Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)
1988-02-18 / 41. szám
4 IfiÉPÜJSÁG 1988. február 18. MŰSZAKI KITESZ TUDOMÁNYOS ÉLET A kibontakozás és a mérnökök írta: dr. Henczi Lajos, a MTESZ főtitkárhelyettese Mindenki, a mérnökember is szeret sikeres csapathoz tartozni, és azon beiül egyéni sikereket is elérni. A sikerhez, a fellendüléshez, a kibontakozáshoz szükséges döntések, illetve követhető alternatívák kidolgozásához ma már nem nélkülözhető a mérnökök műszaki szakismerete sem. Az igazság monopolizálásá- ra törekvő hatalmi gócok elképzeléseivel szemben a különböző tudományterületek képviselői által, vitában született, a döntés pozitív és negatív következményeivel egyaránt számoló fejlődési stratégiákat kell állítani. Ebben a mérnöknek, a közgazdásznak, szakmunkásnak egyaránt, nem egymásnak fölé vagy alárendeltviszonyban, hanem szövetségesként részt kell vennie. Mindenekelőtt abban, hogy mit is gyártsunk. Ma ez a hazai gyártási skála nagyon széles, lefedi a nemzetközi termékpaletta több mint 70 százalékát; azaz a törölge- tőruhától a bonyolult áramkörig szinte mindent gyártunk. Ezt egy jóval nagyobb belső piaccal rendelkező, iparilag fejlett tőkés ország sem engedheti meg magának. Egyes becslések szerint a hazai termékféleségek számát ötödére-hetedére kellene csökkenteni. Többek között azért is, mert jelentősen megnőtt az egyes gyártmányokban felhalmozott szakmai kultúra mértéke, ezáltal nagyon magas az új termék létrehozásának, vagy a hagyományos korszerűsítésének a költsége is. Aki sokba fog - keveset végez Még kimeríthetetlen fejlesztési források esetében sem lehetne jó eséllyel versenyeztetni annyiféle produktumot, mint amennyit a magyar gazdaság előállít. A közmondás is azt tartja, hogy aki sokat markol, keveset fog. A tudományos kutatásra és műszaki fejlesztésre fordított ösz- szegek nálunk nagyon szerények - szemben a nemzetközi irányzattal - évek óta csökkenő a reálértékük. Az egy főre számított éves K + F (vagyis kutatási-fejlesztési) kiadások szintje alig éri el a fejlett országok szintjének ötödét, és alacsonyabb, mint a legtöbb szocialista országban. (Egy főre vetítve a fejlett országok 200, a fejlődő országok 5 dollárt költenek évente kutatásra és fejlesztésre.) Versenypozíciónk javítása, az egy termékre jutó fejlesztési kiadások növekvő mértéke tehát azt kívánja, hogy körültekintő műszaki és marketingmunkával zárjuk szorosabbra a termékféleségek ollóját. A nemzetközi összehasonlító elemzések szerint a magyar termékféleségek 20 százaléka közelíti meg az élenjáró műszaki színvonalat, 50 százalékuk felhozható erre a szintre, a maradék 30 százaléknál semmi remény nincs arra, hogy részt vegyenek az egyre ébredő nemzetközi versenyfutásban. A termékek életben tartásával kapcsolatos döntéseket a vállalati szférában, szakmai körökben kell meghozni. Az egyes ágazatokra ráüthető versenyképes vagy válságban lévő feliratot tartalmazó pecséteket nem a kormány, mégcsak nem is a kormányfő kezeli. Hamis az a gazdaságpolitikai felfogás, amely bármely országban előítéletek vagy egyoldalú szemléletek alapján felülről akarja kijelölni a versenyképes, illetve versenyképtelen ágazatokat. így beszélünk mi is gyakran válságágazatokról, lábra állni képtelen kohászatról stb. Pedig egy országban az elektronikai ipar is juthat válságba, miközben lehet műszaki és pénzügyi tartópillére a kohászat is a nemzetgazdaságnak. Kis ország - mint Svájc, Hollandia, Finnország - is bővítheti nemzetközi részesedését a bonyolult és kutatásigényes termékek kereskedelmében, amennyiben kutatási, szakmai és társadalmi kultúrájukhoz jól illeszkedő új eredmények átvételére és gyártására rendezkedik be, illetve eredményesen vesz részt jól működő nemzetközi műszaki és pénzügyi integrációkban. A kockacukor elv és a minőség Sikeres vállalkozói csapatmunka, de egyéni sikerek sem képzelhetők el ma már elszigetelten, a nemzetközi műszaki tudományos átalakulásoktól elzártam Számolni kell ugyanis a nemzetközi és hazai tapasztalatok alapján elfogadott ténnyel, hogy a kutatási témák 1 -3 százaléka kecsegtet sikeres gazdasági eredménnyel. Anyagi és szellemi erőforrásaink takarékos felhasználásához vezet, ha vigyázó szemünket elsősorban a nemzetközileg bevált műszaki és természettudományos eredmények átvételére, továbbfejlesztésére, új gyártmányokban és szolgáltatásokban történő megjelenítésére fordítjuk. A sikeres gazdaság vagy a versenyképes ágazat munkájában tehát a sikeres, vállalatok tevékenysége összegződik. Úgy is mondhatnám, hogy az versenyképes ágazat, amelyben sok sikeres vállalat tevékenykedik. Mindenekelőtt jól ki kell tehát választanunk, hogy mit is gyártsunk. Erre a kérdésre a „Keresd meg a piaci igényeket, és gyorsan elégítsd ki azokat” korszerű marketingfelfogás jelenti a legbiztosabb fogódzkodót. Persze lépten- nyomon fülön fogható még az a kényelmes műszaki magatartásból fakadó marketingkoncepció, hogy „gyárts valamilyen terméket, és add el”. Szerencsére ezzel a felfogással már egyre nehezebb egzisztenciálisan talpon maradni. A világ élenjáró régiói minőségi lázban égnek. Ránk gyakran azt mondják, hogy még csak alig észlelhető „hőemelkedésünk” van. Emiatt gyakran kiszorulunk a minőségi versenyfutásból, és a ránk nézve általában kedvezőtlen gazdasági eredménnyel járó árversenyben tudunk csak részt venni. A minőségi reklamációkból származó cserearány-veszteségek az elmúlt öt-tíz évben többszörösére nőttek, és napjainkra elérik az évi 20 milliárd forintot. Egy korszerű gazdaság termékeinek ötödét évente megújítja. Mi ezt termékeink alig egy-két százalékánál tudjuk megtenni, az állandó minőséget persze ezeknél sem garantálhatjuk. Görögországi tapasztalatai alapján miniszterelnökünk is joggal vetette fel gyártmányaink minőségi gyengeségeit. A kiutat mindenkire kiterjedő minőségi felfogás, gondolkodás eluralkodása jelenti. A „kockacukorelv” hívei szerint elegendő a vezetők minőségi érdekeltségét megoldani, néhány akciótervet végrehajtani, és máris, szinte anyagi befektetés nélkül javul a gyártmányok, szolgáltatások minősége. Amit nem lehet megvásárolni Ezzel szemben áll az az általam is helyesnek tartott felfogás, amely szerint a minőséget nem lehet a sonkához vagy kólához hasonlóan dobozban megvásárolni, hanem azt le kell gyártani. Az erre irányuló vállalati munkát a mérnököknek kell kézbe venni. Mindenekelőtt olyan vállalati és minőségi politikát és a termékek műszaki színvonalától függő minőségi stratégiát kell alkotni, amely lehetővé teszi a vezetés által kézben tartott, tudatosan befolyásolt, az egész vállalati vertikumra kiterjedő minőségszabályozás megvalósítását. Sajnos, a mai uralkodó nézetek szerint a vállalati minőséget döntően meghatározza a vásárolt alkatrészek és részegységek „szerzett" minősége, ezért mindössze szigorú „idegenáru’-ellenőrzés kell. A kibocsátott áruk minőségét azonban nemcsak a szerzett, hanem a belső, vagy más néven a hozzáadott minőség is befolyásolja. Sőt ez utóbbi aránya a vállalati összes minőségi kapacitáson belül 60 százalék, szemben a külső minőségi tényezők 40 százalékos arányával. Aki tehát elhanyagolja a tudatos minőség- biztosítást, a minőségfejlesztést és minőségkutatást, az esélytelenül indulhat az áruk egyre szélesedő minőségi versenyében. Egyes felmérések szerint Magyarországon két kézen megszámolhatók azok a vállalatok, amelyek piactól piacig terjedő minőségszabályozást vezettek be. A jő minőség állandó piaci jelenlétet is feltételez. Ehhez állandó kontaktus kell a vevőkkel. A jó megoldások ugyanis nem a piactól hermetikusan elzárt tervezőasztalok mellett születnek. A tapasztalatok szerint minden 50 ötletből, fejlesztési témából 40 az „utcán hever”, azaz a vevőkkel történő kommunikáció alapján születik. Erre az innovációs magatartásra azért is szükség van, mert a műszaki megoldások gyorsan elévülnek. Meglehet, hogy akkorra, mire a gyártmányfejlesztés befejeződik, az eredményt már nem érdemes termelésbe vinni. A felgyorsult műszaki fejlődést az is mutatja, hogy általában 5 évnél rövidebb, a legtöbb esetben 2-3 éves idő intervallum szükséges egy új konstrukció létrehozásához. Ilyen munka hallatlan szellemi erőfeszítést, korszerű felkészültséget igényel a műszaki társadalomtól, de a társadalom egészétől is. A minőségi munka, a tudás minőségének és feltételeinek javítása vezethet el a kibontakozáshoz, jelenthet a mainál jobb életmódot. Kutató- és innovációs műhelyek, parkok Intézet — saját gyárral Megszoktuk már, hogy a világhíres termelővállalatok saját kutatóintézettel rendelkeznek. Viszont még csak most kezdünk megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy ennek a fordítottja is megtörténhet: gyára van a kutatóközpontnak. E kevés ilyen intézmény közé tartozik például a MÜKI (Műanyagipari Kutató Intézet) is, amely Soroksáron rendezett be magának egy kísérleti termelőüzemet. Aki Bogdán Mária marketingvezető kíséretében odalátogat Zuglóból (ott van az intézet központjai), azt hamisítatlan üzemi látvány fogadja, nagy gyári csarnokokkal, zümmögő gépek sokasága mellett dolgozó kék munkaruhás „szakikkal”. Dr. Doubrovszky Sándor tudományos igazgatóhelyettes szerint vagy négy kézzelfogható előnyük származik az üzem birtoklásából. Az elsővel kezdve: csak így lehet teljes az innovációs lánc. Ismeretes, hogy öt szakaszt értenek e lánc teljességén - a piackutatást, a kutatási téma kijelölését, a kutatás realizálását, a kísérleti gyártást, a marketingmunkát - és kiemelkedő szerepet tulajdonítanak a negyedik periódusnak. Hogy miért, azt Doubrovszky Sándor egy repülőgépgyártási hasonlattal példázza. Eszerint nem elég megtervezni egy új repülőgépet, megépíteni a modelljét, kipróbálni a szélcsatornában, majd pedig előállítani a maga tényleges méretében. A pilóták szemében ugyanis ez a gép még mindig csak félkész terméknek számít, még akkor is, ha minden csavar a helyén van már benne, mivel nem repülték még be. De ha már a berepülés is megtörtént, ha az ott tapasztaltak ismeretében módosítottak a gépen, akkor már a pilóták is elfogadják. Nos, a MÜKI tudományos igazgatóhelyettese szerint az ő kísérleti üzemüknek is olyan szerepük van az új vegyipari termékek előállításában, mint a berepülési folyamatnak a repülőgép- gyártásában. A saját gyárnak az a második előnye, hogy gyorsabb, hatékonyabb kutatásra van módja így az intézetnek. Hogy miért, az könnyen belátható. Ha ugyanis egy kutatóintézet sok céggel kénytelen együttműködni valamilyen új termék ki- fejlesztése végett, akkor a partnerekkel együtt nő az áttételek száma is. Ha viszont csak kevés „fogaskerékre” van szükség, akkor az egész mozgás, vagyis kutatás felgyorsul. Egyébként nehéz is volna versenyben maradni másképp, hiszen - hogy egy példát említsünk - az intézet a Villamos Szigetelő és Műanyaggyárral összefogva azért tudta egy nagy, USA-beli világcéggel szinte egy időben kidolgozni az úgynevezett zsugorcsőgyártás technológiáját, amelyet többi között kábelek szigetelésénél használnak, mert a saját gyár birtokában ehhez az elvhez tarthatta magát. Napjainkban egyébként már az úgynevezett epoxigyanta a MÜKI egy slágere, amelyet az NSZK-ba is exportálnak. Ez az epoxigyanta - amely többé-ke- vésbé hasonlít a barkácsolók által használt epokithoz - már „elvezet” bennünket a saját gyár harmadik előnyéhez, vagyis a termelés „vezérléséhez”. Bár ez a megfogalmazás így kissé elnagyolt, a lényegre azért rávilágít. Ha ugyanis igaz az a mondás, hogy a tudomány már termelőerővé vált, akkor az is értelemszerű: egy kutatóintézet gyárának nem tömegáru előállitásáre kell szakosodnia. Sokkal jobban teszi, ha - a termelők közötti munkamegosztásra építve - azt a szakaszt emeli ki, ragadja magához a termék előállításának technológiai folyamatából, amely a leginkább kutatásigényes. A már említett epoxigyantára visszatérve ez azt jelenti, hogy a TVK például száztonna- szám gyártja ennek az alapanyagát, a lét- fontosaságú aktív hígítóját viszont a MÜKI gyára készíti. Márpedig a hígító mennyiségétől, összetételétől függ, mire használható ez a gyanta: festékgyártásra, fémek ragasztására vagy másra. Ebből következik, hogy sok gyárunk vásárol hígítót a MÜKI-től, köztük a Budalakk is például. Végül amolyan puffer jellege is van ennek a kísérleti gyárnak, vagyis nélkülözhetetlen, kiegyenlítő szerepet tölt be az intézmény gazdlákodásában. Tavaly például mintegy 140 millió forinttal részesedett az intézet 240 milliós árbevételéből, hiszen több kelendő terméket gyárt még. Ezek közé tartozik például a Teramid fantázianevű termékcsalád is. Ez a nylonszerű műanyag (valóban az) ugyanis olyan kopásálló és tartós, hogy fogaskerekeket, a textiliparban használatos veté- lőket hidraulikai gépalkatrészeket és hasonlókat gyártanak belőle. Minthogy ezekből csak kicsiny mennyiséget igényel a hazai piac, más magyar gyárak nem is tartják kifizetődőnek, hogy ezek előállítására szakosodjanak. A kutatások „egyéb” hasznát meg a li- cenceladásokból származó bevételeket is beszámítva egy olyan kutatóintézet képe bontakozik ki a szemünk előtt, ahol az „átlagmérnökre” vagy kétmillió forint árbevétel jut évente. Ezért sorolják a legsi- 'kerebb ipari kutatóintézetek közé a MÜKI-t. Portré Dr. Bordás István ÚJSÁGHÍR: - Dr. Bordás Istvánt, aki éveken át volt a Neumann János Számítógép Tudományos Társaság Tolna Megyei Szervezetének titkára, a közelmúltban az egyesület elnökének választották. Már kisdiák korában is az egzakt tudományok vonzották, főként a matematika. Ám, abban az időben maga sem gondolta, hogy a számítástechnikával kötelezi el magát, amely végül is hivatásává vált. A nagydorogi születésű Bordás István a gyönki gimnázium elvégzése után a Budapesti Műszaki Egyetem gépészmérnöki karára került, ahol 1964-ben szerzett diplomát. Mint gyakorló mérnök a Tolna Megyei Vízmű Vállalatnál kezdett, melynek később a főmérnöke lett. 1976-ban viszont a szekszárdi kórházba telepített számítógépközpont, a komputerek világának vonzásába került. Azóta is ott dolgozik.- Amikor a műegyetemre jártam, még nem volt számítástechnikai képzés. Persze, magam is voltam a Budai Várban, ahol a Magyar Tudományos Akadémia számítóközpontjában az első Ural-2. típusú gép működött. De hol vagyunk már attól az időszaktól! A szekszárdi kórház 1975-ben kapta az R-10-et, ami a napokban fejezte be a pályafutását. Helyébe, a csúcstechnológiát jelentő nagyteljesítményű komputer került. Dr. Bordás István ma az Egészségügyi Minisztérium irányítása alá tartozó Gyógyító Ellátás Információs Központ igazgatóhelyettese. Amikor a Számítógép Tudományos Társaság Tolna Megyei Szervezetének tevékenységéről kérdezem, válasza valahol meglepő:- A megyei egyesület kilenc esztendővel ezelőtt alakult, más megyékben évekkel korábban. Az erjedést a kórház és a SZÜV számítóközpontjában dolgozó szakemberek segítették elő, később a Paksi Atomerőmű Vállalatnál dolgozók. Úgy érzem, hogy társadalmi szerveztünk sem országosan, sem pedig a megyében nem tett meg mindent a számítástechnikai kultúra terjesztésében. Meggyőződésem, hogy a vezetőknek szüksége lenne olyan továbbképző tanfolyamon való részvételre, ahol megismerhetnék a számítástechnikai eszközök alkalmazásának lehetőségeit. Igen fontosnak tartom, hogy a gazdasági és társadalmi szervezeteknek is adjunk nagyobb szakmai segítséget különböző felmérések elkészítésében, továbbá a döntésre hivatott vezetőkkel mielőbb meg kellene ismertetni a vállalati információs rendszerrel összefüggő kérdéseket. Nem a szervezetünknek róható föl, hogy az általunk tervezett tanfolyam nem indult be az elmúlt esztendőben. A megyében működő gazdasági egységekre és intézményekre főként a számítógépes programok felhasználása a jellemző. Tevékenységünket tekintve ezt figyelembe kell venni. Idén például egy országos szakmai rendezvényt szervezünk, a Szoftnet számítástechnikai konferenciát. A villamosság biztonságtechnikája „Már az őskor embere is ismerte és félte a légköri villamos jelenségek legjellegzetesebbét, a villámot, de tűzgyújtó hatását már fel is használta saját céljaira. Az ókorban már azt is tudta az ember, hogy például állati szőrrel megdörzsölt borostyánkő kisebb tárgyakat magához vonz, sőt a villamosság addig megismert jelenségeit Thales már i. e. 600 körül tanította is.” olvashatjuk A villamosság biztonságtechnikája című kiadvány előszavában. A kötet ismerteti a gyakorlati villamos mérték- rendszert, bemutatja a villamosság alaptörvényeit és alapösszefüggéseit, leírja a leggyakoribb villamos műszereket és alapméréseket, közli a villamos gépek legfontosabb jellemzőit, röviden, rendszerezve szól az áramirányításról, az erősáramú elektronikáról, ismerteti a vegyi áramforrásokat stb. A kötet szerzői: Dózsa János, dr. Hajdú László és Mátrai Győző egy igen hasznos szakkönyvvel gyarapították munkavédelmi-biztonságtechnikai irodalmunkat. HÍREK- Kibővített elnökségi ülés. A MTESZ Tolna Megyei Szervezete kibővített elnökségi ülést tartott, amelyen megtárgyalták az ideológiai munka időszerű kérdéseit, az MSZMP KB decemberi tájékoztatója alapján. *- Számítástechnikai bemutató és vásár. Február 25-27-e között rendezik meg, a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen, az SZVT és a MTESZ támogatásával, a Mikro-CAD országos számítástechnikai kiállítást és vásárt. A rendezvény keretében állásbörzét és kerek- asztal-beszélgetést is szerveznek a rendezők. *- A MTESZ főtitkárhelyettese Szek- szárdon. Dr. Henczi Lajos, a MTESZ főtitkárhelyettese Szekszárdon találkozott a Tolna megyei szervezet tagegyesületeinek képviselőivel. A megbeszélésen tájékoztató hangzott el a MTESZ feladatairól. *- A Gépipari Tudományos Egyesület elnökségi ülése. A GTE elnöksége legutóbbi ülésén megtárgyalta és elfogadta az egyesület idei munkaprogramját. Idei rendezvényeik közül kiemelkedő az a szakmai konferencia, amit a korszerű szerszámgyártási elvek ipari alkalmazásának kérdéseiről rendeznek. *- Paszler József, aki hosszú éveken át volt a titkára az Építőipari Tudományos Egyesület Szekszárd városi csoportjának, valamint az urbanisztikai bizottságnak, nyugdíjba vonult. Egészségi állapotára való tekintettel saját kérésére felmentették a titkári funkció alól. Az oldalt összeállította: SALAMON GYULA
