Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-12 / 9. szám
MA KRITIKAI 1988. január 12. KEDD ROVAT XXXVIII. évfolyam, 9. szám (4. oldal) ÁRA: 1,80 Ft Uj raktárát épít a Szekszárdi Nyomda Az alapanyag, a félkész- és késztermékek raktározása sohasem volt gond- és problémamentes feladat. így van ez a Szekszárdi Nyomdánál is. Mintegy három éve eladták a városszéli alumínium tárházukat a DDGÁZ- nak. Azóta ott bérlő a nyomda. A távolság miatt rendkívül költséges a városon belüli napi öt-hatszori anyagmozgatás, szállítás. Ezen kívánnak segíteni egy új raktár felépítésével, közvetlenül a nyomda épületéhez csatlakoztatva. Az építkezés beruházója a városi tanács. A 480 négyzetméter alapterületű raktár, mintegy 12-15 millió forintba kerül, de ez az összeg még növekedhet. A nyomda több lépcsőben fizeti majd visz- sza a tanács által megelőlegezett összeget - tájékoztatott Saárossy György, a nyomda üzemfenntartási csoportvezetője. Az építkezés kivitelezője a Tolna Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat már az elmúlt év decemberében hozzákezdett a munkálatokhoz. Helyszínen vannak a födémpanelek és befejezték a talpgerenda-betonozást, valamint a csomóponti hegesztéseket is. A teljes átadást június végére tervezik - mondta Dobosi István művezető. Sz.Gy. Fotó: Sörös Mihail Gorbacsov fogadta Milos Jakest Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hétfőn Moszkvában Milos Jakessal, a CSKP KB főtitkárával folytatott megbeszélést. A csehszlovák pártvezető hétfőn érkezett munkalátogatásra Moszkvába. A találkozón Gorbacsov és Jakes a két párt és állam belpolitikájával, valamint a nemzetközi helyzettel kapcsolatos kérdéseket vitatta meg. A TASZSZ szovjet hírügynökség jelentése szerint a megbeszélés szívélyes, baráti légkörben, a teljes megértés jegyében zajlott le. Genscher Varsóban Plenáris tárgyalással folytatódott hétfőn Varsóban a lengyel-NSZK külügyminiszteri találkozó. Hans-Dietrich Genscher Marian Orzechowski lengyel külügyminiszter meghívására vasárnap érkezett hivatalos látogatásra a lengyel fővárosba. A vasárnapi négyszemközti eszmecsere után hétfőn a szakértők bevonásával folytatódott a véleménycsere, amelynek vezető témája a két ország viszonya, mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatok fejlesztésének lehetőségei. A két külügyminiszter áttekinti a nemzetközi élet legfontosabb kérdéseit, elsősorban az európai biztonság, a leszerelés és a kelet-nyugati párbeszéd problémakörét. Genscher a délelőtt folyamán megkoszorúzta az ismeretlen lengyel katona sírját és ellátogatott egy evangélikus templomba. Délután találkozik Roman Malinowski- val, a lengyel Szejm elnökével, Zbigniew Messner miniszterelnökkel és az államtanács elnöke mellett működő konzultációs tanács tagjaival. Dél-Korea Demokratikus Megbékélési Bizottság Ro Te Vu dél-koreai elnök hétfőn 52 tagú tanácsadó testületet hozott létre a demokratikus változások és a nemzeti megbékélés előmozdítására. Kim Jung Szám ellenzéki politikus - aki hétfőn elismerte Ro Te Vu elnökválasztási győzelmét - hétfőn kijelentette, hogy pártja nem kíván csatlakozni a bizottsághoz. Kim De Dzsung, a másik ellenzéki vezető - aki Kim Jung Számmal való szakításával hozzájárult az ellenzék választási vereségéhez - hétfőn bejelentette, hogy a parlamenti választásokon kész együttműködni a másik Kimmel. A Demokratikus Megbékélési Bizottság 52 tagját a hatalmon lévő Demokratikus Igazságpárt jelölte ki: politikusok, vallási és kulturális vezetők, az üzleti élet képviselői és korábbi kormánytisztviselők kaptak benne helyet. A három ellenzéki párt felhatalmazást kapott, hogy három-három küldöttel képviseltesse magát a tanácsban, amelynek feladatairól eddig csak ködös elképzelések láttak napvilágot. Kim Jung Szám az AP amerikai hírügynökségnek nyilatkozva kijelentette: elfogadja Ro Te Vu győzelmét, nem látja célravezetőnek azt, hogy továbbra is csak a választási csalások témakörét vizsgálják, pártja ehelyett minden erejét a tavaszra tervezett parlamenti választásokra összpontosítja. Kim De Dzsung, az ellenzék neves alakja, a Demokratikus Újraegyesítés Pártjából kivált Béke és Demokrácia Párt vezetője hétfőn kijelentette, hogy félreteszi a Kim Jung Számmal való nézeteltérést, és kész együttműködni vele a tavasz- szal esedékes parlamenti választásokban. Változatlanul feszült a helyzet Kvangd- zsuban, ahol hétfőn ismét több mint ezer rendőr rohamozta meg a Csoszon egyetemen tüntető diákokat. Az egyetem területén összegyűlt mintegy ötezer diák a rendőrség múlt pénteki durva beavatkozása miatt tiltakozott. A kvangzsui egyetemen szeptember óta szünetel az oktatás, mivel a diákok azóta eredménytelenül követelik a visszaélésekkel vádolt egyetemi rektor lemondását, és az oktatásügy demokratizálását. A hétfői letartóztatásokkal 161-re emelkedett a péntek óta őrizetbe vett diákok száma. Korkedvezményes nyugdíjazás Nagy engedmény, kedvezmény volt, ha valakinek sikerült kiharcolnia a korengedményes nyugdíjazást. Azért sem volt ez könnyű, mert évtizedeken át kialakult és rögzült a foglalkozási rendből következően, hogy a munkaerő-kinálat olyan, amilyen, a kereslet pedig még ma is rendkívül élénk. És ráadásul - a költségvetés szempontjából gondolkodva - minden egyes nyugdíjazás az amúgy is nehezen viselhető nyugdíjterheket súlyosbítja. (Magyarországon jelenleg 2 millió 400 ezer nyugdíjas él, és az átlagnyugdíj csaknem 3600 forint.) Másutt másként gondolkodnak. Ausztriában például a miénknél magasabb - egyébként a világ legtöbb országában magasabb - a nyugdíj- korhatár: a férfiaknál 65, a nőknél 60 év. Viszont általános szabály, hogy legalább 35 év biztosítási év után a nők és férfiak egyaránt öt évvel korábban mehetnek nyugállományba. S esetükben - a viszonylag hosszú biztosítási, azaz szolgálati idő miatt - jóval magasabb az átlagnyugdíj (11 476 schilling), mint a szokványos öregségi nyugdíj (7152 schilling). A biztosítottak jelenleg 60 százaléka él - élhet a korai nyugállományba vonulás lehetőségével. A rugalmas nyugdíjrendszerek legkülönbözőbb variációi szokásosak a világ nagyon sok országában. Nem kizárólag humánus és szociális indítékok által vezérelve, hanem a foglalkoztatáspolitikai és végső soron üzleti megfontolásokból is. Nálunk - főleg a munkanélküliség megjelenésével - a szakszervezetek szorgalmazták a korkedvezményes nyugdíjazás kiszélesítését. Nincsenek ugyan - és rövid időn belül nem. is várhatók - földrengésszerű mozgások a munkaerőpiacon, de nagyon remélhető, hogy a mindenképpen felgyorsítandó szerkezetváltáshoz szükségképpen kapcsolódó átcsoportosítási és átképzési gyakorlat egyre általánosabbá válik. És hát ugye, meglehetősen reménytelen vállalkozás - s ezért értelmetlen kívánság - lenne, alig néhány évvel a nyugdíjkorhatár előtt, vadonatúj munkahelyen, vadonatúj szakmát tanulni. Kinek mi haszna lenne ebből? Ilyen esetekben tehát sokkal célszerűbb, emberségesebb és - ne kerteljünk - kifizetődőbb a korkedvezményes nyugdíjazás, mint a további munkavégzés erőltetése. Persze csakis a kölcsönös megegyezés alapján. De mélyreható vizsgálódások és részletes számítgatások nélkül is sejthető, hogy sokan, nagyon sokan élnének e lehetőséggel. Sokkal többen, mint ahányan korábban - és lényegében még manapság is - valamiféle kegyként megkapják a korkedvezményt. Az sem feledhető, hogy a foglalkoztatás olyannyira kívánatos racionalizálásának legújabb kori eszközei és módszerei közé tartozik, hogy például a munkáltatók egyszerűen nem pótolják a nyugállományba vonulókat, ily módon is apasztva a vállalati létszámot. Ám e módszer alkalmazásával ki kell várni a törvényes - és jelenleg még mereven megállapított - nyugdíjkorhatárt. Pedig gyorsítható ez a folyamat, s ez ügyben jelent nagy előbbrelépést a Minisztertanács 1987 novemberétől érvényes határozata. Eszerint nagyobb szabású vállalati átszervezések esetén a fölöslegessé vált idősebb korú munkavállalók - amennyiben öt évvel vannak a nyugdíjkorhatár előtt - automatikusan megkaphatják a korábban oly nehezen elérhető korkedvezményt, s ezekre az évekre, lényegében, a munkáltatójuk fizeti - a Társadalombiztosítási Főigazgatóságnak átutalva - a nyugdíjukat. Továbbá: a rendelkezés értelmében, például egy VÁÉV típusú vállalat felszámolásakor e korosztály időleges nyugdíjköltségei a nemrég létrehozott foglalkoztatási alapot terhelik. A rendelkezés még nagyon friss ahhoz, hogy bármiféle gyakorlati tapasztalatot említhetnénk. De annyi máris tudható, hogy a vállalatok nem örvendenek túlzottan annak a lehetőségnek, hogy ugyan nyugállományba helyezhetik az idősebb korú munkavállalóikat, ám ennek költségeit - mint említettük: maximum öt évig - maguknak kell állniuk. Mert ugye, miért is örülnének, amikor ez a vállalati kasszátterheli. Valóban. De vajon a közvetlenül nyugdíjkorhatár előtt álló emberek - gyakorta valóban szociális megfontolásokból történő, és nem túl sok hasznot hajtó - foglalkoztatása nem terheli a vállalati kasszát? De még mennyire! A miniszter- tanácsi rendeletben megfogalmazott lehetőség - ha szabad így mondani - tehát sokkal jobb üzlet, mintha nem élnének vele. Ismét csak a nemzetközi gyakorlatra és tapasztalatokra kell hivatkozni: még a rugalmas nyugdíjrendszerek általános alkalmazása mellett is időnként - a gazdasági körülményekhez való alkalmazkodás nehezebb periódusaiban - egyre gyakoribbak az ilyesfajta korkedvezményes akciók. Olyannyira, hogy a munkáltatók például előnyös feltételekkel átvehető pénzügyi „csomagokat” állítanak össze, hogy ezzel is ösztönözzék, illetve - mondjuk csak ki - sürgessék a mielőbbi nyugállományba vonulást. Sok helyen például tekintélyes kezdőtőkét adnak a munkásoknak kisebb műhelyek felszerelésére és működtetésére, és ismétlendő - mert hangsúlyozandó -, hogy nemcsak humánus, de gazdasági megfontolások miatt is. Mondhatná erre bárki: „hja, kérem, ez a gazdaságilag nagyon fejlett, és ezért nagyon gazdag országok által megengedhető luxus”. Nem luxus. Üzlet. Gazdasági racionalizmus. A munkaerőpiaci feszültségek csökkentésének egyik lehetősége. Olcsóbb és kifizetődőbb lehetőség, mint a munkanélküli segélyfolyósítása, s minta munkanélküliséggel együttjáró valamennyi szociális gond kezelése. Annyira nem luxus, hogy szakmai körökben nálunk sem tartják az efféle megoldást eleve elvetendőnek. VÉRTES CSABA Munkában az autódaru Talpgerenda-betonozás
