Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-09 / 7. szám
1988. január 9. í TOÍ.NA NÉPÚJSÁG 7 A takarítónő bizonyítványa A hajtóerő a tudásszomj és az önbecsülés „Miért? Minden asszony takarít otthon!” Érdekes módon ez a pavilon is csendes ilyenkor délelőtt. Pedig az ember úgy hinné, hogy ennyi csecsemő közül egy- kettő mindig sivalkodik. Nem szomorú- ságos sorsuk miatt, hiszen arról nekik még nincs fogalmuk. Nem tudják még, hogy elhagyta, tán el is felejtette őket édesanyjuk, édesapjuk. Azt sem, hogy mostani habosfehér kiságyuk, tarka-barka járókájuk családi okok miatt „csak” ideiglenes lakást jelent, s majd, ha rendeződnek a dolgok, hazaviszik őket. Talán erre sem vágynak, mert nem tudnak még vágyakozni. Amit érzékelnek: tele-e a pici-poci, rendben-e a csomag a popsin. Bár ki tudja? * Tehát a szekszárdi csecsemőotthon folyosóin a csend és a tisztaság az úr. Ugyanez a helyzet a kicsinyek „lakosztályaiban” is, ahol a gondozónők teszik a dolgukat kiegyensúlyozott serénység- gel. A csöppségek nappalija előtti fürdetőben fiatal nő hófehér ruhával törli a polcot. Érkezésünkkor még elvégzi az utolsó simításokat, majd közvetlen főnöke irodájába tessékel. (Furcsa érzés, hogy az asszony reggel azért ment korábban munkába, hogy végezzen, mire odamegyünk, hogy ne kelljen „lopnia” munkaidejéből.) Az utóbbit, a félmondatot viszont jó ...de minden asszony takarít otthon hallani, s erről egy meglehetősen karakterisztikus összefüggés jut az ember eszébe, amire e találkozás, beszélgetés több ponton is bizonyítékkal szolgál. Arról a tételről van szó - több vizsgálat igazolja -, hogy a művelődésben való pasz- szivitás igen gyakran jár együtt a munkahely dolgaiban való passzivitással. Most ennek ellenkezője bizonyosodott be Klopfer Károlyné esetében: azaz a kultúra iránt érdeklődők a munkahely dolgai iránt is érdeklődnek. Klopfer Károlyné foglalkozása takarítónő. Egy gyermek - a kilenc esztendős Csaba - édesanyja. Családi állapota: elvált. Mikor? Hivatalosan nemrégen. De már nyolc éve él kettesben kisfiával. Hol? A Csokonai utcában - albérletben. Egy albérleti szobában. Fizetése 4000 forint. A gyerektartás pedig hatszáz, amit meglehetősen rendszertelenül kap. Iskola végzettsége: érettségi. Munkahelye: Csecsemőotthon, Szekszárd.- Október 25-én lesz nyolc éve, hogy ide jöttem dolgozni. Előtte a szabó szövetkezetben voltam mint varrónő. Jelesre végeztem a szakmunkásképzőt... Azután a családi problémák úgy alakították az életemet, hogy egyműszakos állást kerestem. Vállaltam, mert azt akartam, hogy rendbe jöjjenek a dolgok. El is helyezkedtem a Gemenc szállodába szobaasz- szonynak. De néhány nap múlva „kiderült”, hogy terhes vagyok. El kellett jönnöm, s azt is mondták, hogy egy hónapon belül nem kell indokolnia a munkahelynek, miért küldik el a dolgozót... Akkor jelentkeztem itt, s lettem takarítónő. Sokan úgy vélekednek, hogy alantas munka. De hát erre is szükség van. Bár nem akarom túlértékelni a fontosságát. Csak azt mondom, hogy nem megalázó munka. Meg miért? Minden asszony takarít otthon... Nem? És beszélgetünk mindenről, a munka öröméről, pontosabban a jól megoldott feladatok feletti örömről. Klopfer Károlyné varrónő korában - igaz, kezdőként - mindössze 2200 forintot keresett, de nem bánta, mert „igyekeztem nagyon pontosan varrni, még akkor is, ha így lassabban ment”. Lehet, hogy a kapcsolás most kissé furcsának tűnik, de a lassú szó valahogyan vonzza a következő témát. Mint tudjuk Klopfer Károlynéék albérletben laknak. S igazi, saját lakáshoz majd tíz év után, nyugodtan mondhatjuk, hogy nagyon, de nagyon lassan jutnak. Reméljük, hogy az öröm ezzel kapcsolatos percei még az idén bekövetkeznek! Röviden: a háromtagú család annak idején beadta a lakáskérvényt - alacsony fizetésükre való tekintettel nyilvánvalóan tanácsi lakásra. Később, amikor már csak ketten voltak, s keményen gyűjtögették a pénzt, lakást viszont nem kaptak, „átiratkoztak” OTP-s lakásra. De teltek, múltak az évek, lakás meg sehol. A városi tanácson azt az információt kaptuk, hogy idén, az első félévben költözködhet a kisfiával. A Novotex papírpelenkás dobozokból készült babaszoba- Igaz, az albérletünkre egyetlen szó- nyi panaszunk nem lehet. Nem fizetünk sokat, a háziak pedig nagyon megértőek, segítőkészek. Gyakran még Csábira is vigyáznak. Ha télen napközben nem vagyok otthon, begyújtanak a szobánkba... Sajnos, szüleim nem tudnak támogatni bennünket sem anyagilag, sem másként, édesanyám meghalt, no és öten vagyunk testvérek... Elhallgat, csöndesen néz maga elé, de már megint mosolyog.- Az anyósommal viszont jól kijövünk, a két ünnep között is náluk volt Csabika - én pedig nyugtázom a sokat mondó szavakat, s ahogyan ő, magam is jóérzéssel gondolok a volt férj édesanyjára, akit kiválóan jellemez ez a rövid, tényszerű mondat. Tudom azt is, hogy „Julikénak” nem volt könnyű tanulni, hiszen a legtöbbünknél őt jóval több gond és feladat terhelte és terheli. S mégis...- A Rózsa Ferenc szakközépiskolába jártam a dolgozók, azaz a szakmunkások szakközépiskolájába... De sokszor megtorpantam, abba akartam hagyni a tanulást. Néha olyan, de olyan hullámvölgyek jöttek... De mindig arra gondoltam, hogy akkor hogyan nézek a kisfiam szemébe... és a tükörbe. Sokan kérdezik: Most több lettél? Azt hiszem, igen. Többet tudok, másként látom a világot. S mit mondjak? Lehet, hogy furcsa, de én a tudás, nem az előrelépés lehetősége miatt tanultam. Pedig lehettem volna már itt is képesítés nélküli gondozónő. Persze, jó lenne, csakhát a két műszakot nem vállalhatom. Különben olyan tanáraink voltak, mint például Péter Mihály, akik belénk beszélték, hogy tanulni kell, minden áronl S erőt is adtak hozzá. Azon pedig egyáltalán nem csodálkozom, amikor főnökei kitartását, akaraterejét dicsérik - legyen szó tanulásról, munkáról... Joggal lehet büszke miniszteri kitüntetésére, a Kiváló munkáért-ra, mert ő olyan, aki nem tudja „leadni magát”, soha nem harsogó, nem dicsekszik, ha elvégzett valamit, csöndesen örül a csillogó folyosónak, vagy éppen a KISZ- vezetőségben elvállalt és jól megoldott dolgoknak, avagy a munkahelyén szervezett hobbikiállításoknak, melyeket mindig ő vezényel. Maga is szívesen „bütyköl”, kedvenc időtöltése a játékkészítés, s ahogyan ötletei, úgy a kivitelezés is igazán figyelemre méltó.- Hogy vannak, akik csodálkoznak, hogy miért tanul egy takarítónő? Hogy szembe kellett néznem a gúnyos pillantásokkal? Nem szólok semmit. A tekintetet viszont nyugodtan állhatom. * Sebestyénné Miklós Julianna, a megyei tanács csoportvezetője a következőket mondja - ami talán valamiféle ösz- szegzése, mégpedig továbbgondolásra érdemes összegzése is lehet a riportnak:- Megyénkben jelenleg 760-an tanulnak a szakmunkások szakközépiskoláiban, ami háromévi tanulást jelent. A négyéves dolgozók szakközépiskoláját 224-en végzik most, a dolgozók gimnáziumában 442 a létszám. Adjuk össze ezeket a számokat, s csak azután mondom; a végzettek száma, tehát akik le is érettségiznek, mindössze 500. Igen nagy a lemorzsolódás, 25-50 százalék között mozog. Hogy miért tanulnak a dolgozó felnőttek? Részben, mert szeretnék befejezni abbahagyott tanulmányaikat; sokakat az vezérel, hogy más munkakörbe kerülhetnek, illetve előírták nekik az érettségit, mert munkakörük ellátásához szükséges. Nagyon-nagyon ritka, hogy valakit a tudásszomj és az önbecsülés hajtson „csupán”. Öt az hajtotta. Pedig esténként tudott csak elmélyedni a tankönyvekben. Csabi megszokta, hogy villanyfény mellett aludjon, s hallgassa édesanyja hangját. Mert kénytelen volt hangosan tanulni: nehogy elaludjon, meg úgy jobban megjegyezte, amit meg kellett, amit meg akart. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: SÖRÖS MIHÁLY Rendszeres és rendkívüli segélyek Segély és segély között nagyon sok a különbség. Dr. Tóth Rudolf, aki a Tolna Megyei Tanács V. B. egészségügyi osztályán csoportvezető megyei tanácsos, gyors egymásutánban nyolcfélét is felsorol közülük. Összesen ennyi tartozik az egészségügyi osztályhoz, a felnőttvédelmi szociális gondoskodás hatáskörébe. Mint kiderül, leggyakrabban a rendszeres és rendkívüli szociális segély kérelem miatt keresik fel a tanácsok illetékeseit. Egyesek azonban vagy nem tudják, hova forduljanak, vagy nem nagyon bíznak a számukra kedvező döntésben, vagy éppen túl hosszúnak tartják az ügyintézést, ezért befolyásos pártfogót keresnek.- Sokan írnak Kádár elvtársnak, a különböző minisztériumoknak, a rádiónak, a televíziónak. Ez az, ami teljesen felesleges - mutat rá dr. Tóth Rudolf. - A kérelmek úgy is hozzánk kerülnek, aki valóban rászorul a segélyre, az meg is kapja azt. Az említett két kategóriát tekintve Tolna megyében 1986-ban 7707 fő volt a segélyezettek száma. Dr. Tóth Rudolf meggyőződéssel vallja, döntő többségében megfelelő helyre kerül a pénz.- A helyi tanácsok alaposan tanulmányozzák a kérelmezők anyagi helyzetét és ennek megfelelően döntenek. Vizsgálják a tartásra köteles és képes hozzátartozók tartási képességét is. Néhány esetben ugyan indokolatlan kérelem is érkezik, de nem ez a jellemző. Persze - ha egyáltalán van ilyen - a takarékbetétkönyvről nem szerezhetünk tudomást. Ugyanez vonatkozik a fekete munkára. Igaz, csak kis számban fordulhat elő, hogy a segélyt kérőnek takarékbetéte legyen, vagy a rokkant, munkaképtelen egyén feketén dolgozzon. Arra viszont már volt példa, hogy a segélyezett elhunyta után több tízezer forintot találtak a szalmazsákjában. Egy kis jogismeret „Rendszeres szociális segélyben részesíthetők azok a felnőtt munkaképtelen, illetve rokkant személyek, akiknek bármely forrásból származó jövedelmük vagy létfenntartásukat biztosító vagyonuk nincs, vagy tartásra kötelezett és képes hozzátartozóik nincsenek. Egészségi állapotára tekintettel rokkant, aki munkaképességét 67 százalékban elveszítette. Munkaképtelen a 65. életévét betöltött nő, illetve a 70. éven felüli férfi. A teljes összegű rendszeres segély ösz- szege változó, 70. év alatt 2450 forint, 70. év felett 2520 forint. Rendkívüli szociális segélyben részesíthető az a felnőtt személy, akinek megélhetése saját hibáján kívül, átmenetileg veszélyeztetve van, és anyagi helyzetének javítása más módon nem biztosítható. Elsősorban azt kell támogatni, akinek jövedelme a létfenntartáshoz nem elegendő, vagy egyéb kiadásai következtében segélyre szorul. Segélyben csak az a személy részesíthető, akinek tartásra köteles és képes hozzátartozója nincs, illetve öröklési, életjáradéki szerződés alapján tartására senki sem köteles. A rendkívüli segély összegének megállapításakor a rászorultság mértéke a döntő, megállapított felső értékhatár nincs.” Emelkedő számoszlopok A megyeszékhelyen 1983 és 1987 között több mint 100 százalékkal, 22-ről 54re emelkedett a rendszeres szociális segélyen élők száma. A rendkívüli segélynél még nagyobb arányú a növekedés, 4 évvel ezelőtt csak 91 -en éltek ezzel a lehetőséggel, manapság már 550-en részesültek benne. A rendszeres szociális segélyben részesítettek 60 százaléka olyan időskorú, aki munkaviszony híján nyugdíjjogosultságot nem szerzett, vagy olyan 67 százalékos rokkant, akinek tartásra képes hozzátartozója nincs. A rendkívül szociális segélyben a többszörösen hátrányos helyzetű egyének, családok, alacsony nyugdíjasok, egyedülállók, alacsony szociális szinten élők részesülnek.- Eddig sohasem volt gond a pénzügyi fedezettel - mondja Vecsei Mária, a Szekszárd Városi Tanács V. B. egészségügyi osztályának szociálpolitikai csoportvezetője. - A múlt évben 1 millió 863 ezer forinttal gazdálkodtunk, de menetközben igényeltünk még 380 ezer forint pótelőirányzatot. Az összeget minden nehézség nélkül megkaptuk a Tolna Megyei Tanácstól. Amikor nemcsak segélyre volna szükség Nemrég egy meglehetősen furcsa külsejű férfi kopogtatott Vecsei Mária ajtaján. A borostás arcú, elhanyagolt külsejű egyén személyi igazolvánnyal nem rendelkezett. Börtön és kórházi gyógykezelés után elhelyezkedni nem tudott, családja, lakása nem volt, hetek óta a vasútállomáson aludt. Segítségért jött. A hivatalos okmányok: anyakönyvi kivonat, személyi igazolvány, munkakönyv kiváltásához a szükséges segítséget megkapta, ezenkívül 500 forintot vehetett át élelem vásárlására. Hogy valójában mire költi a pénzt, az persze saját belátásán múlik.- Ezt nyilvánvalóan nem ellenőrizhetem le, bár elszámolásra is kötelezhetném. A megoldás hosszú távon ebben az esetben nem a segélyezés, hanem a munkára szorítás. Természetesen nem egy olyan munkaképes ügyfelünk is van, aki hónapok óta jár a Munkaügyi Szolgáltató Irodához, viszi a kiközvetítő lapját, és nem veszik fel. A munkáltató is megnézi, kit alkalmaz: a notórius munkakerülőket, az alkoholistákat sehol sem látják szívesen. Ebben az esetben a segélyezés nem válhat rendszeres megélhetési forrássá. Jár vagy adható? A rendkívüli szociális segély évente hat alkalommal adható. A hangsúly a mondat utolsó szaván van, néhányan ugyanis félreértik ezt a megfogalmazást.- Egyesek tudomásul veszik ezt, mások viszont követelőznek, mondván, nekik ez a pénz jár. Már évek óta veszekszünk ugyanazokkal. A legtöbb ember azonban nem szívesen kér segélyt, érthetően különböző gátlásokkal küszködik. Vállalja a sanyarú életkörülményeket, de nem ír a tanácsnak. Vecsei Máriának is az a tapasztalata, hogy inkább a rámenősebb ügyfelek kérnek évente többször, de gyakori a hivatalból történő segélymegállapítás is.- Nekünk kötelességünk az arra rászorulót támogatni. Tehát ha ismereteink vagy a bejelentések alapján bárhol olyan helyzetet tapasztalunk, mely szükségessé teszi bizonyos pénzösszeg időszakos vagy rendszeres kiutalását, azonnal intézkedünk. Sokat segíthetnek ebben a lakók, és a társadalmi szervek. „Magánlaksértés” A segélyezésnél nem minden esetben a legegyszerűbb út a leggyorsabb. Jó példa erre az alábbi történet.- A jövedelemmel nem rendelkező idős néni megrázó körülmények között él, de segítséget nemhogy a tanácstól, de a szomszédaitól sem fogad el. Az egykori földügyleteiből származó tetemes pénzösszeget követeli vissza a magyar államtól. Elmentünk hozzá, bár azt is tudtuk, senki nem enged be a házába. Kénytelenek voltunk „magánlaksértést” elkövetni, és megállapodtunk a nénivel, hogy részletekben fizetjük vissza „követelését”. A segély - mert természetesen erről van szó - az általa igényelt összeghez képest nem túlságosan magas, gyanakodott is ügyfelünk, de a mikor az ország gazdasági helyzetére, az eladósodásra hivatkoztunk, megnyugodott. Azóta kapja a segélyt, és ha alapvetően nem is, valamelyest tudtunk javítani megélhetésén. A másik eset már közel sem ilyen megnyugtató.- Egy tízgyermekes édesanya részére állapítottunk meg szülőtartási kötelezettség elmulasztása miatt részösszegű rendszeres segélyt. Gyermekei közül többen a bírósági végzés ellenére sem voltak hajlandók támogatni az anyát, hivatalból ismét pert indítottunk ellenük. A bíróság döntéshozatala után visszafizetésre fogjuk kötelezni őket. Sajnos, ha ritkán, de ilyesmi is előfordul a gyakorlatunkban. Ez már viszont túlmutat a segélyezés témakörén. SZERI ÁRPÁD Az utolsó simítások
