Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-25 / 47. szám

1988. február 25.

Képújság 5

Ahol még kisbíró dobol

Valamikor kisbírónak hívták, ma községi hivatalsegéd a pontos megnevezése annak a funkciónak, amit Rózsika, Hermann Lászlóné betölt Miszlán. Hogy mit is kell csinálnia, mért nevezik itt még mindig kisbírónak, a hivatalsegédet arról, szóljon ő.- 1974 óta dolgozom a tanácsnál, takarítok, kézbesítek, meg hirdetek. Hogy mit hirdetek? Mindenfélét. Azelőtt jobbára a vásárokat, ma inkább az eb-, sertésoltás időpontját, aztán az adóbevallást, meg más ilyen közérdekű tudnivalókat. Igazság szerint van egy hangosbemondója a falunak, de gyakran rossz, most is éppen nem lehet használni. Ilyenkor aztán fogom a dobot, a nyakamba akasztom, aztán nekiindulok. Huszonnyolc helyen kell megállni és elmondani a közlést, két és fél óra alatt megjárom a falut. Megszokták az emberek, jobban is szeretik, ha én mondom, nem a hangos. Ahogy megpergetem a dobverőket, már jönnek ki az utcára, hallgatni, hogy mi újság.

A kisbíró dobja míves, szép munka, sárgarézből készült, kutyabőrrel van bevonva. A rajta lévő felirat szerint készítette a Császári és Királyi Udvari Hangszergyár, Sternberg Ármin és Testvére, Budapesten.- Persze a hivatalos közlésen kívül kérdeznek ilyenkor mindféle egyebet is az emberek, megbeszéljük a falu dolgát. Nem vagyok miszlai, idejöttem férjhez, de ennek már huszonhét éve. Ismerek én mindenkit, engem is jól ismernek, nyugodtan kérdezősködnek erről-arról az emberek - fejezi be a kisbíró asszony.

Más községekben is vissza kellene térni a kisbíróbeosztáshoz, tűnődöm el a hallottakon. Nemcsak az elnevezés szebb csengése miatt, hanem akkor hátha közvetlenebb lenne a tanácsi információszerzés, tájékozottabbak lennének a tanácsi tisztségviselők másutt is. fké-sm

A miszlai kisbíró: Hermann Lászlóné

Az „Alvégen” márciusban

Ahány körzet, annyi gond

A tehóra pedig szükség van

A tanácstagok számoltak be választóiknak az elmúlt év munkájáról, az eredményekről és gondokról ezekben a napokban. Pakson alig több, mint két hét alatt zajlottak le ezek a számvetések, városrésztől, körzettől függően más-más értékelésekkel, különböző problémákkal. Érthetően ott, ahol tavaly építették meg a betonutat, járdát, esetleg a szennyvízelvezetést sikerült megoldani, ott jó hangulatban, elégedetten tekintettek vissza és kisebb horderejű kérésekkel, felvetésekkel hozakodtak elő a lakosok. Elég csupán az 1 -es, a 3-as tanácstagi körzeteket megemlíteni, amelyekben több, mint 6 millió forintértékű társadalmi munkát végeztek, vagy sorolhatnánk a 25-ös, 28-as, 42-es körzeteket, ezekben is jóval 4 millió forint fölött van a közösségi munka értéke, utóbbiban alig ötvenezerrel marad el a 6 milliótól.

Mindez természetesen annak a versenyszellemnek az elfogadását jelenti, amivel két évvel ezelőtt a tanács vezetése előállt, mondván, nincs más lehetőség a város elmaradott infrastruktúrájának fejlesztésére, a robbanásszerűen megnövekedett számú lakosság kulturált környezetének megteremtésére. Hogy ez mennyire sikerült, azt mutatja az a tény, hogy a mintegy 180 utcából a számítások szerint 1989-re mindössze húszban kell a szilárd burkolatú út kialakításán gondolkodni. Persze ma is van miért törjék a fejüket a tanácstagok és a helyi közigazgatás vezetői.

Az „Alvégnek” nevezett régi városrész négy körzetében ez ideig nem is tartották meg a beszámolókat, az ott élők sorsát meghatározó kérdésekre ugyanis egyelőre nem tudtak volna választ adni. Az atomerőmű infrastruktúra-fejlesztésétől függ ugyanis ennek a területnek a beépítése és az ezzel járó kisajátítás. Érthetően izgalommal, szorongva várják a márciusi választ a 14-es, a 17-es, a 18- as és a 19-es körzet lakói. A legnagyobb érdeklődés Dunakömlődön mutatkozott, bebizonyosodott az a tapasztalat, miszerint faluhelyen, kisebb településen jobban magukénak érzik az emberek a lakóhely sorsát. A közigazgatásban az atomvároshoz tartozó Kömlödön a legtöbb hozzászólásban a faluház sorsát vetették

fel, amihez személyenként, családonként tettek korábban konkrét munkafelajánlásokat. Bár néhányan elvetették, a lehetőségeket figyelembe véve egyre inkább csak a lépcsőzetes átadásnak lehet realitása a több mint 30 millió forintos beruházásnál.

Kisebb aktivitás nyilvánult meg a lakótelepi összejöveteleken, bár a résztvevők aránya meghaladta az előző évit. Zömmel a parkosításról, a környezet humá- nusabbá tételéről szóltak a megjelentek, több kérdés hangzott el a szabadidős központtal kapcsolatban.

Ha összegzést próbálunk készíteni, azt mondhatjuk, hogy a 41 körzet tanácstagi beszámolóin összesen 1125 választó- polgár vett részt, átlagban minden összejövetelen öttel többen voltak, mint egy évvel korábban. Sokan felvetették a tehó eltörlését, ezzel együtt ugyanakkor az igények skálája is szélesedett, megvalósításukhoz a tanács nem mondhat le a lakossági hozzájárulásról. Szinte közös téma volt mindenütt a Dédász kritikája, ezért a vállalatnál soron kívül eljártak az illetékesek. A helyi gazdálkodó egységekhez, vállalatokhoz, intézményekhez címzett felvetéseket egyébként március elején az érintettek összehívásakor továbbítják majd. Meglepő tapasztalat ugyanakkor, hogy a tanács által kiemelten kezelt, kritikus területként említett kereskedelmi ellátással kapcsolatban sokan elismerően vélekedtek, alig hangzott el bírálat.

Ha a jegyzőkönyveken, hivatalos dokumentumokon túl tekintünk, nem hagyhatjuk ki az emberi tényezőt, az összeko- vácsolódott utcák, körzetek lakosságát, akik a komoly társadalmi munkák után nemcsak ismerősként, sok helyütt barátokként köszöntötték egymást. A közös munka és azt követő ünneplés, utcabál emlékével jó hangulatban, esetleg nagyobb toleranciával fogadták, vetették fel a gondokat és gondolkodtak saját lehetőségeiken, a segítség módján. így tartotta meg például idén második alkalommal a 30-as körzet a Munkásművelődési Központban a jó emlékű családi hétvégét. A hivatalos program után ez a közös ünnepük, most már hagyománnyal.

TAKÁCS ZS.

Innen-onnan

Nagyszokolyban a családi események társadalmi megünneplésének tapasztalatairól tárgyal a helyi tanács végrehajtó bizottsága legközelebbi ülésén, március elsején.

*

Pincehelyen a tanórán kívüli nevelés helyzetéről ad számot a Vörösmarty Mihály Általános Iskola igazgatója, a ta- nács-vb március 25-i ülésén.

Ozorán a községi tanács végrehjató bizottságának március 30-i ülésén „A művelődési ház helye, szerepe és feladatai az általános közművelődési intézményen belül” címmel szerepel beszámoló a napirenden.

*

Tolnanémediben március 22-én a tanácsi vb a tűzvédelmi feladatok ellátásának helyzetét tárgyalja.

*

Nagykónyiban a köztisztaság és környezetvédelem aktuális feladatai szerepelnek a községi tanács végrehajtó bizottság március 15-i ülésének napirendjén.

Tanácstagi tolongás

Mostanában ugyan nem sok oka van az embernek valamiféle túltengő, víg optimizmusra, de azért a borúlátással is fel lehet hagyni - olykor. Legalább egy kicsit. Erre a nem túl mély értelmű megállapításra a minap jutottam, tanácstagi beszámolók során. Egész pontosan február 15-én kora este Szekszárdon, a Városgazdálkodási Vállalat kultúrtermében, ahol a 40. és 41. számú körzetek tanácstagjai tettek eleget kötelességüknek. Eddigi tapasztalataim szerint az ilyesféle alkalmakra soha nem volt jellemző a tolongás. Természetesen nem a tanácstagok tolongtak, amiként arra a címből következtetni lehetne, hanem a választópolgárok és ez még sokkalta meglepőbb. A cím mindig figyelemfelkeltő szándékú és gyakran van benne némi beugratás is. A legtöbb szerző szereti, ha elolvassák az írását, én szintén.

A fenti esemény egyébként részemről eléggé borúlátóan indult.- Lesznek vagy öten! - mondtam a családomnak, ahol már megszokták egyik-másik furcsaságomat és valószínűleg azt is a többi közé sorolták, hogy váratlanul kedvem támadt tanácstagi beszámolót hallgatni. Szégyenteljes, de nem egyedülálló, közéleti aktivitásomra egyébként jellemző, hogy már régen elfeledtem, hogy annak idején kire voksoltam a választáskor.- Talán nyolcán is - vígasztalt a feleségem.

Nyolcvanan voltunk. A teremben, amelybe nem győzték hordani a pótszékeket, de sokan így is a folyosóra szorultak, sőt többen, hely hiányában elmentek. Ez érezhetően mindenkit meglepett, azt hiszem legjobban a szervezőket, akiknek hasonló tapasztalatai lehettek, mint korábban nekem.

A folytatás se volt szokványos. Nem kaptunk részletes tájékoztatót a világpolitikai helyzetről, sőt az ország gazdasági gondjairól sem. (Ugye milyen kicsi örömökkel is beéri az ember?) Ehelyett a 41. számú körzet tanácstagja, egy rokonszenves hölgy ecsetelte azt, ami a városban szép és jó, majd sokkal bőségesebben - azonban szerencsére így is röviden -, hogy mi nem az. Az örömökben egyetértettünk. A városát ugyanis minden épelméjű ember szereti, csakhogy az ilyen alkalmakat nem azért teremtik, hogy sokan összejöhessenek, szembe dicsérhessék egymást és kollektíván örömködjenek. Legtöbben szeretik kiadni azt, ami a bögyükben van és ezt itt és most meg is tették. Nem panasznap jellegűen - és ez nagyon jó -, hanem a felelős állampolgárjogán, aki teljesen tisztában van azzal, hogy a tanács van őérette és nem megfordítva. Részletek a másfél órán keresztül záporozott felszólalásokból:

Tessék végre elfogadhatóan szabályozni a kutyatartást. A Wesselényi utcai abc- áruház elkészültével, bármilyen örvendetes maga a tény, jobb nem dicsekedni, mert nevetségesen hosszú ideig tartott. Miért zuhan az adóügyek kezelésének színvonala, amikor a feldolgozás gépesítésének színvonala emelkedik? Érdemes volt-e egyáltalán felépíteni a sportcsarnokot, de ha igen, akkor miért nem dolgozik rajta a TÁÉV? Ha pedig elkészül, lesz-e miből fenntartania a tanácsnak, mely egyébként állítólag a még nem létező létesítmény egyik-másik dolgozójának már fizetést is ad? Ki hiszi el, hogy a város lakói valóban megszavazták a tehót, amikor éves kvótájában egyébként 2 millió forint hiány van ? Miskolcon és Mohácson már megszüntették. Cigánykérdés. Miért nem rakják ki az önkényes lakásfoglalókat és a notórius lakbért nem fizetőket? Ha a megyei lap hosszasan közölte az első titkárnak a tanácsot illetett kiritkáját, akkor ennek miért nem volt semmilyen visszhangja ? Az egyik választópolgár szívesen megkarózott volna 14 fiatal facsemetét, de amikor karókat kért a Gamesztől, azzal küldték el, hogy ha nagyon erős karózhatnékja van, akkor vegye meg maga! Egyáltalán a gameszesek modora kritikán aluli. A Toldi utca 8. sz. ház villanyhálózata két éve életveszélyes. Most az épületet mégis rá akarják tukmálni a 18 lakóra... Örvendetes, hogy statisztikailag jó a városi bolt-és vendéglátási helyzet, a gyakorlatban azonban az elosztás egyenetlen. A tanácsnál állítólag sorban állnak az üzletnyitási kérelmek, a helykijelölés mégis késik. Ha a szakszervezet feltétlenül vendéglőt akar fenntartani, akkor miért nem ügyel a színvonalára, mert a jelenlegi egy rossz - kitűnő szakember által vezetett - korcsma. Mikor állítják helyre az építőmunkások által tönkretett parkot a Munkásotthonnál? Volt már ház, melyet elleptek a galambok terjesztette tetvek. Máshol a lefolyókat tömi el a galambürülék. Nemcsak kutyaügyek vannak, hanem galambügyek is. Az állampolgárt ne nézzék hülyének, ne legyen formális a demokrácia...

A tanácstagok megosztották funkcióikat. A „felvetésekre” a 40. sz. körzetbeli válaszolt. Becsületesen, megígérve, hogy amire kapásból nem tud felelni, arról az érdekelt írásos választ kap. „A jelzéseket továbbítják és figyelemmel kísérik a megvalósítást. ” Az előbbi néhány szó nem véletlenül került idézőjelbe. Ugyanis a bő kétórás együttlétből azt a tanulságot lehetett leszűrni, hogy a kis, magyar peresztrojkában a választók előbbre tartanak, mint a választottak. Ami egyébként nem baj, csak éppenséggel utol kellene érni őket és aztán együttesen haladni tovább.

Lehet akár araszolva is, de mindenhogyan előre... ORDAS IVÁN

KÉT PÉLDA

Tavaly még úgy kellett néhol az utcáról becsalogatni az embereket a tanácstagi beszámolókra, falugyűlésekre. Az idén meg olykor pótszékre is szükség volt, mondják az egyik helyen.

Rajtunk csapódnak le a problémák, mi vagyunk az ütközőpont - panaszolják a másik tanácsnál. Kritikusabb lett a lakosság a helyi tanácsok munkájával szemben, több az állampolgári kezdeményezés. Számonkérik az ígéreteket, a végrehajtott és végre nem hajtott feladatokat az illetékesektől. Van, ahol örülnek ennek, az élénkülő közéleti demokráciának, van, ahol személyes sértésként fogják fel a jobbító szándékkal tett javaslatokat. Két példa erre.

Dombóvárott városrészenként meghatározták - még a megszavazás előtt hogy mire kívánja fordítani a tanács a településfejlesztési hozzájárulásból befolyt összeget. Szívesebben fizetik az emberek - vallották a város vezetői -, ha a közvetlen környezetükben megoldásra váró feladatokhoz járulnak hozzá, mint valamilyen nagy, központi beruházáshoz. így aztán itt az ebből befolyt összeget járdaépítésre, csapadékvíz elvezetésének megoldására, iskola, óvoda felújítására fordítják. Azóta minden tanácstagi beszámolón, városrészi gyűlésen elszámolnak a lakosságnak a tehóból befolyt pénz sorsáról, fel- használásáról.

Félreértés ne essék, nem nagy összegekről van itt szó. Némely területen még a félmillió forintot sem éri el a teljes összeg - ha mindenki befizeti a teljes ciklus alatt -, mégis ez is számít, sok kicsi sokra megy, mondják a tanácsi vezetők.

Sajnos ellenpélda is akad.

A megyeszékhely egyik körzeti tanácstagi beszámolóján egy hozzászóló megkérdezte, hogy mire fordította a tanács a tehóból befolyt összeget és javasolta, hogy évenként tegyék közzé a Népújság hasábjain ezt. A válasz az volt, hogy nincs az a pénz megjelölve, honnan lehetne tudni, hogy mire fordították.

Amúgy is olyan jelentéktelen összeg az a tanács költségvetésében, hogy különösebben nem érdemes foglalkozni vele.

Nem volt politikus válasz?

Enyhén szólva nem. Ráadásul kis időre rá közlemény jelent meg, miszerint ez a tanács továbbra is számít a tehóból befolyt összegekre.

Kérdés, hogy ezek után hányán fizetik majd... - ké -