Tolna Megyei Népújság, 1988. febuár (38. évfolyam, 26-48. szám)

1988-02-13 / 37. szám

1988. február 13. KÉPÚJSÁG 9 „Egy út van csak, előre” Tények a termelőszövetkezetről Fadd község legnagyobb, legjelentő­sebb munkaadója az 1959-ben négy téesz egyesülésével létrejött Lenin Ter­melőszövetkezet. Puskás János elnök tíz éve áll a szövetkezet élén.- A nagyüzemi gazdálkodás elejétől nyereséges volt nálunk. Amíg kezdetben 32 forint volt egy munkaegység, addig 1987-ben a dolgozók jövedelme átlago­san 75 ezer hatszáz forint volt. Közel öt­ezer hektáron gazdálkodunk, a dolgozó tagok létszáma 612 fő. A szövetkezet el­múlt évi tiszta nyeresége 31,5 millió fo­rint, a nyereségrészesedés nyolc száza­lék. Nem volt könnyű év 1987, a téli fagy­károk, a nyári aszály és a rendkívüli jégvi­har okozta károk miatt. Ez leginkább a növénytermesztési ágazatunkat súlytot- ta. Itt az árbevétel több mint kilencmillió forinttal marad el az előző évitől. Az állat- tenyésztési és az ipari főágazat árbevé­tele meghaladta a tavalyit. Amúgy érde­kességként megemlítem, hogy a zöld­ségnövényeket - fehérpaprika, fűszer- paprika, hagyma - s a hibridkukorica­vetőmag. A tagság a háztáji gazdaság­ban, intenzíven termeszti. Ez jövedelem­kompenzálást jelent, plusz keresethez juthatnak így.- Sokat javultak a munkakörülmények az elmúlt évek során nálunk - veszi át a szót a téesz párttitkára, Osztermajer Já­nos. - Üzemi konyhát, ebédlőt építettünk, ahol a dolgozóknak csak a nyersanyag- költségeket kell megfizetniük. Az üzem­orvosi rendelőbe naponta jön az orvos, minden munkaegészségügyi vizsgálatot elvégez, a jogosítvány meghosszabbítá­sáért sem kell vidékre menniük az embe­reknek. Üdülőnk van Harkányban. A tag­ság egyharmada fiatal, harminc év alatti. Az üzemben bekövetkezett specializáció folytán erősödött a szakmérnöki vezetés, nőtt a szakmunkások, betanított munká­sok száma. Három alapszervezetben 102 párttagunk van, a pártszervezetet decent­ralizáltuk, szakosítottuk munkaterületen­ként. Ennek nagy előnye, hogy a pártszer­vezet speciális dolgokkal tud foglalkozni, az adott területnek megfelelő programot tud kidolgozni, ezzel aktívabbak, vitaképe- sebbek lettünk. A politikai munka nálunk szervesen kapcsolódik a gazdasági mun­kához, szoros kapcsolatban van egymás­sal. Mi mindnyájan azt valljuk, amit az elnö­künk szokott tréfás-komolyán mondani: „Egy út van csak, előre”. Furcsa kirakat A nagyközség kereskedelmi ellátása megfelel a település státusának. Iparcikke­ket a környékből idejárnak vásárolni az em­berek. Jó a ruházati áruk és a cipők kínála­ta. Ami a műszaki árut illeti, az országoshoz hasonló a helyzet, talán még egy kicsit jobb is. Mint ahogyan a falugyűlésen - már nem először - kifogásolta a lakosság, zavarok a tej- és a kenyérellátásban vannak. Hét vé­gén gyakran kevésnek bizonyul a mennyi­ség, gyakran későn jön meg az áru. Ez főleg az iskolások esetében jelent gondot. Úgy tűnik a zavarokért fele-fele arányban hibáztatható az ipar és a kereskedelem. Az ellátás bővülését jelenti az új ha­tósági húsbolt is. A képünkön szereplő kirakat csak kifelé mutat ilyen sivár képet. Szekrények a kirakatban - háttal az utcának A község négy orvosa közül az egyik dr. Boros Hilda Orvosi rendelő — helyben A Felszabadulás utcai rendelő előtt piros gyermekkocsi parkíroz a szemer­kélő esőben. Csak pár perce kezdett cseperészni, az anyuka valószínűleg ezért nem tolta be a tárolóhelyiségbe. Megtehette volna, mert az is tartozik az új gyermekorvosi rendelőhöz, amelybe két hónapja hordhatják szüleik a beteg kicsi­nyeket. Végre helybe, s nem kell Tolnára utazniuk. Nagy szükség volt a létesítményre, az látszik, mihelyt belépünk a kellemes me­legre fűtött váróterembe, mert öt-hat anyukával és kisebb-nagyobb gyermek­kel is találkozunk. Bent, a tágas, korszerű rendelőben dr. Boros Hilda, a nemrég Romániából ideköltözött barátságos doktor néni éppen Koszter Istvánt vizs­gálja. A kisfiú csúnyán köhög, láztól csil­logó szemei árulkodnak róla, ő is az ilyenkor télen leggyakoribb vírusos légúti fertőzés egyik áldozata. Hősiesen, egyetlen könnycsepp nél­kül tűri, hogy megnézzék a torkát, meg­hallgassák a tüdejét. Nem fél, hisz több­ször is járt már itt.- Ilyenkor naponta ötven-hatvan kis beteg is megfordul nálunk, hétfőnként pedig húsz kisbabát hoznak tanács­adásra a mamák. Szerencsére minden szükséges felszereléssel rendelkezünk, jó körülmények között fogadhatjuk őket - mondja a doktornő, majd hívja a követke­zőt. Dombori megtelt A tanács nem ad el több telket Fadd-Dombori üdülőterületre idén már ki lehetne tenni a táblát: Minden hely elkelt! Üres telekért hiába kopogtatna be bárki a tanácshoz, kénytelenek lennének elkülde­ni. Az eddig felépült 600 egyéni és 60 válla­lati üdülő lakója és vendége, valamint a csak alkalmanként érkező fürdőzők ezrei ugyanis akkora tömeget jelentenek nya­ranta, hogy a Duna-holtág itteni vízterülete ennél többet már nem bír el. így aztán több új telket nem kíván eladni a tanács, esetleg olyanokat, amelyek - mi­vel gazdája elhanyagolta - visszaszállnak a tulajdonába. Az egyre nagyobb terület elfoglalása he­lyett ezért inkább a meglévő utcák, part­szakaszok, út- és vízellátását, parkosítását, kereskedelmi hálózatát kívánják javítani. A tervezett kajakpálya mellett szerepel az el­képzelések között harmadik strand kialakí­tása is, de erre előreláthatólag a következő három évben még nem lesz pénz. A nyárra várva Régi idők búvára Schöck Gyula a Statisztikai Hivatalnál dolgozott huszonnyolc évig, Faddról járt be Szekszárdra naponta. Talán innen a türelem, amivel a Tolna Megyei Levéltár porosodó aktáit, iratait böngészi szabad­idejében évek óta. Idézi a múltat, vallatja a letűnt időket, kutatja eleink cselekede­teit.- A világtól elzárt falu volt ez a felsza­badulás előtt - mondja az öszhajú, szem­üveges, tudós kinézetű, fiatalos, idős úr - elkerülte a budapest-eszéki út. A paks- faddi vasútvonal a falu képviselőtestüle­tének nyakassága miatt nem épült meg, a hajóállomás pedig Dombodban volt. Még a vándor színtársulatok is elkerülték, ma­gába forduló életet élt. Zárt közösség volt ez, az akkor itt élők magukénak érzeték a községet. Képzelje csak el, a század elején kilenc öntevékeny egyesület mű­ködött helyben, az önkéntes tűzoltók egyesületétől a kereskedők és iparosok körén át a polgári lövészegyesületig. Lel­kes, öntevékeny emberek voltak: mű­kedvelő színielőadásokat, táncmulatsá­gokat rendeztek. Évről évre versenyez­tek, hogy ki rendezze az első szüreti bált - természetesen zenés felvonulással - mivel akkor volt a legnagyobb a bevétel.- Amikor az 1800-as évek elején a fad­di határban egy római kori mérföldkövet fordított ki az ekevas - folytatja a múltat idézve az amatőr helytörténész - köz­költségen kiállították a falu főterén, a latin szöveg magyar fordításával. A me­gyei múzeum alapításakor kérték az ille­tékesek, hogy vinnék be, adnák oda kiál­lítani. A képviselőtestület beleegyezett, de kikötötte, hogy két ember kísérje be a követ a megyeszékhelyre és kérjenek írást róla, hogyha a múzeum megszűnne, akkor a tulajdonjog szálljon vissza a falu­ra. Jobban ügyeltek akkor az emberek a múlt emlékeire, mint manapság - kom­mentálja szomorkásán a történetet Schöck Gyula.- A felszabadulás előtti 80-100 évről alig tudnak valamit a mai gyerekek, a sa­ját fiaimnál is tapasztaltam ezt annak ide­jén - teszi hozzá mintegy magyarázat­képpen, hogy miért fordult a múlt felé. - Fadd községnek van egy részleges mo­nográfiája, amit 1941-ben Bartal Aurél földbirtokos íratott, ezt szeretném én pontosabbá tenni, kiegészíteni. Nagyon sok korabeli oklevél, peres irat vall a falu akkori életéről, ezeket vallatom én, ez a szenvedélyem. Tudja, nagyon jó volna, ha sikerülne valaki fiatalt beoltanom ez­zel a szenvedéllyel... A faddi helytörténész Majdnem igazi családok Új módszer a nevelőotthonban Ha ezt a szót halljuk, nevelőotthon, leg­többen óriási hálótermekre, vaságyakra, s vasszigorral kormányzó nevelőkre gondo­lunk. A kép az ilyen jellegű intézmények nagy részére sajnos rá is illik, egyre több azonban az olyan is, ahol próbálnak minél melegebb, egy igazi otthonhoz hasonló légkört teremteni a szerencsétlen sorsú növendékeknek. Néhány éve az ország több intézetében bevezették az úgynevezett családi típusú nevelési módszer. Ennek lényege, hogy az azonos nemű testvéreket együtt, lehetőleg azonos csoportban, s lakáshoz hasonló körülmények között helyezzék el. Alapos előkészítés, többszöri tapasztalatcsere után két éve megkezdték ezt a faddi neve­lőotthonban is, ahol 100, veszélyeztetett családból származó árva, illetve antiszo­Az oldalt készítették: Cser Ildikó, Gottvald Károly, F. Kovács Éva, Ihá- rosi Ibolya és dr. Töttös Gábor. ciális viselkedésű kiskorú fiú és lány lakik. Az intézmény házi brigádja idén február el­sejéig kialakított, s szeptemberre még átad újabb négy olyan hálóteremből, konyhá­ból, gardróbból, fürdőszobából álló blok­kot, amelyekben, hét, nyolc, tíz 1 -8. osztá­lyos gyermek alkot pedagógus vezetésé­vel egy-egy „családot”. A gyerekek maguk takarítják kis birodalmukat, az ágynemű ki­vételével ők mossák a ruhájukat, s - egye­lőre csak szabadszombatokon - főzhet­nek is. Délután tanterem helyett a szobá­jukban tanulnak, de hogy teljesen ne zár­kózzanak el többi társuktól sem, tévét néz­ni, étkezni, különböző rendezvényekre kö­zös helyiségekbe járnak. A gyerekek látha­tóan jól érzik magukat, jobban ragaszkod­nak környezetükhöz, jobban vigyáznak rá. Nyugodtabbak, szorosabban kötődnek csoporttársaikhoz, nevelőjükhöz, gyer­mekfelügyelőjükhöz is. S bár az igazi csa­ládot semmi sem pótolhatja teljesen, bizo­nyos modellt, példát adhatnak az így eltöl­tött évek arra, milyen életformát alakítsa­nak majd ki maguknak, ha felnőnek. A kajakpálya helyén kotorja a medert Minden foghíjat beépítenek A Duna soron eltűnt egy fasor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents