás, a rutinmunka, netalán- tán a személyes kapcsolatokból következő kényelmi, vagy elvtelen összefonódás - ezt kívánják a javaslattevők garantálttá tenni a két ciklus kimondásával. Érveikben termé­szetesen sok igazság van, de mivel döntés előtt van még a párt, sorakoztassuk fel a le­hetséges ellenérveket is. Volt aki úgy fogalmazott, hogy egy választott funkciójára alkalmatlan személynek - értem most ezalatt az alapszervezeti vezetőségi tagtól mindenkit, akit ebben az ország­ban úgy választanak - az egy ciklus is sok, az alkalmasnak pedig - bizonyos funkciók­ban - kevés is lehet. Vannak olyan beosztások, amelyekhez hosszabb szakmai gyakorlat kell, miért vol­na célszerű megválni attól, aki a munkáját jól végzi? Fordítva pedig, miért kellene bár­milyen ciklus végét megvárni akkor, ha az alkalmatlanság - midegy, hogy milyen okból- már sokkal előbb kiderül? Amennyire a megválasztott személyt korlátozza az újravá- laszthatóság határideje, annyira a választó testületek kezét is megköti egy ilyen- szerintem - formális, sőt akár bürokratikusnak is nevezhető előírás. A pártmunka gyakorlatában éppúgy, mint az élet más területén is nagyon sokszor nem az elvekkel, szabályokkal van a probléma, hanem azok gyakorlati alkalmazásával, illetve megvalósulásával. Ha abból indulunk ki, hogy jelenleg előfordul, miszerint nem teljesen alkalmas sze­mélyek vannak választott - vagy nem választott - funkciókban, akkor ez a kötelezően maximált két ciklus esetében is előfordulhat. Hiába az elv és az ehhez kapcsolódó sza­bály helyessége, ha a midennapi életben megkerülik. Nagyon szélsőségesen fogal­mazva, ha valaki bekerül például a KISZ-hez, ott eltölt tíz évet, majd a pártapparátus­ban, ezt követően a szakszervezetben, utána a tanácson, végül pedig népfrontban- a sorrend teremészetesen szabadon variálható -, akkor máris eltölthetne akár ötven évet ilyen-olyan vezető funkcióban - szigorúan csak két ciklusra megválasztva. Vagyis, ha a vezetőváltás nem vertikálisan történik, hanem horizontálisan, és ha nem a tartalomra figyelünk, vagyis az alkalmasságra, akkor hiába van maximálva a megvá- laszthatóság ideje, akár egy ciklusra is.- ihárosi ­Naposcsibék Kajdacsról A január elsején életbe lépő árintézke­dések hatására a csecsemőruházati ter­mékek áremelkedésének átlagos mérté­ke 70-120 százalék. A bébiételek 44, a csecsemőbútorok 244, a gyermekruhá­zati termékek 33, a tej- és tejtermékek 27, a sajtfélék 40, a húsfélék 10,7, belföldi babaápolási cikkek 34 százalékkal lettek drágábbak. Milyen hatással van az árváltozás a gyermekvállalási kedvre? Erről érdek­lődtünk a legilletékesebbektől, a szülők­től, anyáktól és leendő anyáktól. A teljes­ség igénye nélkül csak néhány vélemény a megkérdezettek közül. * Vajda Károlyné, három fiú: 12, 9, 4 - édesanyja. Várdombon, családi házban laknak.- Szekszárdról, az Alisca lakótelepről költöztünk ki ide. Olyan kicsi volt a kony­ha a panelban, hogy leülni sem tud­tunk egyszerre mindannyian. Meg aztán nem az utcának szültem a fiaimat, mert Szekszárdon csak ott tudtak játszani. Bankkölcsönnel vettük a házat, a törlesz­tés havi háromezer forint. Gyerekpártiak vagyunk. Eleinte négy gyereket akar­tunk, de most már a három is sok. Vége, befejeztük a családtervezést. Most már nincs külön ünneplő, meg hétköznapi ru­hájuk a gyerekeknek, nem engedhetjük meg, hogy egyszerre két pár cipőjük le­gyen. Nézze meg! Ezeket a csizmákat té­lire, még az árváltozások előtt vettem nekik novemberben. A három pár két­ezerháromszáz forint volt. Most akarom visszavinni, mert az egyiknek már levált a talpa. Tegnap vettem a kisebbiknek egy harisnyanadrágot 58 forintért, ez volt a legolcsóbb. Meg vagyok döbbenve, ma­gamnak olcsóbban vásárolok, mint a gyereknek. * A Szekszárdi Korzó Áruház csecse­mőosztályán ketten nézelődnek. Mint ki­derül, vásárolni nem akarnak, csak az új árakat nézik. Csecsemőhálózsák 403 fo­rint, jugoszláv horgolt bébitakaró 578 fo­rint, a legkisebb méretű plüss rugda- lódzó - szintén jugoszláv import, hazai jelenleg nincs - 808 és 927 forint. Rózsa­szín kis térdzokni 67,50, gyeretokazokni 30 forinttól 96,50-ig kapható.- Az emberek inkább nézelődnek, mint vásárolnak, bébiáruból visszaesett a for­galom - tájékoztatott Sauter Józsefné eladó. - Na, meg sokan már előre, még a múlt évben bevásároltak. Persze, előbb- utóbb fellendül a forgalom, kénytelenek lesznek ezt-azt venni a szülők, mert va­lamibe öltöztetni kell a gyerekeket. *- A menyem már volt bevásárolni az idén - mondja Sebestyén Antalné, aki Kakasdon együtt lakik a legkisebb fiával és annak családjával. - Anyu, mondta Marikám amikor hazajött a boltból, még a kötözőpelenka is a duplájába kerül. Zo­likám, szólt a kétéves kisunokámhoz, jól vigyázz! Amíg ez a két csomag tart, addig szobatisztának kell lenned. Kettesben A dunaföldvári Skála Áruházban Mészá­ros Istvánné a tél végi akcióban leértékelt gyermekcsizmákat nézi.- Cecéről jöttem át, ott lakunk, áprilisra várom a második gyereket - teszi kezét fél­tőn a pocakjára. - Még decemberben megvettem előre a kelengyét. Nagyon drá­gák lettek a pelenkák, meg a kis ingek, ép­pen ezekkel nem lehet spórolni. Egy tisztá­ba tételhez két pelenka kell, ez most nyolc­van forint, és akkor még meztelen a gyerek! A fizetésünkből nem tudunk félretenni, az elmegy az OTP-részletekre, meg a rezsire, én óvónő vagyok, a férjem gépkocsivezető. Kosztra is sokat költünk, tésztát nemigen eszünk. Hogy miből építettük a házunkat? Segítettek a szülők, meg mi is gazdálko­dunk. A pedagógus-illetményföldön diny- nyét, fűszerpaprikát termelünk. Leadásra disznót hizlalunk, az idén nyolcat. Most, hogy felemelték a táp árát is, nem tudom, megéri-e továbbra is ezzel foglalkozni. * Kismamák várakoznak tanácsadásra a szekszárdi 4. sz. gyermekkörzetben: Szondi Gabriella szép, fekete hajú, 3 hónapos kislányát hozta „megméretni”.- Mindent megvettem már előre a ki­csinek, az idén még csak nézelődtem az áruházakban. Szolgálati garzonban lakunk. Én a Városgazdálkodási Vállalat­nál dolgozom, a férjem csőszerelő a pak­si kirendeltségen. A bútort részletre vá­sároltuk, fizetjük. Eddig semmi problé­mánk nem volt, jól kijöttünk kettők fizeté­séből. Ezután nehezebb lesz. Nemcsak az áremelések miatt, hanem, mert a fér­jem másfél évre katonának megy. Hogy hány gyereket akarunk? Ezt az egyet. Ha több lenne, nem tudnék neki mindent megadni.- Mi eltartási szerződést kötöttünk, másként talán soha nem lenne önálló la­kásunk - magyarázza Kovács Gézáné ápolónő a Bartina utcából. - A fiam négy­éves, óvodába jár, de sokat betegeske­dik. A lányom 15 hónapos. Ősszel fel­ruháztam a gyerekeket, most el sem mer­tem még menni a boltba. Nagy a rokon­ság, sok a hasonló korú gyerek. Kapunk gyerekhol.mikat, mi is adunk, sok ruha körbejár. Értem én, hogy fel kellett emelni a gyermekholmik árát, mert államilag do­tálták, de azt azért nem értem, hogy ke­rülhet most a fiamnak egy 27-es kis cipő ugyanannyiba, mint az apjának egy nagy. Nem arányosak az árak. Nem tudom, mire lesz elég a plusz pénz, amit a családi pótlékra adtak. Nem hiszem, hogy akárcsak a felét is fedezné a meg­növekedett kiadásoknak, pedig én tartok állatokat, baromfit, nyulat, kacsát, így húsra nemigen költünk. Több gyerekről szó sem lehet, itt van nekem a papa har­madiknak. Deák Sándorné 32 éve védőnő, két gyereke, két unokája van.- Még nagyon nagy visszhangja nincs az áremeléseknek, mert a kismamák „bespájzoltak” - mosolyog. A babaápo­lási cikkeknél a babahintőpornál például mondták, hogy az olcsóbbak már eltűn­tek a boltból, csak a hetven forintosat le­het kapni. Az a baj, hogy a legtöbb eeset- ben olyanok vállalják a harmadik, negye­dik gyereket, akiknek nem kellene, ahol már a meglévők is veszélyeztetettek. Akik kicsit is megfontoltabbak, azok nem vál­lalnak többet, a meglévőknek próbálnak inkább mindent megadni. Nekem is két unokám van, a gyerekek most kaptak OTP-lakást, a menyem gye­den van. A havi jövedelmük nyolcezer fo­rint és csak a törlesztésre négyezeröt­százat fizetneR. A rezsi még ezen felül van. Ha mi, nagyszülők nem segítenénk őket rendszeresen, bizony felkopna az álluk. * A Központi Statisztikai Hivatal jelenté­se szerint: 1988. január 1 -jén az ország népessége 10604 000 volt, 16 500-zal kevesebb, mint egy évvel korábban. 1987-ben 2500-zal kevesebb gyermek született, mint 1986-ban. Vajon jövőre hányán leszünk? F. KOVÁTS ÉVA Fotó: SÖRÖS MIHÁLY Vertikális integrációt terveznek Elet a keltetőgépen kívül és belül Elérkezett az első keltetési ciklus vége, a Tetra-H naposcsibe-állomány hamaro­san a szekszárdi kisállattenyésző szö­vetkezet körzetében és Paksra kerülve folytatja életét. A Nagydorog és Vidéke Áfész keltetőüzeme egy időben 350 ezer tojás befogadására képes. Az 1988-as élő naposbaromfi tervük hasonlóan for­málódott mint az előző években, eszerint libából 100 ezer, kacsából 50 ezer, vala­mint naposcsibéből, fajták szerint, hús­hibridből 80 ezret, Tetra-H-ból 80 ezret és Hampshire-ből 200 ezret kívánnak ér­tékesíteni. - sm ­Keltetőfiókból - szállítórekeszbe Lesz elég munkája a Szekszárdi Hús­ipari Vállalatnak 1988-ban? Ki tudják használni a kapacitásukat? Erről kérdez­tük Kohajda Ferencet, a vállalatfelvásár­lási igazgatóhelyettesét.- Ha rövid válaszomra kiváncsi, akkor azt kell mondjam, hogy igen - felelte Ko­hajda Ferenc. De hadd kezdjem kicsit tá­volabbról a válaszadást. Vállalatunk az utóbbi két évben átlagban ötszázötven­ezer sertést vásárolt és dolgozott fel, marhából pedig több mint negyvenezret. Már ezekből a számokból is érzékelhető, hogy nem egyszerű feladat a kapacitá­sunk megfelelő leterhelése. Felvásárlási körzetünkbe tartozik elsősorban maga Tolna megye, a somogyi és a baranyai üzemektől társvállalati együttműködés keretében kapunk állatokat. Csongrád azért fontos partner számunkra, mert a szegedi szalámigyárral csereszerződé­sünk van, mi évente tizenötezer kocát adunk át nekik, ők pedig ezt hússerté­sekkel kompenzálják. Bács-Kiskun, Fe­jér, Pest és Nógrád megyéből vásárolunk még élő állatot. így tudjuk elérni a szá­munkra megfelelőnek mondható, kilenc­ven százalék körüli kapacitáskihasznált­ságot. Ez természetesen csak a sertés­vágó gépsorunkra vonatkozik, hiszen marhából le tudnánk vágni évi negyven­A húsipar idei felvásárlási tervei hatezret is, de mint már mondtam, tavaly mintegy negyvenezret tudtunk feldolgoz­ni. A vágómarhahiány azonban nem me­gyei, hanem országos gond.- Nem növelik meg túlságosan a vállalat költségeit a nagy szállítási távolságok?- Nem, mert a fajlagos szállítási költsé­günk még így is az országos átlag alatt van, negyvenkét fillér kilogrammonként. A leghosszabb táv, ahonnan élő állatot hozunk, száznegyven kilométer.- Információink szerint jó néhány me­gyei állami gazdaság és termelőszövet­kezet nem önökkel kötött szerződést ál­lataik elhelyezésére erre az évre.- így van. Olyan gazdálkodó egysé­gek, melyekkel évek óta jó kapcsolataink voltak, most más húsipari vállalatoktól kedvezőbb árajánlatokat kaptak, mint tő­lünk, ezért nekik adják el vágóállataikat.- Miért éri meg például a Pest-Nógrád Megyei Húsipari Vállalatnak Tolna me­gyébe jönni alapanyagért, mikor önök ebből a két megyéből is hoznak Szek- szárdra sertést és marhát.- Ennek többféle oka van. Egyrészt idén január elsejétől megszűnt a felvá­sárlási árak rögzítettsége. Sertés eseté­ben garantált - azaz minimális - marhá­nál pedig tájékoztató árat állapított meg az árhatóság. Azonban meg kell jegyez­nem, hogy ezekről mind a mai napig nin­csen hivatalos értesítésünk, anélkül kel­lett megkötnünk az összes szerződésün­ket, hogy pontos adatok álltak volna ren­delkezésünkre. A másik ok, amiért mesz- sziről is idejönnek vállalatok felvásárolni, az az országosan mutatkozó vágóállat­hiány. A húsipari vállalatoknak viszont a jelenlegi helyzet szerint az az érdekük, hogy minél jobban kihasználják a kapa­citásukat. Ezért ígérnek rá a mi árainkra, ezért vállalják a korábbinál magasabb szállítási költségeket is. Ezzel természetesen minket is nehezebb helyzetbe hoznak a korábbinál. A problé­ma megoldása érdekében vállalatunk ve­zetése tervbe vette egy bizonyos fajta tár­sasági alapon létrejövő vertikális integráció kialakítását a termelőszövetkezetekkel és az állami gazdaságokkal. Az ilyenfajta együttműködésnek már vannak hagyomá­nyai néhány nyugat-európai országban. A feldolgozó üzemek ily módon biztos és hosszú távra szóló felvásárlási lehetőséget nyernek, a termelők pedig állandó piacot, s mivel a feldolgozásból keletkező haszon­ból is részesednek, az anyagi érdekeltsé­gük is jobban megteremtődik. Ehhez ha­sonló együttműködést szeretne a Szek­szárdi Húsipari Vállalat megvalósítani a jö­vőben.

Next

/
Thumbnails
Contents