Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)
1988-02-05 / 30. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! Z MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA TOLNA MEGYEI MA: Évről évre 1988. február 5. PÉNTEK XXXVIII. évfolyam, 30. szám ÁRA: 1,80 Ft fi Dgyunk (3. oldal) Együttműködési tanácsülés a megyei kórházban Átadták a műveseállomást Befejeződött a KGST V. B. ülése Tegnap délután került sor Szekszár- don, a megyei kórházban a már szokásos - évente tartandó - együttműködési tanácsülésre, majd ezt követően adták át a nagy fontosságú műveseállomást, mely jórészt társadalmi összefogással létesült. A jelentős eseményen megjelent Péter Szigfrid, a megyei pártbizottság első titkára, Császár József megyei tana' cselnök, dr. Bauer Miklós, a Pécsi Orvostudományi Egyetem rektora, többen megyénk állami és egészségügyi vezetői közül, valamint olyan vállalatok, szövetkezetek, intézmények vezetői, illetve képviselői, melyekkel együttműködik a megyei kórház. A tanácsülést dr. Erdősi Mária megyei főorvos nyitotta meg, s bevezetőjében az együttműködés jelentőségéről, az egymás kölcsönös és folyamatos tájékoztatásáról és segítéséről szólt, majd dr. Molnár Ádám, a kórház főigazgató főorvosa tett szóbeli kiegészítést ahhoz a tájékoztatóhoz melyet a szokásokhoz híven a velük együttműködőknek megküldték - természetesen azzal a szándékkal, hogy tájékoztassák munkatársaikat a kórház-rendelőintézet elmúlt évi munkájáról, valamint terveikről. Beszámolt a főigazgató egyebek között a kórház etikai helyzetéről, a lakossági panaszokról, a járóbeteg-ellátásról, a rendelőintézetben tavaly október óta működő központi kartonozóról, a járóbeteg-ellátásról, az intézet fegyelmi helyzetéről, s összefoglalta a kórházban ápolt beteg által kitöltött kérdőívek tapasztalatait, melyeken a volt betegek kórházi ellátásukról adtak véleményt. A tájékoztatót hozzászólások követték számtalan témakörben. Többek között szó esett arról, hogy a társadalmi közhangulatot befolyásoló tényezők között milyen nagy jelentősége van a lakosság egészségügyi ellátásának: az egészségmegőrzési programról; a komplex szűrés jelentőségéről, az orvostanhallgatók oktatásáról, illetve figyelemre méltó javaslatok is elhangzottak. Ezt követően Császár József átadta, majd dr. Molnár Ádám átvette a műveseállomást, melyet a kórház belgyógyászati pavilonjában alakítottak ki. Az állomás komplett építési és kivitelezési költsége 16 millió forint, s ebből a megye vállalatai, üzemei, szövetkezetei - pontosan 56 szervezet - eddig 10,8 millió forintot adományoztak, s ez az összeg valószínű még emelkedik, hiszen március végéig lehet még e célra befizetni. A költség fennmaradó részét a megyei tanács biztosítja, a működtetés költségeit pedig a Szociális és Egészségügyi Minisztérium. A160 négyzetméter alapterületű állomás április 1 -jétől fogadja a betegeket, addig a tervező, egyben kivitelező, azaz a budapesti ROLITRON Műszaki-Fejlesztő Kisszövetkezet munkatársai betanítják a szekszárdi személyzetet a gépek, műszerek kezelésére. Miután a műveseállo- más átadója és átvevője megköszönte a megye, a kórház és az itt kezelendő betegek nevében a nagyszerű összefogást és a jelentős adományokat, a vendégeknek a kórház vezetői és dr. Wagner Gyula főorvos, a műveserészleg vezetője bemutatta a korszerű művesekezelést biztosító szárnyat. A vesebetegség előrehaladott állapotában a vese nem képes kiválasztani egyes anyagcsere-végtermékeket, ezt mesterséges művesekezelés- sel kell megoldani, melynek két fajtája van: az egyik a szervezet hashártyán keresztül történő megtisztítását jelenti, a másik kezelés során a művesekészülék alkalmazásával a vért tisztítja meg a salakanyagoktól. Szekszárdon áprilistól mindkét kezelési formát alkalmazzák, egy-egy betegnél hetenként 2-3 alkalommal.- h - Fotó: S. M. Dr. Wagner Gyula bemutatja a vendégeknek a műveserészleget Hegedűs Ilona, a ROLITRON munkatársa kezeli még most a gépeket A KGST Végrehajtó Bizottsága február 2-4-én Moszkvában megtartotta 126. ülését, amelyen a tagországok állandó képviselői vettek részt. Az ülésen Magyarországot Marjai József, a Miniszter- tanács elnökhelyettese képviselte. A VB ülésén Rudolf Rohlicek, Csehszlovákia képviselője elnökölt. A KGST 43. (rendkívüli) ülésszakának határozataiból kiindulva a Végrehajtó Bizottság áttekintett több, a tagországok kölcsönös gazdasági együttműködésének további fejlesztésével kapcsolatos kérdést. Az ülés résztvevői tájékoztatót hallgattak meg az egységes elektronikai elembázis, a szakosított technológiai berendezések, a félvezetők, valamint a gyártásukhoz szükséges különleges anyagok létrehozásában folytatott sokoldalú együttműködésről intézkedő általános egyezmény végrehajtásáról. Megállapították, hogy az e téren folytatott együttműködés erősítése elősegíti a tagországok tudományos-műszaki haladása 2000-ig szóló komplex programjának végrehajtását. Áttekintették a KGST-tagországok közlekedési együttműködésének helyzetét. A kölcsönös szállítások mennyiségének megnövekedése és szerkezetük megváltozása figyelembevételével intézkedéseket határoztak meg a szállítási ágazat átfogó fejlesztésére. Ennek alapja az ágazat rekonstrukciója és műszaki bázisának korszerűsítése a tagországok hosszú távú együttműködése keretében. Ez a munka szorosan kapcsolódik a szocialista nemzetközi munkamegosztás kidolgozás alatt álló, az 1991-től 2005-ig terjedő időszakra szóló kollektív koncepciójához. A Végrehajtó Bizottság intézkedéseket határozott meg a tagországok együttműködése jogi alapjainak korszerűsítése érdekében. Ennek célja az országok gazdasági szervezetei közötti közvetlen termelési és tudományos-műszaki kapcsolatok bővítésének elősegítése. Jóváhagyott a KGST általános szállítási feltételeinek és a KGST-ben érvényes, a nemzetközi gazdasági szervezetek tevékenységét szabályozó előírások pontosítását célzó javaslatokat. A Végrehajtó Bizottság jóváhagyta a Szocialista Világrendszer Nemzetközi Gazdasági Kutatóintézete tudományos kutatótevékenységének a KGST 43. ülésszakán hozott döntéseken alapuló legfontosabb irányvonalait. Az intézet munkája a nemzetközi szocialista munkamegosztás távlati problémáinak tanulmányozására összpontosul. A KGST ülésszakon megfogalmazott feladatokkal összhangban a Végrehajtó Bizottság intézkedéseket határozott meg a KGST titkársága munkájának átalakításával kapcsolatban. Jóváhagyták a titkárság új szervezeti felépítését. A titkárság tevékenységének legfontosabb iránya az együttműködés állapotának rendszeres elemzése, a gazdasági elemző és előrejelző munka, a tagországok 2000-ig szóló tudományos-műszaki haladása komplex programja, valamint más átfogó programok és megállapítások végrehajtásának elősegítése. Jóváhagyták a Végrehajtó Bizottság 1988-ra és 1989-re szóló munkatervét és a KGST 1988. évi költségvetését. Cordovez pakisztáni megbeszélései Diego Cordovez, az ENSZ-főtitkár kü- lönmegbízottja szerdán ismét tárgyalt Zain Nurani pakisztáni külügyminiszterrel az Afganisztán körül kialakult helyzet rendezési lehetőségeiről. Cordovez kedden érkezett az afgán fővárosból Iszlámábádba. Szerdai megbeszélésein a hírek szerint jelen volt a Szovjetunió és az Egyesült Államok pakisztáni nagykövete is. Érdemi részletek nem ismeretesek. Cordovez közel két hete „ingázik” a két főváros között. Az Afgán Modzsahedek Iszlám Szövetsége nevű lázadó szervezet szerdán kiadott közleményében „az afgán nép egyedüli képviselőjének” nevezte magát és élesen elítélte a kabuli kormánnyal szintén szemben álló törzsi vezetők és két felkelő parancsnok hétfőn Beludzsisztánban tartott gyűlését. Ezen ugyanis az egybegyűltek amellett foglaltak állást, hogy a külföldön tartózkodó Mohamed Zahir Sah volt király térjen vissza Afganisztánba és vegye át az ország vezetését. Várkonyi Péter felszólalása Genfben Várkonyi Péter külügyminiszter csütörtökön felszólalt a genfi leszerelési értekezlet teljes ülésén. Bevezetőül a magyar diplomácia vezetője megállapította: Nem indokolatlan, ha új várakozással és megújult reménnyel nézünk a multilaterális leszerelési, fegyverzetkorlátozási fórumok, közöttük a leszerelési értekezlet ez évi munkája elé. Adva vannak a feltételek ahhoz, hogy a leszerelési értekezlet munkája hatékonyabbá váljon, és kézzelfogható eredményekhez vezessen. Úgy látjuk, a nemzetközi kapcsolatokban kezd érvényesülni az a felismerés, hogy napjainkban az egyes országok és földrajzi térségek kölcsönös függése és egymásrautaltsága élő valóság. A világ országainak kölcsönös függősége, amelyet a nukleáris katasztrófa fenyegető veszélye jelez a legdrámaibb módon, olyan mértékben megnövekedett, hogy létezésük egyetlen értelmes módja a békés együttélés és együttműködés lehet. A technika, különösen a haditechnika mai fejlettségi szintjén, a világban felhalmozott fegyverkészletek árnyékában egyetlen ország sem szavatolhatja saját biztonságát kizárólag katonai eszközökkel, saját katonai ereje növelésével. Ezeket a realitásokat láttuk tükröződni a legutóbbi szovjet-amerikai csúcstalálkozón, amely példamutató előrelépést hozott a fegyverzetkorlátozásban. A kedvezően megváltozott politikai légkört feltétlenül ki kell használnunk annak érdekében, hogy a leszerelés terén tartós és visszafordíthatatlan változások következzenek be Európában. Az érintett országoknak most arra kell törekedniük, hogy mielőbb megkezdődhessenek az érdemi tárgyalások az európai hagyományos leszerelésről, a bizalom és a biztonság további erősítéséről. Tapasztalataink szerint a nemzetközi légkör javulása és a két atomnagyhatalom viszonyának építő fejlődése nem csökkentette, ellenkezőleg, növelte a kis és közepes államok felelősségét és lehetőségeit a kedvező irányzatok hasznosításában és erősítésében. Ennek megfelelően szükség van minden ország tudatos cselekvésére, kezdeményezésére a szélesebb nemzetközi fórumokon, így a leszerelési értekezleten is. (Folytatás a 2. oldalon.) i Mire biztassuk? Amelyik családban van nyolcadik osztályos, illetve negyedikes gimnazista, a csöndes téli esték, a vasárnap délutánok egy része azzal telik' hogy latolgatják a továbbtanulás esélyeit, pontosabban annak irányát. Felcsattanó viták, mélázó fejtegetések szinte menetrendszerűen váltják egymást, közben a szubjektív és az objektív érveket próbálja ki-ki a maga módján - szakkönyvek, statisztikai adatok, a pályaválasztást segítő kiadványok segítségével - bizonygatni, no persze, a legtöbb esetben figyelembe véve a gyermek érdeklődési körét, egy-egy - a tantárgyak meghatározta - szakterülethez való vonzalmát. A viták meghatározója talán a készség és a képesség, ám határozottan „beleszólnak” az előre pontosan nem látható, legfeljebb csak megtippelhető hosszú távú esélyek. Tehát mire is biztassuk gyermekünket? Mert ugye biztatást több oldalról is kap a csemete, de a család prientáló szerepének elsődlegessége vitathatatlan. Ebből adódik a másik kérdés: vajon késztetheti-e a szülő a gyermekét a nagyobb tudás megszerzésére, amikor napjainkban a szellemi munka felértékelődése még csak távlatokban sem igen látható. Másképpen: a szellemi munka nincsen megfizetve, a tanulásba, a taníttatásba befektetett anyagiak nem térülnek meg. Olvastam, hogy az életkereset-számítások azt mutatják, hogy a mérnök életkeresete 57 éves korban éri el a szakmunkáskereset átlagát. Az úgynevezett kiemelt szakmunkásét soha! Persze a kérdést ennyire leegyszerűsítve nem szabad föltenni, mármint úgy, hogy mérnök, vagy szakmunkás legyen-e a gyerek, hiszen a társadalomnak egyaránt szükséges van mindkettőre. Csakhogy a társadalomnak bizonyos ellentmondásokat is helyre kell tennie - s úgy tűnik, hogy ez a folyamat már elindult - vagyis a jól dolgozó, kvalifikált embereket úgy kell példaképül tekinteni, hogy ne csak a diplomájuk és a szellemi kvalitásuk - ebből következően munkahelyi beosztásuk - által helyeződjenek piedesztálra, hanem mindezzel párhuzamosan anyagi hátterük miatt is. Csak egy példát említek. A lakáshoz jutási esélyt. Kiszámolták - le sem merem írni a számot - hány évig kell dolgoznia (jól és sokat dolgoznia) ma egy fiatalnak, hogy lakást vásárolhasson magának. Most azokról van szó, akiket szüleik, vagy a rokonság nem tud anyagilag támogatni. A megdöbbentően sok esztendőt jelentő szám a KISZ KB-t is arra késztette, hogy legutóbbi ülésén korszerűbb lakásgazdálkodást javasoljon, azaz a lakásgazdálkodás hosz- szú távú fejlesztésének munkálataihoz kapcsolódva lakáspolitikai vitaanyagot dolgoztak ki, melyben hangsúlyozták, hogy az ifjúság lakásgondjait nem lehet elkülöníteni a lakásgazdálkodás egészétől. Koncepciójuk fontos része, hogy nem a lakásokat, hanem a lakókat kellene indokolt esetben kedvezményben részesíteni. Számtalan példát, kezdeményezést lehetne sorolni miközben az emberben ki tudja hányadszor fogalmazódik meg a címbéli kérdés, hogy mire biztassuk gyermekeinket. Azt hiszem, hogy szülőnek és pedagógusnak egyaránt hittel kell biztatni a most még diákokat, hogy készségük, képességük határozza meg jövőjük útjának irányát.- hm -
