Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-03 / 28. szám

1988. február 3. ^PÜJSÄG 5 ADÓdhat kérdése: Válaszolunk, segítünk Az 1988. január 1-jén életbelépett adótörvények, rendeletek és állásfogla­lások jelentős gondot okoznak az állam­polgároknak. Nem könnyű eligazodni az előírások között, sok a bizonytalanság, kinek, mi­kor, mi után kell adót fizetni, hogyan kell az adóelőleget kiszámítani, milyen beje­lentései, bevallási kötelezettségük lesz ez évtől kezdve. Bizonyára mindenki tisztességgel ele­get kíván tenni az állammal szembeni kötelezettségének, de ehhez ismerni kell aaz érvényes rendelkezéseket. Ebben kívánunk segítséget nyújtani a Népújság hasábjain keresztül figyelem- felhívásokkal, tájékoztatásokkal, kérdé­sek és azokra adott válaszok közzététe­lével. Ezt szolgálja az „ADÓdhat kérdése - válaszolunk” sorozat is, amelyben szin­tén közreműködünk. Mivel a sok ismeretanyagot igencsak nehéz lenne fejben tartani, javasoljuk, hogy e tájékoztatásokat - így például ezt az újságoldalt is - őrizzék meg, hasznos kis házi tanácsadót lehet majd ezekből összeállítani. Kérdéseikkel forduljanak bizalommal az adóhatósághoz, vagy a Népújság szerkesztőségéhez - ezekre a válaszokat a lap hasábjain közölni fog­juk. Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Tolna Megyei Igazgatósága Tolna Megyei Adófelügyelőség Ügyfél- szolgálat az adó­felügyelőségen Az elmúlt hónapban és a napok­ban is sokan keresték fel adóügyek­ben az ügyfélszolgálati irodákat. Ilyen iroda megyénkben Szek- szárdon, a négy városban és két nagyközségben: Simontornyán, és Dunaföldváron található. SZOMBAT- írt Tájékoztató tábla - a szekszárdi adófeiügyelőségen A hétfői, február elsejei ügyfélfogadási napon közel százan keresték fel a szek­szárdi irodát Az adóelőleg-fizetésről A személyi jövedelemadóról szóló tör­vény előírásai szerint első ízben 1988. február 20-ig adóelőleget kell fizetni a ja­nuár hónapban kifizetett jövedelmek után. A lakosság nagyobb részének azonban ezzel kapcsolatosan teendője nincs, mert a kifizető vállalatok, szövetke­zetek, intézmények a személyi jövede­lemadó-előleget bérjegyzéken levonják és befizetik az adóhatósághoz, ponto­sabban az Adóelszámolási Irodához. A magánszemélyek jövedelemadójá­ról szóló törvény a jövedelmek többségé­re előírja az adóelőleg levonási és befize­tési kötelezettséget. Nem kell azonban adóelőleget fizetni a mezőgazdasági kis­termelésből, az ingatlan és az ingó átru­házásából származó jövedelmekből. Vagyis az adóelőleget a kifizetőnek kell levonnia és befizetnie minden olyan kifizetett összeg után, amelyre a személyi jövedelemadóról szóló törvény az adó­előleg-levonási kötelezettséget előírja. Abban az esetben viszont, ha a ma­gánszemély olyan jövedelemhez jutott, amelyből adóelőleget nem vontak le amiatt, mert más magánszemélytől kapta azt (pl. bérbeadás címén, de ide tartoz­nak az ún. láthatatlan jövedelmek is), ak­kor saját magának kell az előleget befi­zetnie. E befizetésnek a negyedévet kö­vető hónap 20-ig, vagyis első ízben 1988. április 20-ig kell az érintett magánszemé­lyeknek eleget tenniök. Az adóelőlegek levonása tekintetében a kifizetőknek az alábbiak szerint kell el- járniok: Rendszeres jövedelmek után A főállású munkaviszony esetén a rendszeres havi jövedelem tizenkétsze­rese után kiszámított adó egy tizenketted részére kell előlegként levonni. (A főállá­sú munkaviszony alá azok tartoznak, akiknek a munkakönyvé a kifizetőnél van. A mellékfoglalkozásúak, a másodál­lásban lévők, az eseti megbízottak nem ide tartoznak, róluk később szólunk.) Az adóelőleg számításánál a kifizetett szakszervezeti tagdíjat és a havi ezer fo­rintos alkalmazotti kedvezményt (termé­szetesen csak akkor, ha e kedvezmény jár) le kell vonni. A főállásból származó rendszeres jövedelemből a munkavállaló nyilatkozata alapján adóalap-csökkentő kedvezmények (három- és többgyerme­kesek kedvezménye, valamint a súlyo­san testi fogyatékosok kedvezménye) is levonhatók. A saját háztartásban leg­alább három gyermeket nevelő magán- személy esetében a gyermekenkénti évi 12 ezer forintos kedvezmény egy tizen­ketted része számolható el havonként adóalap-csökkentő összegként. E célból a három- és többgyermekeseknek beje­lentést kell tenniök a munkáltatójuknak, melyben nyilatkoznak arról, hogy saját háztartásukban milyen nevű, és milyen személyi számú gyermekek eltartásáról gondoskodnak. A14 évesnél idősebb to­vábbtanuló gyermekről az iskolai igazo­lást is be kell szerezni. (A kollégiumban lakó gyermek is értelemszerűen saját háztartásban élőnek számít.) A bejelen­tést az a házastárs (élettárs) teszi, akinek magasabb a jövedelme, de ezt a nyilat­kozatot a másik félnek is alá kell írnia. Amennyiben a gyermekek elhelyezésé­ben év közben változás következik be, vagy a másik házastárs (élettárs) jöve­delme év közben nagyobb, úgy azt hala­déktalanul jelenteni kell a munkáltató­nak. Az adóköteles társadalombiztosítási ellátásokból (táppénz, gyed, terhességi­gyermekágyi segély) is a munkáltató vonja le az adóelőleget oly módon, hogy összevonja az adott hónapban járó mun­kabérrel. Amennyiben a munkáltató nem társadalombiztosítási kifizetőhely, akkor a Társadalombiztosítási Igazgatóságnak kell a kifizetendő összeg tizenkétszerese után számított adó egy tizenketted részét adóelőlegként levonnia. Az adóelőleg számításánál figyelembe vehető kedvez­ményeket a Társadalombiztosítási Igaz­gatóság csak akkor számolja el, ha az adott hónapban a dolgozónak főállású jövedelme nincs és a dolgozó a kedvez­ményekhez való jogosultságát a kifizető társadalombiztosítási szervnek igazolja. A nyugdíj mellett dolgozók sem adót, sem adóelőleget nem fizetnek, ha éves adóalapjuk 96 ezer forint alatt van. Ha azonban az adóalap meghaladja a 96 ezer forintot, de maga a nyugdíj nem éri el a 96 ezer forintot, akkor az összes adó­ból a 96 ezer forintra jutó adót le kell von­ni. Az ezután fennmaradó adó egy tizen­ketted részét kell adóelőlegként figye­lembe venni. Amennyiben a nyugdíj mel­lett dolgozó nyugdíjas adóalapja 96 ezer forint felett van, de maga a nyugdíj több, mint 96 ezer forint, akkor az összes adó­ból a nyugdíjra eső adót le kell vonni. Az így kiszámított éves adó egy tizenketted része az adóelőleg. Nem rendszeres jövedelmek után A főállású munkaviszonyból származó nem rendszeres jövedelmek (jutalom, prémium, nyereségrészesedés, jubileu­mi jutalom, katonák egyszeri bevonulási segélye, a bányászok hűségjutalma, törzsgárda jutalom) után az adóelőleg számítása a következőképpen történik. Az adóelőleg számításánál a legutolsó hónapnak a munkabéréből kell kiindulni, abból a hónapból, amelyben a dolgozó mindvégig munkaviszonyban állt. (A munkabér megállapításakor azonban a legutolsó hónapban felvett nem rendsze­res jövedelmeket figyelmen kívül kell hagyni.) Ha a dolgozónak a legutolsó munkaviszonyban töltött hónap nem minden munkanapjára jár munkabér, úgy a korábbi hónapokban kapott mun­kabért kell alapul venni. Amennyiben a dolgozónak nincs olyan hónapja, amely­nek minden napjára kapott munkabért, akkora nem rendszeres jövedelem felvé­telét megelőző hónapban felvett munka­bér korrigálásával kell a teljes havi mun­kabért megállapítani. A fentiek szerint figyelembe vett mun­kabér tizenkétszereséhez azután hozzá kell adni a nem rendszeres jövedelme­ket. Ez az összeg lesz az a számított adóalap, melynek adójából le kell vonni a munkabér tizenkétszeresére eső adót. Az így kapott különbözeiét kell ezután a kifizetendő nem rendszeres jövedelem­ből levonni. A nyugdíj mellett dolgozók esetében hasonlóan kell eljárni, a különbség ab­ban van, hogy a figyelembe vett munka­bérhez a nyugdijat is hozzá kell adni. Amennyiben az így számított adóalap a nem rendszeres jövedelmekkel együtt nem éri el az évi 96 ezer forintot, úgy ez esetben adóelőleget nem kell levonni. Vállalkozás, másodállás A vállalkozásokból származó jövedel­mekből az adóelőleget a jövedelem meg­szerzésekor kell levonni. Az adóelőleg számításánál összegezni kell a magán- személynek az év elejétől a vállalkozás­ból származó jövedelmét és amíg ez a jö­vedelem a 48 ezer forintot nem éri el, ad­dig adóelőleget nem kell fizetni. A 48 ezer forintos adómentes értékhatár átlépése után a mindenkori adóelőleg összege úgy számítható ki, hogy a göngyölített adóból a már befizetett adóelőleget le kell vonni. A három- és többgyermeke­seknek és a súlyosan testi fogyatéko­soknak járó kedvezmény a vállalkozás­ból származó jövedelmek adózásánál is érvényesíthetők. A másodállásban, mellékfoglalkozás­ban történő, és minden egyéb adóelő­leg-fizetési kötelezettséggel járó jövede­lem tekintetében úgy kell eljárni, hogy a kifizetendő összegből a 48 ezer forint hozzáadásával kiszámított adót kell adóelőlegként levonni. Amennyiben ugyanazon kifizető egyeseknek többször is kifizetéseket teljésít az év folyamán, úgy ez esetben össze kell adni a kifizeté­seket és azt kell a 48 ezer forinthoz hoz­záadnia. Az így kiszámított adó és a már korábban levont adóelőlegek különbö­zeiét kell levonni az esedékes kifizeté­sekből. Az előzőekben főbb vonásiban ismer­tetett adóelőleg-számítási és -levonási kötelezettségek szabályai kötelező érvé­nyűek. Amennyiben azonban valamely magánszemély úgy véli, hogy az év végé­re meglehetősen magas adótartozása gyűlik össze, ennek rendezéséhez vi­szont nem lesz kellő tartaléka, akkor an­nak sincs akadálya, hogy önként, az előírások szerint számítottnál magasabb adóelőleget is kifizethessen. Amikor a kifizető az adóelőleget 48 ezer forint hozzáadásával állapítja meg, ez esetben az adózó kérheti, hogy az előírtnál magasabb adókulcs alkalmazá­sával vonjanak le tőle előleget. Mi a helyzet az úgynevezett kis összegű kifizetések adózásával? A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény alapján speciálisan alakul az egyes kis összegű kifizetésekből szárma­zó jövedelmek adóztatása. Ennek indoka kettős. Egyrészt a sok kis tétel számontartása - nehogy kimaradjon majd az évi adó­bevallásból! - feleslegesen terhelné az adózót, de jelentős ad­minisztrációs (nyilvántartási, adatszolgáltatási) többletfeladatot róna a kifizető szervekre és az adóhatóságokra is. Ezért e kifize­téseknél egyszerűsített az adózás. Az egyszerűsítés lényege, s az adózás technikája az, hogy a kifizető szerv az ilyen esetek­ben nem adóelőleget, hanem állandó kulccsal - mindig 20 szá­zalék - számított adót von le. Ez a jövedelem nem kerül az adózó magánszemély adóbevallásába, így összevonásra sem, tehát az adóelvonás után részéről az ügy véglegesen rendezett. Ez a szabály érvényes akkor is, ha a kis összegű kifizetés nyugdíjas részére történik. Ennek az eljárásnak természetesen szigorú előfeltételei vannak, melyeket az adóellenőrzés során vizsgálni is kell. Ezek közül kettőt említünk, mint lényegeset: a jövedelem egy szerződésből származik, a kifizetés (adóalap) a 2 ezer forin­tot nem haladja meg. Tipikusan ide tartozó jogcímek: előadások tartása, alkalmi munka, szakértői díj, stb. A gyakorlatban a legtöbb gond, fél­reértés forrása az „egy szerződés” értelmezése, nemcsak azért, mert a legtöbb esetben szóbeli a szerződés, hanem a könnyített eljárás elérése céljából hellyel-közzel már tapasztalható szét- aprózási törekvések miatt is. A szerződés ilyen szétaprózása je­lentős jövedelmeket vinne ki a progresszivitás köréből, így két­ségtelenül csábító lehetőségnek tűnik. Azt azonban - noha a szerződéskötési szabadság adójogi eszközökkel nyilvánvalóan nem korlátozható - javasoljuk, hogy a felek vegyék figyelembe a Ptk. 207. paragrafus (4) bekezdésében foglalt rendelkezést is, mely szerint „a színlelt szerződés semmis, ha pedig az más szerződést leplez, a szerződést a leplezett szerződés szerint kell megítélni”. Nem érdemes tehát a szerződések számával taktikázni! Az a meglehetősen széles körben elterjedt rémhír nem igaz, miszerint az ilyen jellegű kifizetések számát a Pénzügyminiszté­rium leiratos úton korlátozni fogja, hiszen ez a törvénnyel lenne ellentétes, s egyébként is gyakorlatilag ellenőrizhetetlen lenne. Régi reflexek - hibás adókulcsok A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló 1987. évi VI. tör­vény 1988. január 1. napjával hatályba lépett, s az adóreform során a korábbi, hasonló tartalmú adójogszabályt, az általános jövedelemadóról szóló 45/1983. (XI. 20.) MT. sz. rendeletet pe­dig hatályon kívül helyezték. Van azonban két átmeneti rendel­kezés, melyet az eddigi tapasztalatok alapján több kifizető (gaz­dálkodó szerv, intézmény, társaság) sajnálatos módon félreér­tett, de a régi reflexek is továbbélnek, s így fordult elő több he­lyen, hogy az új szabályok alkalmazása helyett még a régi, több­nyire 2 százalékos adókulccsal számolnak az adólevonás alá eső kifizetéseiknél. A 36/1987. (IX. 29.) MT. sz. rendelet záró rendelkezései között valóban szerepel ugyan az a kitétel, hogy a korábbi adójogszabályok rendelkezéseit az 1988. január 1. előtt keletkezett adókötelezettségek (adófizetés, bevallás, el­lenőrzés, adatszolgáltatás) esetén továbbra is alkalmazni kell, de ez a szabály csak az 1987-ben már megszerzett jövedel­mekre vonatkozik, idei kifizetésekre akkor sem, ha szerződés szerint az idén esedékes. Tévedésre adott okot továbbá több kifizetőnél az a rendelke­zés is, miszerint „az 1988. január 1 —15-e közötti kifizetéseknél a korábbi szabályok szerint kell eljárni”, mert ez csak a béralap terhére történő kifizetésekre vonatkozik. E tévedésre okot adó helyzet felszámolása indokolt. A megoldás módjai azonban attól is függenek, milyen jellegű a kifizetett jövedelem. Az úgynevezett kis összegű, esetenként 2000 forintot el nem érő kifizetésekről az adóalany nem ad majd bevallást, tehát nem önadózás, hanem adólevonás útján adózik, így erre az esetre érvényes a törvénynek az a rendelkezése, mely alapján „ha a magánszemély adólevonás útján adózik, a jövedelem és az adó megállapításáért, levonásáért, befizeté­séért az adólevonásra kötelezett a felelős”. A tévesen levont adó és a ténylegesen megállapítandó adóelőleg különbözetét tehát a kifizető utólag már nem követelheti a magánszemélytől, így saját magának kell pénzügyileg rendeznie az adóhatósággal. Minden egyéb kifizetésnél a hiba egyszerűen úgy korrigálható, hogy a legközelebbi esetben a különbözet összegével megnö­velendő a levonandó adóelőleg. Az adókat, adóelőlegeket az APEH Adóelszámolási Irodája adószámláira kell megfizetni. A befizetés történhet postai úton, átutalási postautalvány felhasználásával is, mely(ek) az iroda megfelelő számlaszámait előnyomottan tartalmazzák. Az ilyen postautalványok az adóhatóságoknál - igazgatóság, adófel­ügyelőség - már beszerezhetőek. (Adó) szám-háború? A gazdálkodó szervezetek, intézmé­nyek, társas és egyéni vállalkozók köré­ben sok bizonytalanságot okozott és töb­beknél nagyfokú zavar forrása is volt az adószámok ügye, valamint az úgyneve­zett ÁFA-bejelentkezés kérdése. Miről is van szó? Az új adórendszerben, figyelemmel az országos viszonylatban is centralizált adókönyvelésre, valamint információs rendszerre, szükség volt egy minden adóalanyra és szervezetre kiterjedő jelö­lési (kód) rendszer kialakítására, mely a trösztöktől a kisiparosokig, a minisztériu­moktól a legkisebb tanácsokig valameny- nyiük egyedi azonosítására alkalmas. Ez pedig az adószám. Ez is 11 számjegyű, s hasonlatosan a személyi számhoz - ha a számítógép jól dolgozott - két egyforma adószámot az orszában semmilyen szerv vagy személy nem kaphatott. Az adóhatóság postán küldte ki az adószámokat az érintettek egy részének, s egyúttal írásban hívta fel figyelmüket: nyilatkozzanak, bejelentkeznek-e az ál­talános forgalmi adó alanyaiként. (A be­jelentkezés módja nem mindenkinél volt azonos, de ezt most mellőzzük.) Sajnos sokan még a mai napig, rég a határidőn túl sem nyilatkoztak, ami zavart okoz, mert az általános forgalmi adó alanyait tartalmazó számítógépes törzs- adattár kialakítását késleltetik. Ezért ezúton is felhívjuk minden késle­kedő szervezet és vállalkozó figyelmét hogy az adóhatóság által kiküldött felhí­vásra sürgősen reagáljanak, s a beje­lentkezési kötelezettségüknek tegyenek eleget! Erre nem elsősorban a későbbi szank­ciók elkerülése miatt van szükség, ha­nem praktikus okokból. Ez nem más, mint az ÁFA visszaigénylése: a speciális eseteken (lakásépítés, borértékesítés) túl ÁFA-t csak adószámmal ellátott és a rendszerbe adóalanyként bejelentkezett szervezet, vagy magánszemély igényel­het vissza! Márpedig az ÁFA-ban a pénz­mozgás erőteljesen kétirányú, s így az ilyen visszaigénylés „mindennapos” eset lesz. Bejelentkezni tehát - egy kiadvány címét idézve - „pénztárcának védelmé­ben" is célszerű. A közületi szervek, in­tézmények pedig bármilyen adófizetést csak adószám feltüntetésével teljesíthet­nek. Minden olyan magánszemély, aki nem nyilvántartott vállalkozó (kisiparos, kiskereskedő, stb.), tehát emiatt az adó­hatóság nem is tudhatott létezéséről, s így felhívást sem postázott részére, kér­jen adószámot, a saját érdekében jelent­kezzen be az ÁFA-rendszerbe. (Aki ala­nya tehát a forgalmi adónak, vagyis adó­köteles értékesítést végez, illetve az érté­kesítési tevékenysége körében eszkö­zölt beszerzéseit terhelő ÁFA-t vissza kí­vánja igényelni.) Az adószám közlése és kérése nem öncélú papírháború, de fontos gyakorlati teendő, így ismételten ajánljuk az érintet­tek figyelmébe.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents