Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-11 / 8. szám

1988. január 11. 2 NÉPÚJSÁG Munkásőregység-gyűlések Mai kommentárunk Melegedés északon? A január nem tartozik a legjobb hónapok közé Észak-Európában. A következő napok­ban mégis valószínű, hogy bizonyos enyhülésről szólnak majd a hírek, sőt, azt sem lehet kizárni, hogy melegedésről is beszélhetünk majd. Persze, ez nem időjárás-jelentés, ha­nem külpolitikai kommentár: Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő hétfőn indul Svédor­szágot és Non/égiát érintő skandináviai útjára. A két országgal természetesen nem egyformák a Szovjetunió kapcsolatai. Svédor­szág aktív semlegessége, a leszerelési kérdésekben elfoglalt tisztességes álláspontja és kezdeményezőkészsége miatt előkelő helyen áll Moszkva külpolitikai partnereinek sorában, míg Norvégia a NATO északi szárnyának egyik fő erejeként nyilvánvalóan más elbírálás alá esik. A mostani tárgyalásoktól azonban mindkét helyen azt várják, hogy ja­vulnak majd a Szovjetunióval fenntartott politikai és gazdasági kapcsolatok. Riszkov a megbeszélések során valószínűleg felajánlja majd a svéd és a norvég cé­geknek a szovjet vállalatokkal való szorosabb együttműködés lehetőségét. A kormány­fő nemcsak kiemelkedő politikusokkal, de a jelentősebb üzletemberekkel is tárgyal majd, s gyárlátogatásokat is terveztek számára. Mindez arra utal, hogy a Szovjetunió északra is „nyit”, s szeretné, ha ebben partnerekre találna Stockholmban és Oslóban. Az Egyesült Államok igyekszik akadályokat emelni a szocialista országokkal folytatott ke­reskedelem elé, s a COCOM-listára hivatkozva szigorításokat követel a tőkés cégektől. Norvégia sem maradt ki ebből a kampányból, miután egy nem éppen egyszerű üzlet ke­retében állítólag tengeralattjáró-alkatrészek előállítására is alkalmas szerszámgépeket adott el a Szovetuniónak és így az amerikai vélemények szerint hozzájárult a szovjet flot­ta műszaki fejlesztéséhez. Az esetet követő politikai hadjárat és néhány gazdasági in­tézkedés nem tett jót a szovjet-norvég kapcsolatoknak. Most itt az alkalom a hátrányos következmények okozta kár csökkentésére. Stockholmban is szó lesz tengeralattjárókról, hiszen a svéd lapok már évek óta cik­keznek az állítólagos szovjet behatolásokról Svédország parti vizeire. A harcias svéd nyilatkozatok szerint most már megsemmisítenek minden idegen tengeralattjárót, amely átlépi a határt. A bökkenő csak az, hogy egyetlen, műszaki hiba miatt eltévedt és felszínre emelkedett járműtől eltekintve, soha sem találtak bizonyítékot a szovjet határ­sértésekre. Az utazás előtt nem sokkal Moszkvában ismét leszögezték: a szovjet hadi­tengerészeti egységeknek parancsba adták, hogy ne hatoljanak be engedély nélkül idegen államok vizeire. A mostani tárgyalások során nyilván sok szó esik majd a leszerelési folyamat jövőjé­ről, az atomfegyvermentes Észak-Európa megteremtését célzó javaslatokról. Ha a gaz­dasági megállapodások mellett ebben a kérdésben is sikerült némi haladást elérni, már nem volt hiábavaló Nyikolaj Rizskov hatnapos utazása. HORVÁTH GÁBOR Elfojtják a bírálatokat Örményországban (Folytatás az 1. oldalról.) üdvözlőlevelét adták át dr. Molnár Ferenc- né, Genszler Imréné, Sebessy Sütő Albert- né, György Flóriánné, Pék Józsefné, Varga Józsefné, Vági Ödönné részére. Megyei törzs A Munkásőrség Tolna Megyei Parancs­noksága törzse és közvetlen szakalegysé­gei vasárnap délután tartotta évzáró-évnyi­tó egységgyűlését a megyei pártbizottság oktatási igazgatóságának tanácstermé­ben. Dr. Váradi László, a megyei pártbizottság titkára Nagy Györgynek, az országos pa­rancsnok képviselője - az országos pa­rancsnok nyugállományú első helyettese -, és Tatár Lajos, megyei parancsnok kísé­retében fogadta Kircz László, megyei pa­rancsnokhelyettes jelentését. A Himnusz elhangzása és Orbán György főiskolai hall­gató szavalata után az elnöklő Szabóné Rózsás Éva megyei parancsnokhelyettes köszöntötte a munkásőröket, családtagjai­kat, a társ fegyveres testületek, valamint a hazánkban ideiglenesen állomásozó szov­jet hadsereg testvér alakulatának képvise­lőit, a bázisüzemek vezetőit. A testület elmúlt évi tevékenységét Tatár Lajos megyei parancsnok összegezte. El­mondotta: az év utolsó két hónapjában szakaszgyűléseken részletesen, személy­re szólóan értékelték a megye munkásőr- állománya kiképzési, szolgálati feladatai­nak teljesítését. Erről a megyei parancsnok beszámolt a megyei pártbizottság és az or­szágos parancsnok előtt is. 1987-ben a fegyveres munkásőr fogalmát a dolgozó munkásőr fogalma váltotta fel. A személyi állomány képes és kész a fegyveres fel­adatok teljesítésére, de emellett helytállt a termelőmunkában is, érzékenyen reagál minden olyan jelenségre, amely a politikai, a gazdasági, a társadalmi életben jelentke­zik. Az összevont kiképzés sikerét jelzi, hogy azokon az egységek állományának 93,5-98 százaléka részt vett. Az egység­gyakorlatok magas színvonalú hadra fog­hatóságról állítottak ki bizonyítványt. Emel­lett a munkásörök termelésben való hely­tállását az atomerőmű vállalat a fegyveres erők napján százezer forint jutalommal is­merte el. Erejüket megfeszítve dolgoztak egész éven keresztül a megyei törzs köz­vetlen vegyivédelmi szakaszának bányász munkásőrei is. A kiképzési, a szolgálati feladatok tel­jesítésének, a termelésben való helytál­lásnak a hátterében ott vannak az irányí­tó pártszervek, pártszervezetek, a bázis­üzemek, a társ fegyveres testületek. Az 1988-as feladatokról szólt ezután a megyei parancsnok, megemlítve, hogy a kiképzési óraszám csökken, ezt a maga­sabb színvonalú parancsnoki és törzs­munkával kell ellensúlyozni, magyarán szólva, a még hatékonyabb kiképzéssel. Dr. Váradi László, a megyei pártbizott­ság titkára arról beszélt felszólalásában, hogy a testület fennállásának elmúlt évi, harmincaik évfordulója fokozottabban irányította a figyelmet a munkásőrök te­vékenységére. Azóta is a készség és a cselekvésre való akarat a jellemző. Az összevont kiképzéseken a megjelenés aránya kifejezi a fegyelmezettséget, az elvtársi, baráti szellemet. ' Az ünnepi egységgyűlés a kitünteté­sek átadásával folytatódott. Váradi Lász­ló, Nagy György és Tatár Lajos adta át az MMG-AM szekszárdi gyárának az orszá­gos parancsnok díszoklevelét és em­lékplakettjét, amelyet Horváth Endre igazgató vett át. A kiváló szakasznak járó oklevelet és zászlót a híradószakasz pa­rancsnoka, a műszergyárban dolgozó Szabó József vette át. Oklevelet kapott a vegyivédelmi és az ellátó szakasz. Kiváló Parancsnok jelvényt két, kiváló munkás­őr jelvényt hat munkásőr vett át. A Szolgálati Érdemérem 30 éves foko­zatát és a diszszuronyt kapta Fodor Imre törzstag, oklevelet és a díszszorunyt Szűcs Nándor tartalékos munkásör, a 20 éves fokozatot kapta Urbán László, Nyisztor Árpád, Fodor Imréné, Szűcs Nándorné, Urbán Lászlóné, Nyisztor Ár- pádné az országos parancsnok köszö­nőlevelét vette át. A Szolgálati Érdem­érem 15 éves fokozatát tizenhárom, a 10 éves fokozatot hét, az ötéves emlékjel­vényt öt munkásőr kapta meg. Hat lesze­relő munkásőr kapott emlékérmet. Mun­kásőr emlékjelvényt és emlékplakettet kapott Pálinkás István, a szolgáltató szö­vetkezet elnöke, díszkardot Benizs Sán­dor, a Szekszárdi Nyomda igazgatója. Nagy György tolmácsolta az országos parancsnok elismerését. A feladatokról szólva idézte Kádár János egy régi meg­állapítását: miszerint a munkásőrnek mellről hátra kell venni a géppisztolyt, hogy mindkét kezével a termelő munkát végezzhesse. * Az egységgyűlést követően a kitünte­tett munkásőröknek tartott fogadáson Somogyi József ezredes, a Polgári Véde­lem megyei törzsparancsnoka a társ fegyveres testületek nevében köszöntöt­te a Tolna megyei munkásőröket. A szov­jet hadsereg üdvözletét a baráti alakulat parancsnoka tolmácsolta. Amint megjelent az örmény köztársa­sági pártlapban, a Kommunyisztban a helyi állami és sportbizottság kádermun­káját bíráló, a protekciózást leleplező cikk, az Örmény KP Központi Bizottságá­ból telefonáltak: a cikk közreadása hiba volt - írja vasárnapi számában a Pravda. A lap bíráló cikkeit korábban egysze­rűen nem vették figyelembe. Most viszont valóságos hadjárat kezdődött. A sportbi­zottság elnökének első helyettese pa­naszt tett a szerkesztőség ellen a KB-nál. Azonnal bizottságot hoztak létre az ügy kivizsgálására. A cikk szerzőjét csaknem három hónapig faggatták, hogy honnan kerültek hozzá a dokumentumok, mit miért írt így vagy úgy. A cikkben szereplő egyik személy - az elnökhelyettes sofőr­jének fia - közölte: az újságíró „nyomást gyakorolt rá”. A bizottság ezt azonnal tényként fogadta el. A Pravda viszont fel­teszi a kérdést: Milyen nyomást tud gya­korolni egy újságíró? A bizottságot ez nem érdekelte, ehelyett kimondta: a cikk szerzője tiltott módszereket alkalmazott, nem méltó arra, hogy a szovjet újságírók családjának tagja legyen. A Pravda ezzel kapcsolatban hangsú­lyozta: Örményországban egyeseknek „torkán akadt” a glasznoszty. Készek mindenre, a tények meghamisítására, elvtelenségre, csak hogy leszámoljanak a bírálóval, gyengítsék vagy elnyomják a bírálatot. Nem a hiányosságok felszámo­lásával foglalkoznak, hanem arra támad­nak, aki nyíltan szólni mert a hibákról. A bizottságot az egyik KB-titkár utasí­tására hozták létre. Amikor a szerkesztő­ség újabb cikkben próbálta bizonyítani igazát, ugyanez a titkár megtiltotta a köz­lést. Nem támogatta a szerkesztőséget Karen Demircsján, a KB első titkára sem - hangsúlyozza a Pravda. mint ismeretes, a napokban az Izvesz­tyija közölt tudósítást az Örmény KP KB üléséről, amelyben bírálta a helyi mód­szereket, s személyesen az első titkárt is. A Pravda a Kommuniszty cikkét idézve megírja, hogy az említett sofőr fiát tör­vénytelenül sportszázadba hívták be, ka­tonai szolgálatát a köztársaságban telje­sítette. A sportbizottság elnökhelyettesé­nek „jó embere”, aki a téli sportok fel­ügyelője volt, hirtelen a birokózók sport­iskolájának igazgatója lett. Ezek cáfolat- lan tények, de csak a Pravda tudósítójá­nak közbelépésére ismerték el, hogy a cikkben foglaltak megfelelnek a valóság­nak, legfeljebb apróságokban pontatla­nok. Pillantás a hétre Válogatás a hét külpolitikai eseményeiből Két- és sokoldalú tárgyalások, választások és bírósági procedúra - meglehetősen sokszínű a kővetkező napok kínálata a világpolitikában. A hírügynökségek csupán szombatra nem jeleznek előre semmilyen érdemleges eseményt. Hétfő: Párizsban óriási biztonsági előkészületek közepette kezdődik az Action Di- recte elnevezésű terrorista csoport vezetőinek pere. A francia fővárosban részint a terroristák visszaszorításában reménykednek, részint újabb merényletektől tartanak a per folyamán. Kedd: Első ízben látogat kormányfőként az Egyesült Államokba Takesita Noboru japán miniszterelnök. Elődje, Nakaszone Jaszuhiro tegező viszonyban volt Reagan el­nökkel, s nyilvánvaló, hogy Takesita számára is fontos a Fehér Ház jóindulata. A tőkés világ két vezető gazdasági hatalma azonban nem csupán szövetséges, de verseny­társ is, s a viták valószínűleg most sem csitulnak majd. Szerda: Nagy érdeklődés előzi meg Nyikolaj Rizskov szovjet miniszterelnök stock­holmi sajtókonferenciáját. A politikus Svédországból Norvégiába utazik tovább, s mindkét fővárosban elsősorban gazdasági kérdésekről tárgyal. Csütörtök: Kilencedik fordulójához érkeznek az atom- és űrfegyverekröl folytatott szovjet-amerikai tárgyalások. A genfi megbeszéléseken immár a hadászati csapás­mérő eszközök ötvenszázalékos csökkentéséről szóló szerződés kidolgozása a fő té­ma - természetesen szoros összefüggésben a békés világűr megteremtését célzó szovjet erőfeszítésekkel és az amerikai SDI-programmal. Péntek: A tervek szerint ezen a napon kellene megkezdődnie az újabb közép-ame­rikai csúcsértekezletnek, amekyen Costa Rica, Guatemala, Honduras, Salvador és Nicaragua államfői értékelik a guatemalavárosi megállapodásuk óta eltelt időszak eredményeit és meghatározzák a továbblépés irányát. A feltételes mód indokolt, mert a térségben a helyzet továbbra is meglehetősen ingatag^s könnyen felmerülhet a konferencia elhalasztásának ötlete. Vasárnap: Általános választásokat tartanak Haitin. A néhány héttel ezelőtti első ilyen kísérletet vérbe folytatták az elűzött Duvalier hívei és a szélsőjobboldali fegyveres csoportok. A kormányzó katonai tanács akkori magatartása miatt most számos ellen­zéki politikus bojkottra szólította fel az ország lakosságát. Duvalier egykori híveit tíz év­re eltiltották a politikai szerepléstől, de az elnökjelöltek között mégis több mint féltucat­nyit találunk belőlük. Hazafi József Szembenéző (Mai történet) ©- Akkor tőled ne várjuk segítséget? - kérdezi Péter.- Attól függ, milyen segítségre gondolsz.- Szerettem volna nálatok dolgozni.- Az nem megy. És ezt nem most dön­töttem el, hanem korábban, akkor amikor még maradni akartam.- Te se álltái volna ki mellettem - mél­tatlankodik Péter.- Nem a kiállásról van szó. Mégsem ve­hettetek volna oda, mert te képtelen tettél volna - éppen a barátságunk miatt - beil­leszkedni abba a fiatal társaságba. Nem fo­gadtad volna el, hogy harmincévesek a fő­nökeid, és az előbb-utóbb összetűzéshez vezetett volna. S nem neked adtam volna igazat, annak pedig nincs értelme, hogy újabb megaláztatásban tegyen részed.- Zárjuk te a vitát, addig míg össze nem vesztek - próbálkozik Sára asszony.- Csak szeretek tisztán látni - forróso­dik fel a hangja Péternek.- Én meg az egyenes beszédet kedve­lem - szöaezfle Berhidai.- Nem vesznek ők össze. Túlságosan régóta barátok ahhoz... - szól közbe Anna.- Igaza van Anna, maga a legokosabb közöttünk - jelenti ki Berhidai.- Ezt bóknak vagy gúnynak vegyem?- Ha igazán okos, akkor bóknak veszi.- Ki akar butának látszani - mosolyodik el az asszony és e mosolyból oldódni kezd a fagyos légkör a tenyérnyi konyhában, ahol Berhidai áll föl először. Szabadkozik, de menni kell, mert a felesége nem tudja, hogy hol tehet, mert ő nem szokott elmara­dozni hazulról. Meg aztán, látja, hogy a ba­rátja lassan rendbe jön, és egyébként is, majd segít neki munkát szerezni. Senki sem marasztalja. Beszélnivaló- juk már nincs, a vitát nincs miért folytatni. Sára asszony mosogatáshoz fog, amint a férfit kikíséri Anna. Remeg a keze, de megnyugtatja a munka, az elfoglaltság. Szeretett volna indulni ő is. A férjével. „Ho­gyan mondjam neki” - motoszkál az agyá­ban. Elviselhetetlen tenne a visszautasítás, de talán az utolsó csepp is a pohárban. Lassan csorgatja a tányérokra a vizet, hogy tovább tartson a mosogatás. Húzza az időt. fél. Anna lép hozzá. A kezét a vállára téve jó hangosan mondja, hogy Péter is hall­hassa:- Vidd haza az uradat. Sára torkát sírás fojtogatja. Megáll a kezében a tányér és folyik, folyik rá a víz. Lassan Anna felé fordul. Az látja a sá­padt, megfáradt arcot, az ősz hajszálak meztelenítő előtörését a fejbőrből.- Hidd el, ő is akar menni - mondja ne­ki. Kiveszi a kezéből a tányért, elzárja a csapot és gyengéden Péter felé kormá­nyozza az ájulással küszködő asszonyt. Péter tehetetlenül áll a szoba közepén. Látja a feléje tartó két imbolygó alakot, csak nehezen fogja fel, hogy döntenie kell - végérvényesen. Marad, vagy haza­megy? Ha marad elveszti a családját, ha megy, Annától kell megválnia. De mi tart­hatná itt? Az egynapos szeretem, az asz- szony kiábrándultsága? Azt már tudta, hogy Anna, aki szerette és mindvégig ki­tartott mellette, ma már nem úgy becsüli, mint korábban. Tudna-e kezdeni valamit a szabadsággal, segítheti-e ez az újra­kezdést? Tulajdonképpen a fejében teg­nap éjjel óta ott motoszkál, hogy neki ott­hon a helye.- Butaság volt - szalad ki a száján a szó. Bánta, hogy elárulta magát, félt is, hogy megsérti Annát, de muszáj volt foly­tatni. - Nem tett volna szabad tegnapelőtt idejönnöm. Nehéz volt ezt kimondani, a tisztessé­ge viszont ezt diktálta. Azt nem sejthette, hogy Annának volt szüksége arra a tu­Tatár Lajos megyei parancsnok beszámolója Négy asszony, aki az országos parancsnok levelét kapta: Fodor Imréné, Szűcs Nándorné, Urbán Lászlóné és Nyisztor Árpádné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents