Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-25 / 47. szám

1988. február 25. NÉPÚJSÁG 3 Konzervpiaci körjárat Mennyit ér az adott szó? Mennyit ér az adott szó, ha azt írásban rögzítik, azaz szerződést kötnek? Milyen következmé­nyekkel járhat, ha a két szerződő fél kö­zül az egyik vagy mindkettő nem tesz ele­get annak a kötelezettségének, amit vál­lalt? Milyen fogásai vannak az üzleti part­nerek meghódításának? Hogyan lehet­séges a termelők és feldolgozók közé ékelődött, gyakorlatilag érdemi munkát nem végző, de a pénzt következetesen bekasszírozó felvásárló szervezet lehe­tőség szerinti kiiktatása? Mindezekre a kérdésekre a paksi kon­zervgyárban próbáltuk megkeresni a vá­laszt. Nem mindig sikerrel, hiszen mint Schiller József igazgatótól megtudtuk: vannak féltve őrzött titkaik, amelyek nem tartoznak a nyilvánosságra. Egy példa: uborkával Különösen éles harcok folynak a zöld­ség- és gyümölcspiacon azóta, amióta jó néhány cég megkapta az export- és im­portjogot. Ezeknek a vállalatoknak a kö­re ez év január elsejétől tovább bővült, te­hát még nagyobb lesz a tülekedés a friss áruért és a konzervalapanyagért. Egy példa - uborkával. A méretes uborkát a felvásárló megveszi kilónként 18 forin­tért. Ezt eladja az NSZK-ban 50 pfennig­ért, ami 9 forintot ér. Erre 20 százalékos exporttámogatást kap, 12 forintnál tart most már, veszített tehát hat forintot. Az igaz viszont, hogy az így kapott valutáért olyan cikkeket hoz Magyarországra, amit itthon nem kapna meg, így a haszon esetlen 100 százalékos is lehet. A nyers­anyag árát tehát a piac nyelvén szólva „fölverik”, a konzervgyár mégis megveszi és természetesen földolgozza. S itt kö­vetkezik egy bámulatosan érdekes do­log: a magyar uborkakonzerv versenyre kél a nyugati piacon a Magyarországon termelt uborkával. Érdekes konstrukció - Schiller József szerint ha nem exportál­nák olcsón az ipari feldolgozásra alkal­mas zöldség- és gyümölcsalapanyagot, nagyobb esélyünk lenne az állandóan keményedő külpiacon. Ár - áru A verseny egyébként mostanra nem­csak az áruért, hanem a piacért is folyik. Termékbemutató a paksi konzervekből (archív felvétel) re csúszott át. A zöldbabból még októ­berre is jutott. Egyetlen egy dologban volt szerencséjük: a gyár nagy teljesítményű gépei nem romlottak el. Illetőleg csak a hőkezelő: a háromórás kiesés félmillió forintot jelentett. Számok és tények a paksi konzervgyár 76 partnergazda­sággal van szerződéses viszonyban, de hozzák az árut azok is, akik írásban nem kötelezték el magukat. Zöldségfélékből 37 ezer 242 tonnára, gyümölcsből pedig 5 ezer 874 tonnára kötöttek szerződést. A piaci helyzet úgy alakult, hogy pél­dául zöldborsóból a tervezettnél 10 szá­zalékkal csökkentették a szerződött mennyiséget a közelmúltban. Mindent, amit itt a gyárban termelnek, igyekeznek gyorsan, és a lehető legjobb áron eladni, hisz ahogy az igazgató mondja: „Készletre termelni manapság életveszélyes”. (D. Varga Márta) többet követelni. Ha vi­szont megtermett az üzemben az alapanyag, s nem a szerződő félnél értékesíti a termelő az árut, kötbért lehetne ki­szabni. Ezzel a lehető­séggel - ahogy mond­ják - a jó partneri kap­csolat megtartása érde­kében nem élnek. Mert hogy a gyár nem állhat le és alapanyagra a kö­vetkező években is szükség van. Az írásbeli szerződés értéke? A szerződő fe­leknek kötelességük az árut átadni és átvenni. A szerződésben rögzített árat is emelhetik, ugyanis a termelő más­hová is el tudja adni, méghozzá a kötbérrel emelt árnál lényegesen magasabb áron. Kereslet-kínálat Zöldségfélékből tisz­tességes a kínálat, hisz a szántóföldi kultúrák egy része jól gépe­síthető. A mezőgazdasági nagyüzemek a magas kézimunka-igényű zöldségfélék termesztését példásan integrálják. So­kan és szívesen vállalkoznak a szabad­ban végezhető kertészeti munkákra, kü­lönösen az olyan iparvidéken, mint Paks. A paksi áfész például uborkatermesztő szakcsoportot hozott létre, s olyan sok a jelentkező, hogy nem tudnak mindenkit fogadni. A számítások szerint ezzel a munkával óránként 100 forintot lehet ke­resni. A különböző évjáratokban termett áru- mennyiség mint mindig, meghatározza az árakat. A konzervgyárak között akkor éles a verseny, ha a rossz idő miatt vala­miből kevesebb termett, vagy elviszik nyersexportként. Árverseny alakul ki te­hát a konzervgyárak között - így volt ez tavaly az -őszibaracknál, a körténél, s a csonthéjasok többségénél. A feldolgozó vállalatok szaladtak a gyümölcs után, és emelték az árakat. Nem volt mese, kellett a konzervalap- anyag, hisz a készáru 85 százalékát már korábban szerződéssel lekötötték. Már­pedig az államközi szerződéseket teljesí­teni kell. A tőkés relációban a vevő úgy­nevezett „fedezeti vásárlást” köt ki, ami azt jelenti, hogy ha nem időben szállítják az árut, a világon azt bárhol másitt meg­veszik, viszont az árkülönbözetet a gyár­ra terhelik. A paksi konzervgyárnak pilla­natnyilag is van egy olyan megrendelője, amelyik fedezeti vásárlással fenyegető­zik, mert szerinte nem azt a minőséget kapta, amiben megegyeztek. Minthogy azonban a konzervmintát elfogadta, s ezt aláírta, kérését nem érvényesíthetik. Szerződéssel - alapanyag A paksi gyár a szükséges nyersanyag 90 százalékát szerződéssel biztosítja. A gyümölccsel van, a zöldséggel nincs probléma. A gyümölcsnél az a helyzet, hogy néhány fajtából az egész ország­ban kicsi a termőfelület, a sárgabarack például még jó termés esetén sem elég. Nem is gyárt az ipar sárgabarackdzse­met, hisz tavaly 20-25 forintért lehetett volna megvenni az alapanyag kilóját. Ugyanakkor emberemlékezet óta nem változott a dzsem ára. A gyümölcsalapú termékek árának emelésére benyújtot­ták a kérelmet az Anyag- és Árhivatalhoz, de mint ismeretes az árstop március 31 - ig tart. , A nyersáru az ország minden területé­ről érkezik Paksra. A szükséges mennyi­ség több mint 40 százaléka származik tolna megye mezőgazdasági üzemeiből, állami gazdaságaiból és az áfészek szakcsoportjaitól. A szerződéskötés ide­jén meghatározzák az áru mennyiségét, ez azonban nem merev szám, hisz ha gyenge a termés, a kevésből nem lehet Hogyan tudja befolyásolni, maga után húzni, netán visszafogni a nyersanyag- termelés a konzervgyár munkáját? A kapcsolat kétoldalú: aki kap, az ad is. A zöldségtermesztés gépei speciálisak, más munkára nem foghatók, követke­zésképpen meglehetősen drágák. A vásárlásukra 1988-ig 40 százalékos állami támogatást kapott a gyár, s azok­nak az üzemeknek adták, amelyek hosz- szú távon megbízható partnernek bizo­nyultak. A hangulat bizakodó: remélhető­leg a jövőben is megtalálják az utat a ter­melők támogatására. A legnagyobb ütközési pont mint min­dig a minőség és a mennyiség. Például az egyik legkényesebb növénynél, a zöldborsónál: ha nem időben aratják, puskalövedéknek alkalmas inkább, mint zsengeborsó-konzervnek. Akadt üzem, amellyel kénytelenek voltak szerződést bontani: a lucernával felülvetett borsó ugyanis csak takarmánynak lett kiváló. A konzervgyár álláspontja, üzleti érdeke nyilvánvaló: nem lehet megvásárolni úgy egy terméket, hogy az egyenesen a sze­méttelepre kerüljön, vagy a halaknak szolgáljon táplálékul. Persze a nyers­anyagszállítás ütemét nagyon pontosan megtervezni nem lehet. Ha jó az idő, a kü­lönböző vetés- és érésidejü növényféle­ségek összeérnek, s a nagy mennyiséget nem bírja a gyár kapacitása. Tavaly például augusztusban alig volt munkájuk, a csúcsidőszak szeptember­Az ózsáki kísérő A vörös fényben izzó felkelő Nap sej­telmes rózsaszínűre festi a kopár tájat. Az ózsákpusztai ingázó gyerekek e korai látványt már megszokták. Ősszel, télen és tavasszal már hét óra előtt a pusztai buszmegállóban várják a járművet, amely Szekszárdra - óvodába vagy isko­lába - hozza őket. A középkorú asszony órájára pillant, s ettől némi mozgolódás támad a kis cso­portban. Felnőttek, gyerekek úgy lépnek jobbra, balra, illetve, mintha e korai „tán­cot” valósággal koreografálták volna számukra. A kicsinyek sorakoznak, köz­ben az anyukák cuppanóst nyomtak ki­pirult arcukra. Beáll a sárga autóbusz, egy középkorú asszony indítja a felszállást, közben a második osztályos Gyuricza Hajnalka valami bizalmasat mond neki, amiből csak annyit hallani, hogy „Maris néni”. Vágó Attila fürgén lép a lépcsőre, s igyekszik befelé, mert ott már nem fá­zik, nem éri az éles szél. A középkorú asszony, Szabó Jánosné évek, évtizedek óta kísérője az ózsáki gyerekeknek. Reggel és délután ellenőr­zi a létszámot, pontosan tudja, ha vala­melyik csemete később megy haza egy- egy szakkör, vagy intéznivaló miatt. Per­sze, a busz vezetőivel is olyan a kapcso­lat, hogy „fél szavakból értik egymást”.- Farkas József és Papp József fad- diak. Szinte még szólnom sem kell, hogy várjanak egy-két percet, mert hiányzik valaki a „csapatból” - mondja, s ő is föllép a buszra, zárva a sort. A mindig jókedvű asszony hangja azért élesre is tud váltani, ami­kor a problémákat veti fel, legyen az falugyűlés, vagy egyéb fórum. Egyébként közbenjárá­sára megy rendszeresen a szekszárdi vasútállo­másra egy-egy dada a fasori óvodásokért. Most is így van, amikor az alaposan megtelt buszról sorra lesegíti a kíséretet, patronálást ön­ként vállalt asszony a ki­csiket. A nagyobbak intenek, s Papp József indítja a A nagyobbak már titkos jópofákat is beszélnek buszt, mennek a Zrínyi utcába, az iskolá­hoz.- Sajnos azt még nem tudtam elintézni, hogy legyen külön iskolabusz - ráncolja a szemöldökét az asszony. - Pedig nagy szükség lenne rá... Nagyon szeretem a gyerekeket. Nekem is van kettő. Ők már felnőttek. Viszont van már unokám - s meghatódva mondja: egyéves.- Az ózsákpusztai anyukák legtöbbje hajnali háromkor kel, s megy a majorba a jószágokhoz. Ott végezve rohannak ha­za, rendezik a gyerekeket, s indítják is őket. A kicsiket elkísérik a buszhoz, mint Peresics Jánosné is, akit láthattak. Az­után az enyémek a gyerekek. A Kecskés Ferenc utcai óvodában dolgozom, mint szakácsnő. Szeretek ott. Jó a gyerekek között.- Szia, Maris néni - hallik a cérnavé­kony hang már távolról. A másik irányban pedig a BY 24-66 rendszámú autóbusz távolodik, hogy délután ugyanitt találkoz­zanak.- hm - sm ­Bővül a gázhálózat Tolna megyében 1800 új bekötés Az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt tervei szerint az idén is gyors ütemben folytatódik a vezetékes gázhá­lózat bővítése. A lakosság változatlanul nagy érdeklődést mutat, s anyagi áldo­zatokat is vállalva, szorgalmazza minél több háztartás bekapcsolását ebbe a szolgáltatásba. A tröszt anyagi erőforrá­sai viszont csak a hálózat rendszeres karbantartását és felújítását teszik lehe­tővé. Ezért az új vezetékek kiépítésének költségei csaknem teljesen az érdekelt lakosokra hárulnak. Ä múlt évben az ilyen hozzájárulás családonként 20-30 ezer forint körül mozgott. Az idén már jó­val nagyobbak a kiadások, mert emelke­dett a vezetékek anyagköltsége, továbbá a beruházások után általános forgalmi adót kell fizetni. így ebben az évben várhatóan családonként 30-40 ezer fo­rint körül alakul majd a hozzájárulás. Tolna megyében a Dél-dunánátúli Gázszolgáltató Vállalat 1988-ban közel 1800 háztartás bekapcsolását tervezi a vezetékes gázszolgáltatásba. Idén Szek- szárdon 7,3, Bonyhádon 8,1, Bátaszéken 3,8, Bátán 1,6, Decsen 1,6, Öcsényben pedig 2,4 kilométernyi útszakaszon fek­tetnek le gázvezetéket, ami csaknem 30 százalékkal kevesebb, mint az elmúlt év­ben. A tröszt gázszolgáltató vállalatainak jelzése szerint a magasabb költségek el­lenére is tömeges mértékű a hálózatbe­kötési igény. Ezért számolni lehet azzal, hogy a múlt évihez hasonlóan, a hálóza­tot bővítő új vezetékek hosszúsága az idén is megközelíti az ezer kilométert. Ez lehetővé teszi, hogy a vidéki települése­ken - tehát a fővárosi fejlesztés nélkül - 74 ezer háztartást kapcsoljanak be a ve­zetékes gázszolgáltatásba. Ugyanakkor ezzel a bővítéssel az év végéig újabb tiz község lép be a gázvezetékkel ellátott te­lepülések sorába. A gázszolgáltató válla­latok - szabad kapacitásuktól függően - részt vesznek az új vezetékek terve­zésében és kivitelezésében egyaránt. A legkisebb ingázók Az indulás előtti percek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents