Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-05 / 30. szám

1988. február 5. C TomAN 2 tníÉPÜJSAG Várkonyi Péter felszólalása Genf ben (Folytatás az 1. oldalról.) Magyarország mind kétoldalú kapcso­lataiban, mind a nemzetközi fórumokon arra törekszik, hogy - szerény lehetősé­geihez mérten - tevékenyen hozzájárul­jon az enyhültebb nemzetközi légkör erősítéséhez és a biztonságot szavatoló megállapodások eléréséhez. Aktívan részt veszünk az ENSZ keretében a nem­zetközi biztonság átfogó koncepciójának kialakításában. A megegyezést szorgal­mazó javaslatokkal léptünk fel a bécsi európai biztonsági és együttműködési találkozón. Hasonlóan igyekszünk elő­segíteni az európai fegyveres erők és ha­gyományos fegyverzetek csökkentésé­ről folytatandó tárgyalások mandátumá­nak kidolgozását. A leszerelési értekezlet napirendjén szereplő kérdéseket vizsgálva Várkonyi Péter megállapította: A nukleáris leszerelésért az atomhatal­makra, főként a Szovjetunióra és az Egyesült Államokra hárul a fő felelősség. Nem maradhat azonban tétlen egyetlen más állam és ez az értekezlet sem, amelynek napirendjén ez a kérdés már hosszú ideje szerepel. A nukleáris fegyverkezési verseny megállításának, a nukleáris leszerelés­nek az útján kulcsfontosságú lépés a nukleáris fegyverkísérletek eltiltása. A mi A magyar békemozgalom, az Orszá­gos Béketanács nemzetközi kapcsolatait vitatta meg csütörtöki ülésén az Ország- gyűlés külügyi bizottsága. A Szűrös Má­tyás elnökletével megtartott parlamenti ülésen részt vett Péter János, az Ország- gyűlés alelnöke is. Barabás Miklós, az OMBT főtitkára tájékoztatta a képviselő­ket a magyar békemozgalom nemzetközi munkájáról, hozzájárulásáról hazánk külpolitikai törekvéseihez. Kiemelte: az elmúlt időszakban ha­zánkban is jelentősen megnövekedett az igény arra, hogy az egyes emberek a „népi diplomácia,, eszközeivel részt ve­gyenek az ország nemzetközi kapcsola­tainak alakításában. A magyar békemoz­galom továbbra is részt vállal hazánk kül­politikai törekvéseinek megvalósításá­ban, javaslattevő és kezdeményező sze­álláspontunk változatlan: a nukleáris fegyverkísérletek azonnali, teljes körű és végleges eltiltása. Az űrfegyverkezési verseny megaka­dályozását a nemzetközi biztonság és le­szerelés kardinális kérdésének tartjuk. Meggyőződésünk, hogy a leszerelési értekezlet sokban hozzájárulhat az űr­fegyverkezési verseny megakadályozá­sához, a világűrben folyó békés tevé­kenység garanciáinak kialakításához. El­jött az ideje annak, hogy a témával foglal­kozó bizottság áttérjen konkrét intézke­dések, nemzetközi megállapodások ki­dolgozására. A nukleáris fegyverek korlátozásában, leszerelésében elérttos remélhető ered­mények előtérbe helyezik a hagyomá­nyos erők és fegyverzetek csökkentésé­nek kérdését. Azok a javaslatok, amelye­ket a Varsói Szerződés tagállamai, közöt­tük Magyarország, előterjesztettek, euró­pai vonatkozásúak, de van mondanivaló­juk más térség számára is. Áttekintésük hasznos lehet a leszerelési értekezlet, vagy az ENSZ más leszerelési fórumai keretében is. Felszólalása végén Várkonyi Péter olyan javaslatokkal foglalkozott, amelyek arra irányulnak, hogy a leszerelési érte­kezlet munkáját korszerűbbé, hatéko­nyabbá, eredményesebbé tegyék. repének növelésén munkálkodik, ame­lyet összefoglalva Szűrös Mátyás a kül­ügyi bizottság elismerését fejezte ki a magyar békemozgalomnak, amely tevé­kenységével bizonyította: képes meg­újulni, alkalmazkodni a változó körülmé­nyekhez. A külügyi bizottság saját eszkö­zeivel továbbra is támogatást nyújt a bé­kemozgalom munkájához. Végezetül Boldizsár Iván, a külügyi bi­zottság legutóbbi ülésén elhangzottakra visszautalva azt kérdezte, milyen intézke­dések történtek az érvényes útiokmá­nyokkal hazánkba érkezők, s a magyar államtól itt-tartózkodásuk meghosszab­bítását kérők helyzetének rendezésére. Érdeklődött arról is, hazánk hogyan segí­ti a határainkon túl élő magyar nemzeti­ségűek anyanyelvének védelmét, kultú­rájának ápolását. PANORÁMA BUDAPEST - Marjai József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, hazánk állan­dó KGST-képviselője, aki Moszkvában részt vett a Külcsönös Gazdasági Segít­ség Tanácsa Végrehajtó Bizottságának 126. ülésén, csütörtökön hazaérkezett Budapestre. A megérkezéskor a Ferihe­gyi repülőtéren jelen volt Borisz Sztuka- lin, a Szovjetunió budapesti nagykövete. BUKAREST - Újabb minisztercserét hajtottak végre a román kormányban. El­nöki rendelettel felmentették tisztéből Gheorghe Dinu nehézipari minisztert. A Scinteia csütörtöki számában megjelent hivatalos közlemény nem utal a felmen­tés indokaira, körülményeire. Dihu helyé­re Radu Paul Paunescut nevetzék ki ne­hézgépipari miniszternek. SZÓFIA - Az európai körúton tartóz­kodó John Whitehead amerikai külügy­miniszter-helyettes szerdán kétnapos lá­togatásra Szófiába érkezett. Az amerikai külügyminiszter-helyettes szófiai látoga­tását követően Romániába és Csehszlo­vákiába utazik. VELENCE - Az európai béke és biz­tonság megszilárdításában nélkülözhe­tetlen tényező, hogyan érvényesülnek konkrétan az egyes államokban az em­beri jogok, közöttük a vallási szabadság. Ez a vezérfonal bontakozik ki a Velencé­ben, az emberi jogok és vallási szabad­ság kérdéseiről rendezett konferencián, amelyen csütörtökön megkezdődött az érdemi vita. A tanácskozáson csütörtö­kön tartott előadást Köpeczi Béla műve­lődési miniszter, akadémikus, aki törté­nelmi távlatba helyezve vázolta a marxis­ta felfogást az emberi jogokról. BÉCS - A Kurt Waldheim osztrák ál­lamfő háborús múltját vizsgáló nemzet­közi történész-bizottság szerdán a ju­goszláv kormány segítségét kérte az ügy­gyei kapcsolatos dokumentumok felku­tatásához. Az osztrák államfői hivatal szóvivője egyidejűleg visszautasította a jugoszláv sajtóban közölt vádat, amely szerint Waldheim 1944. októberében je­len lett volna 104 albán hazafi kivégzésén egy koszovói községben. A szóvivő sze­rint Waldheimet hatásköre eleve nem jo­gosíthatta fel erre. Az Országgyűlés külügyi bizottságának tanácskozása Francia-nyugatnémet katonai „hídverés” Mai kommentárunk A kontrák pénze Az elnök utolsó hivatali évébe fordulva, mondhatni: elnöksége célegyenesének kezdetén alaposat botlott. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy éppen abban a sávban bukott orra, amelyen az elmúlt hét esztendőben a legnagyobb kedvvel és lelkese­déssel futott. A reagani külpolitika egyik alappillére - a fegyverkezés és az űrvéde­lem mellett - bizonnyal a latin-amerikai keménykedés volt. Ami nem jelentett egye­bet, mint csaknem mindenre elszánt harcot a „kommunista veszedelmet" megtes­tesítő nicaraguai szandinista kormányzat ellen. A harc fő eszköze az ellenforradal­márok, azaz a kontrák támogatása volt és maradt, s ezt a fegyvert most átmenetileg kicsavarta a „renitens” képviselőház Ronald Reagan kezéből. De hát már nem először. Hiszen jó két évig a kongresszus nem adott engedélyt az amerikai kormánynak katonai segély nyújtására a kontrák részére, ezért kellett az­tán titokban juttatni pénzeket a managuai vezetés ellen küzdőknek. Ebből lett a nagy botrány, az iráni fegyverszállítások mintegy második felvonása. A kongresz- szusi honatyák jó része akkoriban is úgy vélte, hogy nem módszer egy nem tetsző kormányzat megdöntésében közvetlenül segédkezni. Pláne újabb és újabb fegyve­reket adni a lázadók kezébe. Kölcsönös önmegtartóztatásban kellene inkább meg­állapodni - egy regionális egyeztetés keretében. Ez a békesség ígéretes útja. Mivel pedig a régió országai már egyeztettek - a megbékélési program nemcsak készen, hanem a megvalósulás stádiumában van a washingtoni képviselőház el­vetette az elnök kérését, hogy újabb 36 millió dollárt adjanak a kontráknak. Reagan legújabb súlyos kudarca ez a csütörtök hajnali capitóliumi szavazás, a kontrák pe­dig kénytelenek lesznek beérni azzal, amit eddig kaptak: legfeljebb a még North alezredes által felépített privát csatornákon át csordogálhat hozzájuk némi pénz. Persze illúzió lenne azt várni, hogy a latin-amerikai ügyekben olyan makacs Rea­gan a kínos szavazási eredmény után végleg feladná. Vannak még eszközei, s nyil­ván nem vár őszig az újabb próbálkozásokkal. Az viszont bizonyos, hogy a béna ka­csa időszakához közeledő elnök ezzel a kudarccal alaposan lelassulva gyalogolt be abba a bizonyos képzeletbeli célegyenesbe. AVAR KAROLY Berlini ítéletek Újabb ítéleteket hozott szerdán a berli­ni városi bíróság az október 17-én a Zion-templom közelében történt rend­bontás további nyolc szereplőjének ügyében. Mint annak idején az ADN jelentette, az NDK államrendjét becsmérlő személyek egy csoportja megtámadta a berlini Zion- templom közelében október 17-én tartott koncert résztvevőit. A hangversenyről tá­vozókat bántalmazták, tömegverekedést provokáltak és üvegeket dobáltak a tö­meg közé. Tanácsülés Tamásiban Az ügy főszereplőinek ügyében első fokon két és fél évi börtönbüntetésig ter­jedő ítéleteket hozott a bíróság, de ezeket decemberben másodfokon négy és fél évig terjedő büntetésekre változtatták. Szerdán a rendbontás további nyolc résztvevőjének ügyét vizsgálta ki a bíró­ság, s egy év három hónaptól három év kilenc hónapig terjedő börtönbüntetés­sel sújtotta őket. A bíróság szerint bizo­nyítást nyert, hogy az illetők nyugat-berli­ni „bőrfejűek” felbujtására követtek el erőszakos cselekményeket. Munkaerő-gazdálkodás - foglalkoztatási helyzet Úgy tűnik, ma már igencsak egybeeső a történelmi múltban oly sokáig szembe­nálló két szomszédnak, Franciaország­nak és a Német Szövetségi Köztársaság­nak az európai biztonságpolitikáról val­lott felfogása. Ennek ékes bizonyítékaként január 22-én Párizsban - a még De Gaulle és Adenauer idején, 1963-ban aláírt barát­sági (béke)szerződés 25. évfordulóján - megtartott Mitterrand-Kohl csúcstalál­kozón az ünnepélyes alkalomhoz illően bejelentették, hogy korábbi elvi döntésük gyakorlati végrehajtásaként megalakít­ják a közös védelmi tanácsot, és ennek az elhatározásuknak alárendelten a ve­gyes nyugatnémet-francia dandárt. Bonn-Párizs tengely A tárgyaló felek hivatalosan ugyan nem mondták ki, ám a beavatott megfi­gyelők nyíltan céloztak rá, hogy a NATO-n belül sajátos helyet elfoglaló Bonn-Párizs „tengelynek” - legalábbis életrehívóik nézete szerint - voltaképpen azt a katonapolitikai „űrt” kellene kitölte­nie, amelyet a decemberben kötött szov­jet-amerikai INF-szerződés eredmé­nyezhet a nyugat-európai védelmi struk­túra, az amerikai „atomernyő” állítólagos gyengülésében. Más szóval: amennyi­ben az Egyesült Államok - ugyanúgy, akárcsak a Szovjetunió - eltávolítja föld­részünkről valamennyi közepes hatótá­volságú és hadműveleti-harcászati raké­táját, - akkor - úgymond - az így támadó „légüres teret” valamilyen módon a foko­zottabb francia-nyugatnémet kooperá­cióval kell majd megszüntetni a francia nukleáris védelmi garancia megadásával együtt. De hát hogyan? És egyáltalán: ki ellen? Miért lenne erre szükség, ha egyik ország biztonságát sem fenyegeti senki? Ez aztán tényleg fogas kérdés. A széle­sebb közvélemény számára az erre ad­ható meggyőző politikai válasz távolról sem olyan egyszerű és magától értetődő. Hiszen az említett washingtoni INF-meg- állapodás várható leszerelési következ­ményei, továbbá a Varsói Szerződés tag­államainak a hagyományos fegyveres erők és fegyverzetek radikális kölcsönös leépítését célzó javaslatai nem indokol­ják sem Párizs, sem pedig Bonn tervezett katonai lépését. Az „utca emberének” szemében az sem világos, hogy a Kohl-kormány, amely a Budeswehr Pershing-1A raké­táinak felszámolásához való pozitív hoz­zájárulásával jelentősen elősegítette a szovjet-amerikai megegyezés útjában álló utolsó akadály elhárítását, miért szö­vetkezik ilyen látványosan az európai le­szerelési folyamatban részt venni nem kívánó francia vezetéssel? A Chirac-kor- mánynak most különösképpen szembe­tűnő ez a negativ magatartása az 500 ki­lométeren aluli rakéta-nukleáris és az úgynevezett kettős rendeltetésű (tehát hagyományosan és nem hagyományo­san) alkalmazható harceszközök felszá­molásának, Európa teljes atomfegyver­mentesítésének ellenzésében. Plútón helyett Hades Vajon úgy kellene-e felfognunk a kon­tinentális enyhüléssel össze nem egyez­tethető párizsi álláspont bonni kezelését, mintha ezzel a Rajnán túl hallgatólago­san egyetértenének? Az NSZK kül- és biztonságpolitikájának mértékadó képvi­selői erről hivatalos megnyilatkozásaik­ban egészen másként beszélnek, noha a szóbanforgó szövetkezés elve magában rejti ezt az ellentmondást. Van itt azután más természetű problé­ma is, amely érzékelhetővé teszi, mire gondol az egyik és mire a másik fél. Mint a polgári és a katonai sajtóban egy ideje folyó vitákból kitűnik, a nyugatnémet te­rületen állomásoztatott 48 ezer főnyi francia hadtestnél jelenleg szolgálatban álló rövid hatótávolságú (legfeljebb 120 kilométerre célba juttatható) Plútón atomrakéták sokkal inkább a Német Szövetségi Köztársaságot fenyegetik, semmint a „potenciális ellenfelet”. Bon­nak tehát érdeke lenne a harcászati nuk­leáris fegyverek - és ezen túlmenően minden más tömegpusztító eszköz - el­távolítása. De ez a gondolat nem így me­rült fel a kétoldalú „védelmi” tanácskozá­sokon; a téma csupán a veszélyeztetett­ség oldaláról foglalkoztatta az illetékes politikai és a katonai vezetőket. A fran­ciák - megértve bonni partnereik félel­meit - megígérték, hogy 1992-től telepí­teni fogják a Plutonoknál háromszoro- san-négyszeresen nagyobb hatótávol­ságú, újtípusú „Hades”-eket, s így az ez­zel kapcsolatos aggodalmak eloszlatha­tok lesznek. Az említett korszerűbb raké­ták ugyanis - amint a vezérkari emberek állítják - lehetővé teszik „az NSZK terüle­te feletti átrepülést, és az ellenfél célpont­jaira mérendő csapásokat”. Nem kell túl­ságosan nagy fantázia ahhoz, hogy kita­láljuk, hol képzelik el azt a bizonyos „el­lenfelet”... Deklarált különállóság A megnövelt hatótávolságú francia ra­kéták kilátásba helyezett rendszeresíté­se persze könnyebben áthidalható hadi- technikai probléma, mint az, hogy Fran­ciaország 1966 óta nem tagja a NATO in­tegrált katonai szervezetének. Haderői - ideértve az NSZK-ban tartott csapatkon­tingenseket is - a nyugatnémet hadse­reggel ellentétben nem tartoznak az egyesített fegyveres erők főparancsno­kának alárendeltségébe. A dilemma te­hát az, a mintegy 4500 főből álló vegyes nemzetiségű dandárt miként illesszék be úgy a „közös erőbe”, hogy az ne keltse a francia „visszatérés” látszatát. Megtalál­ták rá a legmegfelelőbbnek tűnő megol­dást: az év vége tájt megszülető (katonai jelentőségét tekintve alig több mint jelké­pes) magasabb egységbe sorolt francia alakulatok az NSZK úgynevezett territo­riális erőivel működnének együtt, mivel ezek nincsenek közvetlen NATO-aláren- deltségben. így hát a gordiuszi csomót egy ügyes mozdulattal kettévágták, hasonlóan a 20 ezer francia és 55 ezer nyugatnémet kato­na bevonásával megtartott „Szemtelen ve­réb" közös hadgyakorlathoz, amelyet a NATO szokásos őszi „Autumn Forge ’87” gyakorlatsorozatától elkülönítetten ren­deztek meg, ezzel is demonstrálva a francia „különállóságot”. Csakhogy a deklarált kü­lönállóság nem is annyira bizonyos és va­lóságos, hiszen például a francia hadiflotta már nemegyszer kapcsolódott be a NATO atlanti-óceáni erőfitogtatásaiba. Ez a kétér­telmű magatartás azt a gyanút táplálja, bi­zonyos párizsi hatalmi körök nem arra spe­kulálnak-e, hogy - akár közvetve, akár köz­vetlenül - valamilyen módon ismét szoro­sabban hozzákössék az ország szekerét az atlanti szövetség katonai szervezeté­hez? Párizsban erre mindeddig határozott nemmel válaszoltak, a kérdés azonban et­től még nyitott maradt. Végül is akármelyik oldalról szemléljük Párizs és Bonn különleges házasságát, ebben - enyhén szólva - aligha fedezhe­tő fel az európai katonai szembenállás mérséklésének, a radikális leszerelés előmozdításának szándéka; ezt a frigyet nyilván más törekvések motiválják. SERFÖZÖ LÁSZLÓ Tamásiban a foglalkoztatás ellentmon­dásos jelenségei lényegesebben nem érintették a város területén lévő gazda­sági egységeket. Ez azt jelenti, hogy az újszerű feladatok eszközrendszerének új elemeit: az átképzési, az elhelyezkedési támogatást, a közhasznú munkavégzés feltételeinek megteremtését az üzemek nem igényelték. Erről adott tájékoztatót a városi tanács legutóbbi ülésén: Csik Jánosné, a pénz­ügyi, terv- és munkaügyi osztály vezető­je. A kényszerítő körülmények azonban rövid időn belül jelentős változásokat hozhatnak az egyelőre stabilnak tűnő munkaerőpiacon Tamásiban. Ezeknek a változásoknak az előszele érződött a Ta- Lux esetében, ahol jelentős létszám- csökkentésre nem került ugyan sor, és úgy tűnik a helyzet rendeződött, minden­esetre a bérvisszatartás, a munkaellá­tottság problémái figyelmeztetőek. En­nek létszámkihatásaira valamennyi gaz­dasági egységnek és a városi tanácsnak is fel kell készülnie. A tegnap délutáni ülésén a Tolna Me­gyei Közlekedésbiztonsági Tanács el­nöksége egyebek között megállapította, hogy Tolna megye közúti közlekedési baleseti helyzete 1987-ben az előző évi­hez viszonyítva kedvezően alakult. Keve­sebb volt a személysérüléssel járó közúti balesetek száma (12,5 százalékkal), ezen belül a halálos kiemenetelűeké is (20,9 százalék). A súlyos sérüléssel járó balestek 16,7 százalékkal csökkentek. A baleseteknek 87,6 százaléka a járműve­zetők hibájából következett be. Az előidéző okok közül a leggyakoribb az előzés szabályainak megszegése, az elsőbbség meg nem adása, a szabályta­lan irány (forgalmi sáv) változtatása, sza­bálytalan kanyarodás, a követési távol­ság helytelen megválasztása. Kedvezőtlen tendencia, hogy évről év­re szaporodik a járművek műszaki hibája miatt következett balesetek száma és aránya, amiben a járműállomány fokoza­Áttekintve a város foglalkoztatási hely­zetét, az 1987. évi felmérés alapján a helyben lakó aktív keresők száma 3 ezer 873. A városba bejáró napi ingázók 1499-en vannak. A városból 220-an jár­nak el dolgozni. Az 1987. évi adatokat elemezve megállapítható, hogy az első háromnegyed évben bejelentett mun­kaerőigény magas. Ebből a III. negyedév emelkedik ki 103 munkahellyel. A legna­gyobb munkaerőigényt jelentő ágazat Tamási területén a mező- és erdőgazda­ság, valamint az ipar. A szakképzettséggel rendelkező pá­lyakezdők elhelyezkedése ez idáig nem jelentett gondot. Nehezebb az érettségizetteknek és a szakmával nem rendelkező fiatalok hely­zete. A tovább szigorodó gazdasági felté­telek mellett számítani kell a demográfiai hullám korosztályainak megjelenésére Tamási munkaerőpiacán. Ezek a feladatok további, széles körű társadalmi-gazdasági, politikai összefo­gást igényelnek. tos elöregedésének is szerepe van. A balesetek okozói elsősorban a személy- gépkocsik vezetői voltak, a 9,8 százalé­kos csökkenés ellenére, több balesetet okoztak, mint a többi járművek vezetői együttvéve. Továbbra is sok balesetért felelősek az egynyomon haladó jármű­vek vezetői, közülük kiemelkednek a se­gédmotor-vezetők, ezen belül igen ma­gas a fiatalok aránya. Itt a szülők felelős­ségéről sem szabad megfeledkezni. Saj­nálatosan növekedett az autóbuszok ve­zetői által okozott balesetek száma. Ked­vező viszont, hogy kevesebb gyalogost ütöttek el tavaly, mint korábban. Tovább­ra is igen magas az alkohol hatása alatt okozott közlekedési balesetek száma. Az elnökség elfogadta a munkaprog­ramját, melynek súlyponti feladatai a gyermekek közlekedésbiztonságának növelése, a fiatalok közlekedésbiztonsá­gának, valamint az alkoholos befolyá­soltság elleni küzdelem fokozása. A megyei KBT üléséről jelentjük Még mindig sok az ittas vezető

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents