Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-23 / 45. szám

1988. február 23. 4 Képújság Moziban A pókasszony csókja Néhány jelenet kivételével végig bör­tönben játszódik Hector Babenco argen­tin születésű brazil rendező filmje. Két tel­jesen különböző felfogású férfi kerül kö­zös cellába egy brazil fegyházban: Va­lentin, a forradalmár újságíró politikai meggyőződéséért kénytelen elszenved­ni a rabságot, Molina, a homoszexuális kirakatrendező egy kiskorú megrontása miatt. Kapcsolatuk, mindennapi kény­szerű együttlétük krónikája az alkotás, mely elsősorban nyomasztó légkörével gyakorol mély hatást a nézőkre. Valentin kezdetben idegenkedik Moli­nótól, aki a messzi távolban élő pókasz- szonyról szóló meddő fantáziálással re­ménykedik a túlélésben. Az újságíró nem is sejti, hogy a kirakatrendező a szaba­dulása érdekében besúgásra is vállalko­zik. Molina azonban mégsem árulja el társát: a hosszú együttlét alatt - bár a po­litikát továbbra is elutasítja magától - fel­ébred benne a rokonszenv Valentin iránt. Elhatározza, segíteni fog. Ám, amikor kiengedik, - ügyetlensége következté­ben - éppen azok oltják ki életét, akinek üzenetet visz volt cellatársától. A film további erősségei közé sorolha­tó a kitűnő színészi játék. A Molina sze­mélyét megformáló fő­szereplő - az amerikai Villiam Hurt - 1986- ban megkapta a legna­gyobb elismerést, a ki­váló alakításért járó Oscar-dijat, majd ké­sőbb a Dávid-díjat és a Brit Filmakadémia dt- ját. Az érintett szeré­nyen fogadta a kitünte­tést, s mindössze eny- nyit mondott: „Ezt nem a tehetségemnek kö­szönhetem, hanem eti­kai érzékemnek. An­nak, hogy méltóságot kölcsönöztem egy el­nyomó rendszer áldo­zatának.” Hector Babenco filozofikus ihletésű al­kotása erkölcsi-etikai kérdésekre keresi a választ. Meddig szabad tudomást nem venni a bennünket közvetlenül nem, csak áttéte­lesen érintő eseményekről? Igazolható-e a testi-lelki terror hatására bekövetkező megalkuvás? Az európai - így a magyar - közönség számára talán vontatottnak, körülményesnek tűnik mindaz, ami a filmvásznon látható. Valószínűleg ezért lehet nagyobb sike­re A pókasszony csókjának azokban az országokban, ahol az általunk csak a moziból ismert jelenetek élő valóságnak számítanak. SZERI ÁRPÁD Hangverseny Figaro lakodalma A Művészetek Házának számos figye­lemreméltó kezdeményezése között is az egyik leghasznosabb a fiatalok zenei neveléséből való részvállalás. Az intéz­mény e célból indította útjára a „Baran­golás Zeneországban” elnevezésű álta­lános iskolai és szakközépiskolai bérleti sorozatot. A sorozat keretében megren­dezett ifjúsági koncerten Mozart Figaro lakodalma c. vígoperájának keresztmet­szetével ismerkedhetett meg a szépszá­mú hallgatóság. A művet sokáig „Figaro házassága” néven ismertük. így tesz róla említést az Operák könyve is. A legújabb fordítások azonban pontosabbnak tart­ják a lakodalom (mennyegző) kifejezést. Az opera cselekményét - az ifjúsági hangversenyek lelkes szervezője - Var­ga Károly ismertette. Maga is gyakorló zenepedagógus lévén ügyesen teremtett kontaktust a hallgatósággal, s figyelmü­ket - az életkori sajátosságokból fakadó hatásokig - ébren is tudta tartani. A nar­rátor elmondta, hogy a vígopera eredeti szövegét író Beumarchais figurái a XVIII. századi feudalizmus züllött világából emelkednek ki. A cselekmény tulajdon­képpen éles társadalomkritika. A szerep­lők markánsan megrajzolt alakjai a bírált korszaknak. A főszereplő Figaro, Almavi- va gróf komornyikja eszességgel, fur- fanggal, találékonysággal, gyors helyzet- felismeréssel jár túl a gróf és más udvari cselszövök eszén, hogy végül egyedül övé lehessen szerelme, Suzanne, a szo­balány. A könnyed, fülbemászó mozarti muzsi­ka igen alkalmas arra, hogy a „Zeneor­szágban” barangoló fiatalok ízelítőt kap­janak az opera műfajából, és megkedvel­jék azt. A szebbnél szebb áriákat, kettő­söket hallgató csillogó szemű, belefeled­kezett gyermekarcok, érdeklődő ifjúi te­kintetek azt bizonyították, hogy a hang­verseny elérte célját. A közreműködő fiatal énekművészek kulturált szép hang­jukkal, barátságos emberközeli előadás­módjukkal segítették a váratlan és izgal­mas fordulatokban gazdag zenei törté­nés ábrázolását. Figarót, Clementis Tamás, Almaviva grófot Peregi Péter, Suzannet Bátori Éva, a grófnőt Markovics Erika, Cherubint Kertesi Ingrid a Magyar Állami Operaház magánénekese alakította. Zongorán kísért Mura Péter érdemes művész. LEM LE ZOLTÁN Rádió Fortuna jeligére Hogyan lehet ma Magyarorszá­gon sok pénzt keresni, mi az, ami­be a már meglévőt érdemes fektet­ni? Ha észrevétlenül belehallgat­hatnánk a baráti, családi beszélge­tésekbe, a korsó sörök mellett zajló világmegváltásokba, bizonyára minden második helyen erre keres­nék a választ. Nos, egy leleményes riporter erre a kitüntetett érdeklő­désre alapozva adott fel „Fortuna” jeligére hirdetést, miszerint egymil­lió forintos tőkéjével csendestárs­ként szegődne valamilyen jól jöve­delmező vállalkozásba. Elképedé­sének csokrát nyújtotta át hétfőn este a Kossuth adón, aminek nyo­mán valójában semmi újat nem tud­tunk meg, de néhány frappáns megfogalmazás, etikai érzékünket sértő alapigazság figyelmeztetés­ként szolgálhatott. Ezek közül néhány kedves meg­jegyzés: Az igazán jó üzlet előnye a pénz, hátránya a rácsos ablak. Ha két forintod van, négyet csinálhatsz belőle, ha kétmilliód van, négymil­liót fial. A modern civilizációban nem lehet mindent szabályozni. (Ez egy magas pozícióban lévő pénz­ügyi szakember véleménye.) A csendestárs fogalom nálunk olyan, mint a szeplőtelen fogantatás, min­denki hivatkozik rá, de senki nem tudja, mi az. Végül: a pénzügyi „okosok” mindig keresik az újabb szigorításokat, de minden rendelet így szól, ez tilos, kivéve... Na ez a lé­nyeg! Amikor pár nappal később isme­rősömnek a jobbnál jobb ötletet so­rolom, miből lehet pénzt csinálni, türelmesen végighallgat. A butik nyitásnál előnyösebb a szállítás, természetesen csak márkás mikro­buszokkal, a Nivás fuvarossal szó­ba sem áll a Balaton-parti kereske­dő. Aztán alakíthatnánk egy kútfúró brigádot, vagy ingatlan társulást, ebből is az üdülőszervezeti szolgá­lat a legkeresettebb. Vagy ha ez túl hétköznapinak tűnik, megéri a koc­kázatot a magánnyomozó iroda, kutyaszanatórium, vagy például a számítógépes családfakutatás. Mielőtt elkezdeném számolni, meny­nyi év, évtized alatt gyűlne össze az induláshoz szükséges összeg, újabb titkot tudok meg. Ez a sza­badverseny korának szelleme, na­gyot lehet nyerni, de veszteni is raj­ta. Az igazán jó lehetőség ma pozí­ciókkal jár, ha élni tud vele viselője. Az újabb kérdés tehát, ide hogyan lehet bejutni. A választ talán megtudom, ha fel­adok egy hirdetést, mondjuk „For­tuna” jeligére.- takács ­Rendhagyó műsor - rendhagyó recenzió Azt mondom, csöppet sem jelentett különösebb bátorságot a Szekszárd Big Band részéről, hogy új műsorukat két egymást követő napon mutatták be a Babits Mihály művelődési központ hatszáz személyes színháztermében. Persze, utólag könnyű ilyen kijelentést tenni, de megtettük ezt sokan már a bemutatók előtt is, pontosan azért, mert a korábbi sikerek valamiféle garanciát jelentettek a két telt házra. Az új műsor lényegében több szempontból volt új. Nem szabályszerű hangversenyt adott a sikeres csapat, hanem showműsort, amiben a nyári NSZK-beli turné részese lehetett a közönség videofilm és Kedves Henrik útikalauz jóvoltából, sőt, a nagy együt­tesből kivált öttagú kiszenekar svábpartit is adott igen nagy sikerrel. Mint azt előre is sejteni lehetett, meglepetések sorában is részesült a közönség, ami­ről szintén érdemes szót ejteni, annál is inkább, mert szinte mindannyi igen nagy sikert aratott. Kitűnő jelzővel illethetjük a filmslágerekbűl összeállított blokkot a kivetített in­zertekkel együtt. Telitalálat volt a Rózsaszín párduc és a szintén Mancini zenéje, a Bor és rózsák napja, mely Percze István - a zenekar művészeti vezetője - tökéletes szárny­kürt szólójával volt teljes, s aratott igen nagy siker. Ebben a blokkban mutatkozott be Ruppert Péter másodkarnagy: szintén ő vezényelte a most is divatos New York, New York-ot a Kabaré című filmből. Nagy balhé volt a Nagy balhé című filmből Körtés József szellemes hozzákészülödése a Két ütemes piccolóhoz, majd előadásával sike­rült - ki tudja hányadszor - feldobni a közönséget a többi szólistával együtt. S itt je­gyezzük meg, hogy nagy öröm: a Big Band egyre több szólistát nevel ki soraiból. Azért a „régiek” közül emeljük ki Imre Józsefet, aki nagyszerűen zongorázta Michel Legrand Mit kezdesz a hátralévő életeddel világslágert, illetve a Biztos tipp című nótá­ból azt a párviadalt, amit Szűcs András dobon és Schmidt Tivadar kongán adott elő a saját, a zenekar és a közönség örömére egyaránt. Fehér Ildikó szólóénekes úgy tűnik, hogy valóban eljegyezte magát az együttessel. Sorra aratja sikereit a műfajra teremtődött hangjával, kitűnő előadásmódjával, s a ku­lisszák mögötti szimpatikus drukkjával. Joggal nyerte el a közönség tapsos elismeré­sét a Sweet Georgia Broen-val és a AI of me-val. A kiváló szólóénekes most mutatko­zott be Szekszárdon először. A tehetséges amatőr(!) együttes - nyugodtan hihetjük - tartogat még meglepetése­ket közönsége számára, hiszen töretlen fejlődésükről koncertről koncertre számot adnak, s így merész, újszerű összeállításaiknak csak örülni lehet. Persze, annak is, hogy a megyeszékhely sajátjának érzi a zenekart, legalább annyira, ahogyan az fordít­va is igaz. S egy egészen más jellegű tény: a mostani koncertek bevételéből hatezer forintot ajánlott fel a Szekszárd Big Band a műveseállomás költségeihez. Por Elszoktunk a könyvsikerektől, egyre ritkábban beszédtéma egy új regény vagy verseskönyv. Kritikai életünk is apadóban, a figyelem gyakran irodal­mon kívüli jelenségekre irányul, vagy éppen bírósági tudósításokra, ame­lyek egy-egy pletykakönyv jogi folytatásáról szólnak. Éppen ezért volt feltű­nő, hogy országos sikert aratott egy regény, amit előbb hónapokon át foly­tatásokban közölt az Új írás, majd miután könyvalakban is megjelent, várat­lanul új kiadásra is szükség volt. Temesi Ferenc könyvéről van szó, a címe: Por, s már formájában is rendhagyó, ugyanis egy szótár betűrendes követ­kezetességével szól szereplőiről, helyszíneiről. Nagyszabású társadalmi körkép, múltról és jelenről, az alig leplezett Szeged ürügyén a ma­gyar életről. Az „Új nyitott könyv" frissességét dicséri, hogy viszonylag gyorsan képernyőre került a regény, illetve a két vaskos kötetből annyi, amennyi öt­ven percbe belefér. Ez nem sok, varázslatra pedig Temesi Ferenc sem ké­pes, mert hogyan is tudná ennyire összesűríteni a szerteágazó történetet? A film készítői, Szőnyi G. Sándor rendező és a dramaturg Bernát László ugyanis a számukra legveszélytelenebb megoldást választotta, midőn ma­gával a szerzővel íratta meg a forgatókönyvet; lássa, mire megy vele. Temesi Ferenc mentegetőzéssel kezdte, mintha a Tiszát vékony éralap­ján kellene jellemezni, mondta, így azután a vállalkozás sikerült is, meg nem is, mert a regény látszólagos szertelensége ellenére is jól átgondolt, biztos egység, amiből itt csak néhány, egymástól független részlet villant fel. Nem is lehetett másként, a regény túlnő a szűkre szabott műsoridőn, arra viszont mindenképp alkalmas volt, hogy kedvet csináljon elolvasásához. Calgary A téli olimpia, aminek közvetítésével ugyancsak nem fukarkodik televí­ziónk, azoknak is kínál látványosságot, akik nem merészkednek a jégre, az alpesi műlesiklásról nem is szólva. De mással is szolgál, s ha a tanulságot nem is tudjuk levonni belőle, az álmélkodás a néző joga. Az olimpián néhány magyar sportoló is jelen van, mert mint tudjuk, a részvétel a fontos, ám nemcsak a négy-öt sportoló részére, mert egy ripor­teri fejcsóválásból megtudhattuk, hogy a magyar küldöttség nagyobbik fe­le kísérőkből áll. Ne becsüljük le jelentőségüket, arra pedig csak következ­tetni lehet, hogy ez nem valami olcsó mulatság. Az IBUSZ új programfüze­tében szerény New York-i kirándulás is szerepel, félpanzióval, egy heti idő­tartammal, ami körülbelül 100 ezer forintba kerül. Calgary sem lehet ol­csóbb, a napidíj pedig a kísérőket is megilleti. Dollárban természe­tesen. Radnóti A század egyik rejtélyes lángelméje. Első versei nem jobbak, minta Nyu­gat harmadik nemzedékének költőié, de amikor 1938-ban megjelent a Meredek út, életében az utolsó verseskötet, egyszerre a nagy költő állt előttünk. „Meghalok, s úgyis minden töredék” - dalolta sokat sejtetően, de az utolsó évek versei mind élesebben rajzolták ki arcélét, s most már min­den sor, amit leírt, egy biztosan felépített életmű része lett. A Meredek út fe­gyelmezett sorai között a félelem bujkál, akár azt is mondhatnánk, a meg­sejtett halál gondolata, az elcsitíthatatlan iszonyat, mert már ekkor megje­lent előtte iszonyú sorsának képe, a békéhez szóló himnusz soraiban sem hallgatva el fájdalmát s „a háborúk perzselte télben” az ellenállni gyönge lélek „tanulja már ez öklök érveit". Ez jár át mindent, s magát is olyannak látja, „kit végül is megölnek, mert maga sose ölt”, s 1944 elején, amikor már csak hónapjai voltak, mielőtt elindult a Lager Fleideman poklába, tudta, hogy bevégeztetett: „Megfagy az őz nyoma is. Készül le a völgybe a farkas”. Ennek a néhány évnek világirodalmi jelentőségű költészete kimeríthetet­len, s méltán foglalkoztatja Bálint Andrást évek óta Radnóti és a kor ahogy naplójából elénk rajzolódik. Összeállítása, amit korábban Szekszárdon is előadott, a naplóra épül, aminek mindeddig csak néhány részlete jelent meg, az egész még mindig, ki tudja miért, kiadatlan. De mindaz, amit Rad­nóti Miklós 1938 és 1943 között, amikor a napló megszakad, leírt, az 1939- es Ikrek hava című prózai remeklést is beleszámítva, teljes világ, s Bálint András minden sorában átéli és érzékelteti. Antológia a Radnóti-művek- ből? Az is, de több is, mert egy nagy költő jelenik meg előttünk, aki tanúja és egyben áldozata is egy rettenetes korszaknak, Bálint András pe­dig méltó vállalt feladatához. Cs. L. A telitalálat neve: Rockstúdió Az utóbbi időben igazán nem szidhatják a rockzene barátai és kedvelői a televíziót. A diszkózenét fogyasztóknak pedig egyáltalán nem lehet okuk panaszra. FUszen korábban is, de mindmáig, szinte minden hét végén lát­hatják ügyeletes kedvenceiket az 1 -es és 2-es programon. Aztán itt van még a pusztán üzleti céllal - Magyar Flanglemezgyártó Vállalat finanszíro­zásában - készülő slágerlista. Mindezek mellé tegyük még hozzá azokat az adásokat is, amelyekben levezetőként, feloldásként vagy időhiánypót­lásként bevetik a videóklippeket. Ellenben, ha valaki a rockzene valódi világára kíváncsi, az végre nézhet műsort. Flelyesebben: Műsort. A viszonylag teljes körű rockinformáció átadásában hozott régen várt eredményt egy új műsor, a Rockstúdió. Magazinműsornak nevezi magát. Joggal. Kereken hatvan percben minden külföldi és hazai zenei irányzat, naprakész információ továbbá minden megszerezhető kuriózum benne van. Érdeme, hogy ebben a profimódon megcsinált műsorban végre nincs diszkóterror. Az utóbbi zene vagy az igényesebb rock hívei, amíg nekik nemtetsző dalok - heavy, black-metal, jazz stb. - szólnak, addig nyugodtan kimehetnek a konyhába egy jaffaszörpöt meginni. Még egy erénye van a Rockstúdiónak. Szerény. Nem akar Peter Pop’s Show, Music Television vagy Sky Channel lenni. Mindemellett a szerkesztők nem tévesztik el az arányt. A nyugati zene javára... (szűcs)- hm ­A két főszereplő, Valentin és Molina a börtönben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents