Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-12 / 9. szám

( TOLNA \ 2 “NtPÜJSÄG 1988. január 12. Nyikolaj Rizskov, szovjet miniszterelnök (balról) négynapos hivatalos látogatás­ra Stockholmba érkezett. A repülőtéren Ingvar Carlsson, svéd miniszterelnök fogadta. sági, ipari és tudományos-műszaki fej- lását jelzi, hogy 1986 áprilisában látoga- lesztési program van érvényben a két or- tást tett Moszkvában Ingvar Carlsson szág között. A politikai kapcsolatok javu- svéd miniszterelnök. Rizskov A svéd kormány meghívására hétfőn hivatalos látogatásra Stockholmba uta­zott Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB PB tag­ja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. Svédországban legutóbb - Alek- szej Koszigin személyében 15 éve járt szovjet miniszterelnök. A szovjet kormányfő elutazása előtt terjedelmes nyilatkozatot adott a Dagens Nyheter című stockholmi napilap főszer­kesztőjének. Az interjú szövegéta Novoje Vremja című moszkvai hetilap is közölte. A nyilatkozatban Rizskov a Szovjetunió­ban zajló átalakítási folyamatokról, a két­oldalú kapcsolatokról és a nemzetközi kérdésekről fejtette ki véleményét. Rizskov elmondta, hogy Koszigin stockholmi látogatása óta a kétoldalú kapcsolatok fejlődését több esemény is zavarta. Ezek közül a legnagyobb kárt a Svédországban szított „tengeralattjáró- kampány" okozta - mutatott rá a szovjet miniszterelnök, leszögezve, hogy a svéd vizekre 1981 őszén véletlenül tévedt atommeghajtású szovjet tengeralattjáró ügyét Moszkva mélységesen sajnálja. Az esetnek sajnos még ma is vannak utó­hangjai. A szovjet kormányfő kitért arra is, hogy a két ország gazdasági-kereskedelmi kapcsolatainak fejlődése egyenletesnek mondható. 1981 -tői tíz évre szóló gazda­Vietnam tiszteletben tartja az emberi jogokat Vietnam - saját törvényei és a vonat­kozó nemzetközi konvenciókhoz való csatlakozása alapján - maradéktalanul tiszteletben tartja az emberi és állampol­gári jogokat - mondotta interjújában Phan Hien vietnami igazságügyi minisz­ter. Pjan Hien a vietnami hírügynökségnek elmondta: 1975, az ország győzelmes új­raegyesítése után nem következett sem­miféle „vérfürdő”, bosszúállás a legyő- zötteken. A régi rezsim híveit, tisztségviselőit korrekt eljárás vizsgálta át. Az 1975-ben átnevelő táborba küldötteknek ma már mindössze egy százaléka van ezekben az intézményekben, akik nem hajlandók állampolgári hűséget fogadni. Arra köte­lezni magukat, hogy elfogadják az ország alkotmányos törvényeit. Szabadon gyakorolhatják hitüket a ka­tolikusok és a buddhisták egyaránt. A rendszeres egyházi adót fizető katolikus hívők száma ma négymillió, kétszer any- nyi, mint negyven éve volt. Negyvenszer több - kettőezer - a katolikus papok száma, elegendő egyházi oktatási intéz­mény is van. A hatmillióra becsült buddhista közös­ségnek hatezer papja, négyezer szerze­tese és úgyszintén megfelelő utánpótlá­sa, képzési rendszere van. Magyar szolidaritási delegáció utazott Kairóba Jakab Sándor elnök vezetésével hét­főn Kairóba utazott a Magyar Szolidaritá­si Bizottság küldöttsége. A delegáció az egyiptomi fővárosban részt vesz az Af­roázsiai Népek Szolidaritási Szervezete elnökségi ülésén, amelyet a szervezet megalakulásának 30. évfordulója alkal­mából rendeznek. A tanácskozáson a résztvevők megvi­tatják a szervezet három évtizedes te­vékenységének tapasztalatait, a további feladatokat. Napirendre kerülnek a vál­ságövezetek megszüntetését, a faji meg­különböztetés és a neokolonializmus fel­számolását, a béke és a biztonság meg­teremtését szolgáló antiimperialista szo­lidaritás feladatai is. A tanácskozás to­vábbi fontos feladata a szervezet soros, VII. kongresszusának előkészítése. Helmut Schmidt emlékiratai Helmut Schmidt egykori nyugatnémet kancellár emlékiratai néhány hónap le­forgása alatt élre törtek az NSZK könyv­sikerlistáján. Az októberben megjelent könyvnek negyed év sem kellett ahhoz, hogy 250 ezer példány elkeljen belőle. A szociáldemokrata politikus, aki 1974-től 1982-ig állt a bonni kormány élén, karácsony előtt egy nappal töltötte be a 69. életévét. A politikától jó ideje visz- szavonult, betársulta Hamburgban meg­jelenő Die Zeit kiadójába, gyakran tart előadásokat egyetemek és különféle in­tézmények felkérésére a világ minden tá­ján, és rendszeresen találkozik egykori kollégáival, visszavonult államférfiakkal. Az „Emberek és hatalmak” (Menschen und Mächte) címmel megjelent visz- szaemlékezéseinek olvasói közeli isme­retségbe kerülhetnek a közelmúlt törté­nelmét formáló államférfiakkal. Schmidt az események hátteréből feltárja az ed­dig csak sejtett meggondolásokat, moz­gatórugókat, jellemzi a vezető politikuso­kat, elismeri erényeiket, de nem leplezi gyarló hibáikat sem. Könyvének mintegy harmadát Helmut Schmidt az Egyesült Államoknak szente­li, hiszen politikusként és magánember­ként összesen csaknem százszor járt Amerikában, keresztül-kasul bautazta az Atlanti- és Csendes-óceán partjai közt. Amikor például 1977-ben Jimmy Car- terrel találkoztak, az amerikai elnök az el­ső lélegzetvételre azt a kérdést szegezte neki, hogy miként működhetnének együtt a berlini fal lebontása érdekében. „Akkor döbbentem rá - írja -, hogy partnerem milyen keveset értett meg az európai helyzetből, mennyire nincs tisz­tában a Szovjetunió erejével, szerepével és biztonsági érdekeivel” - állapította meg Schmidt. Előre meg lehetett jósolni Carter em­beri jogi kampányának kudarcát - állapí­totta meg a volt kancellár -, s ennek okát Schmidt abban látja, hogy az ameri­kai elnök nem vette figyelembe: az orosz társadalomban sosem alakult ki erős polgárság, következésképpen polgári jo­gok sem abban az értelemben, ahogyan az Angliában, Franciaországban vagy Amerikában megtörtént. Mint írja, az amerikai elnökváltások a „hideg és forró zuhany váltakozására” emlékeztették, legalábbis, ami az Egye­sült Államok külpolitikai pálfordulásait il­leti. Olykor meglepő véleményt alkot az egyes amerikai elnökökről, akikkel a kancellári székben eltöltött nyolc év alatt gyakran nyílt alkalma személyes eszme­cserére. Nem kevesebb, mint négy ame­rikai elnökkel akadt dolga hivatali ideje alatt. „A mai nyugat-európai felfogás szerint a Nixon, Ford és Kissinger nevével fém­jelzett korszak középutasnak tekinthető, s ehhez képest Carter 90 fokos fordulatot tett balra, Reagan viszont ismét 180 fok­kal jobbra fordult” - állapította meg a volt nyugatnémet kormányfő. Sokan talán különösnek találják, amit a szociáldemokrata politikus Gerald Fordhoz fűződő viszonyáról írt: vele jól együttműködött, az ő elnöksége idején bonni szemszögből nézve az Egyesült Államok az Atlanti Szövetség kiszámítha­tó, megbízható vezetője volt. „Ford so­sem lepett meg előzetes egyeztetés nél­kül elhatározott, egyoldalú lépésekkel, és jól ismerte a német történelmet is” - ír­ja. Schmidt egész fejezetet szentel annak a jelenségnek, amit „reagani televíziós demokráciának,, nevez. Veszélyesnek tartja, hogy az válik döntővé, vajon a kö­vetett politika és főként annak képviselő­je tetszik-e a közönségnek, „jól mutat-e” a képernyőn, ahelyett, hogy annak szük­ségszerűsége vagy ésszerűsége lenne a meghatározó szempont. Ronald Reagan ahhoz ért a legjobban, hogy az amerikai állampolgár szájíze szerint, vele azonos nyelven beszéljen - mutat rá a volt bonni kancellár. Schmidt szerint szerint a kilencvenes években is fennmarad a világhatalmi há­romszög, s ennek megfelelően Amerika mellett nagy teret szentel a másik két pó­lusnak, a Szovjetuniónak és Kínának is. Visszaemlékezéseiben mértéktartóan számol be saját szerepéről ama folyamat megindításában, amely elvezetett az az­óta felgyorsult leszerelési tárgyalások­hoz és megállapodásokhoz. Az elmúlt negyedszázad kiemelkedő politikusai közül alig akad olyan, akiről ne adna valamilyen jellemzést. Úgy látta például, hogy Leonyid Brezsnyevre ráil­lettek mindazok a tulajdonságok, ame­lyeket az oroszoknak Nyugaton tulajdo­nítanak: robusztus volt, amíg a betegség le nem vette a lábáról, bírta az italt, ven­dégszerető, értelmes, melegszívű és nagylelkű, ugyanakkor könnyen bizal­matlanná vált külföldiekkel szemben, akiknek álláspontja szemében nem volt egyértelmű. Schmidt véleménye szerint a Szovjet­unióban lényegesen nagyobb tehetet­lenséget kell a változásokhoz leküzdeni, mint Kínában, ahol még elevenebben él a vállalkozói szellem, a nyereségre törek­vés és a veszteség elviselésének a ké­pessége, mert ez egészen a negyvenes évek végéig része volt a közszellemnek. Ugyanakkor tévedés lenne azt hinni, hogy Teng Hsziao-ping nyugati értelem­ben vett demokratikus és liberális hata­lommá kívánná átalakítani Kínát: az ázsiai hatalom kommunista ország ma­rad - szögezte le Helmut Schmidt. Folytatódnak a tüntetések a Gáza-övezetben. A képen: tiltakozó palesztin asz- szonyok a Khan Junis tábor közelében menekülnek a könnygázzal támadó iz­raeli katonák elöl. (Telefoto: AP-MTI-KS) A jelek sokasodnak Régi marxista tétel, hogy a mennyiségi változások idővel minőségiekké csapnak át. Sokasodnak annak a jelei, hogy ez a tétel hamarosan igaziáttöréstjelenthetakét legnagyobb szocialista ország, a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság viszonyla­tában. E két ország mérete és jellege egyaránt olyan, hogy kapcsolataik jelentősége messze túlnő a saját, mégoly tágas határaikon is (a földkerekség egyik leg- hoszszabb határvonala). Nem véletlen, hogy világszerte figyelemmel fogadják a megfigyelők a Moszkva és Peking közeledéséről szóló egyértelműen sokasodó je­leket. Csak az elmúlt hét legutolsó óráiban is két fontos mozzanata volt a gyorsan válto­zó-alakuló kapcsolatrendszernek. Az egyik: Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió Kom­munista Pártja Központi Bizottságának főtitkára válaszolt a Liaovang című kínai he­tilap kérdéseire. A másik: Tien Csi-jün kínai miniszterelnök-helyettes beszélgetése a Kínában tartózkodó szovjet gazdasági küldöttséggel. Mihail Gorbacsov válasza elején érzékeltette, hogy még két ilyen hatalmas or­szág esetében sem szakítható el a kétoldalú viszony a nemzetközi helyzet egyete­mes alakulásától. A főtitkár emlékeztetett arra, hogy az immár harmadik szovjet­amerikai csúcstalálkozó nyomán növekedtek a békés jövő esélyei, és egy ilyen álta­lános közegben még fontosabb a két legnagyobb szocialista ország kapcsolatai­nak alakulása. „Kína a szomszédunk, és elégedettek vagyunk azzal, hogy egyre bő­vül az együttműködés országaink között... szerintünk ennek logikus folytatása lenne egy szovjet-kínai csúcstalálkozó. ” Ha felidézzük, hogy Kína legtekintélyesebb politikusa, Teng Hsziao-ping nemrég kijelentette: megérett az idő a csúcsra, és kész akár Moszkvába is elutazni, a Gor- bacsov-nyilatkozat minden bizonnyal válasznak tekinthető. A szovjet gazdasági de­legációt fogadó pekingi miniszterelnök-helyettes pedig nemcsak a kedvező világ- politikai széljárással magyarázta a két ország gyorsan fejlődő kapcsolatait, hanem belső gazdasági-politikai motívumokkal is. Ahogyan ő fogalmazott, „egyre több a közös vonás a Szovjetunióban és a Kínában folyamatban lévő reformok között”. Ez világos beszéd. Utalás arra, hogy 1988-ban nemcsak a nagypolitikai porond változott alaposan, de a két legnagyobb szocialista ország sem ugyanaz, mint amilyen az emlékezetes uszuri-incidens idején, a viszony mélypontján volt. HARMAT ENDRE PANORAMA BUDAPEST - A Magyar Gazdasági Kamarában hetedik alkalommal nyílt meg hétfőn az UNIDO-nak, az ENSZ iparfejlesz­tési szervezetének a szemináriuma. A nemzetközi tanfolyamon 4 földrész 11 or­szágának szakemberei vesznek részt, aki­ket a legújabb magyar gyártmányú orvosi műszerekkel, biológiai eszközökkel, azok laboratóriumi használatával, valamint kar­bantartásával ismertetnek meg. A nyolche­tes képzés alatt a fejlődő országok szak­emberei ellátogatnak a legjelentősebb or­vosi műszergyártó vállalatokhoz, a Magyar Optikai Művekhez, a Medicorhoz és a Gamma Művekhez is. SZÉKESFEHÉRVÁR - Székesfehér­várott hétfőn felavatták az e napon éppen 150. adását sugárzó városi televízió új stú­dióját. Az ünnepségen, amelyen jelen volt Barts Oszkárné, a Fejér megyei pártbizott­ság első titkára is, Lakatos Ernő, az MSZMP Központi Bizottságának osztály- vezetője mondott beszédet. Mint többek között hangsúlyozta, a városi televíziók műsorai ma már harminchét település több mint egymillió lakójához jutnak el, s a tapasztalatok szerint a közélet, a szocialis­ta demokrácia hasznos új fórumai lettek. ATHÉN - Megkezdődött hétfőn Athén­ban az Egyesült Államok görögországi ka­tonai támaszpontjainak jövőjéről szóló tár­gyalások második fordulója. A mostani megbeszélések péntekig tartanak. A tavaly novemberben lezajlott első fordulóban a felek nem jutottak közelebb egy új megál­lapodáshoz. Feszült helyzet a Gáza-övezetben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents