Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-24 / 46. szám

1988. február 24. Képújság 5 A törzsgárdatagok maradtak Szekszárdi Húsipari Vállalat Létszámcsökkentés a faddi dohánytelepen A Dohányfermentáló Vállalat nagydo­rogi üzemének egykor nagy reményekre jogosító faddi telephelye - legalábbis dolgozói létszám tekintetében - ma már csak árnyéka korábbi önmagának. A te­lepen a múlt évben megszüntették az időközben gazdaságtalanná váló hevesi dohány termesztését, s ez év január 1 -töl már kizárólag raktározással foglalkoz­nak. A tárolás azonban nem igényel sok munkáskezet: a kezdeti 53 fős létszám a kényszerű leépítések következtében ha­marosan 29 főre csökkent.- Tavaly október-november körül sze­reztem hivatalos formában tudomást ar­ról, hogy nagy változások küszöbén ál­lunk - számol utána Fehér Imréné telep­vezető. - Napokig vívódtam magamban, vajon ki távozzon tőlünk, s miként lehetne ezt a kérdést igazságosan eldönteni, hi­szen mindenki becsületesen dolgozott nálunk.- Hogyan fogadták a dolgozók az el­bocsátásról szóló híreket?- Meglepetéssel - válaszol tömören Mácsik Jánosné, az időközben megérke­ző párttitkár. - Mindez váratlan volt szá­mukra. Annak idején sokan más munka­helyet hagytak ott a dohánybeváltó ked­véért. Az egyműszakos időbeosztás ked­vezett a többgyermekes asszonyoknak, akik lassanként anyagilag is megtalálták számításukat. Ezek az emberek csaló­dottan mentek el tőlünk. A telepen végül is a törzsgárdatagok maradtak, a viszonylag új - néhány éves munkaviszonnyal rendelkező - dolgozók távoztak. Bár ez a változat természetesen nem nyerte el mindenki osztatlan tetszé­sét, a többség véleménye szerint ez eset­ben helyes volt a döntés. Lizák János villanyszerelő a szeren­csések közé tartozik: munkájára tovább­ra is igényt tartanak.- Áprilisban lesz tíz éve, hogy itt dolgo­zom. Még rágondolni is rossz, hogy el kellene hagynom ezt a helyet. Mit mond­jak? Reménykedem abban, hogy to­vábbra is szükség lesz a dohányra meg az én munkámra. Rábóczki Jánosné raktári alkalmazott igy vélekedik: - őszintén szólva egy ki­csit most is bizonytalanságban vagyunk. Hogy mi lesz a jövőben, azt nem tudjuk. A 24 elbocsátott közül 13-an azonnal elhelyezkedtek a Paksi Konzervgyár fad­di telepén. Néhányan a téesznél, mások a tanácsnál és az általános iskolánál ta­láltak új helyet. Mindössze ketten maradtak munka nélkül. Egyikük, Horváthné Bitter Mag­dolna vállalkozott a beszélgetésre, bár meglehetősen lehangoltan válaszolt a kérdésekre.- Két munkahelyet ajánlottak fel, a paprikatelepet és a tolnai GÉM-nél egy állást. Egyik sem felelt meg, mert több műszakban kellene dolgoznom. Lizák János villanyszerelő tíz éve dolgozik a telepen- Az viszont nem megoldás, hogy vala­hova vidékre járjon - veszi át határozot­tan a szót férje.- Tudja, csak az a furcsa, hogy a fel­mondás szerint a célgazdaság megszű­nése miatt kellett eljönnöm - mondja Horváthné. - Én pedig nem is a dohány­nyal foglalkoztam, hanem a konyhán dol­goztam - mégsem maradhattam. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen helyzetbe kerülök. _ _ Horváthné Bitter Magdolna egyműszakos állást keres A raktárban egyelőre van munka Közmunkások Díósberényben A Gyönki Nagyközségi Közös Ta­nács február közepétől huszonnyolc embert foglalkoztat közmunkán. Az elnyert pályázat révén hétszázezer forint központi támogatásban része­sültek, amit saját erőből háromszáz- ezerrel egészítettek ki. Az említett összegből fizetik a bért, az útiköltséget és szerszámokat vá­sároltak. Fekete István tanácselnök bízik abban, hogy a későbbiek során csökkenhet az állásnélküliek száma. Az általuk foglalkoztatott emberek döntő hányada önhibájából vált ál­lásnélkülivé. A brigád tagjai elsősor­ban köztisztasági feladatokat látnak el, árkot ásnak és tisztítanak, ritkítják az út menti bokrokat. A tanács egye­lőre kéthónapos szerződést kötött az emberekkel, annak meghosszabbí­tása lelkiismeretes munkájuktól függ. Az is tény, hogy tíz fő foglalkoz­tatására kaptak lehetőséget, s egye­lőre bizonytalan, hogy a két hónap lejárta után ki maradhat, s kitől kö­szönnek majd el. A diósberényi kultúrház udvarán hétfős csapat dolgozik. Irtják a bod­zát, a termelőszövetkezet vontatójá­ra lapátolják a hosszú idő alatt fel­gyülemlett szemetet. Kocsis Ferenc szakmáját tekintve kőműves, mégis hónapok óta nem volt munkája.- A TÁÉV-nél voltam csoportveze­tő, nem volt szükség a brigádra. Köz­ben a feleségem várja a harmadik gyermeket, veszélyeztetett terhes. Nem hagyhattam magára: túl mély a kút, amiből a vizet húzzuk. Több he­lyen érdeklődtem, de mindenütt azt mondták, nincs felvétel, telített a lét­szám. Hova menjek ilyen helyzetben? Szerencsére a tanács most adott munkalehetőséget, de úgy tudom, alig keresünk majd többet, mint 3200 forintot. Ez nagyon kevés. Számomra rejtély, hogy Kocsis Ferenc, aki elmondása szerint tizen­három évet dolgozott a szakmában, nem talál megfelelő helyet Gyönk bármelyik társközségében, mint kő­műves. Dobos Ödön helyzete más. Az ács szakmát balesete miatt kényszerű volt otthagyni, s közel egy esztendeig nem dolgozott. Abban reménykedik, hogy előbb- utóbb a munkaügyi szolgáltató iroda révén csak talál jobb munkát magá­nak. Felmondás március 1-jével Több mint negyven embernek kell más munka után nézni Némely munkaadónál, akik elhatározták, hogy a megváltozott körülmények miatt létszámcsökkentést hajtanak végre, a dolgozók részéről bizonyos elbi­zonytalanodás érezhető. Évtizedeken át megszoktuk, hogy társadalmunkban teljes körű a foglalkoztatottság, nem kell tartani a munkanélküliség rémétől. Manapság viszont mind több gazdálkodó szervezet gondolkodik azon, hogy a korábbi eredményességet úgy tudja biztosítani, ha megválik a többletlét­számtól. Erre az elhatározásra jutott a Szekszárdi Húsipari Vállalat is, amely első ütemben több mint negyven dolgozójának mondott föl ez év március 1-jével. A munkaügyi osztályvezető találkozásunkkor hangúlyozta, hogy a munkahelyi vezetők véleményére hagyatkozva, a szakszervezeti szervekkel is egyeztetve szánták el magukat erre a lépésre. Mindez azért vált szükséges­sé, mert a tavalyi zárólétszám magasabb volt, mint az 1988. évi munkaerő­szükséglet. Az elmúlt hetekben bizonyossá vált, hogy idén főként az első ne­gyedévben mind a sertés-, mind pedig a marhavágás kevesebb lesz, mint 1987-ben volt. Ebben a helyzetben az egyetlen lehetséges alternatívát a létszámcsökken­tésben látta a vállalat gazdasági és társadalmi vezetése. Szükséges megje­gyezni azt, hogy az elterjedt hírekkel ellentétben mindössze két hentes vég­zettségű szakmunkásnak mondtak föl, a többiek nagyrészt betanított mun­kásként dolgoztak az SZHV-nál. A vállalat döntéséről értesítette a megyei tanács illetékes osztályát, illetve a Munkaügyi Szolgáltató Irodát. Bizonyosnak látszik, hogy a vállalat erőfeszíté­sei ellenére nem tudja valamennyi dolgozója elhelyezkedését megoldani. Eh­hez a munkavállalók „kilincselése” is szükséges. Már pedig ha nem találnak átmenetileg munkahelyet, elképzelhető a felmondási idő meghosszabbítása. Munkaerő-gazdálkodás ’88 Több cég leépítést tervez Elhelyezkedés gondokkal? Hosszú éveken át, a megyében fo­lyó nagyberuházásoknak köszönhe­tően nem voltak foglalkoztatási gon­dok Tolnában. A helyzet azonban az utóbbi időben megváltozott. Az élet­be lépett új szabályozók hatására mind több gazdálkodó egység fog­lalkozik azzal a gondolattal, hogy csökkenti a munkavállalók számát. Jól tükrözi ezt az is, hogy a munkálta­tók által, az elmúlt év negyedik ne­gyedévében bejelentett munkaerő- igény az előző év azonos időszaká­hoz viszonyítva 60 százalékra esett vissza, alig haladja meg az 1060 főt. A megye népessége, jelenleg 263 ezer főre tehető, a nyolcvanas évek eleje óta főként a vándorlási veszte­ség miatt csökken. A megyei tanács végrehajtó bizott­sága legutóbb az elmúlt év decem­beri ülésén döntött a megye gazda­ságilag elmaradott térségeivel, illetve azon 18 település gondjaival kap­csolatban, ahol bővíteni szükséges a helyi foglalkoztatást. Az egyik kistér­ség a Somogy megyei Tabbal hatá­ros körzet, a másik a hegyháti köz­ségek, amelyek Gyünkhöz tartoz­nak. Az említett terület statisztikailag ki­mutatható női munkaerő-tartalékok­kal rendelkezik, ám a családi és ház­táji kötöttségek miatt alig-alig vállal­ják az ingázást, a varrodai munkát többek között az alacsony kereset miatt. Mint ahogy dr. Brebán Valéria, a megyei tanács munkaügyi osztályá­nak vezetője elmondta, 1986-hoz vi­szonyítva tavaly a foglalkoztatás ágazati szerkezetéhez képest az épí­tőipar és a személyi-gazdasági szol­gáltatás részaránya kissé emelke­dett a foglalkoztatottak számának növekedésének köszönhetően. Ugyanakkor, mint ahogy erről már említést tettünk, a munkaerő-keres­let egyik évről a másikra jelentősen visszaesett a vállalatok részéről. Az átlagosnál nagyobb arányú volt a munkaerő-kereslet csökkenése az építőiparban, a szállítási és hírköz­lési ágazatban, a kereskedelemben, elsősorban Tamásiban, Pakson és Szekszárdon. A megyei munkaügyi szolgáltató iroda tájékoztatása sze­rint tavaly év végén 260 főre volt te­hető az elhelyezkedni nem tudók száma, amely az előző év hasonló időszakához viszonyítva 30 százalé­kos növekedést jelent. A kimuta­tásokból megállapítható, hogy a munkahelyre várakozók fele segéd­munkás, mintegy 11 százalékuk szakmunkás és több mint 12 száza­léka a munkát vállalni szándékozók­nak szellemi munkakörben kíván el­helyezkedni. A megyében tartóssá vált a munkaerőhiány felsőfokú vég­zettségű műszakiakból, üzemgazdá­szokból, számítógépes szakembe­rekből, gépész- és villamosipari technikusokból, villanyszerelőkből, minősített hegesztőkből. Oka első­sorban abban keresendő, hogy az említett szakmákban nincs felsőfokú képzés a megyében, továbbá a pá­lyakezdők egy része nem szimpati­zál a kisvárosi munkavállalással. Tolnában, a még kiegyensúlyozott munkaerőhelyzet ellenére, hátrá­nyos helyzetű munkavállalói réteg­nek számítanak az alacsony iskolai végzettségűek, ez év februárjától 100 fő közhasznú munkavégzés ke­retében történő foglalkoztatására kapott engedélyt a megye, ezzel az érintettek egyötödének oldódik meg a foglalkoztatása. A gazdálkodó egységeknél az el­múlt évben hét cégnél került sor lét­szám leépítésre ami megközelítőleg 200 főt érintett. Az átképzési támoga­tást öt vállalat vette igénybe. Az el­múlt esztendő utolsó negyedévében két munkáltatónál történt létszám- leépítés. A Dohánybeváltó Vállalat faddi telepén közel 20 fő munkája vált feleslegessé, a szántóföldi do­hánytermesztés megszüntetése miatt. A Nagydorogi Költségvetési Üzem 1987. december 31-vel szűnt meg. Tizenkilenc dolgozónál viszont szükségessé vált a felmondási idő meghosszabbítása. Az év elején végzett felmérés szerint 1988-ban jelentős létszámleépítést tervez a Szekszárdi Húsipari Vállalat - 100 főről van szó - közülük több mint negyven embernek március 1-jével felmondott a vállalat. Ugyancsak lét­számcsökkentést tervez a bátaszéki mezőgazdasági termelőszövetkezet, amely közel száz tagjától óhajt meg­válni. A Dohányfermentáló Vállalat nagydorogi telepe hét főtől válik meg ez év májusában. Közmunkabrigád takarítja a diósberényi kultúrház udvarát

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents