Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-14 / 11. szám
1988. január 14. í TOLNA \ IRrEPÜJSÁG 3 A profilbővítés jegyében Bankképviselet a számítóközpontban A figyelmes járókelő néhány hete apró változást vehetett észre a SZÜV szekszárdi számítóközpontjának bejárati ajtaján. A változás - legalábbis az ajtó szempontjából - a szó szoros értelmében kicsi, hiszen mindössze egy embléma és egyetlen szó került rá: UNICBANK. Ismét egy a sok között - legyinthetnénk, mert megszoktuk, hogy a bankrendszer tavaly megkezdődött átalakulása óta egyre-másra hallunk újabb pénzintézetek létrejöttéről. Ez a bank azért kicsit más, mint a többi. Minden jogosítvánnyal rendelkezik, amivel a kereskedelmi bankok, és azokhoz hasonlóan jegybanki irányítás és az állami bankfelügyelet ellenőrzése mellett folytatja tevékenységét. Van azonban speciális vonása is. Alapítását a külföldi működő tőke magyar gazdaságba való fokozottabb bevonásának és a nemzetközi pénzügyi kapcsolatok erősítésének szándéka motiválta. Ennek megfelelően a részvénytársasági formában létrejött bank tulajdonképpen vegyes vállalat; az alaptőke 45 százaléka külföldi tulajdonban van, az 55 százalékot pedig magyar pénzintézetek és szövetkezeti szervezetek jegyezték. E formából adódnak az UNICBANK speciális jogosítványai, mint például devizahitelek nyújtása, a külkereskedelemmel kapcsolatos banki szolgáltatások teljes köre, a nemzetközi pénz- és tőkepiacokon való fellépés. Hogyan kerül ez a bank az elegáns Váci utcai székházából Szekszárdra? Erről beszélgettünk Nádor Ivánnal, a számítóközpont igazgatójával.- A bank alapításával szinte egy időben fölvetődött a SZÜV-vel való együttműködés gondolata. A mi országos hálózatunk és kiterjedt ügyfélkörünk az az alap, amire a kapcsolat épül. A banknak képviseletei nyíltak országszerte a megyei számítóközpontokban, így nálunk, Szekszárdon is - mondja Nádor Iván. A számítóközpontnak számos gazdálkodó szervezettel van kapcsolata, akiknek ajánlja a bank szolgáltatásait, azon felül - jutalék ellenében, - képviseleti helyet, futár- szolgálatot, iratmásolást, stb. biztosít számára. A tervek szerint a jövőben számitógépes rendszer kidolgozásával is segítik a bank munkáját. Az együttműködés természetesen csak a kölcsönös előnyök alapján létezhet, a SZÜV nemcsak ad, kap is. A már említett jutalékon felül ez a kapcsolat lehetővé tette a profilbővítést, vagy a kissé már elcsépelt, de kifejezőbb szót használva, a több lábon állást. A számítóközpontok komplex szolgáltatást kívánnak nyújtani ügyfeleiknek, mely a gépek beszerzésétől, beszerelésétől a programok biztosításáig és a szervizelésig sok mindent tartalmaz. A komplex szolgáltatás, - vagy akár annak egy része, például maga a számítógép - pénzbe kerül, ami esetenként hiányzik az ügyfeleknél. Immár ez a probléma megoldódni látszik, hiszen az UNICBANK forgóeszköz- és beruházási hitelekkel, belföldi és import lízingügyletek lebonyolításával (is) az ügyfelek rendelkezésére áll.- A banknak - mint láttuk - vannak speciális jogosítványai, szolgáltatásainak zöme azonban olyan, amelyet a megyénkben lévő kereskedelmi banki fiókok - s ezek száma a hirek szerint tovább nő - is nyújtanak. Tapasztalatom szerint a gazdálkodó szervezetek a banki szolgáltatásokat többnyire ott veszik igénybe, ahol a számlájukat is vezettetik. Milyen lehetőséget lát az erősödő konkurenciában az egyszemélyes - aki nem is kifejezetten bankszakember, hiszen a SZÜV alkalmazottja - képviselet előtt?- A SZÜV széles ügyfélköre véleményem szerint az egyik biztosíték. A másik, hogy a SZÜV alkalmazottja, aki a banktól kapja a megbízását a bankképviselet ellátására, jól ismeri az ügyfeleket azok igényeit ami jobbá teheti a szolgáltatásokat. Ezzel együtt lehet, hogy erős lesz a konkurencia, de ez majd még jobb munkára ösztönöz bennünket. -riFutópróbán az új motorvonat _.. „nmmrJm m áÉP* A Budapest-Vác vonalon megkezdődött a Mozdony- és Vagongyár Vállalat és a Ganz Villamossági Művek által közösen kifejlesztett villamos motorvonat futópróbája. Az új motorvonat terveit magyar szakemberek készítették el. A jármű vezérlése és irányítása elektronikus. Az energiatakarékos vonat legnagyobb sebessége 120 km/óra, s elődeinél lényegesebben jobban gyorsul. Várhatóan az év első negyedétől áll a menetrend szerinti forgalomba. Megállapodás az értékpapír-forgalom összehangolására A győztes csapat Az országjárás mesterei - Szekszárdról A tévé január 30-án közvetíti a versenyt A magyarországi értékpapír-kereskedelem összehangolására a Magyar Nemzeti Bank, a Magyar Gazdasági Kamara, valamint 22 pénzintézet - kereskedelmi bankok, biztosítók, szakosított pénzintézetek és vegyes tulajdonban lévő bankok - megállapodást kötöttek. A megállapodásban részt vevők rövidesen információs központot hoznak létre az értékpapír-forgalomban kialakuló árfolyamok felmérésére és rendszeres közzétételére. Valamennyi pénzintézet tájékoztatja az általa vásárolt, illetve eladott értékpapírok forgalmáról az információs központot. Ezeket az adatokat összesítik, s a tényleges eladási, illetve vételi árak alapján kiszámítják egyes értékpapír-fajták árfolyamát. A jelenlegi árfolyamtáblázatok ugyanis csak azt tartalmazzák, hogy az érintett bankok milyen áron kínálják, illetve veszik meg a kötvényeket. A tényleges árfolyamok már tükrözni fogják az értékpapírok piaci keresletét, és informálnak a kibocsátók jövedelmezőségéről, az értékpapírok megítéléséről. A megállapodásban résztvevő bankok képviselői minden héten egy alkalommal üzleti találkozót is tartanak. Ezen a tőzsdenapon a bankok üzletkötői vásárolnak, illetve eladnak kötvényeket, részvényeket és különböző állampapírokat. Az első ilyen üzleti találkozót január 19-én, kedden rendezik meg a Váci utcai Nemzetközi Kereskedelmi Központban. Négy pedagógus - hat diák. ők a csapat tagjai. S bármilyen furcsa, pontosan olyan közöttük a tónus, mintha „igazi” csapat lennének. Azért, mert egy ideje - megalakulásuktól - valóban igazi csapat. Mindössze a „vegyessége” miatt lepődik meg - persze, jó érzéssel - az ember. A Szekszárdi 1. Számú Általános Iskola igazgatói irodájában ülünk tizenegyen. (Kollegám áll, mert ő fotózik.) A hangulat pedig roppant kellemes, noha nem a tanórából „lopjuk” a perceket, hanem a délutánból, a szabad időből. S most pedig legyünk stílszerűek „iskolailag”, tehát olvassunk névsort, s egészítsük ki azzal, hogy a fényképeken is a közvetkező felsorolásban ülnek (jobbról-balra) a diákok és tanáraik: Bányai Renáta, Temesi Orsolya, Lovász Renáta, Oláh László és Vidovszky Gergely. (Gergő húga, Lilla e beszélgetésen nem tudott részt venni.) A másik képen pedig Vadócz Eszter, Keserű Zsuzsa, Jakab Géza csapatkapitány, Palotás Zoltán és Farkas Sándor. A Tájak, korok, múzeumok mozgalom tizedik évfordulójának valóban méltó megünneplésére rendezték meg a Barangolás hazai tájakon című vetélkedősorozatot - csöppet sem titkolva azt a szándékot, hogy mind többen ismerjék meg hazánkat, gyönyörködjenek csodálatos tájaiban, egy-egy szép épület mellett ne rohanjanak el, a családi autókiránduláskor ne legyenek restek 10-20 kilométernyi kitérőt tenni akár a szép látnivalóért, akár egy történelmi, vagy építészeti emlékért... Lehet, hogy tapasztalatom nem általános, de tapasztalat: sok olyan külföldről hazatérő családdal beszéltem, akik az idegen tájban, épületekben gyönyörködve eltöltött nyolc-tiz nap után belépve a magyar földre, szinte csak lépésben közlekednek a határtól hazáig. Mert sorra fedezik fel - s ilyenkor kezdik valójában értékelni - a felfedezni valókat, s tulajdonképpen e percektől válnak országjáróvá. S hogyan vált azzá a csapat? S egyáltalán, ők maguk hogyan lettek csapattá? Amikor meghirdették a versenyt, egyik tanárban felmerült:- Milyen jó lenne versenyezni, azaz, hogy játszani, s közben a gyerekeknek is megmutatni olyan szépségeket a környékből, melyekről legfeljebb csak hallottak.- Iskolánkból szép számmal dolgoznak a városi úttörőház természetbarát szakkörében - mondja Jakab Géza - igy tőlük kérdeztük, hogy kinek lenne kedve benevezni - s a folytatás helyett a tanulókra mutat. S ahogyan az lenni szokott a vetélkedőknél, rendre végigjárták a verseny egy-, illetve kétlépcsős útját, illetve az azzal kapcsolatos igazi útvonalat. S ahogyan telt-múlt az idő, egyre biztosabban állták meg helyüket a fordulókban, így egyre többet készültek, egyre többet járták a megyét, mig a hat legjobb csapattal egyetemben „megvívták a csatát” Szekszárdon, a régi megyeháza nagytermében. Az ott szerzett pontokkal a tarsolyukban jutottak tovább az országos középdöntőbe.- Oda az országból 24 csapat jutott, s háromszor nyolc csapat mérte össze tudását az első fordulóban, ahonnan pedig 2-2 csapat jutott tovább a döntőbe - emlékezik Palotás Zoltán, majd nevetve egy szót kiigazít: - Akkor úgy éreztük, hogy juthat tovább.- Szóval tettük a dolgunkat - hallhatjuk ismét a csapat kapitányát. - S egyszerre csak izgalmassá vált a dolog: egy jól megoldott feladat után az első helyre kerültünk.- Akkor kicsit izgultunk - mondja Lovász Renáta. - Mert előtte is izgalmas volt... de nem ennyire. S egyébként is Géza bácsi és a többi tanár is azt mondta, hogy játéknak kell felfogni az egészet, ami persze rengeteg tudás megszerzését is jelenti.- Ötvenöt Tájak-korok-múzeumok füzetből készültünk föl egyebek között - tudjuk meg Farkas Sándortól. S hogy mennyire volt igazságos az „elosztás”? Ezen jót nevetnek a gyerekek. Majd Renáta így foglalja össze:- Hát, nagyon „igazságos”... Mi két-két füzetet tanultunk meg, a tanárokra viszont tizenvalahány jutott.- Én nem izgultam - nevet Oláh Laci. - Izguljanak a „szurkolók”! - de azért látszik, hogy az emlékezés sem közömbös számára. S mikor ezt megjegyzem, igen nagy nevetés támad, s következik a kedves sztori, mely a fővárosi ideiglenes lakhelyükön, a Hotel Ifjúságban történt. Amikor az elegáns étterembe mentek vacsorázni, Laci a függöny helyett egy idegen kislány pulóverét fogta meg.- Azóta is leveleznek - s Jakab Géza szavait újabb nevetés követi. Szóval igen jó a hangulat, s jó volt a versenysorozaton mindvégig, bár kicsit meglepődtek, amikor kiderült, hogy csak néhány csapatban vannak gyerekek. A többit idős, tapasztalt felnőttek, mi több „időmilliomos” és jól felkészült nyugdíjasok alkotják. Tehát ezek után érthető, hogy a döntő harmadik helyezettjeit „győztes csapatnak” titulálom - s hozzá teszem, hogy valóban azok is! S hogy miért nem szól most a fáma a vetélkedő részleteiről? Annak az a magyarázata, hogy a döntőt a televízió - felvételről - közvetíti január 30-án. Arról viszont kissé bosszúsan mesélnek, hogy a középdöntőben és a döntőben egyaránt sok volt a hibás kérdés, s hiába óvtak utólag - mármint a bizonyítékok beszerzését követően - a versenyzők, a zsűri nem módosított a pontokon. A pontokon, melyeket igazán „érdekesen” mértek. Például be kellett járniok a Budai Várban egy útszakaszt - térkép segítségével. Igen sok időbe tellett a terület alapos megismerése és a fontos adatok rögzítése a fejekben. E feladat jó megoldásáért mindössze öt pont járt, három szerszám felismeréséért viszont hat! S bosszankodnak azért is, mert egy-egy kézenfekvő dolgot „elszúrtak", de a primitív kapcsolólámpa gyors gyújtogatása is gyakran bezavart.- A bakik ellenére is nagyon szép, élményekkel teli volta néhány Budapesten töltött nap - állapítják meg együtt, s ismét jót derülünk, ugyanis a csapat annyira nem számított ilyen eredményre, hogy „gála-ruhát” nem is vittek magukkal. Úgyhogy a tévészereplésre Jakab Géza, édesanyjától kapott egy frissen vásárolt inget. Láthatjuk majd a televízióban a feladatok egy részét, talán a bizonyos „szatócsboltot” is, amit be kellett rendezniük. Ez előre megadott feladat volt, amit még itthon készíthettek elő. Kérésükre a különböző vállalatok- húsipari vállalat, Aliscavin, a decsi Népi-Iparművészeti Szövetkezet, a Palota Bőrdíszmű - termékeket, reklámanyagokat adtak - készséggel. És sikert arattak Decsi Kiss János kötélből és kendervászonból készült alkotásaival is, melyek közül a Fészek címűbe stílusosan sárközi himestojá- sokat tettek. És beszélgetünk... sorra elevenednek föl az élmények, a hangulat kitűnő... S ezek után együtt várhatjuk a január 30-át, a tévé- közvetítés napját. V. HORVÁTH M. Fotó: CZAKÓ SÁNDOR Az összeszokott csapat tagjai kis helyen is elférnek... A pedagógusok illetve egy tanítvány
