Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-20 / 43. szám

1988. február 20. ■fNíÉPÜJSÁG 11 Eremkincsek a Nemzeti Múzeumban Ágh Ajkelin Lajos szekszárdi tárlatához 1— - 1 1 1 inn"» Műteremben A Magyar Nemzeti Múzeum éremtára, mely anyagának gazdagságában a világ legelőkelőbb múzeumai közé tartozik, ha a moszkvai Ermitázzsal, a londoni British Múzeummal nem is vetekedhet. Alapját- mint az egész múzeumét - gróf Széché­nyi Ferencnek köszönhetik, aki 1802- ben könyv-, kézirat-, és 2675 érméből álló gyűjteményét a nemzetnek ajándé­kozta. Az éremtár gyarapodásának három fő forrása van, az ajándék, a vétel és min­den hazánk földjéből előkerülő lelet. A bőkezű ajándékozók révén a világhírű gyűjtemény ma egyes éremfajtákból a legteljesebb: a magyar anyagon kívül például barbár és délszláv pénzekben, valamint a korai osztrák és a Habsburg tartományok pénzeiben. Anyagában sok a ritkaság, az egyetlen ismert példány az egész világon. Az éremtár tudós és leleményes veze­tője, Gedai István révén most újabb fel­becsülhetetlen értékű kincsek kerültek a múzeumba csere útján. Egy bécsi műke­reskedő a közelmúltban harmincegyné- hány arany- és ezüstérmet ajánlott fel a múzeumnak. Köztük több történeti be­cse és aranyértéke miatt egyaránt csak­nem megfizethetetlen magyar vonatko­zású érmét, úgynevezett hungarikát. Ne­ves szakemberek vizsgálták meg a fel­ajánlott munkákat, majd a megszervezés Rózsa Endre: Térmértan Fény fűrésze harapdál tákolt borda-sötétet. Mint a gigantikus őskori állatok, állnak a gépek. Fénylő bőrük alatt vad mozdulatok hada ül meg. Észre se térni, aludni! Ma ezzel tüntet az ünnep. Műhelyek ablaka szűri sugár-teltté a nyugalmat. Tócsa-olaj terebélye fényszirom-árnyakat altat. Patkány nesz menekül, ha az ajtó nyögve kinyílik, éjjeli őr dobog át, most ért el a régi tahidig. Üszkösödő kacatok közt hajnali szél kotorászgat. Ráng az ecetfa a kőmellvéden: szállna világnak! egyetlen módjául az ugyancsak jeles duplumanyagból néhány Ausztriát köze­lebbről érintő műkincs cseréje kínálko­zott. A lebonyolítás gyorsan megtörtént, így az érmék a múlt év végén már a mú­zeum tulajdonába kerültek. A pénzt nemcsak értékmérő eszköz volta, hanem nemes kivitelezése miatt is régi koroktól fogva gyűjtötték. Hogyan készül a fémpénz? Először az éremvéső ötvös az érem mindkét oldalá­nak ábráit negatívba vési - ez a két verő­tő. Közéjük helyezi a megfelelő, mindig azonos súlyú hideg fémlapot, és kala­páccsal ráüt. A fém ezáltal felveszi a ne­gatívok ábráit. A legszebb, legértékesebb pénzeket aranyból és ezüstből verték. Hérodotosz görög történetíró szerint a lidek voltak az elsők, akik először vertek nemesfémek­ből pénzt. A kincseiről híres Kroiszosz (Krőzus) király vezette be az aranypénzt. A magyar aranypénzverés kezdete Nagy Lajos király nevéhez fűződik, aki fi­renzei mintára a Firenzét képviselő lilom helyére saját címerét verette forintra 1325-ben. Pénzeink nagy értékét alátá­masztotta az ország középkori gazdasá­ga, és a sok aranylelőhely. Abban az időben Magyarország adta Európa ara­nyának nyolcvan százalékát. Egyes vidé­keken, mint a helynevek is mutatják, még a folyókból is mostak aranyat. A magyar aranypénzek jó és kedvelt fizetőeszkö­zök voltak, a kereskedelem révén egész Európában elterjedtek. Károly Róbert az országban 10 pénzverőkamarát állított fel. A legkiválóbbak a körmöcbányai, ko­lozsvári, nagyszebeni, fogarasi, gyulafe­hérvári pénzverdék voltak. Aranypén­zeink becsére mutat, hogy III. Iván orosz nagyfejedelem, amikor pénzt készült ve­retni, mesterekért Mátyás királyhoz for­dult. A magyar pénz felfelé ívelését művészi szempontból a mohácsi vész nem szakí­totta meg, mert az erdélyi fejedelemség pénzei a pénztörténet legszebb, leghíre­sebb érméi közé tartoznak. Értékük a világ nagy árverésein felbe­csülhetetlen. Minden felbukkanó példánynak olyan fordulatokban gazdag története van, mint egy-egy világhírű festménynek. Történeti jelentőségük is nagy, hiszen mindegyik alig előforduló, múzeumok, gyűjtők féltett kincsei közé tartozó példány. Nagyon szép I. Lipót Habsburg csá­szár arany tízdukátosa, melyet Körmöc­bányán vertek 1666-ban. A maga koráb­ban is rendkívül ritka volt. A kereskede­lemben az egydukátost használták. Egy aranydukát két tallért ért. Értékét jelzi, hogy 1600 és 1650 közt egy orvosi ta­nácsadás két tallérba, egy pár ökör húsz tallérba, egy tehén borjúval hat tallérba, egy szőnyeg négy tallérba, egy pár úri csizma egy forintba került. A tízdukátos súlya 35 gramm arany volt. Különleges Apafi Mihály erdélyi feje­delem ajándékozási célra készült, hold­sarló alakú, négydukátos aranya 1668- ból, melyet Fogarasban vertek. A fejde­lem részére készültek Magyarország pénzritkaságai, köztük az égitesteket for­mázó pénzek, mint a most idekerült da­rab is. A verőtő a fejedelem süveges mellképét mutatja, jobbjában fejedelmi buzogánnyal, bal karja kardja markola­tán nyugszik. A múzeum tulajdonában lévő százdukátosa a maga korában is oly nagy értéket képviselt, hogy nem lehetett forgalmi pénz. A mesés kincset 1674- ben verték, szintén Fogarason. Mindösz- sze három példányban készült. A fejede­lem egyet Lipót császárnak küldött aján­dékba Bécsbe, ma a Kunsthistorisches Museumban látható. Kisebb súlyegység­ben egy ötvendukátosa is ismeretes, melynek sorsa a Kóburg hercegektől máig követhető. Sok kaland után, Japánt is megjárva, az utolsó évtizedekben ke­rült a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdo­nába. II. Mátyás arany egydukátosa, melyet 1614-ben Nagybányán vertek, csupán két példányban létezik, az egyik a bécsi Kunthistorisches Museum tulajdona, a második e kimagasló értékű cserével most került az éremtár tulajdonába. Az éremtár kincsei az elmúlt év során három külföldi kiállításon is öregbítették a magyar művészet hírnevét. A középkori pénzforgalom a Duna mentén című kiállí­tás Passauban a magyar történelmi összefüggéseket tárta fel a pénzeken keresztül Szent István király korától kezdve. letlen - feleltem. - Minden eddigi hozzá­szóló ezen a véleményen van. De térjünk vissza a kérdésemre, mi az, hogy „szigo­rúan titkos”?- Ez annyit jelent - mondta az elnök -, vagyis, hogy ez nem arra való, hogy ide- oda hurcolásszák!- Rendben van - válaszoltam. - Miért van ráírva, hogy „Hivatalos felhasználás­ra”?- Nos tehát - habozott az elnök - jólle­het, maguk most társadalmi munkát vé­geznek, mégis van ennek némi hivatalos színezete.- Miért kell visszaküldeni?- Ez annyit jelent, hogy elolvasás után vissza kell adni, nehogy kézről kézre vándoroljon.- Vagy úgy! - Bizonyára ezért van megszámozva? Ha véletlenül elkezdene vándorolni kézről kézre, a lista alapján könnyen megállapítható, kié volt a 66. sz.- Látom, már kezdi kapisgálni - mond­ta az elnök megnyugodva. - Van még egyéb kérdése is?- Van. Miért küldték szét ezt az alapjá­ban véve sületlen beszámolót? Kinek akarják bemesélni ezeket a gyermekded dolgokat? Ezután még jó néhány telepi szurkoló felszólalt, és mindegyikük azt kérdezte: milyen meggondolásból küldték szét ezt a sületlen beszédet?- Remélem, most már belátja - lépett oda hozzám az elnök az értekezlet után, és kedélyesen belémkarolt -, miért kel­lett odaírni „szigorúan titkos, Nr. 66?” Van fogalma arról, mi történne, ha való­ban kézről kézre járna? Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán Egy születésnap mindig alkalom a visszapillantásra, a mérlegkészítés­re, a tervek elősorolására. A megtett út - különösen az idős életkorban - sok-sok emléket mutat fel egy ilyen állomáson. Ágh Ajkelin Lajos festő­művész nyolcvanegy éves, Szek- szárdon a Babits Mihály megyei mű­velődési központ - a lehetőség sze­rint - életműkiállítást rendezett alko­tásaiból, a tisztelet jeleként. A feladat, amire a rendezők vállal­koztak, azért nem könnyű, mert túl gazdag a kínálat. Szám szerint sok festmény közül kellett választani egy viszonylag kis felületű bemutatóte­rem adottságaihoz. Szubjektív dön­tések alapján sorakoznak a képek, felvillantva egy-egy fiatal korból származó alkotást is. Ágh Ajkelin Lajos művészetéről szólva le kell szögeznünk, hogy nem tartozik a hivatalosan elismert, ma­gas állami díjakkal jutalmazottak kö­zé. Egész életét úgy éli, hogy munká­jával a szépséget szolgálja, mások­nak örömöt szerez. Gyermekkorá­ban kezdett rajzolni. Udvari - e Tolna megyei kisközség - határa meg­ihlette az ifjú embert, aki rajzceruzá­val a kezében indult a tájat megörö­kíteni. Egy ilyen útja során találko­zott, ugyancsak tájat festő férfival, aki nem volt más, mint Csók István. A be­szélgetést később a képzőművészeti akadémián folytatták, ám előtte Gyünkön a gimnáziumban, majd Bu­dapesten az egyik középiskolában kellett megszereznie azt a végzettsé­get, ami alapja lehetett a felvételi vizsgának. Ezt megelőzően egy évet Krivátsy-Szűcs György festőiskolá­jában tanult, ami biztonságot jelentett az induláshoz, az ösztönös megnyil­vánulások tudatosultak, tervezettek lettek. A főiskolai tanárok közül Vaszary Jánost tekinti mesterének. A harma­dik évfolyam elvégzésekor úgy ala­kult sorsa, hogy 220 pengővel a zse­bében itáliai tanulmányútra indult, ahol a firenzei akadémián olasz álla­mi ösztöndíjjal tanult. Mindez az 1920-as évek végén volt. Hazaérke­zése után először a Nemzeti Sza­lonban mutatkozott be. Ekkor már érezhető volt a festői szándék, az a felfogás, amely őt a - köznyelven szólva - modern festők közé sorolta. Ez szinte önként vállalt bélyeg is volt később a szocialista realista stílus- irányzat éveiben. Túlélve a háború borzalmait, majd egy sajátos politikai légkör és egy súlyos betegség megpróbáltatások­kal teli esztendőit, egyre inkább a fel­szín alatt megbúvó rétegekben ke­reste festői témáit. Nem a külsőt, a szabad szemmel látható világot vitte vászonra, hanem a mikrokozmosz felé fordította figyelmét. Nagyító alá vette, mikroszkópon keresztül szem­lélte az őt körülvevő apró tárgyakat. Ezeket felnagyítva szólalt meg. A szekszárdi kiállításon is láthatunk er­re példát. A képek apró, vibráló rész­letei, a magabiztos festői technikából fakadó eredmények, amelyek hatá­sos kompozícióvá csak értő kezek nyomán válnak. A monotípia, a colla­ge lehetőséget kínál drámai gondo­latok festői tolmácsolására. Ezek se­gítségével fordul az anyai örökség­ből származó, csipkék és szőttesek roncsolt darabjainak képi motívum­ként való felhasználásához. Minden egyes alkotásán a színek pszichés hatását felhasználva teremt örökkön jelenlevő dinamizmust. Bach, Wagner zenéjének hallgatá­sa éppen úgy inspirálja alkotói kép­zeletét, mint a hitvestárs elvesztésé­ből fakadó tragédia, a magány, vagy a szerelem tápláta nemi ösztönök diszkrét szimbolikája. Ágh Ajkelin Lajost nem érdekel más csak a festészet, mert ezen a nyelven tud szólni, fiatalos hittel, aka­rással. Napjainkban sem pihen az al­kotó, mert amint vallja: addig él, míg dolgozik. DECSI KISS JÁNOS Jászén Antov: Nr. Amióta az eszemet tudom, a lakótelepi sportklub szurkolóinak törzsgárdájához tartozom. Nemcsak a mérkőzéseken buzdítom a csapatot, hanem még a de­cemberi edzésekre is kijárok. Ilyenkor még azt is elfelejtem, hogy tizennyolc éve gyötör az isiász. Ráadásul betonból van a lelátó. Ezért, azt hiszem rászolgáltam ar­ra, hogy én is meghívást kapjak a vezető­ségi értekezletre, melyen a tavalyi ered­mények kerültek szóba. A meghívóval együtt megkaptam az elnöki beszámolót is. Mi tagadás, elég semmitmondó és sü­letlen beszámoló volt. Az első lap tetején a következő felirat ékeskedett: HIVATALOS FELHASZNÁLÁSRA! ELOLVASÁS UTÁN VISSZAKÜLDEN­DŐ! Nr. 66 Az értekezlet előrehaladtával szót kap­tak a szurkolók, ezért tüstént jelentkez­tem, és a következőket mondtam:- Volna egy kérdésem. Miért van a kézhez kapott beszámolóra írva: „Szigo­rúan titkos?” Mit jelent az, hogy „Hivata­los felhasználásra!” és elolvasás után miért kell visszaküldeni?- Most segíts meg, istenem! - fohász­kodott a klub elnöke, és egy csapásra megfeledkezett arról, hogy most nem célszerű a Mindenhatóval előhozakodni.- Mi szükség volt erre a kérdésre? Talán nem elég világos, hogy ez a beszámoló...- Meglehetősen semmitmondó és sü=~ mV/MIVilV/lWV/ll UOIIIMIIUIIUIIUV V/O OU=~-----­I I. Leopold egydukátosa, I. Lipót tízdukátosa, Apafi Mihály négydukátosa II. Leopold és I. Lipót pénzeinek hátoldala

Next

/
Thumbnails
Contents