Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-09 / 7. szám
1988. január 9. f TOLNA "\ 10 ^níÉPÜJSÁG Felújítják a Szépművészeti Múzeumot Vaszilij Treszkov: Az élő hal Nyuszja, a filológiai tudományok kandidátusa a munkából hazafelé menet betért az üzletbe, és az „élőhal-osztályon” vásárolt egy dülledt, bár kifejező szemű hatalmas pontyot. Ez idegesen mozgatta farkát, s úgy tátogott, mintha nyilatkozni kívánna. Hazatérve a hal a kádba került, s a friss vízben felélénkült. Vidáman paskolta a vizet a farkával, sőt még bukfencezett is. Nyuszja megha- tottan nézte a potykát, és kenyérdarabkákat dobált neki. „Én takaros kicsinyem” - szólt hozzá. A pontyról eszébe jutott egy régi barátja, Szergej Petro- vics, akivel az elmúlt nyáron délen ismerkedett meg. Ő is olyan kopasz és csillogó fejű volt, findzsaszemei kidülledtek. Arra is emlékezett, hogy ibolyaszínű fürdőnadrágjában mozdulatlan tekintettel néz rá, és elpirult. Az üdülés után Szergej Petrovics eltűnt a tengeren, és nem adott többé életjelt magáról. Nyuszja mélyet sóhajtott, és azon gondolkodott, mivel fogja táplálni a pontyot. Eszébe jutott Marinka, a biológiai tudományok kandidátusa, és felhívta, hogy tanácsot kérjen tőle. Meg is kapta: szerezzen akváriumot és koncentrátumo- kat.- A ponty még elviselhető - mondta Marinka -, de a szomszédom egy élő krokodilust hozott Afrikából. Ez aztán a probléma! Alig bírja etetni. Kérvényt is adott be a lakásügyi osztályra, hogy nagyobb helyet biztosítsanak számára. Egy szó mint száz, gyere el hozzám, én adok neked egy akváriumot. Jó tágas, hiszen nemrég egy delfin élt benne... Nyuszja elutazott. Amikor hazatért két hordárral, akik köteleken emelték és cipelték a zongoránál is nagyobb akváriumot, ínycsiklandó illatok jöttek a lakásból. A konyhában Nyuszja édesanyja sürgött-forgott, intézkedett, hiszen tanulmányi osztályvezető volt. A serpenyőben étvágygerjesztőén sült tejföllel a hal.- Jó halat vettél - dicsérte az anyja -, elhatároztam, segítek neked, hogy ne vesződj a pucolással és a feldarabolással. Nyuszjának hirtelen eszébe jutott az eltűnt Szergej Petrovics, és keservesen sírni kezdett.- Örökké beleavatkozol a maszek dolgaimba - kiáltott fel.- No, nézd csak! Már megint nem jártam a kedvedben? - sértődött meg a mama.- Gazdasszony, hová tegyük az akváriumot? - kérdezték a hordárok.- Jó akvárium, Szergej Petrovics éppen beleférne - gondolta, de csak enynyit mondott: - Hagyják az előszobában. Mizser Lajos fordítása Egy történet vége ajdú szokása szerint részeH gen ment haza. A felesége, amikor meghallotta az előszobában a zajt, felkelt és kiment. Nézte, ahogy a férje le------------ veszi a kabátját, és felakasztja a fogasra. Hajdú egy pillanatra megbillent, belekapaszkodott a kabátba, és leszakította a fogast. Az asszony nem szólt egy szót sem. Hajdú tehetetlenül tartotta a kabátot, aztán szeretettel magához szorította.- Hazajöttem - mondta az asszonynak. - Vacsoráztál már? - kérdezte az asz- szony.- Nem. Bemente : a konyhába, az asszony feltett a gázre egy lábos rakott krumplit. Hajdú lezökkent az asztal mellett a székre, a kabátot az ölében tartotta.- Add már ide, te szerencsétlen - mondta az asszony, és elvette a kabátot. Mire visszajött az előszobából, Hajdú már maga elé tette a rakott krumplit, és kanállal ette a lábosból. Egészen a lábos fölé hajolt, és úgy tömte magába.- Még meg se melegedett... - mondta az asszony. Hajdú abbahagyta az evést, és felnézett.- Mit bámulsz? - kérdezte az asszony. - Úgy eszel, akár egy disznó.- Mert te moslékot főzöl - mondta Hajdú meglepő logikával. - Moslékot főzöl. Ez az igazság. Az anyád se tud főzni, te se tudsz. Lelketlenek vagyok. Az egész család. Mindent csak azért csináltok, mert meg kell csinálni. De nem ez az élet értelme. Belekotort az ételbe, és a szájába dugta a tele kanalat. Az asszony otthagyta és lefeküdt. Három éve házasodtak. A férfi a szerelőrészleget vezette a Lakásjavító Szövetkezetnél. Gyakran kijárt ellenőrizni a munkásokat. A szerelők többnyire dörzsölt fiúk voltak, láttak már Hajdú előtt jó néhány részlegvezetőt, előbb-utóbb mindet megtanulták kezelni, akár a szerszámokat. Hajdút főnöknek szólították, és túlzott tisztelettel hallgatták az utasításait. Megvárták, amíg mindent végignéz, aztán lekí- - sérték a sarokig, ahol beráncigálták egy A Központi Sajtószolgálat 1987. évi pályázatának II. díjas alkotása novella-kategóriában. pofa sörre. Hajdú erősköd ott, hogy ő fizeti a magáét, de mire a pénztárhoz ment volna, már hozta az inas a deci cseresznyét, és a korsó sört. Hajdú megtehette volna, hogy nem fogadja el, de maga is érezte, hogy mennyivel fiatalabb és tapasztalatlanabb ezeknél a régi szakmunkásoknál, akiknek parancsolgat, és mivel apja-anyja munkásember volt, magában szégyenkezett, hogy csak járkál, vagy éppen íróasztalnál ül egészséges, erős férfi létére. Visszautasítani a meghívást annyit jelentett volna, hogyő is afféle sápatag szemüveges, akinek egy pohár italtól kiüt a hideg verejték a homlokán, vagy éppen azt is hihették volna a szerelők, hogy lenézi őket. Megitta hát ezt a butító cseresznye-sör keveréket, és ha nem menekült idejében, belédiktál- ták a következőt is. Tellett a szerelőknek, mert lopták az anyagot, és maszekoltak munkaidő alatt, de ez így volt mindegyik részlegvezető idejében, és így lesz ezután is mindaddig, amíg maguk a szerelők le nem szoknak róla. Nem azért itatták ők Hajdút, hogy szemet hunyjon valami felett is. Nem volt erre szükség. Csak éppen sajnálták, amiért ilyen nagyokosnak hiszi magát.- Leszakadt a fogas - mondta Hajdú reggel, miután felkelt. A fürdőszobában állt a tükör előtt és borotválkozott.- Te szakítottad le - mondta a felesége.- Hozzá se nyúltam.- Dehogynem nyúltál. Dülöngéltél a részegségtől.- Hát ittam egy kicsit tegnap, az igaz. De a fogashoz nem nyúltam.- Arra sem emlékszel, hogy mosléknak nevezted, amit főztem?- Ezt csak rám fogod. Semmire sem emlékszem. Azt sem tudom, hogyan jöttem haza. Érdekes. Már másodszor fordul velem elő ilyesmi. Az utolsó emlékem tegnapról, hogy nagyon részegnek éreztem magam és elindultam. Átmentem az úton, és integettem egy taxinak. És kész. Utána felébredtem itthon. Alapos, két évig tartó előkészületek után született meg a Szépművészeti Múzeum teljes rekonstrukciójának terve. Mányi István építész (akinek nevéhez fűződik a közgazdaságtudományi egyetem rekonstrukciója) vezetésével a Középülettervező Vállalat készítette el a részletes műszaki terveket. Ezek alapján kezdődött meg az idén tavasszal az építkezés első üteme. (Költségei - mai árakon 365 millió forintot tesznek ki. Befejezési határideje 1990. november 15-e.) A kivitelező a legnagyobb garanciát nyújtó céget, a Középületépítő Vállalatot pályázat alapján választották ki. A Közév dolgozott az opera felújításán és építi a közgazdaságtudományi egyetemet. Még a rekonstrukció megkezdése előtt, amelyen tűzoltómunkával hozzá kellett nyúlni az épülethez. Nem tűrt halasztást a tetőhéjazat javítása, hiszen az épület legfelső emeletére, az 1800 festményt őrző tanulmányi raktárakba beesett az eső. Vödrökkel, ernyőkkel védték, ahogy tudták a műtárgyakat. (A tanulmányi raktár a közönség által is látogatható, a megszokottnál zsúfoltabb kiállitóterem. A világ számos nagy múzeuma tart ilyen szekunder galériát, ahol igen értékes, bár nem főműveket tanulmányozhatnak a szakemberek és a látogatók.) A tetőjavítás idejére az emeletről el kellett szállítani a képeket. Ezért a használaton kívüli román csarnokban felépítettek egy Dexion-salgo rendszerű „házat a házban” és ideiglenesen itt helyezték el a tanulmányi raktárát. (Múzeumi rend szerint minden műtárgymozgatást írásban és fotóval dokumentálva.) Innen már csak végleges helyükre kerülnek a műtárgyak. Anyagilag, biztonságtephnikailag és muzeológiai- Még beszélgettél is velem - mondta az asszony.- Nem emlékszem - mondta Hajdú. Valamikor később, együtt iszogatva a szerelőkkel, elmesélte nekik az esetet. Harsogva nevetett hozzá, mert már a harmadik rundónál tartottak.- Amnéziád volt, Ferikém - mondta Szántó -, ezt így hívják, pajtás. Minden rendes piásnak amnéziája van. Iszol, aztán egyszer csak elszakad a film.- Végre van valamim - mondta Hajdú, és megint csak nevetett, mintha boldogságba csiklandozták volna. - Emberek, huszonnyolc éves koromra sikerült elérnem az amnéziát. Doktor Hajdú Ferenc rendkívüli és meghatalmazott amnéziás, az Amnézia osztály előadója. A szerelők is nevettek, látták, hogy belevaló gyerek ez a Hajdú. Hajdú felesége késő estéken széket húzott a nyitott ablak elé, és az utcát figyelte. Nem tudott elaludni, amíg nem jött a férje. Ott könyökölt, a karjára hajtotta a fejét, bóbiskolt, de csak rövid ideig, aztán ha lépések kongását hallotta, ismét az utcát leste, a szótlanul sétáló rendőröket, siető párokat, titokzatos öregasszonyokat, rekedten dudorászó vagy civakodó korhelyeket. Olykor furcsaságokat kínált a fűszagú éjszaka. Egyszer ősz hajú ember ment a túlsó oldalon, kézenfogva egy apró kislányt és egy kisfiút, a kisfiú hegedűtokot vitt, és valami kávésbögréről beszélt, pedig már éjfél is elmúlt. Hajdú felesége fel sem fogta az ehhez hasonló jeleneteket, türelmetlenül várta, hogy elmúljanak, mintha kötelező előzményei lennének a férje hazaérésének. Nem tudta volna megmondani, hogy miért várja a férjét. Talán olyan gyorsan romlott el a kapcsolatuk, hogy nem volt ideje megváltoztatni a viselkedését. Még mindig úgy várt, mintha azt hinné, hogy nem az az igaz, ami van, hanem ami volt. Veszekedni is csak sokára kezdett a szempontból is figyelemre méltó, hogy az építkezés ideje alatt csak 2 hónapra zárják be a múzeumot. Nem ürítik ki az épületet (egy korábbi elképzelés szerint csillagászati összegekért Fertődre szállították volna a műkincseket), s a lehető legkevesebb helyváltoztatással csoportosítják át a műtárgyakat (merthogy a képek, szobrok állagát minden mozgatás megviseli). Miközben a rekonstrukció idején a múzeum néhány, az építkezéstől függően változó részlegét is látogathatja a közönség, sőt, új időszaki kiállításokat is rendeznek majd. Az első években csak a főbejáratból nyíló márványcsarnokot zárják be. Az első ütem három és fél évében funkciójában nem zavarja a kiállításokat, a muzeológiai munkát. A leglényegesebb mozzanata pedig az, hogy új területeket nyerünk - mondja Merényi Ferenc főigazgató. Mégpedig az első emelet maférjével, méghozzá elég különös módon.- Miféle csillár ez? - kérdezte Hajdú a szobában. - Kicserélted a lakást?- Egyél, aztán feküdj le - mondta az asszony.- Vakító csillár - mondta Hajdú.- Este itt volt a Sanyi - mondta az asz- szony. - 6 hozta. Fel is szerelte mindjárt. Feküdj le.- Szóval palikat fogadsz a lakásunkban. Beszennyezed az otthonunk hétszentségét.- Mondom, hogy a Sanyi szerelte fel. A húgod férje.- Biztosan te álltái a létrára, ő meg a szoknyád alá nyúlkált. Az asszony a férjére nézett, és egyszerre idegennek látta. Egy idegent látott, akin észrevette a koszos cipőt, a rosszul választott konfekciós öltönyt, az izzadó homlokát, egy hülyén vigyorgó duzzadt arcú fickót látott, akit irtózatosan gyűlölt, amiért betolakodott a lakásába, az életébe.- Persze, hogy a szoknyám alá nyúlkált. Még mást is csinált. A hasamig csúsztatta az érzéki kezét! - mondta Hajdúné a saját hazugságától elzsibbadó szájjal. Ilyet, hogy „érzéki kéz”, soha nem mondott még életében, de most az is eszébe jutott, hogy a sógorának valóban érzéki keze van.- Lefeküdtél vele? - kérdezte Hajdú, és már nem nevetett.- Igenis, lefeküdtem! - kiáltotta az asz- szony. - Meguntam, hogy állandóan rád várjak! Megutáltalak! Már semmit sem jelentesz nekem! És még folytatta volna, de Hajdú elbőgte magát, olyan elesetten, mint egy gyerek.- Hát én szerettelek. Szerettelek téget.- Utállak. Gyűlöllek - mondta az asz- szony. Hajdú az asztalhoz ment, leroskadt a székre, mind a két karját az asztalra tette. gasságában lévő márványcsarnok és a múzeum két belső udvara alatt. Ezek a mostanáig homokkal feltöltött földszinti terek 1250 négyzetméternyivel növelik a múzeum területét. Továbbra is a márványcsarnok lesz majd a fogadóterem. Innen nyílik a kétoldali bejárat, és innen lehet bejutni az eddig a közönség elől elzárt udvarokba is. Ezek egyikében szabadtéri szoborkiállítást, másikában kávézót rendezünk be. Az udvarok alatt felszabaduló üvegprizma fedésű termek 900 négyzetméternyi kiállítási területet adnak. A 350 négyzetméteres márványcsarnok alatt pedig közművelődési célú előadóterem lesz. Amikor minden elkészül, nem nyitjuk meg a közönség előtt - legfeljebb egy hónapos rövid bemutatásra mert ide helyezzük el, légkondicionált körülmények közé a második ütem által érintett termek műtárgyait. KÁDÁR MÁRTA- Hová jutottam?... - motyogta, aztán felhüppögött, lehajtotta a fejét, és horkolni kezdett.- Feküdj le - mondta az asszony fáradtan. Hajdú felnézett.-Ja?- kérdezte, és az ágyhoz cammo- :gott.- Hogy jöttem haza? - kérdezte reggel.- Ahogy szoktál - mondta a felesége.- Jó részeg lehettem - mondta Hajdú. - Ne haragudj.- Miért haragudnék? Megszoktam már - mondta az asszony, és így éltek tovább. Amikor Hajdú részegen jött haza, a felesége reszkető indulattal mesélte, hogy miképpen csalta meg. Újabb és újabb részleteket talált ki. Undorító aprólékossággal elmagyarázott mindent, és Hajdú sírt, mocskos ringyónak nevezte a feleségét, vádolta önmagát, nagylelkűen megbocsátott, dührohamokat kapott, kiabált, hogy a vonat alá fekszik, és reggelre nem emlékezett semmire. Szégyenlősen mosolyogva utasítgatta a szerelőket, húzódozva bement velük a kocsmába, és tehetetlenül elfogadta az egymást követő rundókat. ajdúné gyakran gondolt arra, hogy elválik a férjétől, mégsem tudta elhatározni magát, mert akkor el kellett volna válnia mindentől, saját magától is, attól, aki volt, attól, akinek akarta magát. Egy napon megtette, amivel fenyegetőzött. Nem lelte örömét a silány kalandban, de bűntudatot sem érzett. A tévéjüket javította egy mackóvá nőtt kamasz. Tunyán pislogott, mikor az asszony kacérkodni kezdett vele, csak megfogta a derekát olyan mozdulattal, mintha ez is a javításhoz tartozna. A húsz forint borravalót ugyanúgy elfogadta, amikor Hajdúné odaadta neki az előszobába, mint máskor.- Kicsit elhajoltam - mondta Hajdú, amikor késő este hazajött. Az asszony az ágyban feküdt.- A konyhában van vacsora - mondta, aztán elaludt, és nem mesélt semmit, soha többé nem mesélt. Építkezési előkészület
