Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-24 / 46. szám

1988. február 24. 4 Hépüjság FIATALOK FIATALOK FIATALOK FIATALOK ________________________________________________________á Viták a fiatalok körében „Milyen szocializmust építsünk?” A KISZ Központi Bizottsága az elmúlt év szeptemberében úgy határozott, hogy 1988. tavaszán „Milyen szocializmust építsünk?” címmel szocializmusvitát folytatnak a fiatalok körében, amelynek célja, hogy minél többen résztvevőivé váljunk egy jobb jövő megalapozásának és kibontakoztatásának.- Milyen formában kívánják lebonyolítani a szocializmusvitákat? - fordultunk kérdé­sünkkel Schattmann Csabához, a Tolna Megyei KISZ-bizottság titkárához.- Fontos, hogy ne csak előadásból álljon a program, hanem inkább beszélgetésből, ahol a fiatalok őszintén elmondhatják a problémáikat. Hitet kell adni nekik, hogy ők is tudnak tenni a stabilizációs program megvalósításáért. Lényeges, hogy a beszélgetés folyamán egymást, saját magukat győzzék meg, legyenek tisztában az értékekkel, az értékrendszerrel.- Milyen aktuális témákkal foglalkoznak még ezek a beszélgetések?- A politikai intézményrendszerünkkel, ideológiánkkal, szocializmusfelfogásunk­kal, gazdasági helyzetünkkel, nemzetközi beágyazódottságunkkal. Tehát minden olyan témával, ami nemcsak a fiatalokat, de az egész társadalmat érinti. Azt is előrebo­csátom, hogy nemcsak KISZ-eseknek, de minden fiatalnak várjuk a közreműködését ezeken a találkozásokon.- A vitákat kik fogják levezetni?- Városainkban felkértünk erre a feladatra alkalmas embereket, s őket előképzés­ben részesítettük. Vannak köztük gazdasági szakemberek, pedagógusok, akiket a vá­rosi KISZ-bizottságok javasoltak. A felkészítőre azért volt szükség, hogy reális képet alkothassanak a mai fiatalokról, minél több információt szerezzenek gondjaikról, így egy kicsit fel tudjanak készülni a várható kérdésekre. Ha mégsem tudnak mindenre választ adni - ami természetes -, később szakember segítségével felelnek a kérdé­sekre.- Egészen más problémák foglalkoztatják a tanuló ifjúságot, illetve a dolgozó fiatalo­kat.- Ezt a két területet magunk is kettéválasztottuk. A dolgozói területen március 1 -tői folytatunk vitákat, ezt szeretnénk minél szélesebb körben elterjeszteni. A tanulói terü­leten a KISZ KB elfogadta az április 1 -tői szeptember 1 -ig terjedő időszakot, de mi ezt egy kicsit előbb kezdjük, hiszen a tavaszi történelmi évfordulók programjába már be lehet csempészni egy-egy szocializmustvitát. A dolgozói területen a KISZ KB se­gédanyagai, a tanulói területen pedig videofilmek segítik az előadók tevékenységét.- Az összejöveteleken elhangzottakat milyen téren fogják hasznosítani?- A szocializmusviták lezárásakor készítünk az előadók segítségével egy megyei összegzést, amit továbbítunk a KISZ KB-hoz, ők fogják feldolgozni az elhangzottakat, és KISZ-eseink véleményét pártértekezleten továbbítják az illetékesekhez. A szocializ­musvitákkal párhuzamosan lakásviták is lesznek, amik szintén nagy érdeklődésre tarthatnak számot a fiatalok körében - fejezi be a beszélgetést Schattmann Csaba, aki a szocializmusvitákat irányító megyei munkabizottságnak a vezetője. má-ré Pályázat határidejének módosítása Február 10-i lapszámunkban jelent meg a Tolna Megyei Tanács V. B. ifjú­sági és sportosztálya, valamint a KISZ Tolna Megyei Bizottsága pályázati fel­hívása, amely beküldési határideje módosult. Mivel rengeteg pályázat ér­kezett már ifjúsági közösségektől, így az egész éves pályázati lehetőséget lecsökkentették, az új határidő 1988. március 30. „Minden igazságot hasznos kimondani” Marxista diákakadémia a dunaföldvári gimnáziumban A címben szereplő Babeuf-idézet jegyében iskolánk ismét bekapcsolódott a marxista diákakadémia előadássorozatba. Ennek célja napjaink égető kérdéseinek tisztázása, új oldalról való megközelítése. Az előadások témáit a diákok választották. Többnyire olyan kérdéseket vetettünk fel, amelyekkel nap mint nap valamilyen formában találkozunk, illetve amelyek jelenün­ket és jövőnket is befolyásolhatják. Ízelítőül néhány az izgalmas címekből: Milyenek a szovjet­amerikai fegyverzetcsökkentési tárgyalások lehetőségei és követményei; Hat-e hazánkban a szovjet átalakulási folyamat; Hogyan alakul a határainkon tói élő magyarság jelene és jövője; Van-e politikai ellenzék Magyarországon, kik azok a „másképp gondolkodók”? Azt hiszem, akit egy kicsit is foglalkoztat hazánk és a világ jelenlegi helyzete, nem marad érzéketlen e kérdések láttán. Az első előadásra még decemberben került sor. A téma a Szovjetunió és az USA között folyó fegyverkezési verseny, illet­ve egy esetleges leszerelés lehetősége volt. A Szekszárdról érkezett előadó, Benkő Zoltán érdekesen vá­zolta a két nagyhatalom helyzetét és lehetőségeit. Szó esett egy esetleges atomháború túlélési lehetőségeiről és az USA csillag­háborús terveiről is. Izgalmassá tették az előadást a rövid video- bejátszások. Nagyon vártuk Fehér Gyula előadását arról, hogy kik azok a „másképp gondolkodók” Magyarországon, létezik-e ellenzéki mozgalom hazánkban. Az előadó áttekintette a magyar ellenzék ártalmait, politikai programjaikat. A téma „tabu” volta ellenére kevesen voltunk - még tanárainkkal együtt is. Pedig e témák - úgy gondolom - valamennyiünket foglalkoztatnak. Érdeklődéssel várom a diákakadémia további előadásait, s remélem, diáktársaim közül még többen felfigyelnek erre a le­hetőségre. Attól, hogy nem „foglalkozunk” politikával, problé­máink még léteznek. Lehet, hogy ezek megoldása részben a mi nemzedékünkre vár... Vállalnunk kell e gondokat, már azzal is, hogy figyelünk rájuk! FARKAS ILDIKÓ III. b. Vendégünk, az év sztárja: a Bikini Szavaztak a poprajongók, szavazott a szakma tizenkettedik alkalommal az el­múlt hét szombatján a budapesti kerté­szeti egyetem klubjában. A tét az volt, hogy ezúttal kik kapják a popharangocs­kákat. Rockpont-rovatunk e heti sztárvendé­ge, a Bikini együttes hozta el a Pop- meccsgálán a legtöbb első helyezést. A közönségszavazatok alapján övék lett az év legjobb nagylemeze, az 1987-ben megjelent „Mondd el”. Ugyancsak ők az év dalának - „Adj helyet” - előadói. A szakmai zsűri szerint szintúgy a Bikini lett az év csapata. Mindemellett a szakembe­rek is az ő nagylemezüket tartják a legki- munkáltabbnak. A hangszeresek kate­góriájában a basszusgitárosok élén a Bi­kini tagja, Németh Alajos végzett. Mind­emellett koronaként az együttes meg­kapta a Multimédia Organization LTD kü- löndíját is. A Rockpont rovat mind ez idáig is arra törekedett, hoy olvasóit e legfrissebb események hátterével és a hazai pop­sztárok nyilatkozataival megismertesse. Most se teszünk másként.- Mi hozta meg az együttes átütő sike­rét? - kérdeztük D. Nagy Lajost, az együt­tes énekesét.- Szövegeink mondanivalója olyan, amit a közönség magáénak érezhet.- Mit jelent a Multimédia különdíja?- Nagyon örülünk minden elismerés­nek, amit a Popmeccsgálán kaptunk, de ez a különdíj jelenti nekünk a legtöb­bet. Ezzel ugyanis lehetőségünk van, hogy megjelentessünk egy nagylemezt Angliában.- A cannesi MIDEM-fesztiválon való részvétel hozott-e az együttesnek valami előrelépést?- Igen, kanadai, NSZK-beli és japán cégek elvitték magukkal felvételeinket, ezen kívül pedig a CBS lemeztársaság is felfigyelt ránk. A Rockpont slágerlistája 1. George Harrison: Got my Mind set on you 2. Pet Shop Boys: Always on my Mind 3. Sabrina: Hot Girl 4. Communards: Never Can say goodbye 5. M. A. R. R. S.: Pump up the volume rQckpqmt A Bikini frontembere, D. Nagy Lajos 1. Bikini: Adj helyet 2. Edda: Fohász 3. Koncz Zsuzsa: Zeng az ének 4. Zorán: Ahogy volt, úgy volt 5. Omega: Babylon KINDL GÁBOR óra önhibáján kívül nem N vett részt a vegyespörköl- tet-vörösbort-temető va­csorán. Egyik, egykori ba­rátnője hozta nyilvános­_______ Ságra a hírt: gyermeket vár. A jövő idő azóta már a múltté. Nóra hia'nyérzete megszűnt. A szobában minden fehér. A szek­rény, az asztal, a székek, még a nőgyó­gyászati csikó mübőrhuzata is. Nóra, a kedves mosolyú Nóra karto­nokkal foglalatoskodik. Mindegyik kar­ton egy gyerek és egy anya. Rajta súly, kiló, hossz. Aztán: Szedett-e nyugtatót az anya, ivott-e szeszt, dohányzott-e, abortált-e spontán vagy művi úton, va­lamint járt-e rendszeresen terhesta­na' csadásra? Nézem Nórát. Tekintetünk találkozik, majd elsiklik egymás mellett, mint két szuperexpressz. Hiába, több mint tíz éve találkoztunk. Nórának az osztály jóval az érettségi előtt csillagpályát jövendölt. S lám, har­minchat tizenéves jóindulata se volt elegendő a nagybetűsnek, hogy kibon­takozási lehetőséget teremtsen neki. A magánélet legbenső kérge nem tartozik a kollegákra. Ezért hát kimegyünk a fo­lyosóra. Beszélgetünk a betegekről, a nagyközségről, az albérletről, de a va­lódi téma még nagyon mélyre van elás­va. Búcsúzás ürügyén kikísértetem ma­gam Nórával. Ekkor mondom neki, hogy valójában mit is akarok tőle. Ijed­ten kérdezi:- Most?- Ha lehet... Erre kompromisszumot ajánl:- Inkább leírom. Úgy nekem is köny- nyebb. Nóra tizenkét forintot fizetett a pálya­kezdéséért. A postának. Levelét olvasom: „Osztályfőnökünk sugallatára - „té­ged gyerekorvosnak tudlak elképzelni” - az orvosi egyetemre jelentkeztem. A sikeres felvételi ellenére helyhiány miatt elutasítottak. Egy évig segéd- aszszisztensként dolgoztam a szakren­delésen. Fizetésem minimális volt, de a csekély bért ellensúlyozta az a munka, ami örömet és élvezetet jelentett. Ettől kezdve már valóban orvosnak készül­tem. Ismételt felvételi, ismételt elutasí­tás, ismételt fellebbezés, végleges ha­tározat. Ez volta második pofon az élet­től, de ez sokkal jobban fájt, mint az el­ső. Mert rájöttam arra valójában, hogy az én pontszámom, mással szemben mit számít. Nagy keserűséggel mentem vissza előző munkahelyemre, minden cél nél­kül. Ott hallottam, hogy a védőnőkép­zést főiskolai szintre emelik. Hogy ta­nuljak valamint, jelentkeztem egész­ségügyi főiskolára. Minden különösebb nehézség nélkül bejutottam. Az állam­vizsga után ismét jelentkezett az elhe­lyezkedés gondja. Egy eldugott kis fa­luba kerültem. Teljesen egyedül. Két év kellett, amíg befogadtak. A munkám eleinte igénybe vette az egész napomat. A helyismeret, a helyi szoká­sok elsajátítása után már nem igényelt teljes embert. Rengeteg szabadidőm lett, ezt azonban már nem tudtam tarta­lommal megtölteni. Csak teltek a napok. Bár a gondozottak és az emberek sze­rettek - én is őket -, mégsem találtam a helyem. Szinte semmit sem tudtam hasznosítani abból, amit az iskolába magamba szívtam. Azokból a csodálatos elképzelések­ből, tervekből, amelyeket az iskola­padban szőttünk, nem jött be semmi. Nem érzek nosztalgiát az orvosi pálya iránt, de a többévi tanulást nem merem vállalni. Egy szerencsés véletlen folytán kerültem mostani munkahelyemre. Idestova két éve, hogy itt dolgozom és itt is akarok maradni. Mi az, ami ideköt? Nem a nagy terület, a gondozottak, ha­nem közvetlen környezetem. Az a sze­retetteljes ragaszkodás, ami körülvesz. Ez a munka is vesztett korábbi szép­ségéből és az elhivatott emberekből. Manapság a háziorvos mellett sok he­lyütt nemkivánt látogató a védőnő. Az engem nem érdekel. Naponta érnek apróbb és nagyobb kellemetlenségek. Ilyenkor hajlamos vagyok arra gondol­ni, hogy nincs értelme a munkámnak. Ritkábban, de érnek apró örömök is. Az ilyen „de jó, hogy jött”, és „már vártuk" félmondatok. Ilyenkor érzem azt, hogy szükség van rám és a munkámra. Ezek az apró örömök segítenek a mindig új­rakezdésben.” (Bálint a békétlen gyűrködésből vesztesként került ki. Lehet, hogy az ő hibája is - később megtudtam, volt ve­zetőtársai legalábbis ezt erősítették de egyszerűen képtelen volt őt befo­gadni a falu. Hogy a közösség, abban nem vagyok annyira biztos. Felmon­dott. Pontosabban, ezt ajánlották neki. Késedelem nélkül megtette, miután megjárta a kórházat egy karakán gyo­morfekéllyel. Ma egy vállalatnál olyan munkát végez, ahol jól érzi magát. Ad­nak a szavára. Hogy boldog-e? Ezt még meg kell kérdeznem tőle... Bálint, a gimnázium félidejében kö­szönt el tőlünk. Kereken egy évtizeddel később kerestem meg. Jelesre dip­lomázott, és majd harminc év alatt meg­szokott és megszeretett szülőhelyének hátat fordítva egy kis község második embere lett. Szolgálati lakásának láttán sokan eladnák a lelkűket az ördögnek. Autó a garázsban. Gyerek még nincs. A pénz nem sok, de kettejüknek bőségesen elegendő a megélhetésre és a társa­ságra. Bálintot mégis kilométerek vá­lasztják el az elégedettségtől.- Amikor idekerültem - mondja csendesen -, feletteseim kioktattak. - Itt mindenkinek előre kell köszönni. Kérdezni és érdeklődni; kutyaköteles­ség! Mert ez falu, nem város. Kevés volt a kezdő fizetésem. Megmondtam. Erre már azt a választ kaptam, hogy fogjam csak be a számat, mert enyém a megye egyik legszebb szolgálati lakása.- Feleséged? Egy fájó csomót látok nőni a szemé­ben.- Falusi lány. De ittlétünk első idejé­ben már nagyon sokat sírt. Eleinte mondta, később pedig szinte követelte, hogy költözzünk el. Gondolkodni kezd­tem: Vajon máshol jobban éreznénk-e magunkat? Nagyon jól tudtam, hogy rengeteget kell még alkalmazkodnunk, mégis a maradás mellett döntöttem.- Nem értelek - vetem közbe. - Úgy tudom, te mindenáron falura akartál jönni dolgozni. Röpke fél óra alatt a harmadik ciga­rettára nyújt.- Falun akartam dolgozni, az szentigaz. De én nem ilyen lovat akartam! A városból elképzelve nem láttam, hogy milyen iszo­nyatosan nehéz a beilleszkedés.- Összejártok valakivel?- Kezdetben kötelező viziteket tet­tünk az orvosnál, az igazgatónál, a ta­nácselnöknél. Aztán abbamaradt. Már nem járunk össze senkivel. Arra jöttem rá, hogy itt, annak ellenére, hogy néha összejárnak emberek, mégis mindenki önálló körpályán mozog. Bálintnak a munka sem ad örömet. Azokból az ismeretekből, melyeket ta­nult, itt vajmi keveset tud hasznosítani. Utópista, álmokat kerget, ilyeneket mondanak rá.- Állandóan azt kapom a fejemre, hogy nagyképű vagyok. Merthogy ve­zető létemre - holott alig vagyok itt har­madik esztendeje - mindent jobban tudok a régieknél. Hiába mondtam ne­kik, hogy egyformán gondolkodunk, csakhogy én a problémák megoldásá­nak a mikéntjét látom másként.- Ha haragszol, ha nem, kimondom: úgy beszélsz, mint aki keseredik.- Még nem - mondja -, csak kőke­mény falakba és örökérvényűnek tar­tott gyakorlatba ütközöm. Ezért lassan bizonytalanná váltam önmagámmal szemben is. Hidd el, amióta itt dolgo­zom, itt élünk, nem volt még egy olyan percem, amikor biztonságban éreztem volna magam. megálmodott mezőkre A könnyű a menekvés. Csak­hogy ott a győzelmeket és a vereségeket más vállalja helyettünk. _______ Inkább arra esküdjünk, h ogy a gondok vállalásával a belső tar­tás igenis megőrizhető. A most olvasott írás főszereplői a harmincon alig túl már képesek voltak a tükörbe nézni. Ha igaz történetük mégis szomorú volt, akkor az nem a véletlen, hanem az élet műve. SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS A tükörbe egyszer bele kell nézni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents