Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-13 / 10. szám
2 TsíÉPÚJSÁG 1988. január 13. Francia elnökválasztási előkészületek László Balázs, az MTI párizsi tudósítója jelenti: Az idei francia elnökválasztás esélyesei csak a kővetkező hetekben jelentik be hivatalosan pályázásukat, a kisebb pártok jelöltjei azonban már megnyitották kampányukat. Az FKP Központi Bizottsága szerdán tartott ülésével indította meg tagsága országos mozgósítását André Lajoinie mellett. A párt szakadár elemei a hét végén Lyonban tartották első kongresszusukat Pierre Juquin pályázásának támogatására. A szélsőjobboldali Nemzeti Front nizzai konvenciójával bontott zászlót Jean-Marie Le Pen mellett. Le Pen kampánynyitó konvencióján a fasiszta jellegű párt mintegy kétezer hívén kívül megjelent Giorgio Almirante, aki évtizedeken át vezette az olasz újfasisztákat, a spanyol francóista Bias Pinar és a japán Kuboki, a Kommunistaellenes Világliga elnöke. Le Pen „A hit, remény, testvériség jelöltje” mezében lépett fel és azt ígérte, hogy „Isten segedelmével” megszerzi a győzelmet. Beszédében sűrűn hivatkoz- gatott a görög és latin kultúrára, a középkor lovagi eszményeire, de legfőképpen arra, hogy „a hit hegyeket mozgat meg, folyókat terel el és olykor kisebbségeknek nyújtja a diadalt, ha világosabbak és bátrabbak, mint a többiek”. A dekan- denciába süllyedt Európában vissza kell adni régi erejét és tekintélyét - mennydörögte Le Pen. Pártja főtitkára, Jean- Pierre Stirbois ezt azzal toldotta meg, hogy ma csak a Nemzeti Front tud úgy átlépni a hagyományos politikai választó- vonalakon mindenki felé, mint hajdan a gaulleizmus. A Nemzeti Front konvencióján kitűnt, hogy a szélsőjobboldal pártvezérei az első fordulóig jobboldali vetélytársaikra irányítják a fő tüzet, mert minél erősebb pozícióba akarnak kerülni a második forduló előtti alkuhoz. Stirbois azzal becsmérelte a kormánypártokat, hogy gyávák és megalkuvók vannak köztük. A régi aránytalan választási rendszer visszaállításával a baloldal parlamenti többségének szálláscsinálóivá váltak. A vasárnap tartott választási nagygyűlésen Le Pen „a hőkölés bajnokának” nevezte Chirac miniszterelnököt, aki megsértette szerinte a parlament jogait, mert nem merte vállalni egy új állampolgársági törvény parlamenti kimunkálását, inkább holmi „bölcsek bizottságára” bízta a javaslattevést. Le Pent odáig ragadta a szónoki hév, hogy mindezért végül „öntudatlan fasizmussal” vádolta meg a kormányfőt. Az FKP-ból kizárt Pierre Juquin elnöki pályázását támogató szakadár kommunisták Lyon egyik - szocialista irányítás alatt álló - külvárosában tartották első országos gyűlésüket. Több mint 60 megyéből mintegy 300-400-an jöttek össze. Kétnapos gyűlésükön elhatározták, hogy egyelőre csak laza szervezeti formát, afféle választási hálózatot hoznak létre Juquin jelöltségének támogatására. Egy esetleges párt alakítását vagy országos lap indítását május utánra halasztották - nyilván annak függvényében, milyen eredményt ér el jelöltjük a választáson. Juquin megjósolta, hogy mozgalmuk egyre nőni és erősödni fog és ezután minden választáson jelen lesz. Kijelentette, hogy nemcsak az FKP szakadárjait akarják maguk köré gyűjteni, hanem mindazon elemeket is, akik ma „mozognak” a francia társadalomban. A közvéleménykutatások az elnökválasztás első fordulójában 9-10 százalékot jósolnak Le Pennek, 5-6 százalékot Lajoinie-nek és 1-2 százalékot Juquin- nek. Az ÁBMH közleménye a magasabb vezető állású dolgozók keresetének bruttósításáról A magasabb vezető állású dolgozók bruttósított alapbérének megállapításával kapcsolatban az ÁBMH felhívja a figyelmet arra, hogy a jogszabályok és iránymutatások alapján az a helyes eljárás, ha a munkáltatói jogokat gyakorló szervezetek (minisztérium, országos hatáskörű szerv, tanács, vállalati tanács, közgyűlés, küldöttgyűlés) csak a bérköltség terhére fizetett összegeket (alapbér, általános bérpótlék, nyelvpótlék) bruttó- sitják. A prémiumban bekövetkező növekedést vagy csökkenést helytelen az alapbér bruttósításakor figyelembe venni, mert a központilag megállapított, 1988. január 1-jétől érvényes prémiummutatók és azok mértékei átlagosan ellensúlyozzák a személyi jövedelemadó miatti elvonást. Az ÁBMH szükségesnek tartja, hogy a gazdálkodó szervezetek, a magasabb vezető beosztású dolgozók bruttósított alapbérének megállapításánál a fentieket vegyék figyelembe, ha esetleg attól eltérő módszert alkalmaztak, azt vizsgálják felül és tegyék meg a megfelelő intézkedéseket. Mindezek mellett az ÁBMH az érdekelt szervezetek bevonásával felülvizsgálja a prémiumszámítás módszerének egyes elemeit. Amennyiben a magasabb beosztású vezetők alapbérét az általános szabályok szerinti bruttósítást meghaladó mértékben növelik, az már az 1988. évi béremelésnek számit. A dolgozók számára célszerű egyértelművé tenni, hogy a vezetői alapbéremelés mekkora hányada ered a bruttósításból és mekkora rész az ezen felüli béremelés. Pénzügyminisztériumi közlemény A vállalkozók (egyéni és társas kisvállalkozások) a megrendelő által 1987. december 31-ig részükre feladott, átutalt és 1988. január 10- ig a vállalkozás számlájára jóváírt vagy beérkezett össszegeket az 1987. évi bevételeik között szerepeltethetik. Társaságok esetében az 1988. január 10-ig jóváírt, az 1987. évi bevételek között szerepeltetett összeg 1987. évi tagi jövedelemként nem osztható ki. (MTI) A név megváltozott, a rendszer maradt - középen a junta vezetője, Namphy tábornok Haiti Délibábos demokrácia Egy hónap híján immár két esztendeje reménykedik Haiti népe, hogy a Duvalier- klán távozása után jobbra fordul sora. Ám az 1986 februári örömök - ekkor távozott csúfosan az országból „Baby Doc” Duvalier - óta eltelt események azt sejtetik: távol van még az igazi demokrácia, a felhőtlen boldogság a sokat szenvedett Haiti számára. Hiszen a múlt év november végére tervezett elnökválasztást sem tudták a féktelen erőszak miatt megtartani, és most január 17-én a megismételt szavazási forduló kimenetele is bizonytalan. Valamikor pedig nem volt ismeretlen fogalom a szabadság, a demokrácia ebben a 6 és fél milliós közép-amerikai államban, hiszen az Újvilágban az Egyesült Államok után másodikként vívta ki függetlenségét. Századunkban azonban száműzték az igazságosságot, az egyenlőséget arról a tájról. Az ország népe az egymást váltó diktátorok kegyetlen szeszélyei alatt nyögött, s egyre inkább szegényedett, közben egyes csoportok milliókat zsebeltek be. Nem volt ez másképpen a Duvalier-dinasztia uralkodása idején, az 1957-86. közötti időszakban sem, de a kizsákmányolás, a pénzhajszolás még féktelen állami erőszakkal is párosult. Ezekben az években ismerte meg a világ a „tonton macoute”, a hírhedt titkosrendőrség nevét, amelyhez kioltott életek tízezrei fűződnek mind a klán alapító Francois Duvalier, mind pedig fia, a mázsánál jóval súlyosabb Jean-Claude Duvalier alatt. Hosszú évekig hiábavaló volt minden próbálkozás, a nyugati félteke legszegényebb országában nem sokat törődtek az alattvalók véleményével. A harag és elégedetlenség egyre duzzadó vitorlájából a terror mellett Duvalierék úgy is próbálták kifogni a szelet, hogy megnyerték maguknak az országban uralkodó vudu vallás főpapjait. Ám egy idő után már a vudu istenek is megharagudtak Baby Docra, s kiszolgálóira, mert végül már csak a szégyellni való, de végül is az életét megmentő futást választhatta az „örökös-elnöki” pár. Az első hónapok önfeledt boldogságát azután lassan-lassan felváltotta a kiújuló elkeseredés és tiltakozás. Mert a diktátor távozott ugyan, s helyét az elnöki palotában elfoglaló katonai junta vezetője, Namphy tábornok demokráciát és választásokat ígért, de ez - mint tudjuk -, csak akkor ér valamit, ha be is tartják. Haitin nem tartották be. Szavazhattak ugyan az alkotmánymódosításról, s tevékenykedhetett az elnökválasztást előkészítő független bizottság is, de már a múlt év nyarán, amikor a hatóságok a korábbiakat idéző módon léptek fel a kormányzat praktikái ellen tiltakozókkal szemben, körvonalazódott, hogy Namphy tábornoknak nincs igazán ínyére a novemberi voksolás. Persze miért is tetszett volna neki? Egyértelműen a balközép irányzatok jelöltjei tűntek esélyesnek, miközben a Duvalier-klánt korábban maradéktalanul kiszolgáló politikusokat az előkészítő bizottság tíz évre eltiltotta a közéleti tevékenységtől. Ahogy közeledett azután a választás időpontja, úgy szaporodtak el a véres merényletek - elnökjelöltek is áldozatul estek amelyek mögött az egykori titkosrendőrség tagjai álltak, akik annyira felháborodtak a junta távolságtartó szemlélődésén, hogy már fényes nappal is fel-feltüntek a főváros, Port-au-Prince utcáin. Mindezek ismeretében nem is meglepő, hogyan garázdálkodhattak a néhai halálbrigádok a választási nap előestéjén, és az évtizedek óta várt napon egyaránt úgy, hogy lehetetlenné tették az urnák megközelítését. így a tábornok tulajdonképpen győztesnek érezhette volna magát, ám túlságosan nagyra „sikeredett" a nemzetközi felháborodás - és főképpen az amerikai dollárkút hirtelen elapadása arra ösztökélte a diktátorjelöltet, hogy sürgősen újabb időpontot tűzzön ki. Ez meg is történt. A bökkenő csak ott van, hogy ezúttal már a saját szája íze szerint szervezte meg a részleteket, az indulni jogosultak körét kiterjesztette - az előző előkészítő bizottság pedig már rég feloszlatta, tagjai örülhettek, ha elkerülték a „fonton macoute” bosszúját... Hiába, nem elég a fa törzsét kivágni, a mélyre nyúló gyökerektől is meg kell tisztítani a talajt. Ez azonban nem történt meg, a név más lett, de a hatalom továbbra is a régi rend urainak kezében van a karibi országban. Nem csoda hát, hogy ebből a „demokráciából” nem kér az elnökjelöltek többsége, s bojkottra szólítja fel a választópolgárokat is. Való igaz, megérett már az idő a tényleges változásokra, ám úgy tűnik, azokat nagyon nehéz lesz békés úton elérni. Nem kizárt tehát, hogy hamarosan harci sikerekért fohászkodnak a vudu istenekhez az afrikai eredetű hajdani rabszolgák leszármazottai, akiknek mostani élete csak árnyalatnyival jobb, mint őseiké. DARÓCZI LÁSZLÓ Mai kommentárunk Európai rajt Először lemondott, majd elhalasztott látogatás után érkezett vasárnap Varsóba Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter. A halogatás az egyik jele volt annak, hogy az NSZK nem sietett felújítani a normális kapcsolatokat Lengyelországgal az 1981 -es rendkívüli állapot intézkedéseit követően. Az előjelektől eltérően azonban Genscher mostani megbeszélései - mindkét fél megítélése szerint- pozitív előrelépést hoztak. Kölcsönös akarat tapasztalható, hogy új lendületet adjanak a két ország kapcsolatainak. Lengyel részről Orechowski külügyminiszter utalt arra, hogy a viszony normalizálódásának alapja az 1970-ben megkötött szerződés, Varsó reméli, hogy mielőbb visszatérnek a pénzügyi és hitelkapcsolatok fejlesztéséhez, amely elengedhetetlen feltétele a kereskedelmi és gazdasági együttműködés bővítésének. Erre már csak azért is szükség lenne, mert az utóbbi évek bonni magatartása közepette is változatlanul az NSZK Lengyelország legfontosabb tőkés partnere. Genscher varsói látogatásakor a megfigyelők joggal említik az áttörést. S ez általában is fontos fejlemény a kelet-nyugati viszonyban. Ebből a szempontból igen reményt keltő az idei rajt. A közelmúltban járt Moszkvában Franz Josef Strauss bajor miniszterelnök, látogatásakor megerősítést nyert, hogy Sevardnadze szovjet külügyminiszter még e hónap közepén Bonnba utazik. A vizit alkalmat kínál majd Mihail Gorbacsov tervezett NSZK-beli látogatása részleteinek megvitatására is. Kohl kancellár hétfőn, idei első nemzetközi sajtóértekezletén megerősítette, hogy az új évben az NSZK különösen nagy fontosságot tulajdonít a Szovjetunióhoz és a többi szocialista országhoz fűződő kapcsolatoknak. A sajtó képviselői előtt emlékeztetett Grósz Károly tavaly őszi látogatására, majd Kohl bejelentette, hogy idei első külföldi útja Csehszlovákiába vezet. Az eltérő társadalmi berendezkedésű országok között alakuló új viszony példái között említhető Nyikolaj Rizskov mostani svédországi tárgyalása - tizenöt év óta először jár szovjet kormányfő Stockholmban. Ugyanúgy hivatkozhatunk Erich Ho- neckernek múlt hét végi párizsi megbeszéléseire is. Európa jól rajtol 1988-ban. A lendület most elsősorban a gorbacsovi új gondolkodásnak, a szovjet-amerikai viszonyban beállt változásnak, a rakétamegállapodásnak köszönhető. Ám Európa maga is hatékonyan hozzájárul ahhoz, hogy ez a kedvező folyamat állandósulják a kelet-nyugati kapcsolatokban. ORTUTAYL. GYULA Előre az űrbe Az emberiség jövője az űrben van - vélekedik Ernst Högenauer, a Messer- schmitt Bölkow-Blohm nyugatnémet vállalat mérnöke, a Sänger fantázianevű nyugatnémet űrrepülőgép egyik tervezője. Az űrjövőhöz pedig, a szakértők szerint, nem elegendőek a „hagyományos” rakéták, ezért mihamarabb szükség lesz űrrepülőgépekre. Nem kell bizonygatni, hogy az űrbéli termelési lehetőségeket, a súlytalanság állapota adta előnyöket érdemes kihasználni. Csakhogy az űrbéli gyárak összeszereléséhez szükséges anyagok felvitele és a termelvények szállítása megoldatlan. A ma használatos rakéták erre nem alkalmasak, teherbírásuk nem elegendő, használatuk viszont drága. Ma egy kiló hasznos teher Föld körüli pályára állítása legkevesebb 11 ezer dollárba kerül, főként azért, mert a hordozóeszköz kárba vész. Ezen csak részben segít az a fajta amerikai űrrepülőgép, amellyel eddig kísérletek folytak, de 1986-os tragédiája ismét tanúsította, hogy a rakétákra alapozott űrközlekedés nem is elég megbízható. Alexandr Dunajev, a szovjet Glavkoz- mosz vezetője nemrég így nyilatkozott a The Times című angol lapnak: „Úgy becsüljük, hogy a kilencvenes években az űrbéli termelés már megközelítheti a 200 milliárd dollárt, s mi ki akarjuk venni a részünket ebből a piacból”. Az újrafelhasználható szovjet hordozórakéta - az Enyergija - alkalmasnak látszik a részvételre. Ha megfelelően kihasználják, akkor kilónként nem egészen 400 dollárért lehet vele Föld körüli pályára juttatni hasznos terhet. Jelenleg az Enyergija a világon az egyetlen rakéta, amely erre képes. A nyugati országokban közben más megoldásokon törik a fejüket. A kísérletek még nagyon a kezdeti szakaszban vannak, jórészt inkább csak elképzelések, de minden esetben olyan űrrepülőgépre gondolnak, amelynek motorja légköri oxigént használna fel, így csökkenthető a költség és az üzemanyag-mennyiség, tehát növelhető lenne a hasznos teher. Az Egyesült Államokban olyan repülőgépet szeretnének kifejleszteni, amelyet torlósugár-hajtómű gyorsítana fel a hangsebesség 6-7-szeresére. Ekkor gyújtanák be az úgynevezett szuperszonikus torlósugár-hajtóművet, ez tovább gyorsítaná a gépet, amelyet csak a felső légkörön túl, a maradék szakaszon egy rakétamotor vinne tovább. Egyelőre az a fő gond, hogy az elképzelt torlósugár- hajtómű második fokozatával nem tudnak földi kísérletet végezni. Különleges kísérleti körülményeket kellene kialakítani, hiszen a második fokozat csak a hangsebesség legkevesebb 4-5-szörö- se fölött lenne működőképes. Eddig közel egymilliárd dollárt költöttek az előtanulmányokra, a teljes költséget pedig jelenleg 32 milliárd dollárra tartják. A prototípus 2000 előtt aligha száll fel. De ha igen, akkor meglehetősen sokoldalú lesz. Egy út során többször is visszatérhet a légkörbe, s irányt változtatva megint az űrbe emelkedhet. Ugyancsak repülőtérről, vízszintesen indulva szállna fel a brit tervezésű HÓTÓL. De ez egyszerűbb lenne mint az amerikai változat: repülőgépmotorja csak egyszeri felszállást, majd egyszeri földre szállást tenne lehetővé, a magaslégkörben nem tudna manőverezni. Ennek megfelelően azonban olcsóbbnak is ígérkezik. Kifejlesztésének és gyártásának teljes költségét 10-11 milliárd dollárra tartják a kísérleteket végző Rolls- Royce-nál és a British Aerospace-nél. Kétséges azonban, hogy a brit kormány ad-e megfelelő támogatást a fejlesztés folytatásához? Ha igen, a prototípus 2002-ben már repülhetne. Az NSZK-ban a Messerschmitt Böl- kow-Blohm műveknél kísérleteznek a már említett Sängerrel, amely egy mérnökről kapta nevét. Ez két részből állna: a magaslégkörben útjára induló rakétamotorral felszerelt Űrrepülőgépet hagyományos szuperszonikus repülőgép emelné a hátán a szükséges magasságba. A nyugatnémet kormány támogatja az előtanulmányokat. A teljes költséget most körülbelül 18 milliárd dollárra becsülik, az első próbaindítást pedig 2005- re. A japánok olyasmit terveznek, ami inkább az amerikai változatra hasonlítana. Három fokozat: elő- és utógyorsító repülőgépmotor, majd rakétamotor emelné az űrbe a JASP-ot. Tervezett költsége több mint 15 milliárd dollár; prototípusa 2005- ben készülne el. A felhasználás gazdasági szükségességére hivatkoznak mindazokban az országokban, ahol földről önerőből felszálló, akárhányszor igénybe vehető űrrepülőgépeket terveznek. Ezek olcsón szállíthatnák az űrvárosok építőanyagát, sőt, az NSZK-ban azt sem tartják kizártnak, hogy az ő gépük akár a hagyományos légiközlekedést is felválthatná hosszabb útvonalakon. Ugyanakkor tény, hogy az amerikai kutatások 80 százalékát eddig a hadügyminisztérium fedezte. Nagy-Bri- tanniában sem csinálnak titkot belőle, hogy a HÓTÓL számításba jöhet atom- robbanó-töltet célba juttatására, ha a várható szovjet-amerikai megállapodások nyomán az eddigi stratégiai rakéták esetleg „elavulttá” válnak. Mindenesetre, ebben az évszakban talán mégiscsak az űrrepülőgép az első olyan nagyszabású műszaki újdonság, amelyet polgári célra terveznek, katonai hátsó gondolattal, nem pedig fordítva. Most már csak az a kérdés, hogy mi lesz gyorsabb. A leszerelés folyamata vagy az űrrepülőgépek tervezése?
