Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)

1988-01-08 / 6. szám

1988. január 8. í rom* '', népújság 3 Négyszemközt a jogásszal Úton-útfélen: Jogi felvilágosítás a TIT-nél A TIT Tolna Megyei Szervezetének Jo­gi Szakosztálya a jogi felvilágosítás új formájaként 1988 első félévében „Négy- szemközt a jogásszal” címmel a szek­szárdi Hunyadi utcai TIT székházban fo­gadóóráért.- Mi volt a céljuk a fórum létrehozásá­val? - érdeklődtem dr. Kovács János me­gyei főügyészhelyettestől, a TIT jogi szakosztályának elnökétől.- Kísérleti jelleggel, társadalmi szerve­zetként próbálkozunk meg a jogi tanács­adás ilyen formájával. Olyan ügyekkel fordulhatnak hozzánk többek között az állampolgárok, amiket másutt már eluta­sítottak. Ugyanakkor véleményt is várunk tőlük a hivatali ügyintézésről. Arról, hogy szerintük mit és hogyan lehetne másként csinálni ezen a területen is. Az a célunk, hogy más légkörben, más megvilágítás­ban, a hivatali hierarchiából kikerülve nézzük az ügyeket.- Mikor vannak a fogadóórák?- Minden hónap második és negyedik hétfőjén délután négy órától hatig. A fo­gadóórákra témakörök szerint várjuk az érdeklődőket. Január 11-én, hétfőn, az első fogadónapon családvédelemről és családjogi kérdésekről dr. Nyirő Géza ad felvilágosítást. A félév folyamán még sor kerül munkajogi, munkaügyi kérdésekre, a bűnüldözés, a bűnözés, a közbiztonság kérdéseire. Lesz alkalom amikor az ér­deklődők a szerződésekkel, örökléssel, hagyatékokkal kapcsolatos kérdéseikre kaphatnak választ, vagy éppen a tanácsi és más hatósági ügyintézés kérdéseiben segítenek nekik tájékozódni. Várunk mindenkit, akinel^Hyen jellegű problé­mái, kérdései vannak.- Mibe kerül a jogi tanácsadás az ügy­félnek?- A felkért jogász szakemberek - az adott terület specialistái - társadalmi munkában, ingyenes jogi felvilágosítást adnak az érdeklődőknek. Amennyiben lesz rá igény, úgy az év második felében is folytatjuk a tanácsadásnak ezt a for­máját. A kéthetenként sorra kerülő fogadó­órák időpontját, a témaköröket, a jogi ta­nácsot adó szakember nevét, a Tolna Megyei Népújságban folyamatosan kö­zölni fogjuk. fké Futópróba A Budapest-Vác vonalon megkezdő­dött a futópróbája annak a korszerű, a Ganz Mozdony és Vagongyár Vállalat, valamint a Ganz Villamossági Művek által közösen kifejlesztett villamos motorvo­natnak, amely - ha beválik - nemcsak gyorsabbá, hanem kényelmesebbé is te­heti az utazást, elsősorban a főváros és vonzáskörzetében, valamint a nagy bejá­róforgalmat lebonyolító villamosított vo­nalakon. A futópróbán a szakemberek most azt vizsgálják, hogy az új konstrukció - a motorkocsi és a vezérlőkocsi, egyelőre még személyvagonok nélkül - hogyan válik be a gyakorlatban. Az új motorvonat terveit magyar szakemberek készítették a Kandó-elv továbbfejlesztéseként. A motorkocsi vezérlése és irányítása elekt­ronikus úton történik. A hagyományos villanymotorokkal szemben itt a vezérlőrendszerben nin­csenek kopásnak kitett elektromechani­kus egységek, így a hibalehetőség ki­sebb. A motorvonatot tervező konstruktőrök a fékrendszert úgy alakították ki, hogy lassuláskor a fékezési energia átalakul villamos energiává és visszajut a hálózat­ba. A vonat legnagyobb sebessége 120 km/h, s elődeinél lényegesen könnyeb­ben gyorsul. Energiatakarékos fénycső Az ország egyik legnagyobb iparválla­lata, a Tungsram Rt. múlt évi árbevétele 10 százalékkal haladta meg az egy évvel korábbit. Jelentős eredményként köny­velhetik el, hogy a hazai piacra 17 száza­lékkal több korszerű fényforrást szállítot­tak, s még az év végi lakossági felvásár­lások idején sem tartoztak gyártmányaik a hiánycikkek közé. Exportbevételeik is növekedtek, különösen a konvertibilis el­számolású piacokról, ezekben az orszá­gokban 8 százalékkal több terméket ex­portáltak, mint korábban. Az idén a Tungsram mintegy 5 száza­lékos termelésnövekedést irányoz elő. Egyelőre hazai megrendelésre, később esetleg exportra is gyártanak majd mo­dern elektronikai termékeket, köztük a különböző klinikáknak orvosi lézereket, továbbá robotelektronikai egységeket. Megkezdik több új energiatakarékos termék tömeggyártását, köztük a kom­pakt fénycsövekét. Ezek a fényforrások a korábbi típusoknál 40 százalékkal ke­vesebb energiát fogyasztanak, fény­hasznosításuk is sokkal kedvezőbb. 1987-ben az újpesti gyárban sikerrel be­fejezték ezek kísérleti előállítását, s a na­pokban a Tungsram nagykanizsai üze­mébe telepítették át a sorozatgyártó gép­sort. Ugyancsak ez évtől szállítanak nagy tételeket a kereskedelemnek a kirakatvi­lágítási célokat szolgáló törpefeszültsé­gű halogénlámpákból és az 50-400 watt komfort higanylámpákból. hívja a férfiakat. Azok nem sokat teketóriáznak, hiszen farkaséhesek mindketten. Javában falják az ételt, amikor szinte berobban a lakásba Anna. Ki­csattanó egészségben, vidáman, ott­honosan. Lába gyökeret ver az elő­szobában, pedig csak kanál- és tá­nyércsörgést hall. Előbb viharos mozdulatai lelassulnak, majd csen­desen, szinte lopózva megy a kony­hába.- Jó napot és jó étvágyat - mondja. Meghökkentő a szituáció a két nő számára. A férfiak ezen úgy segíte­nek, hogy rezzenéstelen arccal foly­tatják a kései ebédet. Sára pedig za­varát leplezve szólítja Annát:- Gyere, tarts velünk. - A hívás pil­lanatában jut eszébe, hogy idegen konyhában van, és kissé komikus, hogy ö invitálja a háziasszonyt. - El­nézést - javít a szón. - Utólagos en- gedelmedre számítva adtam enni a férfiaknak. A fiatalasszony nevetve telepedik az asztalhoz.- Látjátok, ilyen a világ, a szerepek minduntalan felcserélődnek mondja Anna. A férfiak vészt sejtve teszik le a kanalat, mert a tréfás köz­beszólás kicsit fullánkosra sikere­dett. A helyzet tényleg visszás. Anná­nak igaza van: a szerepek folyton összecserélődnek, ha mélyebb ér­telmet keresünk. Miklós Péter is, és Berhidai is hajlamos összefüggése­ket kutatni helyzetük és a szó között. Érzékennyé váltak, néha olyanok, mint a sündisznó, ők is csak akkor tüskések, amikor veszély fenyeget.- Szedhetek neked is? - próbálja oldani a hirtelen megdermedt han­gulatot Sára.- Kérek. Legyek most én a vendég. Úgyis ritkán van rá módom, s az utóbbi időben elég sokat szolgáltam.- Sejtelmesen beszélsz Anna - fordul a titkárnőhöz Péter. - Bántott valaki?- Szó sincs róla, csak annyit mondtam, nekem az volt eddig a sor­som, hogy kiszolgáljak másokat hangtalanul, észrevétlenül, hogy az­tán a jutalmam szóbeszéd, a folyosó végére száműzött irattár és megaláz­tatás legyen.- Megint történt a szövetkezetnél valami? - érdeklődik a leváltott el­nök.- Semmi. Mondtam már. Ha csak az nem, hogy délelőtt tíz órakor ké­rettek az irodára, hogy segíteni kell, mert „tudja Anna, csak maga ismeri ki magát a papírok között”. Akkor mi a francnak zavartak le az irattárba, tudhatták, hogy egy-két hétig az én segítségemre szorulnak. Aztán ha­zajön az ember, és a látvány, ami itt­hon várja, nem vidám itja föl. Csak ennyi, nem több a bajom. Nekem ennyi is éppen elég. (Folytatjuk) A hatos jelzést követve Tolna megye határától - Tolna megye határáig Ritka utazás részesei voltunk. Egy kedves ismerősünk, Ing. A. Ferkap luxemburgi mérnök, nem egészen magyar utakhoz szokott, de ezeket is jól bíró gép­kocsijával 78 hosszú kilométernyi távon söpörhettünk végig egyik fő közlekedési utunkon. Történetesen a 6-oson, mely Du- naföldvár előtt éri el Tolna megye határát és Bonyhád után vált át Baranyába. Az éreklődö szellemű mérnök sietett, ami egyéb­ként nemcsak luxemburgiakkal fordul elő. Tehát csak olykor állt meg. Többnyire akkor, ha Renault Alpin járgányának - a hazai korlátozásokkal illetlenül nem törődő, de külhoniaknál nem ritka - sebessége megengedte, hogy valaminek figyelmet szentel­jen.- Mit tud Tolna megyéről? - kérdeztük valamivel a megyeha­tár előtt, amit ő egyébként nem érzett államhatárnak. A kérdés közhelyszerű volt, tehát eléggé bárgyú.- Semmit! - mondta kedvesen. - Csak annyit, hogy szép, mint egész Magyarország, az itteniek pedig kedvesek. Állítólag sok magamfajta külföldi is megfordul önöknél... Össznépi kedvességünk első dokumentumait a dunaföldvári Shell-kútnál lehetett volna megszerezni. Ha az ide csatlakozó (és a nyitás óta ki tudja hányszor átalakított) büfé december 29- én éppen nincs zárva, és ha a rangos nyugati cég magyar kép­viseleténél nem leltároznak. Bár, ha ennek ellenkezője igaz, ak­kor se mondhatott volna a főnök mást, mint amit ottlétünk ide­jén:- Kérem, nekünk a legfontosabb, hogy a kedves utas jó „imidzs”-t (magyarul: „kép, összbenyomás”) őrizzen meg ró­lunk! Tehát egy szót sem nyilatkozhatok a budapesti központ engedélye nélkül! Fényképezni pedig tilos! Emblémát különö­sen az! Az antireklám sajátos magyar változata nem ütötte különö­sebben szíven luxemburgi vendégünket. Mosolygott, vállat vont, amiként azt távoli népek különös szokásait észlelve sokan megteszik és mentünk tovább. Jobbra elhagytunk egy sajátos szobrot valamiféle Dacia-szerviz mellett, balra egy ugyancsak csukott maszek büfét, aztán alig gondolkodásnyi idő alatt elér­tünk Dunakömlődre.- Érdekes! - mondta Ing. A. Ferkap. - A „CASCO” önöknél csárdát, vagy valami ilyesmit is fenntart? Erre egy óriási betűs felírás figyelmeztette, azaz pontosabban ő úgy vélte, hogy ezt teszi. A kömlődi halászcsárda (külön kéré­sünkre adott) német nyelvű étlapja pedig arra, hogy germán grammatikai ismereteink fogyatékosán. Ha pedig valaki ne­tán csak a gall nyelvet bírja, akár éhen is halhat mifelénk. Ugyanis még a legelemibb éttermi alapszavak tudásának is hí­ján lévén, nem értik meg.- Mondottam már, hogy Tolna megye szépnek hírlik! Ezt szí­vesen elhiszem! De miért nincsenek az útmenti éttermekben és egyebütt egyetlen prospektus, levelezőlap, szórólap, vagy ne­tán nemcsak magyarul érthető megállító tábla sehol, ami ezt bi­zonyítaná? Ezt persze nem tudtuk.- Majd a paksi Vasúti-múzeum restijében! ...ahol is egy kartonra firkantott tábla fogadta az érdeklődő ér­kezőt, miszerint: „Szabadság miatt zárva!” Magyarul volt, de lefordítottuk. Ezek után már nem volt nehéz az éppen áradó Duna vizében gyönyörködni, hisz egy nagy folyó többnyire szép. Ezenközben nem észrevenni az amúgy sem vízparti paksi Halászcsárdát, il­letve egyetlen kézlegyintéssel elszáguldani a nem túl régen res­taurált központi étterem hulló vakolatú épülete mellett.- Pompás a koszt, ragyogó és ízléses a berendezés! - mon­dottuk, eléggé bátortalanul.- Itt?! - mosolygott Ing. A. Ferkap. - Ne legyenek már ennyire lokálpatrióták! Szívesebben látnék inkább valamilyen helyi jel­legzetességet! Üdülőjük, kempingjük nincs? A „Dombori” feliratú tábla és a nemzetközi jelzések semmit nem mondtak számára. Úgy vélte, hogy ilyenekkel fél Európa te­le van, de máshol jobb falvak is messze a határaik előtt megállító táblákkal, tájképekkel és mindenféle („külföldiül” is) közérthető csábeszközökkel fogadják az idegent. Ugyanis szeretnék, ha betérne hozzájuk. Például akkor is, ha az illető horgász...- Évek óta Domboriban fogják a rekorder harcsákat! - emlí­tettük, még a korábbinál is bátortalanabbul.- Valóban?! Pompás! - lelkesedett A. Ferkap. - Buzgó hor­gász vagyok már legalább harminc éve! És ezt otthon miért nem tudatta velem senki sem...? Útmenti kegyelet Irányjelző Csakugyan: - miért nem? A helyi jellegzetességek, gasztronómiai specialitások bemu­tatására a Dunaszentgyörgy melletti, egykori „Szépasszony”, csárda lett volna jó. Nem volt az, bár a luxemburgi műszaki szakember érdeklő­déssel nyugtázta, hogy a nehezebb gépjárművek és kamionok vezetői itt hagyományosan megállnak, immár évtizedek óta...- Ehhez mérten eléggé sajátos a parkírozó helyük... - véleke­dett. Nem akart ócskát mondani. Amivel annak ellenére se tudtunk volna vitatkozni, hogy az ásatag épületben (viszonylag) elfogad­ható volt a kiszolgálás.- Nem értem Önöket! - csodálkozott. - Ez a táj meglehetősen unalmas. Ilyenkor ősszel is, de gondolom, hogy nyáron nem ke­vésbé. Ha jobbra-balra érdemes letérni, például oda is, ahol laknak... Sexard, vagy hogy mondják... akkor miért nem értik meg ezt velünk is? Hiszen mi állítólag pénzt hozunk, kemény va­lutát, amire úgy hírlik, hogy Önöknek szükségük van... Csakugyan így hírlik. A Sió-csárda, eléggé el nem ítélhető módon, nem érdekelte.- Ne haragudjanak, de nádtetős bazilikába nem megyek! A szomszédos kemping szép jurtáit elsiklásunk közben ugyan méltányolta, de csak udvariasságból, külön felszólításra, mert különben nem vette volna észre Huszti Pál mérnök egyik alkotását sem. Kakasd felé száguldtunkban valami eszébe jutott:- Mondják! Ha itt hirtelen valamilyen baj ér, hány száz méter­nyire van a legközelebbi segélykérő telefon? Az újságíró lehetőleg ne hazudjon írásban, de ha teleti, úgy szóban sem. Lemértük. Kilométerekben. Bonyhád felett (egy csukott büfé mellett) a partfalon félreért­hetetlen felirat mutatta azt, amit már régóta kerestünk. Egy irányt jelző nyíl mellett olvashattuk, miszerint a WC 15 méterre lelhető. A „W” angol megfelelője vizet, a „C” bizonyos zártságot jelent, valószínűleg azért, mert a britek e téren is igényesek. Mi kevésbé. Felkerestük a nyíllal jelzett helyet. Az ezzel kapcsolatos fénykép dokumentumot már nem Ing. A Ferkap szolgáltatta, hanem alulírtnak az a kedves kollégája, akinek a nevéből (egyelőre még csak képzelt) útitársát megal- kotta: ORDAS IVÁN Fényképezte: KAPFINGER ANDRÁS Shell-panoráma Parkolás a csárda előtt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents