Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-12 / 9. szám
1988. január 12. TOLNA \ _ “rtÉPÜJSAG 5 A tanácsi bevételekről Egyik forrás Interjú Priger Józseffel- Az utóbbi években egyes adónemek évente változtak. Hogy tudták mindezt követni a tanácsi szervek, az ügyintézők, és hogy az adófizető állampolgárok. - Erről beszélgettünk Priger Józseffel, a Tolna Megyei Tanács V. B. pénzügyi osztályvezetőjével.- Az adórendszer ilyen gyakori változása miatt új és átmeneti rendelkezéseket kellett alkalmaznunk. A megyei pénzügyi osztály alapvető feladata az elmúlt években az volt, hogy a változások közepette is biztosítsa a tanácsi adóigazgatás területén a jogalkalmazás törvényességét, szervezze és irányítsa az adóügyi feladatok megoldását, növelje az adóztatás hatékonyságát. Egyes új adónemek bevezetésével - teho, házadó, nem lakás céljára szolgáló építmények adója - fontos szerep hárult a helyi tanácsi testületekre. A helyi népképviseleti, önkormányzati szervek által alkotott jogszabályok tervezeteinek elkészítéséhez segítséget nyújtottunk, azokat előzetesen véleményeztük. A testületek munkáján érezhető volt az adótárgyú kérdések iránt egyre megnyilvánuló fokozódó érdeklődés.- Milyen az adózással kapcsolatos állampolgári fegyelem?- Az állampolgárok többsége határidőre, rendesen eleget tesz az adózással kapcsolatos kötelességének. Mindemellett van a lakosságnak egy szűkebb köre, ahol nincs javulás. A fegyelem lazulása elsősorban a nagyobb jövedelmű vállalkozók körében tapasztalható. Bizonyos jövedelemhatárok felett túl nagy a csábítás az adó eltitkolására. De a házadónál vagy a nem lakás céljára szolgáló építményeknél is többen elmulasztották bevallásadási kötelezettségüket. A jövedelemadó-bevallások többsége az elmúlt esztendőkben hiányos volt, illetve nem tükrözte az adózó tényleges jövedelmi viszonyait. Az adóhátralékok összegének növekedésében döntő az egyes adóalanyok körében tapasztalható alacsony színvonalú adómorál.- Nőtt vagy csökkent az elmúlt években az adózók száma a megyében?- Tolna megyében az elmúlt négy évben az általános jövedelemadót fizető adóalanyok száma 64 százalékkal, a terhűkre kivetett adó pedig 20 százalékkal emelkedett. Ennek oka az egyéni vállalkozások bővülése, az így elérhető jövedelmek növekedése, valamint az adóhatóságok jövedelemfeltáró tevékenységének fejlődése. Itt van például a teho, míg tavaly a kivetett összeg 81 százaléka nyert befizetés, addig az idén szeptemberig az évi előírás 55 százalékának megfelelő összeg folyt csak be.- Mit tudnak, tud-e valamit tenni ilyenkor a hatóság?- Az általános jövedelemadó kivetése és ellenőrzése 1987. július 1 -je óta nem tanácsi hatáskörbe, hanem az adófelügyelőséghez tartozik. Visz- szatérve a tehóra, ez a hátralék közadó módjára behajtható. Településenként is változik a kép. Györköny- ben például évek óta egy fillér adóhátralék sincs, ugyanakkor más községekben az adózók egy részének rendszeresen kell küldeni felszólítást adóhátralékának törlesztésére. Az adóbeszedési munka hatékonyságának javítására tett erőfeszítések ellenére az adóhátralékok összege 1986 végén 12,8 millió forint volt. A munkabérek és egyéb járandóságok letiltása mellett nő az ingó és ingatlan végrehajtások száma. Ez azt jelenti, hogy egyre több a nagy ösz- szegű, elsősorban az általános jövedelemadóból származó tartozás, melyek esetében a letiltás alkalmazása egyáltalán nem, vagy csak aránytalanul hosszú idő elteltével vezetne eredményre. Az elmúlt időszakban az adóellenőrzések szerepe tovább nőtt. Az évek során a különböző adók egyre érzékelhetőbb befolyást gyakoroltak az életviszonyok alakulására és egyre többen igyekeztek kiküszöbölni vagy mérsékelni ezt a hatást az adószabályok megszegésével. Emelkedett azoknak a száma is, akik nem tanúsítottak kellő gondosságot és ezért adófizetésük a jogszabályi előírásoktól eltért. A helyi tanácsok a házadó, a gépjárműadó eltitkolása miatt az esetek egy részében a bevallások helyességének megállapítása céljából helyszíni ellenőrzést tartottak. Két év alatt az egy eredményes vizsgálatra eső adóhiány és a felemelt adó a háromszorosára nőtt. A jövőben a lakosság körében jobban tudatosítani kellene azt, hogy a tárgyi adókból - teho, házadó... - befolyt összeg nemcsak a tanácsok költségvetését gazdagítja, hanem az adott település lakosságát is, hiszen nagy részét közösségi létesítmények építésére, olyan feladatok megoldására fordítják, amire az állami költségvetésből nem jut pénz. Sertéstelepi rekonstrukció Zombán Az első ütem műszaki átadása Három hónap múlva vírusmentes állomány népesíti be az ólat A zombai Egyesült Erővel Termelőszövetkezetben az elmúlt év decemberében befejezték a terveknek megfelelően a sertéstelep rekonstrukciójának első ütemét. A műszaki átadásra december 23- án került sor. A munkákat a termelőszövetkezet építőbrigádja végezte. Átépítették és körbefalazták a koca-, és kanszállást, a malacnevelőt, valamint a fiaztatót. Az ammóniától korrodeálódott vázszerkezeteket, berendezéseket rozsdátlanították és újrafestették. A légtér növeléséhez új meny- nyezetelemeket építettek be. Korszerűsítették a fűtési rendszert, központi kazánházat építettek, amelybe két olajkazán került. A kívánt hőmérsékletet távvezetékes fűtéssel biztosítják. A rekonstrukció első ütemének költsége tizenhétmillió forint volt. Az újjáépített sertéstelep átadását ez év december 31 -éré tervezik. A két ütemben elvégzett korszerűsítés költsége a tervek szerint 26,5 millió forint. Az építőipar idei tervei Az építőipar az idén csökkenő építési kereslettel, de ezen belül változó igényekkel számol. Ezért továbbra is legfontosabb feladata, hogy rugalmasan alkalmazkodjon a piac fizetőképes szükségleteihez. A tervek szerint az építésszerelési feladatok - összehasonlítható áron - a tavalyinál 5 százalékkal mérsékeltebbek, ám a korábbinál nagyobb erőfeszítések szükségesek a minőség, a szerződéses fegyelem és a munkszervezés javításához. Miután a tavalyinál erőteljesebb mun- kearőmozgás, elsősorban létszámcsökkenés valószínűsíthető, méginkább előtérbe kerül a termelékenység növelése, s az ehhez szükséges fejlesztések megalapozása is. A népgazdasági beruházások a múlt évi élénkülést követően az idén mérséklődnek. Új nagyberuházás nem kezdődik, de tervezési és előkészületi munkákra, főként a paksi atomerőmű bővítésével kapcsolatban jelentős összeget irányoz elő a terv. Több nagyberuházásnál csökken az építési munka üteme, ugyanakkor - az államközi szerződéseknek megfelelően - gyorsul a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építése. A vállalati beruházások összege várhatóan a tavalyi szinten marad, de ezen belül nő a gépbeszerzés, és csökken az építés aránya. A korábbinál kevesebb jut a nem termelő beruházásokra. A tavalyinál 500-zal kevesebb, összesen 1400 általános, szak- és középiskolai tanterem létesítésére nyílik lehetőség, de ennek egy részét más funkciójú épület átalakításával állítják az oktatás szolgálatába. Az egészségügyi és szociális ellátás fejlesztésében a kórházi rekonstrukció, valamint a gép- és műszerállomány és a szociális otthonok bővítése kap elsőbbséget. így kórházi ágyból a tavalyinál 40 százalékkal többet, összesen 1700-at létesítenek, s a szociális otthonok helyeit a múlt évi 900-zal szemben várhatóan 1600-zal növelik. Az özvegy pékné Kollégámat várom a folyóparti rendezett település középülete, vagy ahogy a homlokzat vakolatára „ragasztott” felirat mondja, a községháza előtt. Elgondolkodom e ma már sajnos divatjamúlt, de szép elnevezésen és a „köz” szóhoz kapcsolható összetételeken - beleértve mindent -, s aztán felteszem a hirtelen tolakodó kérdéseket. Vajon rendben van-e minden a tulajdonosi szemléletünkkel? Hogyan áll a szavak és a tettek egysége? Mivel időm van, tapasztalatom is segít, pozitív és negatív példák sokaságát hozom, s mint ahogy lenni szokott, hol lelkesedem, hol pedig elkeseredem. Egészen beleélem magam a helyzet adta „játékba", s úgy tűnik, a külvilág is megszűnt létezni. De nem, mert egy „Jó napot, lelkem!” köszönés megzavar.- Jó napot, kedves! - válaszolom a nagy berlinerkendőbe burkolt, barázdált arcú, csillogó szemű, hetvenen felüli, kedves, madárcsontú öregasz- szonynak.- Honnan jött, lelkem?- érdeklődik természetes kíváncsisággal.- Szekszárdról.- Úúgy? Aztán idejött a községházára?- Csak a kollégám, mivel nekem majd máshol lesz dolgom - felelem.- Jaj, lelkem, ne haragudjon ám azért az ilyen magamfajta kíváncsi öregsszonyra! - kérlel, aztán ömleni kezd belőle a szó. - Itt lakom a szomszédban - mutatja. - Valamikor sokkal rendezettebb volt ez a ház, de mióta szegény uram meghalt, semmi sem úgy van, ahogy kellene - mentegetőzik. - Tudja, pék volt a drágám és olyan kenyeret tudott sütni, de olyat, hogy a környékről, de még a városból is idejöttek vásárolni. Hej - sóhajt -, öt éve már annak, hogy utoljára fűtötte be a kemencét... Nehéz a magány - szól kisvártatva, aztán ismét egy újabb sóhaj után folytatja: - A lányom sem tud segíteni, mert az Pesten él, a vonat drága, nem lehet mindig leutazni. Látja, magamra maradtam - mondja, miközben keresi a zsebkendőjét, mert a szeme sarkában megjelenik egy öreg könnycsepp, gyorsan végiggurul a barázdált arcon és aztán eltűnik a berlinerkendőben.- A múltkor elestem - vált témát -, eltörött a kezem, a vállam. Két hónapig voltam a kórházban, de még most sem tudom a jobb kezem fölemelni. Megnyomorodtam - sír.- Biztosan meggyógyul az még - próbálom vigasztalni.- Ez már nem - pityereg. - Azért imádkozom minden este, hogy a jó Isten vegyen el engem is. Ilyen nyomorékon nem élet az élet. Itt megszakad a szó, sűrűn peregnek, gurulnak a nehéz könnycseppek, majd miután jól kisírja magát, eny- nyit mond:- Tudja, lelkem, a boltba indultam, veszek egy kis kenyeret. Abból sem kell már sok az ilyen vénasszonynak - magyarázza, aztán elcsoszog, így ismét magamra maradok a gondolataimmal. Végiggondolom, mit mondott a madárcsontú, kedves öregasszony, s eszembe jut sok-sok nyugdíjas társa. Ismert tény ugyanis, hogy megyénk kistelepülésein igen magas a számuk. Nem véletlenül fogalmazták meg a megye vezetői azt a feladatot, hogy - minden vonatkozásban - jobban oda kell figyelni a kistelepülésen élőkre. Szorgalmazni kell a házi szociális gondozást, az öregek napközi otthonának kialakítását, az étkeztetés megoldását, a gondozói hálózat kiépítését, hiszen az említett helyeken élők többet érdemelnének. Az évi egyszeri öregek napjával nincs lezárva a gondoskodás, a tanácsi apparátusnak kell megkeresni azokat az új formákat - köztük a hasznos foglalkozással való ellátást -, hogy közérzetük, általános állapotuk is javuljon. Teendő akad bőven, hiszen nem állt meg a fiatalok városba áramlása, az elöregedés, elnéptelenedés folyamata, ugyanis megfelelő munkahely nélkül a fiatalok nem maradnak otthon. Ha az idős emberekkel beszélünk, legtöbbször nem az anyagiak hiányát, csekély voltát említik, hanem azt, hogy nincs pedagógus, aki a művelődést viszi, nincs önálló orvos a faluban, gond van a közlekedéssel, nincsenek gyógyszertárak, csak kézi- gyógyszertárak és... sok helyen a település nem tudja megadni a kellő végtisztességet sem. A magány, az egyedüllét fáj leginkább nekik. Mindezek mellett tény, hogy a szociális segélyek sem oda, azokhoz jutnak minden esetben, ahol a legnagyobb szükség lenne rá... Eddig jutok el, amikor újra hallom a nemrég megismert asszony hangját:- Hát még itt vannak, lelkem?- Igen, még nem végzett a kollégám - válaszolom.- Jó ember a mi elnökünk, sokat tesz a faluért, meg aztán beszédes is- állítja határozottan, majd témát vált.- Lelkem, az előbb elfelejtettem mondani, köszönöm, hogy meghallgatott.- Ha kettőnk közül valakinek hálásnak kell lennie, az csakis én lehetek - állítom.- Hát, ha nem sértettem meg, akkor az jó... Az jó! - mondja nyomatékkai, aztán ismétel: - Köszönöm, hogy meghallgatott... Isten vele, lelkem! - búcsúzik. Rövid idő múlva látom, hogy egy kis manőver után - a rossza karjában próbálja tartani a kenyeret -, kinyitja, aztán bereteszeli a kiskaput, majd visszakiabál:- Szerencsés utat, lelkem! ÉKES LÁSZLÓ Az újjáépített koca- és kanszállás
