Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-20 / 43. szám

1988. február 20. ^fePÜJSÄG 9 (lesz) az izotóptemető? Hol legyen El kell készülnie 1991 -ig a hazai atom­temetőnek, mert ellenkező esetben je­lentős gondok keletkeznek, summázhat­juk a Paksi Atomerőmű Vállalat, vagyis az ország gondját az ófalui izotóptemető­vel kapcsolatban. Addig megoldott a kis és közepes aktivitású hulladék elhelye­zése Pakson, de az ezt követő időszak­ban már csak az új atomeröművi hulla­déktemető lehet a megoldás. A Nemzetközi Atomenergia Ügynök­ség ajánlása szerint radioaktiv hulladé­kot úgy lehet tárolni, ha megfelelő mes­terséges gátakat építenek ki és olyan geológiailag is védett helyen kell az atomtemetőt kialakítani, amely minden helyzetben - katasztrófa - védelmet nyújt. Az atomerőmű működése során a nagy aktivitású anyagok - a kiégett üzemanyag - elhelyezése nem jelent gondot. Mivel a közelmúltban irta alá a Szovjetunió és Magyarország a koráb­ban már megkötött kormányközi szerző­dés alapján azt a keretmegállapodást, Rósa Géza, a Paksi Atomerőmű Vállalat sugárvédelmi osztályvezető­je: A Nemzetközi Sugárvédelmi Bi­zottság ajánlásában az szerepel, hogy az atomerőművek és az izotóp­temetők környékén élő lakosság többlet sugárterhelése ne haladja meg az 5 millisievert mértéket éven­te, de az életkor átlagában évi 1 milli- sievertnél ne legyen több. Magyarországon az atomerőmű­ben dolgozók évenként maximálisan 50 millisievert sugárdózist kaphat­nak. Az atomerőmű környékén - a teljes kiépítés esetén az 4000 MW - pedig 1 millisievert ez a szám, az izo­tóptemető környezetében pedig 0,25 millisievert. Annak megítélésében, hogy 0,25 millisiever évente sok, vagy kevés, tudni kell, hogy az ország lakossága évenként a kozmikus sugárzásból és a természetes eredetű radioaktív anyagok sugárzásából átlagosan 2 millisievert sugárdózist kap. amely alapján 1989-ben megkezdik - öt éves várakozási idő után - a kiégett üzemanyag szállítását a Szovjetunióba. Hazánknak a másodlagos hulladék - szakemberek szerint a kis és közepes aktivitású - elhelyezéséről kell gondos­kodni. Ezek például a szennyezett műszerek, szerszámok, laboratóriumi tárgyak, vé­dőruhák és a radioaktiv anyagot tartal­mazó folyadék hulladékok. A tervek szerint évente, blokkonként 300 köbméter folyékony hulladékra szá­mítottak Pakson. Az üzemelés során ez a mennyiség eddig mintegy egyötöde a tervezettnek. Jelenleg a kis és közepes aktivitású szilárd hulladékot a püspök­szilágyi izotóptemetöbe szállítják - amely már évek óta működik. Az ott élők elfo­gadták, együtt tudnak vele élni.- Amikor döntöttek, hogy Magyaror­szágon atomerőmüvet építünk, már el­dőlt, hogy hulladéktemetőt is kell építeni - mondja Maróthy László, az atomerőmű nukleáris igazgatója. Ezért is kezdtek hozzá 1976-ban az atomtemető tervezésének. Az előzetes tanulmányok során 18 lehetséges telep­helyet vizsgáltak meg. Az első tanulmá­nyok után megállapították, hogy csak Pakstól száz kilométeres sugarú körben képzelhető el ez a hely, azzal a megkö­téssel, hogy lehetőleg a Dunán ne kelljen átszállítani. így az Alföld teljes egészében kiesett. Abban is döntöttek, hogy Buda­pesten nem szabad átszállítani a hulla­dékot. Ezenkívül megvizsgálták a nem­zetközi légifolyosókat, valamint hadásza­ti célból is a területeket és így csak Dél- Dunántúl maradt, mint szóba jöhető lehe­tőség. Négy helyszín maradt: Sárbogárd tér­sége, ahol riolittufa található, Hidas, az úgynevezett halpikkelyes márgaképzöd- mény, a Mórágyi-rög gránitkibúvásai és az Uránbánya felhagyott művelési táro­lói. (Az előbbieket dr. Kassai Miklós, a Magyar Állami Földtani Intézet Dél-Du­nántúli Területi Földtani Szolgálatának vezetője mondta Pécsett, a Dunántúli Napló kerekasztal beszélgetésén.) Ez utóbbi közlés azért is fontos, mert később új helyszín vizsgálata kezdődött. Maróthy László: Tudomásom szerint a világon még sehol nem történt baleset izotópte­mető környékén. Az ott élő lakosság - így a magyarországi Püspökszilá­gyon is - megbarátkozott a létesít­ménnyel és együtt tud vele élni. Véleményem szerint ugyanez lesz a Véménd-Feked térségben építen­dő Temető esetében is, ha az ott élők megismerkednek a munkálatok technikai kivitelezésének terveivel, ha meggyőződnek arról, hogy a táro­lás biztonságos. Az Állami Tervbizottság elé került anyag Magyaregregyet jelölte ki - mint kutatási területet - az izotóptemető részére. Ezt kö­vetően pedig miután döntés született, hogy felszín közeli elhelyezést választották, az új helyszín Feked-Véménd területe lett - más közlésekben Ófalu néven is szerepel, ahol az atomerőmű vállalat megkezdte a feltárá­si munkákat, a kutatás előkészítését.- 1983 végén geológusok alkalmasnak ítélték a területet - jelenti ki Maróthy László.- Azzal a kikötéssel, hogy egy további ku­tatási program keretében meg kell bizo­nyosodni még alaposabban, hogy ez a te­rület alkalmas a hulladéktemető befogadá­sára. Az 1984-ben született kedvező vizsgálati eredmények alapján a beruházó megkérte a Baranya Megyei Tanácstól a területfel­használási engedélyt. A megyei tanács - a szakhatóságok kikötéseit figyelembe véve- 1985. március 25-én kiadta az enge­délyt, amihez egy sor további feladatot je­lölt meg. Szerteágazó kutatási programot indítot­tak, melyben részt vett gyakorlatilag az or­szág minden olyan intézménye, amelyik ilyen feladatot lát el. Az MTA intézményei, a Miskolci Nehézipari Egyetem, a Budapesti Műszaki Egyetem... A kutatások 1986 végére jutottak el arra a pontra, amely alapján célszerűnek mu­tatkozott egy összegező tanulmány készí­tése. Dr. Juhász József professzor vezeté­sével, a Miskolci Nehézipari Egyetem ké­szített 1987 márciusában egy összefoglaló tanulmányt. Ebben leírták, hogy minden egyes paramétert kettő vagy többféle mó­don mértek, és az így kapott mérési ered­mények igen közelállnak egymáshoz, megerősítik egymást. Juhász professzorék leírták, hogy a vélemény kimondásához az összes - 20-nál több tanulmány - eddigi adatát figyelembe vették. Ezek mennyisé­gét elegendőnek tartják arra, hogy a végle­ges döntés megszülessen, de néhány vizsgálat további folytatására is javaslatot tettek. Mindezek után a tanulmány megállapít­ja, hogy a feked-véméndi terület alkalmas izotóptemető létesítésére. A kutatás eddig 100-150 millió forintba került.- 1987 végére minden szakhatóság megkapta az anyagot, tőlük hozzájárulást kaptunk (egyetlen kivétel van, a Baranya Megyei Tanács építési és vízügyi osztály) - foglalja össze az eddigieket Maróthy Lász­ló. Ezek alapján 1987. november 4-én kér­ték az egészségügyi minisztériumot, hogy a létesítés engedélyezési okiratát adja ki. Mivel az 1980/1 (atomtörvény) végrehajtá­sáról szóló rendelet 54/1987 számú mó­dosításával úgy rendelkezik, hogy „az egészségügyi miniszter szabályozza a ra­dioaktiv anyag és hulladék elhelyezéséhez szükséges engedélyezési eljárást”. Az engedélyt még a mai napig nem ad­ták ki. ÉrdyKrausz Gábor, a Mecseki Érc­bányák Vállalat geológusa: Azt kell tudomásul vennünk, hogy az atomenergiára szükségünk van. Ha a paksi atomerőmű által termelt villamos energiát 10 millió magyar állampolgár élvezi, akkor azt is érez- nünk kell, hogy a 10 millió magyarnak meg kell fizetnie azokat, akik az erő­mű környezetében élnek. Nagyon jó példa áll előttünk. Fran­ciaországban minden egyes atomte­mető létesítését óriási propaganda- kampány vezeti be, amelyben meggyőzik a helyi lakosságot arról, hogy veszélytelen a temető környe­zetében élni. Ezért természetesen az ott élők kedvezményeket kapnak. Például nem fizetnek a villamos energiáért...- Az engedély már elvileg megszületett - közölte Láczai Szabó Tibor az Ipari Minisz­térium főtanácsosa. Az utóbbi hetekben megsürűsödött a le­vegő a feked-véméndi izotóptemető körül. Az atomerőmű vállalat előkészítési munká­kat folytat a területen. Az ott élő értelmisé­giek és Mecseknádasd tanácsának veze­tői pedig biztosítékot várnak, hogy semmi­lyen körülmények között ne történhessen baleset, hogy az ott élő lakosság biztonsá­gát garantálják. Az ügyről cikkezett a Ma­gyar Nemzet, a Heti Világgazdaság, riport hangzott el a rádióban is.- Hajlandóak vagyunk segíteni az itt élő embereknek. A kb. 1,8 milliárd forint beru­házási költség bizonyos részét felhasznál­hatjuk ezen terület infrastruktúrájának javí­tására - jelentette ki a Paksi Atomerőmű Vállalat képviselője, az ófalui népfőiskolán. A biztosíték kézzelfoghatónak látszik. A folyékony hulladék szilárdításához az atomerőmű vállalat megvásárolta egy NSZK-beli cég technológiáját. A folyékony hulladékot 200-400 literes acélfalú hor­dókba töltik és cementtel betonná szilárdít­ják. A technológia 2,8 millió NSZK márká­ba került. Ezt követően a hulladékot a bonyhád-cikó-kismórágy-bátaapáti út­vonalon kívánják szállítani az izotópteme­tőbe. Ott egy 13 méter mélységű 8x9 méter keresztmetszetű betonteknőbe rakják le. Amikor az egymás mellé állított hordók be­töltik a teret, akkor a hordók közötti réseket kibetonozzák. Ezután újabb hordósor kö­vetkezik. Amikor a 13 méter mély kazetta betelik, akkor a medence vízszigetelő vé­dőborítót kap betonból és ezt földdel fedik le. A medence fala vízzáró, a hézagtöltő be­ton összetételét a műegyetem kísérletezi ki.- A ten/ környezetvédelmi és sugárvé­delmi szempontból is megfelel - jelentette ki már többször is nyomatékosan Maróthy László. A paksiak az első évben - mivel jelenleg Pakson raktározzák a folyékony hulladé­kot - 2000-2500 hordót szállítanának a te­metőbe, ami napi bontásban 25-30 darab 200 literes hordót jelent. A feked-véméndi (ófalui) izotóptemető tervezett beruházási költsége 1,8 milliárd forint. Építését, amennyiben a Szociális-és Egészségügyi Minisztérium aláírja az en­gedélyezési okiratot, hamarosan szeretné megkezdeni a Paksi Atomerőmű Vállalat. Az atomerőmű védelmi és üzemzavari rendszerei Nézzük meg mindenekelőtt, hogy hol helyezkednek el a környezetre nézve oly veszélyes hasadási termékek, és milyen szerkezeti elemek határolják el a környe­zettől. A hasadványok az üzemanyag „tablet­tákban” keletkeznek, melyek hermetiku­san lezárt csövekben helyezkednek el. Az üzemanyagelem csöveit - szigorúan meg­határozott rendben - a reaktortartályban levő aktív zónába építették be. A reaktor- tartály egy további hermetikus rendszer, a primer kör része. A benne áramló hűtővizet a primer kör berendezéseinek acélfala vá­lasztja el a körülötte lévő légtértől. Végül ezek a berendezéssel hermetikus térben vannak elhelyezve. Ezt a teret mind kívül, mind belül acéllemezzel burkolt, 1,5 méter vastag vasbetonfalak határolják. Tehát a hasadványokat három - egymás után el­helyezett - „fal” határolja, illetve zárja el a környezettől. Az eddig leírtak csupán ré­szei a reaktor biztonsági előírásrendszeré­nek. A reaktor létfontosságú eleme az úgy­nevezett biztonságvédelmi rendszer, mely neutronelnyelő rudakat juttat üzemzavar esetén az aktív zónába, s így mestersége­sen megfékezi a láncreakciót. Különösen veszélyes meghibásodás esetén ezek a rudak gravitációsan - saját súlyúknál fog­va - zuhannak be a zónákba. Külön rendszerek vannak beépitva a meghibásodások súlyosabb következmé­nyeinek megelőzésére, illetve azok csök­kentésére. Az aktív zóna üzemzavari hűtőrendsze­rei törése üzemzavar esetén hűtővizet jut­tatnak a reaktortartályba. Az üzemzavari­lokalizációs rendszerek a töréskor kelet­kező gőzt kondenzálják, s ezzel megaka­dályozzák a radioaktív anyagok megenge­dettnél nagyobb kibocsájtását. Az előbb említett berendezések akkor is üzemképe­sek, ha a töréssel egy időben az erőműben teljes feszültségkimaradás van. Ugyanis a kiemelt fogyasztók energiaellátása ilyen­kor az erre a célra telepített dízelgenerátor­gépcsoportokból történik. Ezek automati­kusan indulnak, és egy perc alatt biztosít­ják a fogyasztók energiaellátását. Pakson minden egyes dolgozó felelős a biztonságért és minden körülmények kö­zött, még akkor is, ha nagy gazdasági ká­rok keletkeznek meg kell akadályozni a balesetet. Ez törvény, amit senki és semmi­kor nem oldhat fel. Az atomerőmű körül 30 kilométeres su­garú körben 23 mintagyűjtő- és mérőállo­más van kiépítve. A legmesszebb lévő állo­mások Uzdon, Szekszárdon, Dunaföldvá- ron, Kiskörösön, Kalocsán vannak. E háló­zaton belül, az erőmű két kilométeres kör­zetében 8, korszerű távmérő rendszerek­kel felszerelt állomás található. A távmérő detektorok folyamatosan mérik a környe­zeti sugárzás szintjét, a levegő jódkoncent- rációját, és ezeket az eredményeket tízper­cenként az erőmű doziometriai vezénylőjé­be elhelyezett adatgyűjtő és -érzékelő köz­pontjába juttatják el. Az előbb említett táv­mérőhálózat további egységeit az erőmű szellőzőkéményébe és a vízkibocsájtási helyekre telepítették, ahol a radioaktív anyagok kibocsájtását mérik. Ehhez a rendszerhez sorolható továbbá a 120 méteres meteorológiai torony külön­böző szintjein elhelyezett érzékelők, ame­lyek nagyon fontos tájékoztatót nyújtanak a Paks környéki meteorológiai viszonyok­ról. Ezen felül vizsgálják még: a levegő, a ta­laj, a fű, a Duna víz- és iszapmintákat, vala­mint rendszeresen ellenőrzik a tej-és hal­mintákat... Az összeállítást készítette: Hazafi József és Wágner Dezső Fotó: Gottvald Károly Horgász az erőmű szomszédságában A világon 2000-ig tervezett atomeröművi kapacitások Ország 1990 1995 2000 db MW db MW db MW Argentína 2 935 3 1627 3 1627 Belgium 8 5475 8 5475 9 6865 Brazília 1 626 3 3116 5 5606 Bulgária 7 4486 9 6406 10 7336 Csehszlovákia 10 3940 14 6556 15 8392 Dél-Afrika 2 1844 2 1844 2 1844 Dél-Korea 9 7266 9 7266 9 7266 Egyesült Államok 120 107555 123 110923 124 112023 Egyiptom­­2 1800 2 1800 Finnország 4 2310 4 2310 4 2310 Franciaország 59 56997 64 63732 69 70682 Fülöp-szigetek 1 620 1 620 1 620 Hollandia 2 507 2 507 2 507 India 10 1925 13 2585 15 3025 Irak­­1 600 1 600 Izrael­­1 900 1 900 Japán 42 31758 54 43703 58 47429 Jugoszlávia 1 615 2 1515 2 1515 Kanada 21 13580 23 15342 23 15342 Kína 1 228 3 2088 3 2088 Kuba 2 816 2 816 2 816 Lengyelország 1 440 5 2710 9 5560 Líbia­­2 816 2 816 Magyarország 4 1632 4 1632 4 1632 Mexikó 2 1308 2 1308 2 1308 Nagy-Britannia 42 14220 43 15320 43 15320 NDK 9 3334 11 4150 11 4150 NSZK 25 22982 25 22982 25 22982 Olaszország 5 3249 11 8949 11 8949 Pakisztán 1 125 2 989 2 989 Románia 2 1258 5 3145 5 3145 Spanyolország 10 7479 10 7479 10 7479 Svájc 5 2930 6 3930 7 5070 Svédország 12 9605 12 9605 12 9605 Szovjetunió 103 70748 114 82360 117 85766 Tajvan 6 4884 6 4884 6 4884 Összesen: 529 385 737 603441 990 626 478248 A táblázat csak olyan erőműveket vesz tekintetbe, melyek üzembe helyezési időpontja is ki van jelölve. Emiatt nem szerepel még az összeállításban a paksi 5. blokk. E táblázatból kiolvasható, hogy az összvolument tekintve a legnagyobb ipari országok vezetnek. Egyesült Államok, Fran­ciaország, Japán, NSZK, Szovjetunió. Az atomenergia részesedését tekintve kétségtelenül Fran­ciaország emelkedik ki, ahol a villamos energia termelését jelentős részben az atomenergiára alapozzák. A fejlődés dinamikáját tekintve egy kicsit más a helyzet: azon belül, hogy az atomerő­müvek építésének az üteme a világon mindenütt lassul, jelentős előrelépés - a nagyobbak közül - csak Franciaországban, Japánban és a Szovjetunióban fog történni. Ä lassulás oka abban ke­resendő, hogy az évezred végéig az energiafogyasztásban mindössze 10-20% növekedéssel számolhatunk. A 2000-ig terjedő időszak várható dinamikája tehát alaposan eltér az eddig eltelt időszakétól. (Tények Könyve '88) A XX. század energiája

Next

/
Thumbnails
Contents