Tolna Megyei Népújság, 1988. január (38. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-27 / 22. szám
1988. január 27. NÉPÚJSÁG 5 Javul a műszaki értelmiség megbecsülése Érdekvédelmi fórum a MTESZ-ben A reálértelmiség kereseti színvonala az utóbbi másfél évtizedben lassabban növekedett, mint a többi dolgozóé. Ennek következményeként tarthatatlan aránytalanság alakult ki. A műszaki értelmiség nem megfelelő anyagi elismerése összefügg azzal, hogy leértékelődött a magasan kvalifikált munka. Ideológiai és politikai tényezők is közrejátszottak abban, hogy hosszú időn keresztül a szellemi munkát a fizikaival szemben alacsonyabbnak minősítették. A téves szemlélet megváltoztatására és az ebből kialakult hibás gyakorlat megszüntetésére sem az állami, sem a politikai szervek nem tettek kellő időben intézkedést. Többek között erről adott tájékoztatót a minap a MTESZ-ben Halmos Csaba, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke. Az előzőekből adódó problémák a műszaki értelmiség körében jelentkeztek a legélesebben, melyet a közelmúltban végzett országos felmérés, így a Tolna megyei tapasztalatok is igazolnak. A vállalkozó típusú értelmiség jelentős hányada helyezkedett el más, szakmailag igénytelen, de jól fizető munkakörökben. A műszaki értelmiség alkotó készsége a termelő területeken a nem megfelelő ösztönzés miatt jelentősen visszaesett, a műszaki pályára jelentkezők száma csökkent, a jelentkezők egy részének képességei egyre kevésbé feleltek meg a követelményeknek. A vezetők egy része nem támasztott megfelelő követelményeket a felsőfokú végzettséggel rendelkezőkkel szemben, ezért felkészültségük nem hasznosult kellően a gazdálkodó szervezeteknél. Atársadalmi-gazdasági fejlődés ütemének gyorsításában különösen nagy feladatok hárulnak az alkotó értelmiségre. Legközvetlenebbül viszont a felsőfokú végzettségű műszaki, agrár és természettudományi szakemberek vesznek részt a műszaki haladással összefüggő feladatok ellátásában. Amint a tájékoztatóból megtudtuk, a kormány és a SZOT irányelveiben is megfogalmazódott, hogy a kialakult problémák megoldása elsősorban a gazdálkodó szervezetek feladata, a szükséges feltételeket központi adminisztratív intézkedések tartósan nem helyettesíthetik. Az állásfoglalás ajánlja, hogy 1990 végéig az alkotó műszaki értelmiségieket az átlagos bérnövekedésnél negyven százalékkal magasabb béremelésben részesítsék. Emellett a Minisztertanács a kutató, fejlesztő munka anyagi és erkölcsi elismerése céljából műszaki főtanácsosi és műszaki tanácsosi címek adományozására hívja fel a figyelmet. Az említett címekhez kiemelt anyagi elismerés járul, amennyiben a műszaki főtanácsosi címhez legalább 5500, a műszaki tanácsosi címhez pedig legalább 3000 forintos pótlék fizetendő. A címet legfeljebb 3 éves időtartamra, vagy meghatározott feladat elvégzéséhez kötötten lehet adományozni. Az anyagi és erkölcsi elismerés másik formája a műszaki alkotói díj, melynek összege legfeljebb 100 ezer forint és a díj felét a szabályozott béren kívüli forrásból kifizethetik a gazdálkodó szervezetek. Minden 30 műszaki dolgozó közül egy fő részesülhet évente ebben az elismerési formában. Az alkotó műszakiak anyagi elismerését az ország nehéz gazdasági helyzete ellenére központi forrásból finanszírozott bérpolitikai intézkedéssel is elő kívánja segíteni a kormányzat. A vállalatok túlnyomó többségénél a műszaki értelmiségiek részaránya az összlétszám 2-3 százalékát nem haladja meg. Ezeken a területeken a vállalati források megfelelő koncentrált felhasználásával számottevően javítható az alkotó műszaki értelmiségiek anyagi elismerése. Azoknál a vállalatoknál és költségvetési intézményeknél, amelyeknél a részarány magas, meghaladja az összes dolgozó egyharmadát is, a saját források mellett szükség van központi segítségre! Ezért mintegy 12 000 főre kiterjedően az alkotó műszakiakat magas arányban foglalkoztató szervezetek részére még ez évben központi bérpolitikai intézkedéssel is támogatást nyújt a kormány a bérek emeléséhez. Az említetteken túl - amint a tájékoztatóból megtudtuk -, ez év szeptemberétől általános érvénnyel felemelik a pályakezdő értelmiségiek alapbérét. A döntés értelmében, ez év őszétől kell érni azokat az alsó bérhatárokat, amelyeket eredetileg csak 1991. január 1-ig kellett volna elérni. Az új alsó határ a pályakezdőknél általában 5000 forint, néhány területen pedig 4800 forint. Ezzel egyidejűleg a nem pályakezdők alsó alapbérhatárai is felemelésre kerültek. A gazdálkodó szervezeteknél az új alsó határokat saját forrásaikból kell elérni, a költségvetésből gazdálkodó szervezetek és az értelmiségieket magas hányadban foglalkoztató gazdálkodó szervezetek azonban ehhez is központi támogatásban részesülnek. S. GY. Felújítási munkák Mázaszászváron A Tolna Megyei Építőanyagipari Vállalat mázaszászvári betonüzemében felújítási munkálatokkal kezdték az idei évet, amit várhatóan rövidesen be is fejeznek. Mint megtudtuk, a karbantartások időszakában az itt dolgozóknak csak négy munkanapot kell dolgozniuk, s ezt a nyári időszakban, a fő szezonban szombati pluszmunkával bepótolják. Az elektromos rendszerek feljavítását a bonyhádi Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat emberei végzik, a betonelemgyár- tó gép és a kiszolgáló gépek, valamint a targoncák felújítása a belső dolgozók feladata. Fotó: SÖRÖS Gellért István üzembe helyezi a kapcsoló vezérlőállomást Amíg nincs fagy, addig betonoznak A HIDROBLICZ 939 mobil hidroprés és a kiszolgáló puttonyos targonca felújítása A jövő héten fizetik az első bruttósított béreket Február első napjaiban fizetik az első bruttósított béreket. Erre a munkáltatók az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal tapasztalatai szerint eltérően készültek fel. Az új adótörvény bevezetéséről csak az elmúlt év szeptemberében döntött ugyan az Országgyűlés, de sok helyütt már azt megelőzően, az előzetes információk alapján hozzáláttak a próbaszámításokhoz. Ezeken a munkahelyeken általában sikerült is olyan megoldásokat találni, amivel leginkább biztosítható a dolgozók korábbi nettó keresetének megőrzése. Ahol azonban csak a jogszabályok és útmutatók megjelenése után láttak munkához, gyakran időzavarba kerültek, s emiatt lehetőségeiket nem mindig tudták kellőképpen kihasználni. Az alapbér és a 310 forintos „húspénz” bruttósítását mindenütt végrehajtották. Ezenfelül az adó ellensúlyozására a prémiumok és a jutalmak összegét is emelték kisebb-na- gyobb mértékben. A pótlékok közül a túlóra díjazásának százalékos mértékben általában nem változtattak, a műszakpótlékot is csak kevés helyütt emelték. A munkáltatók egy kisebb része egyáltalán nem lépett túl az alapbér kötelező bruttósításán. A különféle bérformák közül elsősorban a teljesítménybérek bruttósítása okozott gondot a vállalatoknak. A kérdés az volt, hogy a havont^és személyenként eltérő teljesítmények díjazását mennyiben változtassák meg ahhoz, hogy a dolgozók nettó'keresete is megmaradjon, ösztönző erejéből se veszítsen ez a bérforma, s a vállalat se lépje túl bérfizetési lehetőségeit. A legtöbb helyen úgy látták, hogy ezt csak a teljesítménybérek egységes emelésével nem tudják igazságosan megoldani, mert minél többet keres valaki, annál több adót fizet. Ezért más ösztönzőket is számításba vettek. Néhány vállalatot kivéve a munkáltatók megmaradtak az eddig alkalmazott bérformáknál, s ezek bruttósítását - a bonyolult számítások elkerülése érdekében - általában a 100 százalékos teljesítményt alapul véve végezték el. A nagyobb teljesítményekkel s keresetekkel együttjáró magasabb adó hatását sok helyütt a mozgóbérekben kívánják utólag ellensúlyozni. A változások nyomán a legtöbb munkahelyen érzékelhetően megnőtt az alap-, illetve a törzsbér aránya a kereseteken belül. Egyrészt azért, mert a bruttósítás során több, hatásában ma már csak formálisnak számító pótlékot alap- béresítettek, másrészt viszont a vállalatok egy része tudatosan törekedett az alapbér súlyának növelésére, s ezzel együtt a munkakövetelmények pontosítására. Az ÁBMH szakembereinek eddigi tapasztalatai szerint a vállalatok nagyobb részénél biztosítottak a források a felemelt bérek kifizetéséhez. Több költség- vetési intézmény jelezte viszont, hogy náluk kevés a központilag rendelkezésükre bocsátott pénz a bruttósításhoz. A szakszervezetek információi szerint azonban várhatóan ennél szélesebb körben okoz majd gondot a felemelt bérek kifizetéséhez szükséges fedezet előteremtése. A szakszervezetek emellett más, az adózásnak a dolgozók egyes rétegeit kedvezőtlenül érintő hatásaira is felhívták az illetékes állami szervek figyelmét. így például az adóelőlegek havi befizetésének rendje hátrányosan érinti azoknak a munkahelyeknek a dolgozóit, ahol a munka jellegéből adódóan hullámzó, szezonális a teljesítmény. Nekik ugyanis a néhány jól fizető hónap alatt olyan magas adóelőleget kell befizetniük, ami a szerényebb hónapokat is figyelembe véve összességében meghaladja egész éves adókötelezettségüket, viszont a többletet csak a következő év elején kapján vissza. Hasonló problémaként jelentkezik ez azoknál is, akik év közben mennek nyugdíjba. A szakszervezetek úgy ítélik meg, hogy a változásokkal kapcsolatban a felkészülési idő rövidsége miatt egyébként is akad még rendezésre, pontosításra váró kérdés a vállalatoknál. Az új adórendszerrel összefüggésben módosították már ugyan a vállalati kollektív szerződéseknek a munka díjazására vonatkozó fejezetét, de az abban foglaltak gyakorlati alkalmazásának problémái is még csak ezután jelentkeznek. Ezért várhatóan sok helyütt ismét visszatérnek majd az ezzel kapcsolatos kérdésekre a kollektív szerződések hagyományos évi felülvizsgálata, módosítása során. A munkáltatóknak havonta kötelességük tájékoztatni a dolgozókat arról, hogy az adott hónapban mennyi adóelőleget kellett befizetniük. Ezt a számfejtésben a havi fizetéssel és az azt terhelő egyéb levonásokkal együtt egy erre a célra, személyenként rendszeresített úgynevezett kísérő lapon tartják nyilván, amit a dolgozó magával visz, ha munkahelyet változtat. Arra nincs előírás , hogy emiatt változtatni kellene a borítékokhoz eddig is mellékelt „bérszalagon”, ám azon ezután mindig külön fel kell tüntetni az adóelőleg összegét. Uj védett területe Tolna megyébet Az utóbbi évtizedekben a fokozódó környezetszennyeződés, az iparosodás és egyéb természetre nézve káros emberi beavatkozások következeiében világviszonylatban meggyorsult a növény- és állatfajok kipusztulása. Ezen figyelmeztető jelek hatására a természetvédelmi tevékenység hullámai is egyre magasabbra csaptak. Hazánkban egymás után jöttek létre a természetvédelmi területek, tájvédelmi körzetek, sőt, nemzeti parkok is. Örvendetes módon Tolna megye természetvédelme is egyre felfelé ívelő tendenciát mutat. Ha eltekintünk a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet Tolna megyébe átnyúló parányi részétől (Váralja, „Farkas-árok”), akkor azt mondhatjuk, hogy 1987. nyaráig mindössze egyetlen országos jelentőségű védett területünk volt, mégpedig a Gemenci Tájvédelmi Körzet. 1952-ben ugyan országos védettséget nyert a Ten- gelici Arborétum, de 1977-ben átminősítették helyi (megyei) védelemre. Sokáig az késleltette megyénkben a természetvédelem ébredését, hogy Tolnában nincsenek növény- és állattant oktató felsöoktatású intézmények. A természettudományos kutatás tehát általában a véletlen függvénye volt. Eredmények inkább csak akkor születtek, ha a vidéken élt egy-egy megszállott amatőr kutató. Ilyen volt például a botanikusok között a múlt század végén Menyhárth László és Kiss István, jelen század elején pedig Bartal Károly, Hollós László, valamint az idős és ifjú Pillich Ferenc. A század közepén a Mecsek-hegység nagynevű botanikusa, dr. Horvát Adolf Olivér kereste fel néhányszor a megye dombvidéki tájait, mig a Duna jelenkori öntéste- rgletének erdeit (Gemenci-erdő és környéke) Tóth Imre, Balanyi László, Kárpáti István és Kárpátiné Nagy Vera kutatta. Az utóbbi évtizedben egy olyan természetkedvelő fiatal generáció alakult ki, akik között több jó növény- és állatfajismerő is akad: dr. Kalotás Zsolt, dr. Konkoly Lajos, Lendvai Gábor, Lukácsi Istvánné, dr. Streit Béla, Tóth István, Zörényi János. A természetvédelmi tevékenységbe aktívan kapcsolódott be a Magyar Madártani Egyesület Tolna megyei csoportja, a szekszárdi Babits Mihály művelődési központ, valamint a Tolna Megyei Tanács illetékes szervei (mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály, Rippert György környezetvédelmi titkár) természetvédelmi táborok, kiállítások, szakkörök és pályázatok szervezésével. Ilyen előzmények után sikerült létrehozni a 7/1987. (VII. 10.) OKTH számú rendelkezés értelmében négy új természetvédelmi területet: Bikácsi Ökörhegy, Kistápéi láprét, Németkéri Látóhegy, Szedresi tarka sáfrányos. Védettségre már fel van terjesztve a bölcskei tá- torjános, folyamatban van a szakadáti legelő növényzetének, valamint a Pacsma- gi-tavak gazdag madárvilágának védetté nyilvánítása is. A jövőben még újabb területek védelmére is sor kerülhet. így számításba jöhet a kistápéi Akalacsi-er- dö és a németkéri Barát-erdő egy-egy értékesebb része, a szekszárdi Óriáshegy, a Kisszékelyi- és Nagyszékelyi-er- dő, a gyulaji illír sáfrány lelőhely, valamint a döbröközi Hajagos-erdő. A jövőben is örömmel veszünk minden természetvédelmi kezdeményezést, s számítunk az oktatási intézmények segítségére. Ezen a téren - a korábban említett személyek és szervek mellett - példamutató tevékenységet végzett Dombóváron a Természetvédelmi Oktatóközpont (a Magyar Madártani Egyesület Dombóvári Csoportja és a Molnár György Általános Iskola együttműködése), Tamásiban a Városi Úttörőház és a Béri Balogh Ádám Gimnázium, Gyönkön a Tolnai Lajos Gimnázium, valamint a tenge- lici, németkéri és nagy- mányoki általános iskola. A védett területek és természeti értékek őrzésében a Társadalmi Természetvédelmi Szolgálat tagjai nyújtanak igen hasznos segítséget (a Gemenci Tájvédelmi Környezet területén pl. 16 föl), de szívesen fogadjuk az egyes gazdálkodó szervek (pl. vadásztársaságok, erdőgazdaságok, állami gazdaságok, termelőszövetkezetek) ilyenirányú segítőszándékát is. DR. KEVEY BALÁZS természetvédelmi felügyelő az OKTH Dél-dunántúli Felügyelőségén Rajz: DR. BÉKEFI IRÉN 1. Bikácsi Ökörhegy TT., 2. Kistápéi láprét TT., 3. Németkéri Látóhegy TT., 4. Szedresi tarka sáfrányos TT., 5. Gemenci TK., 6. Kelet-Mecsek TK.
