Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-07 / 5. szám
4 Képújság 1988. január 7. Gratulálunk! Minden ünnepinek tekintett találkozásaink egyikén azt kérdeztem a tamásiak köztiszteletben álló orvosától és földijétől, dr. Váradi Jánostól, hogy lélekben meddig maradhat fiatal az ember. Azt felelte a rá olyan jellemző, csupamosoly komolysággal, hogy „addig, amíg érzelmei vannak, szeretni tud és nem veszíti el az érdeklődését az élet, a világ dolgai iránt”. Más alkalommal azt tanulhattam tőle, hogy „tisztességgel megöregedni vállunkon az évek terhével is boldog embernek maradni csak úgy lehet, ha megbecsüljük a létezés apró örömeit". Az olyanokat is, mint egy kiadós májusi eső, szép hóesés, vagy az emberi szó. Továb- bá: „mindig meg kell tenni önzetlenül másokért a legtöbbet, ami tőlünk telik...” Tőle, szinte követhetetlenül sok tellett. Dr. Váradi János - aki ma 87 éves - későn, 1976-ban vonult nyugdíjba, de mert szerinte „a munka a legjobb konzerválószer”, magánorvosként még évekig dolgozott, pedig akkor már bot segítette a járását. S akkor már birtokosa volt az aranydiplomának is, hiszen orvossá Budapesten, ahol nagyívű pályafutását kezdte, 1927-ben avatták. Nem sokkal ezelőtt érkezett meg nevére ugyanonnan a 60 évvel ezelőtt doktoráltakat megillető gyémántdiploma. Gratulálunk doktor úr, kedves János bácsi, és azt kívánjuk, hogy töltse olyan tartalmasán, jól az életét, mint eddig. Övezze igen sokáig az a nagyrabecsülés, amit orvosként, lokálpatriótaként, sokak bölcs barátjaként vagy segítőkész ismerőseként vívott ki magának, mert köszönteni szeretnénk vasdiplomásként is!-liígy élnek Kevés olyan jól működő csoport található az országban, mint a postásszakszervezet szekszárdi nyugdíjascsoportja, mely 1984. szeptember 28-án alakult és létszáma 80 fő. A csoporton belül alakult egy 46 fős klub is, mely Babits Mihály nevét vette fel. A klubon belül élénk élet folyik. Havonta vannak az összejövetelek. Az éves programot 15 tagú munkabizottság dönti el, mely félévenként ülésezik. Minden hó első keddjén fogadónapot tartanak a tagok ügyes-bajos dolgainak intézésére. A csoportban ugyanis többen alacsony nyugdíjjal rendelkeznek. Az ilyenek szociális helyzetét mérlegelve évente kérnek nyugdíjemelést a legjobban rászorultaknak. Működésük kezdetétől 16 nyugdíjasnak sikerült megoldani szorító anyagi problémáit. Jó kapcsolatuk van a város különböző szerveivel és a postán belül is. Nyugdíjastalálkozót már hagyományosan minden év májusában tartanak. így volt ez idén is. Ebben az évben az ön- kiszolgáló étteremben jöttek össze. Ám népszerűek a kirándulások is. Az ország sok vidékére jutottak már el együtt, nagyon kedvező térítés ellenében. Nyáron többnyire melegvizes fürdőhelyekre szerveznek utakat. Idén Csoko- nyavisontára vitte őket a Postaigazgatóság kényelmes panorámás busza. Odafelé útjukon megtekintették a híres ibafai pipamúzeumot. Hazafelé jövet pedig a szennai falumúzeumot keresték fel. Újabban már hagyományos a nyári időszakban tartott „pinceklub” is, melyet 1987-ben Bogár István szép szőlőhegyi tanyájánál tartottak meg. Néhányan persze besegítenek a hivatal munkájába is, szabadságolások, betegségek vagy ünnepek idején. A klub vezetője, Horváth Mihály is többször jelentkezett munkára és vették igénybe szakértelmét. DARVAS FERENC Nemrég a Garay téren megállásra késztetett a lámpa. Várakozva odapillantottam a „standra" ahol a személy- kocsik parkolnak. S azon kaptam magam, hogy nem ezeket a mai Ladákat, Daciákat látom, hanem a negyvenév előtti bérautókat - és gazdáikat. Igen! Igen! Látom Kovács keresztapám Fordját. Szanyó Pista bácsi An- saldóját, Barát Józsi bácsi Mercedesét és az én édesapám, Nagy István (Pipás) Landzsiáját is. Ők voltak Szekszárdon a felszabadulás előtti bérautósok, akik a legmeszszebb- menő figyelmességgel szolgálták ki a kedves „kuncsaftot". A harmincas évek végének bérautósai, ha nem volt fuvar, kiszálltak a kocsiból, odamentek a Garay-szobrot körülvevő kerítéshez - és ott támaszkodva beszélgettek. Ha valamelyik megéhezett, bement egy „zónapörköltet” megenni Sanci bácsi vendéglőjébe, ami az Au- gusz-házban volt. Ha ez alatt éppen az ő vendége érkezett, bementek érte, így kívánta meg a sofőrbecsület. Nem vették el egymás elől a fuvart. Amíg idáig értem gondolataimban, a lámpa ismét zöldre váltott, szabad volt az út. Igen, de az én gondolataim már ottragadtak az 1938-1940-es éveknél. Miért is szerették úgy a vendégei az én 190 centis apámat, aki mindig az agyarán tartotta a pipáját. Azért, mert nagyon figyelmes, udvarias, előzékeny volt a vendégeivel, így kívánta meg ezt akkor az üzlet, a megélhetés. Állandó utasai közé tartozott Sztanó főorvos úr, Schneider Elemér, a bankos, Balogh Rudolf, az országos lap fotósa. Sőt! Még ennél módosabb úrnak is elszegődött a szolgálatába egy-egy fuvar erejéig. Egyik felfogadója gr. Apponyi Károly, aki a pálfai kastély - és még sok más birtok ura volt. A vendég, Geraldin gróf kisasszony, aki nőül ment az albán királyhoz, Zoguhoz. Úticél: Tirana! Még most is őrzöm öröklött családi ereklyeként a Dubrovnikből, Tiranából küldött képeslapokat, amelyeket a családnak írt édesapám. A „nagy fuvar” nem tette elbizako- dottá apámat, mert hazatérte után visszaállt a „standra". Ott érezte jól magát! Azután újabb lehetőséget kapott, hogy bizonyítsa a bátorságát. Katonai behívót... De még volt egy fuvarja. Úticél, Nagydorog. Az utas Szász Manó szekszárdi órásmester, aki akkor már csak egy karórával tudott fizetni. Ezután mindketten „felszálltak” egy vonatra. Manó bácsi vonata Auswitzba, apámé Ukrajnába tartott. Egyikük nem tért többé vissza... KUBANEK GYULÁNÉ Egy „panaszmentes” nyugdíjas Előtte újság. „Fölötte” a kormány új ösz- szetételéről beszélgetünk, a jövőt latolgatva, egymást erősítő bizakodással Szentes Pál nevetve lekapja a szemüvegét:- Én ugyan nem érzem, hogy nyugdíjas vagyok! Ezzel aztán elejét is veszi azoknak az újságírói kérdéseknek, melyek a nyugalomban töltött napokra vonatkozhatnának. Szentes Pálra ma is a tennivágyás a jellemző, ezért arra kell kérnem, hogy lassítson, mert ősz haját feledtető gyorsasággal sorolja a mindennapok történéseit. Otthoni teendőit a beteg szülő körül, leánya, vője otthonteremtési tennivalóinak maximális segítését és a társadalmi megbízatásokból adódó feladatokat.- Nyugdíjasán is segítenünk kell a fiataljainkat. A mai árak mellett nem egyszerű vállalás fészket rakni, hát vigyáznunk kell már csak az ő érdekükben is az egészségünkre. Beszélgetünk arról is, hogy kertészkedik. A gyerekeknek nincs hol tartani a kutyát, hát albérletben az is náluk van. A postás sem kerüli ki a bonyhádi Perczel kerti lakást egyetlen nap sem, mert mint Szentes Pál mondja, neki „minden napra jut egy meghívó”.- Minden funkcióm megmaradt - nevet. - A városszépitő körtől a kertbarátoSzieszta kedélyesen Ritkán változik a napirend az ozorai öregek klubjában és a váratlan látogató sem elég „ok” arra, hogy a téeszben töltött munkás évek jogán ide tartozók zavartassák magukat. Bár az ebédhez sört itt is lehet kapni a szövetkezet éttermében - ahonnan az idősek is étkeznek, ebéd után alig valamivel lassan elbandukol az a tíz férfiember, „aki" az erősebb nemet képviseli és akiknek a bejárattól balra van egy heverőket sem nélkülöző szobájuk, ahol dohányoztak kedvükre. Úgy is mondhatjuk, hogy asszonyi mor- golódás nélkül. A tízek egyike-másika hazafelé ballagtában útbaejti az apák boltját, nem annyira az innivaló, mint inkább azért, hogy a falu régi szokásainak megfelelően beszerezze a napi tudnivalókat. Beszélgessen. Ezt teszik a minden kényelemmel, szükséges berendezéssel ellátott nagy társalgóba betelepedő asz- szonyok is a klubban, s kezdik az ebéd kiértékelésén, mígnem egyhangúan megállapítják, hogy az „finom is volt, bőséges is”. Aztán előkerülnek a kötniva- lók, újságok, képeslapok, könyvek és a kártya. Bizony az. Népes társaság verődik össze naponta a társalgó egyik sarkában, ahol az ablak arra a parkocskára néz, ahol tavasztól késő nyárig olyan jó elidőzgetni. Fil- kóznak és a mással elfoglaltak, de rájuk azért éberen figyelők szívbéli derültségére jókat civakodnak. Megszokták, így szokták ebben a családra hasonlító együttesben ők, harmincnégyen. Ennyi az asszony. Ök tartják számon a végérvényesen távozottakat is. Ök tesznek szemrehányást a vendégeknek, hogy megrónivalóan régen járt erre. Ők mondják, amit a vendég régóta tud, hogy fél négy, négy körül telente ők is fölkerekednek éppen az uzsonnaosztás után, mert majd az uzsonnát vacsoraként fogyasztják el otthon, ahova szeretnivaló megtérni napszálltakor, hogy aztán reggel mihamarabb itt legyenek megint. Élvezik és értékelik az ellátást. Azt is, hogy a 44 klubtagon kívül további húszán kapnak a faluból arra rászoruló öregek szociális étkeztetést és a gondozónő naponta 5 ágyban fekvőt lát el, intézi arra váró dolgaikat. Különben most az a kollektív öröm tárgya, hogy január 1-től már nem kell fizetniük a havi 150 forintos tagsági díjat a klubban. Egyszóval, köszönik szépen, jól vannak, csak az egészség megmaradjon és Katona Istvánné, a gondozó központ vezetője meg két segítője - ezután is olyan szeretettel, hozzáértéssel végezze a körülöttük, velük adódó napi munkát, mint eddig. Nekik hármójuknak van igen nagy szerepük abban, hogy az esteledéskor haza annyira igyekvők reggel ide sietnek haza... -óaSzentes Pál, az „örökmozgó” nyugdíjas kig, a nyugdíjasklubtól a Hazafias Népfrontig terjed a lista. Van elég munkám. Nyugdíjas munkásemberekkel beszélgetve erősödik bennem az a vélemény is, hegy noha a mi szavunk már halk, de ott vagyunk a fiatalok mellett. Nem szólunk bele az irányba, ha megadták, hanem mi követjük a kertszomszéddal folytatott beszélgetésben, a boltban, a tanácstagi beszámolókon... Mindig döbbenetét keltenek az olvasóban azok az újsághírek, hogy valahol - általában idős férfiről van szó -, cigaret- tázás közben elaludt valaki, s a kis izzó parázstól lángra kapott ágynemű gyilkosává vált az alvónak. Vagy: a körültekintés nélkül úttestre lépőt egy jármű elütötte. A lakásban bekövetkező gyakori balesetek is e gondolatkörbe tartoznak, mert itt nemcsak a zsámolyról, létráról történő esésekről van szó, az egyre szaporodó, a házimunkát megkönnyítő különböző szerkezetek is veszélyessé válhatnak a hozzá nem értő, vagy vigyázatlan kezében. Gyakran idős emberek az áldozatok, így lehet valami közös tényező a tragédiák hátterében. Mi ez? A kor előrehaladtával az idegsejtek működésében is jelentkeznek az öregedés jelei, amik feledékenységben, szórakozottságban, a megjegyzőképesség romlásában nyilvánulhatnak meg. Ehhez társulhat a látás és a hallás romlása. Bár az említett jelenségek az emberi élet egy szakaszának velejárói, meg nem szüntetSzóba hozzuk a Romániába szervezett utazást, aztán a bécsi utat, de ezek idegenvezetőként a szórakozás kategóriába sorolt munkái Szentes Pálnak. Mint „fiatal” nyugdíjas még nem tudja, mi az, amitől megválhat majd, mert szereti a mozgalmat, de kell az erő otthonra is, és „ez a mai sok irányú lekötöttség sem vihető évtizedekig”.- Mi arról is nyíltan beszélgetünk például a nyugdíjas bányászokkal, hogy ha még dolgozunk, nem lehet tartósan több az elvonás, mintha csak üldögélnénk. Kibontakozás és csökkenő életszínvonal? Nem panasz ez, én nem panaszkodom, de ilyen kérdések is foglalkoztatnak bennünket. Nagyot sóhajt, de újra mosolyog, amikor ősz fürtjein végigsimít: - Úgy látszik, a mi korosztályunknak ez jutott: háború és zászlóbontás, újjáépítés és ötvenhat, sorokba rendeződés és téesz- szervezés, munka és közélet... Keresztülrohant rajtunk az élet, elszáguldott a java, és mire körülnéztünk, akkorák lettek a gyerekeink, hogy magunk is meglepődtünk. De, hogy ez így van jól, az is biztos. Egy pillantás az órára és Szentes Pál a Hazafias Népfront havi kiadványával olyan viharosan siet el, ahogyan érkezett. Nyugdíjas, de így búcsúzik: Maradok, aki voltam. -szsFotó: S. M. hetők, mégis a velük összefüggésbe hozható balesetek előfordulását sokszor meg lehet előzni. Az ágyban dohányzás szokásának elhagyása már egy veszélyes tényező kiiktatása lehet, amit - ha nehéz is lemondani róla - mindenképpen meg kell próbálni. Jóval nehezebb a közlekedési balesetek csökkentése, mert nemcsak a gyalogosok, hanem a járművek is okozói lehetnek. Itt is várható azonban javulás, ha a gyalogosok a kijelölt átkelőhelyen mennek át a másik oldalra, s az úttestre lépés előtt körül is néznek. A háztartási balesetek a modern használati tárgyak, eszközök, főként elektromos készülékek működtetésének nem ismeréséből, vagy meghibásodásából származhatnak. Erre gondolni kell! A nemzedékek között óhatatlanul jelentkező ellentmondásokat pedig mindkét oldal felől közelítve, sokszor meg lehet szüntetni, így a magányosság, a befelé fordulás kialakulása is elkerülhetővé válik, elősegítve az idős kor éveinek derűs nyugalmát. DR. VECSEY ALBERT Siker harmadszor A tanács, a népfront, a községi pártszervezet és a különféle társadalmi szervezetek első ízben 1985-ben fogtak össze, hogy hagyományt teremtsenek, alkalmat Szakály község idős lakóinak ünneplésére. Tömeges és mégis családias azóta minden évben ez az ünnepség, amit talán nem is véletlenül a karácsonyhoz közeli időben tartanak. Tavaly - 1987-ben - már harmadik alkalommal harangozta össze a fiatalabbak tisztelete és figyelmes szeretete a nagypapákat, nagymamákat, déde- ket. Mintegy köszönetképpen is azoknak, akik a munkájukkal alapozták meg a jelent. Mi sem természetesebb, mint az, hogy a köszöntésnek ezek az alkalmai nem csak ajándékműsorból, szerény megvendégelésből állnak. Valahány idősek napja az együttes emlékezést teszi meg szóvivőnek. Nem hallgatnak ilyenkor azokról a komor esztendőkről sem, amelyek sok nehéz órát, szomorú pillanatot is adtak azoknak, akik szorgalmukkal, odaadásukkal fiaiknak, lányaiknak, unokájuknak és dédunokáiknak kimunkálták a jelent. Mint bárhol másutt az országban, a megyében, Szakályban is az ünneplős emlékezésre összehívottak azok, akik tizen-, húszon-, vagy harmincévesen átélték a második világháború borzalmait, nélkülözéseit. Ők azok, akik csatasorba álltak az újjáépítés éveiben, akik földet osztottak, államosítottak, majd kiszenvedték, verejtékezték a termelőszövetkezeti gazdálkodás ma olyan természetesként birtokolt eredményeit. Művelői voltak és ilyenként hiteles tanúi annak az átalakulásnak, amit a haza nagy egészében helyet foglaló szülőfalujuk Szakály is megélt. Az idős emberek tiszteletére rendezett ünnepség során a szívből fakadó jókívánságokon kívül persze elhangzott más is, hiszen az nem is igazi találkozó, ahol a kortársak az együttlét örömét nem teszik teljessé a nótázással. Szépen szólt az öregek és fiatalok „egyesített” kórusa és azzal ért véget a dalolás, hogy a találkozókat folytatni kell... Az orvos az idős kor baleseteiről Nagy István
