Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-06 / 4. szám
1988. január 6. 2 Képújság TASZSZ-kommentár Az 1968-as csehszlovák események értékelése Az 1968-as csehszlovákiai események közelgő, 20. évfordulója kapcsán az utóbbi hetekben a nyugati sajtó ismét kitüntető figyelmet szentel az ország múltjának, jelenének és jövőjének. Úgy tűnik azonban, ezek a lápok a legközelebbi jövőre lefordítva beszélnek a húsz évvel ezelőtti drámai fordulatokról - írja Alekszandr Kondrasov, a TASZSZ szemleírója. A korábbi évektől eltérően nem elsősorban a „prágai tavasz’’ dicsőítése, a testvéri szocialista országok internacionalista segítségnyújtásának befeketítése a céljuk. Mint számos publikációból kiderül, most jóval rafináltabb megközelítést alkalmaznak: egyre kitartóbban hangoztatják azt az elméletet, hogy a szovjetunióbeli peresztrojka és glasznoszty sok jellemzőjében azonos a „prágai tavasszal” és a CSKP akkori vezetése húsz évvel megelőzte az SZKP mai vezetését a reformok és a demokratizálás terén. Ebből adódik következtetésük: a CSKP mai vezetésének felül kell vizsgálnia a „prágai tavasz" vezetőinek szerepét, lehetővé kell tennie az ellenzék működését - azaz meg kell ismétlődnie annak, ami a CSKP KB 1968 januári plénuma után történt. Az említett plénum után Csehszlovákiában, illetve a Szovjetunióban manapság gyakran hallható jelszavak és felhívások között valóban sok a hasonlóság, ahogy a plénum határozatai között is szerepelt például a Szovjetnióval való szoros egység, a szocialista demokrácia továbbfejlesztése, a gazdasági és társadalmi hiányosságok felszámolása. A kérdés azonban az, hogy mi követte ezeket a határozatokat? Beszélhetünk-e hasonlóságokról, ha az 1968-as csehszlovákiai eseményekről és a szovjet peresztrojkáról van szó? Elegendő, ha összehasonlítjuk az SZKP mai és a CSKP húsz évvel ezelőtti szerepét. Az SZKP vezető szerepének, nemzetközi tekintélyének vitathatlan növekedésével szemben a CSKP KB akkori határozatai gyakorlatilag papíron maradtak, mivel a jobboldali opportunista pártvezetés nem volt képes reális akcióprogramot kidolgozni, s irányvonala nemcsak a párt pozícióinak gyengüléséhez, hanem a csehszlovákiai szocializmus alapjainak aláásásához vezetett. Hasonló ellentétek vannak abban, ahogy a szocialista országok az 1968-as csehszlovákiai eseményeket és a szovjet peresztrojkát értékelték - vagy abban, ahogy a két ország tömegtájékoztatása az eseményekhez viszonyul. Nem véletlenül írta 1968. júliusában a Spiegel, hogy „Csehszlovákiában már létezik egy valódi ellenzéki párt - mégpedig a sajtó”. Bármilyen ravasz és rafinált elméletet állított is fel a nyugati sajtó, a Csehszlovákiában húsz évvel ezelőtt és a Szovjetunióban ma végbemenő folyamatok között aligha lehet bármiféle párhuzamot vonni - szögezi le végezetül a TASZSZ szemleírója. Genscher bírálta az USA-t Hans-Dietrich Genscher nyugatnémet külügyminiszter bírálta az Egyesült Államokat, amiért kétkomponensű (bináris) vegyi fegyvereket gyárt.- A világnak nem arra van szüksége, hogy a vegyi harcanyagok mind tökéletesebb változatait állítsák elő, hanem arra, hogy teljesen eltiltsák e fegyverek minden fajtáját. A bináris vegyi fegyverek gyártásának újrakezdése is jelzi, milyen sürgős feladat ilyen egyezmény kidolgozása - hangsúlyozta újságírók előtt a nyugatnémet diplomácia vezetője. Genscher főleg a Nyugatot hibáztatta azért, hogy még nincs megállapodás a vegyi fegyverek tilalmáról. Bírálta azokat a nyugati katonapolitikusokat, akik szerint az ilyen megállapodás betartását nem lehetne megbízhatóan ellenőrizni. A Szovjetunió e kérdés kapcsán is elfogadja a helyszíni ellenőrzés gondolatát. Ezután a Nyugatnak nem volna szabad újabb követelésekkel előállnia, és új akadályokat gördítenie a megegyezés útjába - jelentette ki Genscher külügyminiszter. Mi történt a mexikói diákkal? Hétfőn hatvan külföldi diák vonult fel a kínai közbiztonsági minisztérium elé és követelte, hogy vizsgálják ki egy Kínában tanuló mexikói diák állítólagos bántalmazásának körülményeit és vonják felelősségre a tetteseket. A minisztérium illetékesének átadott levelükben a tüntetők azt állították, hogy december 30-án kora hajnalban kínai személyek megverték a 34 éves Francisco Reyes mexikói posztgraduánst, aki a Kelet-kínai Szép- művészeti Főiskolán tanul. A pekingi Közbiztonsági Hivatal szóvivőjének keddi tájékoztatása szerint Francisco Reyes Pekingben összeismerkedett egy fiatal kínai művésszel, aki meginvitálta szállására, egy fővárosi vendégházba. Mindketten tetemes mennyiségű szeszes italt fogyasztottak. A mexikói diák éjjel két óra után el akarta hagyni a szállást, de a kaput zárva találta. A vendégház falán átmászva egy szomszédos kínai vállalat udvarába jutott. Amikor az éjjeliőrök felfedezték, a vállalati épület tetejéről át akart ugrani a vendégház tetejére. Az ugrás azonban nem sikerült, visz- szaesett az udvarba és megsérült. A mexikói diák által külföldi újságíróknak előadott változat nem vág egybe a hivatalos kínai közléssel. A diák, aki jelenleg súlyos hátsérüléssel fekszik egy pekingi kórházban, azt állítja, hogy a vendégházban kínaiak támadták meg, majd kidobták az épületből az utcára. Jóllehet súlyosan megsérült és mozgásképtelen volt, a rendőrség csak több órás kihallgatás után intézkedett kórházba szállításáról. PANORÁMA BUDAPEST - A Népköztársaság Elnöki Tanácsa dr. Molnár Endrét pénzügyőr vezérőrnaggyá, egyidejűleg a pénzügyminiszter a Vám-és Pénzügyőrség országos parancsnokává nevezte ki. SZOLNOK - A Szolnok Megyei Párt- bizottság kedden ülést tartott, amelyen részt vett és felszólalt Lukács János, az MSZMP Központi Bizottságának titkára. A testület megvitatta és elfogadta a megyei pártfegyelmi bizottság 1987. évi munkájáról szóló jelentést, majd megtárgyalta és jóváhagyta a pártbizottság 1988. évre szóló munkatervét. Az ülésen Szabó Istvánt, a Központi Bizottság tagját, a Jászberényi Városi Pártbizottság első titkárát megválasztották a megyei pártbizottság első titkárának és a végrehajtó bizottság tagjának. Hetvenéves az Argentin Kommunista Párt Ma ünnepli 70. születésnapját az Argentin Kommunista Párt. Az ellentmondásos történelmi utat bejárt dél-amerikai marxista forradalmi pártot 1918-ban alapította a nyomdász Jósé Penelon és a chilei Emilio Recabar- ren, valamint Victorio Codovilla későbbi főtitkár. Ez a párt is, mint az európaiak, az első világháborút követő forradalmi hullám terméke. Alapítói azt a feladatot tűzték maguk elé, hogy megismertessék az argentin dolgozókkal a tudományos szocializmus, Marx és Lenin eszméit, s így forradalmasítsák a társadalmat. A célt a klasszikusok műveinek terjesztésével, munkásmozgalmi sajtó megteremtésével igyekeztek elérni. A párt kiadványai közé tartozott a La Internacional, a Problémás, később pedig a Bandera Rója, a Soviet, a Dialectica, a Nueva Era, a Revista Internacional, legújabban pedig a Que Pasa. Az Argentin KP legutóbbi, 1986-ban rendezett 16. kongresszusán „igen ell- lentmondásosnak” ítélték a párt eddigi történelmi útját. Utaltak tömegkapcsolatainak gyengeségére, az egységpolitika következetlenségeire, amelyek következtében a párt eszmeileg és politikailag ' minduntalan a polgári pártok és eszmeviláguk hatása alá került. Különösen súlyosnak ítélték 1976-os állásfoglalásukat, amely a hatalmat puccsal magához ragadó katonai junta politikájának „haladó vonásairól” szólt. A KP-nak mindmáig nem sikerült kihevernie akkori hibás elemzésének politikai következményeit: óriási tekintélyveszteséget szenvedett, meggyengült tömegbefolyása. Ráadásul a diktatúra éveiben maga is számos tagjának életével fizetett, sokukat pedig „eltűntnek” nyilvánították. Az elmúlt két évben, különösen pedig a legutóbbi szovjet pártkongresszus óta egyre több bírálat érte a párton belül a sztálini dogmákat és a szektásságot, másrészt a „reformista tévelygéseknek” minősített állásfoglalásokat. Patricio Echagarray, a PB tagja az évforduló kapcsán kifejtette a párt hetilapjában, hogy igyekeznek okulni hibáikból. Gramsci szellemében szólt „az értelem szkepsziséről és az akarat optimizmusáról”, szembeállítva ezt a párt korábban „megfellebbezhetetlen igazságként” hirdetett nézeteivel, amelyet az igazi együttgondolkodás és a közös tenniakarás kerékkötőinek bizonyultak. Ugyanott Ernesto Salgado, a párt ideológiai felelőse arról irt, hogy a régi Argentína letűnöben, s helyébe új Argentína lép. A pártnak az a dolga, hogy „meglelje a szocializmushoz vezető argentin utat”. A kommunista párt jelenleg 1 százalék körüli szavazatra számíthat a 30 milliós Argentínában. 1986 óta más politikai erőkkel együtt „Nemzeti Felszabadítási Frontba” tömörül, de így, közösen sem sikerült képviselőt küldeniük az immár demokratikusan választott nemzetgyűlésbe. Athos Fava főtitkár elismerte: élcsapatnak kiáltották ki magukat, miközben elszakadtak a tömegektől, s a párt önmagáért valóvá vált. Eluralkodott soraiban az önkényeskedés, a tévedhetetlenség érzete, a kritikai szellem lebecsülése, a tényleges politikai meggyőző munka elhanyagolása. Fava mindazonáltal úgy vélekedett, hogy gyorsítani lehet a szocializmusba való átmenetet, „fel lehet égetni szakaszokat”, fel kell venni a harcot a polgári demokráciával, mint az „imperializmus lakájával”. „Az egyetlen valós politikai alternatíva népünk problémáinak megoldására az igazi felszabadí- tási terv, a népi hatalom terve” - jelentette ki. Ehhez - tette hozzá - erőgyűjtés szükséges „forradalmi helyzet kialakítása érdekében”, tömegkapcsolatok építése „felkelés szervezéséhez”. Négy éve, hogy Argentína népe visszanyerte demokratikus szabadságjogait a katonai diktatúra hosszú éjszakája után. A polgári és a népi erőkre támaszkodva Raul Alfonsin elnök meghirdette a politikai és gazdasági demokrácia alkotmányos megszilárdításának tervét, s hozzálátott a diktatúra évei alatt elszigetelődött dél-amerikai állam külkapcsolatainak helyreállításához. Az argentin kormány a többi fiatal délamerikai demokráciával összefogva igyekezett erősíteni helyzetét a belső jobboldallal és a környező szélsőjobboldali diktatúrákkal (Chile, Paraguay) szemben. Argentína, Brazília és Uruguay gazdasági integráció kialakításán fáradozik, hozzájárult a közép-amerikai békés rendezéshez, az úgynevezett „hatok” tagjaként pedig tiszteletre méltó szerepet játszik a nemzetközi feszültségek enyhítésében, és tevékenyen hozzájárult a fegyverzetcsökkentési tárgyalásokhoz vezető út egyengetéséhez. Az argentin demokrácia és az Alfonsin-kormány gyenge pontja a gazdasági élet alakulása: 54 milliárd dollár az ország adóssága, pang a termelés, korszerűtlen a gazdasági szerkezet, romlanak cserearányai a külpiacokon. A meghirdetett kétéves gazdasági program nehéz éveket ígér a lakosságnak, és felveti a „hogyan tovább” kérdését. Alfonsin elnök válasza erre: nemzeti összefogás és új nemzetközi gazdasági rend kialakítása. SIMÓ ENDRE Kabuli remények Mai kommentárunk Hétfő óta az afganisztáni rendezésről tárgyal egyidejűleg a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselője a válságban érintett országok vezetőivel. Sevardnadze szovjet külügyminiszter Kabulban, Armacost amerikai külügyminiszterhelyettes pedig Iszlámábádban tanácskozik. Éppen egy éve, hogy Nadzsibullah afgán vezető - Moszkvával egyeztetve - nemzeti megbékélési programot, s egyoldalú tűzszünetet hirdetett meg. Ennek keretében kilátásba helyezték egy, a demokratikus és haladó erőket egyesítő koalíciós kormány létrehozását. A szándék komolyságát jelezte, hogy a hatalmon lévő Afganisztáni Népi Demokratius Párt hozzájárult négy új párt felállításához, s a november végi nemzetgyűlésen elfogadott alkotmány az iszlámot szent vallásként ismerte el. A múlt évben több mint százezer menekült tért haza. A belső rendezés objektív feltételeinek kialakulását biztosította a Szovjetuniónak az a bejelentése is, hogy 12 hónap alatt, esetleg még rövidebb időn belül kész kivonni a szovjet csapatokat az országból, mihelyt megszűnik az afgán ellenforradalmárok külső támogatása. Mihail Gorbacsov decemberi csúcstalálkozóján megismételte ezt a feltételt Ronald Reagannek. A válság megoldását, az immár kilencedik évébe lépő háború beszüntetését az akadályozza, hogy Washington és regionáArvhív felvetel a francia fotósról lis szövetségesei, így Pakisztán továbbra is aktívan támogatják a kormányellenes erőket. Hamarosan felújulnak Genfben az 1982 óta ENSZ- közvetítéssel folyó afgán-pakisztáni tárgyalások. Az afgán vezetés megbékélési politikájá - nak tükrében jogos a remény, hogy idén végre sikerül előrelépni. A szovjet diplomácia Iszlámábáddal is kapcsolatot tart, s szavakban a pakisztáni vezetés hajlik a rendezésre. Ennek egyelőre azonban nincs jele a gyakorlatban. Az újév körüli jelentések azt tanúsítják, hogy az ellen- forradalmárok változatlanul támaszkodhatnak pakisztáni hátországukra. A külső felforgató beavatkozásnak tipikus példája volt egyébként Alain Guyot francia fotóriporter ügye. Csaknem tíz alkalommal hatolt be illegálisan afgán területre, s folytatott ott kémtevékenységet. Kabuli jelentések szerint az afgán kormány költségvetésének több mint felét kénytelen az ellenforradalmárok támadásainak visszaverésére fordítani. Hatalmas emberi és anyagi áldozatot követelt már eddig ez a háború. Ahhoz, hogy 1988 végére békét hozhasson, Kabul és Moszkva is megtette az első döntő lépéseket. Most a másik félen a sor, így Washingtonon, hogy hozzájáruljon a nemzetközi légkört, így a szovjet-amerikai viszonyt is mérgező válsággóc felszámolásához. ORTUTAY GYULA Nyereménybetétkönyv-sorsolás Az Országos Takarékpénztár január 5- én Budapesten tartotta a nyereménybetétkönyvek 1987. negyedik negyedévi sorsolását. Mindazok az 1987. december 29-ig váltott és a sorsolás napján forgalomban volt nyereménybetétkönyvek, amelyek sorszámának utolsó számjegye (számvégzödése) megegyezik az alább felsorolt számokkal, az 1987. negyedik negyedévi átlagbetétjüknek a számok mellett feltüntetett százalékát nyerték. 025 25 094 50 168 50 187 25 218 25 228 25 252 25 275 100 280 25 293 50 320 25 444 25 454 25 500 25 509 25 520 50 527 25 552 50 555 25 658 25 711 25 804 25 814 25 817 25 937 100 960 25 974 25 987 250 A nyereményösszeget a betétkönyvet kiállító takarékpénztári fiók, takarékszövetkezet vagy postahivatal január 18-tól fizeti ki. Hazafi József Szembenéző (Mai történet) Az ágyon fekve, még most is beleizzadt a beszélgetés felidézésébe. Itt van pedig a dolog nyitja - morfondirozgatott. Nem szerette a feltételezéseket, a „mi lett volna, ha?” okoskedásokat. Most azonban ez járt az eszében. „Ha akkor megértem Gölöncsért, akkor nem szövetkezik ellenem a többiekkel?" - Válasz nincs. Összefogott velük és Péter most itt fekszik a titkárnője mélyen lesüllyedő műbőr kanapéján, egy zuhanásszerű rosz- szullét után és visszajátssza emlékezetében a közelmúltat. A kisszobában a feleség és a barát tanakodott, hogy miképpen lehetne Pétert úgy visszavezetni az életbe, hogy ne érezze vesztesnek magát. Most éppen az volt a kérdés, hogy az asszony a magával hozott ruhaneműből mennyit hagyjon itt. Jelezve a mennyiséggel: hazavárják Pétert. Ha túl sok a ruhanemű, esetleg azt gondolja, hogy kitették a szűrét.- Azt hiszem - gondolkodik hangosan Berhidai egy váltás fehérnemű elég lenne. Nem szabad hosszú ideig itt hagyni, mert akkor becsavarodik. Rá kell kényszeríteni a talpraállásra. Gondolja át a történteket, de ne rágódjon rajtuk.- Ezt szeretném én is - sóhajtja az asz- szony. - Csak attól félek, hogy én már nem segíthetek.- Miért nem? - méltatlankodik Berhidai. - Nekem meggyőződésem, hogy egyedül a család képes kirángatni a gödörből. Te mesélted, Anna is a segítségedre van.- Azért én félek Annától, mert azt is mondta, hogyha Péter öt választja végül, akkor elfogadja. Neki nincs már sok lehetősége, és társra szüksége van neki is.- A korkülönbség kétségkívül nagy - szögezi le Berhidai. - De Anna a mindig kiegyensúlyozott, kemény léptű, egyenes gerincű Miklós Pétert akarta. Ezt pedig már nem kaphatja meg. Annyira meg számító azért, hogy akkor nem is kell. Nincs még negyvenéves. Megtalálja ö még a maga emberét. Logikus volt a gondolatmenet. Sára azonban bizonytalanságban élt évekig, és nem hitt már önmagában sem. Tulajdonképpen Péter akaraterejében nem bízott, éppen azért, mert évekig csak árnyékként élt mellette. Míg fiatal korukban egymás gondolatát is eltalálták, most félt. Ebben benne volt már az öregedő asz- szony önbecsülésének hiánya is. A sok átvirrasztott, rideg éjszaka, a mellette fekvő jégcsap férfi önfeledt szuszogása,
