Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-03 / 28. szám

4 1RÉPÜJSÁG 1988. február 3. Úttörők---------------------------------------------------------------------------------------------1 Kisdobosok Kisdobosok L _______________________________________________________ Ú ttörők CIMEA VIKI köszöntése Harminc gyertya a tortán Születésnap Tamásiban is Kevés pajtás, úttörő lehet, aki ne tudná mikor van CIMEA VIKI születésnapja. Harminc évvel ezelőtt alakult a gyermek- és serdülőkori mozgalmak nemzetközi bizottsága, a CIMEA. Ennek jelképe lett VIKI, aki éppen úgy lehet fiú is, mint lány. Nevében győzelmet hirdet, a BÉKÉ-ét! Születésnapját február 15-én ünnepük a gyermekek. Az évforduló jegyében ké­szült a tamási úttöröház egész éves ren­dezvénysorozata. Október, november hónapokban Felsőnyék, Magyarkeszi, Nagyszokoly, Iregszemcse, Nagykónyi, Regöly, Szakály, Ozora úttörői játékos formában - a tamásiak közreműködésé­vel - már megismerkedhettek mindazzal, amit napjainkban illik tudni a CIMEA-ról. Leginkább VIKI életelveivel, amit össze kellett hasonlítaniuk a magyar úttörők tizenkét pontjával, majd kiválogatni az azonosságokat és különbségeket. Az is­merkedés természetesen mindig játéko­san történt. Például táncok segítségével, ami egy-egy nemzetre a legjellemzőbb. Teodorakisz dala minden alkalommal el­hangzott. Milyen lesz most a születésnapi ün­nepség Tamásiban? Nem titok. A város úttörőcsapatainak képviselőit - körülbelül százötven pajtás- gazdag és színes program várja az út­törőházban, február 15-én. Itt házon be­lül indul majd a „CIMEA-vonat” - a veze­tője természetesen VIKI - ami meg-meg- áll különböző helyszíneken, más-más országot jelentő állomáson. Itt mindjárt azzal a feladattal kell megbirkózniuk, hogy hol is vannak, mert nem jelzi felirat az ország-állomás nevét. A megfejtést könnyíti majd egy dal, egy versrészlet, vagy éppen egy jellegzetes étel neve, íze. Az utazás végén, az úttörőház aulájá­ban teával fogadják a fáradt utasokat, ahol jelmezes fiatalok adnak rövid mű­sor. A jelmezek szintén egy-egy ország népviseletének a legjellemzőbb darabjai lesznek. Eztán levelet írnak a szolidaritási bi­zottságnak, amit minden jelenlevő aláír. Ekkor lesz a születésnapra kiirt: Népek babái, népek jelvényei, bélyegei pályá­zat eredményhirdetése is. Nem is igazi egy születésnap, ha nincs gyertyás torta. CIMEA VIKI-t harminc szállal köszöntik Tamásiban és gázzal töltött léggömbökkel - különböző nyel­ven fogalmazott szövegekben - üzennek neki, hogy bárhol jár a világon, megtalál­ja. Boldog születésnapot! D. K. J. Folytatódik a barátság posta Az 1987-88-as mozgalmi év már is­mert tevékenységi formája a barátság­posta. Első alkalommal a NOSZF 70. év­fordulójának emlékére indult és a szovjet pajtásokat köszöntötte. Februárban a CIMEA harmincadik születésnapja alkalmából - az úttörőcsa­patok igénye alapján - újra indulhat a barátságposta. Célja a szolidaritás, a né­pek barátságának további mélyítése a gyermekek körében. Célállomás lehet a CIMEA valamely tagszervezete. Épülhet már meglévő testvérmegyei, testvérvárosi, illetve úttö­rőcsapatok kapcsolatára. A küldemé­nyek az úttörőközösségek mai életének bemutatásával segíthetik a magyar úttö­rőmozgalom megismerését. A barátság posta révén tovább erősöd­hetnek a már meglevő kapcsolatok. Ala­kulhatnak újak is, melyeket érdemes ápolni, bővíteni, gazdagítani, hiszen így tovább gyarapodhat az úttörőcsapat egész tevékenységrendszere is. Gyermekek a békéért- A magyar békemozgalom egyik leg­fontosabb teendője, hogy mindazokat a zászlója alá verbuválja, akik saját le­hetőségeik vagy világunkról alkotott vé­leményük nyomán cselekedni akarnak valamit - mondotta Bíró Mártonná, a szekszárdi úttörőház igazgatóhelyettese a múlt héten megtartott „úttöröházi szak­körösök a békéért” elnevezésű rendez­vény alkalmából. Az intézmény a Szekszárd Városi Úttö­rőelnökséggel közösen tavaly év végén hirdette meg a békével kapcsolatos pá­lyázatát a megyeszékhely és közvetlen környéke általános iskolásai számára rajz, vers és próza kategóriában. A felhívásra meglepően sok gyermek válaszolt, s közülük a legjobbak - közel ötvenen - látványos, színvonalas ünnep­ség keretében vehették át az elismerése­Egy kép a kiállításról két Bácsalmási László úttörőelnöktől. A majd egyórás programban a közönség meghallgatta az iskolás szerzők által irt legjobb verset illetve prózát, aztán az úttörőház modern sportgimnasztika-, néptánc-, és citeraszakkörei mutatkoz­tak be az érdeklődőknek. A szakkörösök közös záróműsora Három hét Zánkán Ismerős a táj, az épületek, csak a bok­rok nőttek meg azóta, hogy vagy tíz évvel ezelőtt magam is e tábor „lakója" voltam. Egyenesen az ötös tábor felé veszem az utamat, információim szerint ott találom azt a 116 Tolna megyei pajtást, akik há­rom hetet töltenek itt a vezetőképző tá­borban. Ballagok a tábor felé, zord peda­gógusszót hallok: - Gyerekek, le a fapá­váról, a gyümölcs is ősszel szokott po­tyogni! Gondoltam magamban, hiába az intő szó, ha én is gyerek lennék... Az épület előtt három lány óriási csö­römpölés közepette indul a boltba, visz- szaváltani a temérdek üdítős üveget. Udvarias látogatás a táborvezető-he- lyettesnél, Kovács Sándornénál.- Január 6-án jöttek a gyerekek a me­gye különböző városaiból és falvaiból. Gondot jelentett a tananyag összehan­golása, hiszen a különböző iskolákban egy-két óraszámmal hol előbbre, hol hát­rébb tartanak. Minimális óraszámban ta­nulunk, matematikából, magyarból hét, oroszból négy, történelemből, biológiá­ból és földrajzból három óra van ciklu­sonként. Törekszünk a komplex tanítás­ra, igyekszünk kiemelni a játékosságot, de talán a többit a gyerekektől... Találkozunk a zsibongóban. Egyszerű a kérdés, mi a jó és mi a rossz. Záporoz­nak a válaszok, történetek és élmények. Megszólal a kis professzor, aki min­dent tud és akit a többiek a tábor embe­rének választottak, ö Pintér Tamás Pin­cehelyről.- A kaja olyan, hogy csak szalámi és szalámi... Ez a rossz, de több a jó. Jártunk számítógépteremben, ahol a különböző feladatokat oldottuk meg matematikából és mozgalmi feladatokból, akinek sike­rült a tesztje jutalomjátékot kapott. Mindenki egyszerre akarja mesélni a színes történeteket, Zodics Orsolya te­nyere különösen feltűnő. Gyorsan ököl­be is szorítja, de már sikerült elolvasni ami benne rejlik, angolul írva „szeretlek” és akinek szól, mint később megtudjuk a nyolcas tábor egyik kis lakója.- Izgalmas volt megismerkedni a csil­lagászattal, a videón játéknapon bizony­ságot adhattunk mennyire ismerjük szü­lőföldünket, népmesét írtunk és még po­litikusok felismerése is tartozott a megol­dandó feladatok közé. Nem bírta sokáig, megszólalt a főnök, a faddi Keserű Pista - a többi szerint - ő az, aki mindenbe belekotnyeleskedik, pláne akkor, amikor nem kellene.- Kár, hogy nincs uszoda. Meg keveset voltunk a sportcsarnokban, meg egyik éjjel 17 fok volt a szobában... De jó hír, hogy a táborok közötti sportversenyeken a 800 méteres síkfutásban Antal Orsi a második, 1000 méteren Rupa Laci ötö­dik, Cseri Gabi pedig a hetedik lett. Foci­ban a harmadikak, kézilabdában pedig a lányok a második helyet szerezték meg. Kórusban a többiek: a Zánka-Vágtán meg a másodikak lettünk. Itt volt Bacsa János pol-beat énekes és már hallom is tőlük a legkedvesebb dalt: „Tudom jól, hogyha csendben megfogom majd a ke­zed, s átölelve vállamra hajtod fejed, elfe­lejted majd mi történt s nem fogsz sírni sohasem, édes mosoly bujkál majd a szemeden.”- Mivel érdemeltétek ki, hogy itt tűnhet­tétek ezt a három szép hetet? Óriási a zsivaly, bekiabálások: közös vagy vezetői javaslatok alapján és azok is idejöhettek, akik a nyáron resztvettek a szepezdi vezetőképző táborban.- Engem Pincehelyen az osztálytár­saim választottak - jegyzi meg csende­sen a kis prof.- Aztán még egy kérdéssel próbálko­zom, kinek hiányzik az otthon és a suli? Amire újabb zsivaj, hogy az otthon az igen, a suli nem, és mellettem csöndesen megjegyezi a szekszárdi Fejes Évi - én el sem akarok menni, olyan jól érzem ma­gam. Megtartottuk itt közösen a szüli- és a névnapokat is és ha sikerül nyáron ismét visszajövünk. kapfinger így emlékezünk Zánkára A legcsendesebb szoba lakói kap­ták az aranyfül díjat Akik még nem pottyantak le a pává­ról Tolna megyei tábor lakóinak egy csoportja Sárkánykészítők

Next

/
Thumbnails
Contents